50 x 50 (x 50)

Nem szeretem számokká degradálni az embereket. Nem igazán tudom átlátni a Nagy Összefüggéseket sem, hamarabb veszik el figyelmem az apró részletek, a kicsi kedves motívumok táncában.... Találunk olyanokat, akik nem fognak elítélni ezért, sőt néhányuk talán szívesen élvezi hétköznapi szépségeikből nektárként lakmározó pillangó-figyelmem látogatásait. De sajnos nem ők lesznek azok, akik aláírják a diplomámat. Márpedig, ilyen adottságokkal elég nehéz diploma munkát írni (gy.k.: szakdolgozat). Márpedig, én is szeretnék az lenni, aki fölfedezte, kimutatta, megtalálta, megalkotta, bemutatta, bebizonyította..... (azt hiszem, itt pont az a részlet hiányzik, amit parafrazáltam.... ja, mert az itt van). 
 

A lézer és a karácsony


Egy szóvicc jutott régebben az eszembe: a lézer nem más, mint a fény szeretet erősítése, a szívekből jövő egymás által stimulált - serkentett kisugárzás által. Ha már itt tartunk, ehagytuk a téli napfordulót - egyre fényesebbek lesznek a nappalok, és Jézus születését ünnepeljük, akkor ezúttal boldog karácsonyt kíván mindenkinek a

Sárga szamár blog

és szeressük egymást, mert az jó.

Pillanatnyi epifánia

Vajon milyen lehetett a századforduló Dublinjában élni? Vajon milyen lehetett íróként működni egy olyan társadalomban, ahol a pattanásig feszülnek az indulatok, ahol az emberek nemzeti és vallásos nézeteik alapján különböztetik meg egymást? Ahol az írek az angolokat, a katolikusok a protestánsokat utálják tiszta szívből? 

Kazinczy – 10

A rabnak akkor van jó dolga, ha utazik – tudjuk meg Kazinczytól a következő naplóbejegyzések kapcsán. Miután Kufsteinből áthelyezték őt magyar rabtársaival és egy Chipault nevű franciával, néhány kellemesebbnek mondható nap következett a rabok életében.

"Július 5. Wels, éjszakára Linz. (....) A kazármában majd megevett a bolha. Kénytelenek valánk egy fogadóba menni által, még­pedig a városba."

Mézes szamarak FALKája

Majdnem olyan erőltetett szójáték, mint a Kacsaúszta Tó, de ez egy ilyen nap. Ez egy teliszájjal beszélős, piskótakínálós nap. Egy mindenhonnan picikétkéső, medveszindrómás nap. Amikor a hideg erősebb, mint a fáradtság, amikor érdekek konfliktusa alakul ki az esti közös kávézólátogatásunk és egy filmnézés között. De mivel ez egy mindenhonnan picikétkéső nap, a konfliktus lényegét veszti, és még a piskóta maradékát is odakínáljuk út közben a Česká utcán gitározó bácsinak.

Filmsarok: Alois Nebel

Idén, a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon és az azt megelőző kritikaíró pályázat kapcsán találkoztam az Alois Nebel cseh animációs filmmel. A fesztivált kétévente rendezik meg, így az elmúlt két év európai animációs filmterméséből lehetett választani téma gyanánt. Végigfutva ezen a listán, az Alois Nebel már a trailerek alapján is messze a legizgalmasabb alkotásnak tűnt, s végül erről írtam is elemzést, s nem utolsó sorban egy maradandó filmélménnyel lettem gazdagabb. 

Kezdjük némi szürrealizmussal

Ceci n'est pas une pipe. Ismeritek? Egy képről van szó. Egy festményről, amelyik egy pipát ábrázol, ez minden. Alatta pedig egy felirat: Ceci n'est pas une pipe. Ez itt nem egy pipa.

Hol, illetve hogyan terem az olimpiai bajnok?

Mi kell ahhoz, hogy valaki élsportoló legyen? Némi adottság és kitartás. És ahhoz, hogy valaki Európa-, világ- és olimpiai bajnok legyen? Valamivel több dolog, többek közt biztos családi háttér, megfelelő felkészülési feltételek és némi szerencse is. És sok pihenés :)
Szombat este a párkányi Balassi Klub vendége volt Berki Krisztián, a londoni olimpián aranyérmet nyert magyar tornász. Bár csak az utolsó pillanatban szereztem erről tudomást, azért csak elmentem. Eléggé a hatása alá kerültem, azért is most megpróbálom még frissiben papírra (monitorra) vetni.

Mi a közös a gólyákban és a Mikulásban?


Háát a tej. Nem hiszed? Kíváncsi vagy? Akkor gyere el és majd meglátod!

Persze, ez egy kicsit olyan, mint a karácsony, meg kell várni a bűvös éjfélt, amikor is majd lehull a lepel. 

Hogy kicsit akciódúsabban teljen a várakozás, természetesen lesz zene, tánc és akciós italok is! Agancsos kóla vagy a kapitány kedvence, ínyenceknek pedig ott a vodkadzsúsz. A pergős ütemekről és dallamokról ismét a már jól ismert DJ Peter barátunk gondoskodik majd. És hogy biztosan szóljanak kedvenceid is, az esemény facebook falán előre kérheted azokat.

Álmodtam egy Mikulovot

Szombat délután van. Sétálni már nincs értelme, mert a Nap már csak ritkán bújik elő a felhők közül. Az autó egy hete mozdulatlanul áll a ház előtt - régen volt már az a szombat esti Velká Bítešbe megszökés. Menni kell. Fényképezőgép a táskába, állvány a hátsó ülésre, és egy tiszetelkör megtétele után visszatérés a kiindulóponthoz - tükörbiztosító átlátszós ragasztó. Biztos, ami biztos. Start.
Hideg még a dízelmotor, és kerreg - konstatálom. Hát igen, a benzin az benzin, legyen az még egy, szinte már belét is vonszoló, 40 éves konstrukción alapuló 1.3 Ford Endura motor mondjuk egy Ford Ka-ban. Merre menjünk? Vehetjük úgy, hogy az északi régiót már bejártam, az már unalmas.
Áh, hülyeség, nem kell filozofálgatni. Igazából már akkor tudtam, hogy hova akarok menni, mikor kezembe vettem a slusszkulcsot. Mikulov. A misztikus város, ahová már körülbelül fél éve tervezgetem hogy elmegyek.

Hegyimese


A GOMBAszögi Nyári Táborba menet lestem be életemben először EszterGOMBA, azon belül pedig a Kaleidoszkóp Ház mesebeli kis világába (köszönet érte a City Soul vendég Dj-inek PAL-nak és Youniverse-nek). Egy olyan varázslatos romkocsmát kell elképzelni, amit egy polgári lakásból alakítottak ki. Van neki mindene ami kell: kávézós és kocsmázós része, terasza, galériája, lakásai és persze egy titkos barlangja. A hely atmoszféráját a bazári bútorok, valamint a több kéz védjegyét viselő freskók teszik különlegessé. A látvány a maga kis tüneményességével beszippantott. Akkor még nem sejtettem, hogy vissza fogok oda térni egy kísérleti fesztivál erejéig...

Hogy ma merre jártunk

Hogy is mondta a jelszót? Áegybékettőcénégy..... Vagy nagy betűvel? Nem-nem-nem, nagyá, egy, kisbé, kettő, nagycé, három..... Várj, nem inkább nagyákisegykisbénagykettő.....?;) Heten ülünk az asztal körül, és a wifi-jelszót oldjuk. Nem nehéz, csak rá kell jönni. Sör, kofola, a kompakt kis készletből nem dzsinnek, hanem tea csurdogál elő. Sima tetejű faasztalok, a fal mellett húzódó padok látszólag érdes felületük ellenére sem tesznek kárt a harisnyámban. A földszinten fekete zongora és pop-artosra pingált egyedi asztal a sarokban, a pincében kavics-ágyásba ültetett sörhűtő berendezés. Hangulatos egy hely, de csak később árulom el, hogy hol keressétek. Azért is ültünk most össze, hogy megbeszéljük. A következő papírnyomtatású Sárga Szamarat. Amiben majd elmesélem. Hogy ma merre jártunk.

Bor, mámor, Brünn

Eszter utolsó estéje zajos lakótársaival kacéran kacsintott bele az éjszakába. Eszter kapott finom búcsúvacsorát, búcsúbort, búcsúsütit, búcsúfülbevalót, és búcsúkacajt. Gyorsan elröppent az a négy hónap melyet Brünn városában töltött, és nem is gondolta volna, hogy ennyi emlék pereg majd le előtte minden egyes falat és korty után.

A felhők fölött

Itt vagyunk újra vagy netán először ebben a városban, itt vagyunk ezen a bulin, kezünkben tartva a Sárga Szamár legfrissebb számát. Korlátlanul és önfeledten élvezhetjük minden egyes mozzanatát. Akárcsak az új szemeszter, ez a buli is kicsit más, mint az előzőek. Más, de vajon miért is más? Más a program, mások a fellépők, mások az emberek - ez mind igaz, viszont van még egy dolog, ami szintén változik, a szervezők. Azon fiatalok lelkes csoportja, akik mindezt lehetővé tették, hogy ma itt legyünk, kezünkbe foghassuk ezt a sárga papírköteget. Rengeteg ember dolgozott azon, hogy minden gördülékenyen menjen és együtt szórakozhassunk. De miért is teszik mindezt?

Kocsmablues - avagy blues kocsma

Mottó: Ha a SULI szóban két betűt lecserélünk, és egyet elhagyunk, SÖR-t kapunk.


Budapesti világjárásom alatt többször, többeknek próbáltam elmagyarázni, milyen brünni helyek után érzek "honvágyat", vagy éppen hová lenne kedvem lecsüccsenni egy tereferére. Érdekes módon, míg a cseh sörök zamatát soha nem kellett magyaráznom, addig a cseh kocsmák hangulatáról szóló ömlengéseimet csak néhány, Hrabal-on csiszolódott szerencsés tudta megérteni. Mások viszont egyenesen elborzadtak: kooocsmaaa?

Fizessek a zenéért?

A The Butchers nevű zenekarral, illetve a zenekart képviselő három jóképű és folyton vigyorgó sráccal a Gombaszögi Nyári Táborban beszélgettem. A zenekar, amely Brünnbe is eljött koncertezni, pont a nyárra készítette el debütlemezét, Train to Freedom címmel.  Az album, mely tizenegy számot tartalmaz, a nyolcvanas évek amerikájának blues-rockos hangvitelére alapozik. Mivel zenemegosztó csatornákon csak ízelítőt találtam a vadonatúj cédéből, arról is faggattam a fiúkat, hogy kezdő zenekarként hogyan népszerűsítik a zenéjüket.

Gyertyaillat

Tematikusan.... talán először jutott eszembe, mióta Brünnben vagyok, hogy a gyertyáknak itt is ugyanolyan az illata. Sőt, a fénye is. A többi meg úgyis mindegy a sötétben. Sétálni, elmélkedni, fák repedéseit tapintani, visszatérni a gyökerekhez, megköszönni, hogy voltak, mindegy mekkora ajándékot vagy terhet hagytak is ránk, megborzongni, belehallgatni kicsit a közelben állók áhítatába, egymásba karolni a göcsörtös faágak között, elhallgatni --- egyszóval temetőbe menni - itt is lehet.....

Van-e új a nap alatt - avagy tisztújítás Kafedik módra

A "kezdjünk hétkor, hogy aztán nyolckor valóban elkezdhessük" ebben az esetben nem a későnjövők számára tett kezdvezmény, hanem alapszabályba foglalt feltétel. Miről beszélek? A KAFEDIK tisztújító közgyűléséről, ahol lévén, hogy a diákklub további életéről születnek döntések, nyilván indokolt az egyórás várakozási idő. 

Talán ez alatt az idő alatt valóban megérkezik a Kafedik tagságának döntéshozáshoz szükséges fele. Ha pedig mégsem, az összegyűltek türelmükkel váltják ki szavazatuk érvényességét. De most hagyjuk a várakozást, lássuk csak, hogyan újult meg tegnap, 2013.10.30-án az elnökség, miután az eddig Mihály Mátyás - Matyi, Peniaško Anna - Panni és Szabó Gergely - Gery vezetése alatt álló csapat végighallgatta az ellenőr, Kovács Roland - Roli értékelését!

Büszkeségünk, demokráciánk...

Az október 28-ból általában csak annyi marad meg bennem, hogy még egy nap, amely szabad (ha hétköznapra esik). Vagy egyáltalán nem regisztrálom azt, hogy ez valamiféle "ünnep" lenne... persze, a cseheken se nagyon látom ezt (na, az is lehet, nem olyan csehekkel érintkezem, akik az ilyesmit nagyon átélnék). De ha egyszer már megragad a fejemben az október 28 gondolata, valahogy nem enged az az érzés, Szlovákia vajon miért nem tartja az első Csehszlovák állam megalakulását annyira fontosnak, hogy állami ünneppé nyilvánítsa ennek emlékére október 28-át.

Letettem a lantot




Már két napja volt, hogy a főtengely utolsókat forgott a motor leállítása után. A fények végleg kialudtak a műszerfalon, és 1-2 vibráció után a karosszériában a gépzajt csend váltotta. Vége. Több, mint három és fél év használat után megváltam az autómtól. A tárgytól, amihez egy csomó élmény, történet fűződik. Visszaköltözés a részképzésről. Öten egy négyszemélyes autóban. KFK. Balatoni és DH tábor-túra. Repesztés Blanskoba a szent útvonalon. A nagy háromnapos túra Szlovákiában. Kanyarok, csúszások, végsebességgel haladások. A tárgyakat azért alkotjuk, hogy használjuk őket, de az autó más, az autó több ennél. A modern kor lova, ami az ember hűséges társa, oda viszi el, ahova a gazdája kívánja. Hazafelé az autópályán azért kicsordult egy könnycsepp a szememből, mikor az emlékeket idéztem fel. Viszont eszembe jutott az, amit egy nagyon okos ember mondott nekem épp aznap a vonaton, mikor Liberecből utaztam vissza Brünnbe.

"Remélem sok-sok jót éltél át az autóval, de most van a vége, és ez jó. Hiszen minden régi dolog lezárása egy új korszak kezdetét jelenti. Örülök, hogy sikerült egy új autót venned."

Kódfejtő verseny a szervezői oldalról – a hunvagyunk

Délután-este öszejöttünk a főhadiszálláson. Mindenki, akinek össze kellett jönnie. Mögöttünk volt már pár hónap munka, tervezgetés. Még az utolsó elintéznivalók: az átugrás-papírkák összeragasztgatása, az állomások és segítségek papírjainak kivagdosása, a kezdőborítékok összeállítása és a másnapi „menetrend.” („Gyerünk, gyerünk, csináljuk! Aludni is kellene.”) A menetrend lényege, hogy minden „szervezős” állomáson legyen szervező az első csapat megérkezésétől az utolsó távozásáig.

Dokumentumfilm rejtett kamerával

Nemrégiben új "terminus technikusszal" bővült a cseh és szlovák szókincs: šmejdi. Elterjedt, körülbelül olyan gyorsan mint a -szintén cseh földről, Zeman elnöktől származó- virózis, hogy végre méltó kifejezéssel illethessük az eddig elhanyagolt és ijesztő méreteket öltő jelenséget.

Live edition - avagy sétáltassunk Szamarat!


Hogy miről szól a Sárga Szamár Live edition, talán nem kell bemutatnom. Közös, kávézós alkotásról, ha mégis. Kicsit talán olyan ez, mint mikor az ember megsétáltatja a háziállatát, és közben még jól is érzi magát. Nos, a mi háziállatunk a Sárga Szamár. (elnézést, volna szíves a wifi jelszót? egy menta tea lesz.) Eddig is követhettétek, merre sétáltatjuk, hogyan kényeztetjük kávéillattal és kofolából fölszálló buborékokkal, ám most egyenesen egy ilyen sétára invitálunk Benneteket. Ne csak olvassátok, gyertek, írjátok, és éljétek velünk! Hogy hol és mikor? Máris mondom, csak elhelyezkedem itt a pincehelyiség díványán:)

Napfényes napok bűvöletében


Medúzák és korallzátonyok, vagy éppen meghódított havas hegycsúcsok emléke él benned az idei nyárról? Lehethogy te is rájöttél, milyen fontos az, hogy hogyan járod a világot, hiszen a külső körülmények meghatározhatják, hogy az ott-tartózkodásod alatt mennyit tudsz a magadba fogadni a körülötted levő világból. Világutazó rovatunkban három brünni diákot faggatunk az idei nyár utazási tapasztalatairól. 

Dimenzióváltás

Ködös reggelek, szemerkélő eső és csontig hatoló hideg. Így fogadott újdonsült alma materem városa, Brünn. Az, amiről fél éve még csak álmodni mertem volna, az most az egyszerű és tiszta valóság: az egyetemi éveim hivatalosan is elkezdődtek. Kezdetben még féltem, szinte rettegtem, de rájöttem, hogy egy ilyen örömteli időszaktól nem kell félni. Mert örömteli időszak, mikor az ember fia még csak ismerkedik az új környezettel, kitapasztalja, hogy is járja errefelé, melyik villamos visz a helyes irányba, melyik kávézóban készítik a legfinomabb kávét és melyik menzán rövidebb a sor fél kilométernél csúcsidőben. 

well-being - és a boldogság kék madara

mesés pszichológiai körhinta következik. öveket bekapcsolni, vagy csak kapaszkodjatok jól a festett lovacskák sörényébe. mosolyogjon, aki csak teheti, vagy mondjuk inkább, érezzétek jól magatokat:)

szóval a boldogság kék madara. valahogy szóba került az autóban, én meg tematikusan babásra tágult szemekkel kérdeztem - ismeritek ezt a mesét? maeterlincktől? nem ismerték, persze, csak a címe lett szállóige (madárnál mellesleg, nem csoda), én meg álmélkodva tettem hozzá - gyerekkorom kedvenc meséje volt.... (épp csak egy fél napja derült ki, mennyi rajzfilmet nem ismerek).... és mikor már rongyosra hallgattuk húgommal a két darab lemezt, amin hangjátékként a mese volt, még akkor sem úntuk meg egészen. tényleg nem ismeritek? nagy volt a csend, még csak nem rég kapcsoltuk be a biztonsági öveket. a favágó gyerekeiről szól. akik szegények. és karácsony este az ablakból nézik, hogyan eszik a gazdag gyerekek a süteményeket. és akkor bejön egy tündér. vagyis boszorkány. csúf és rekedthangú. (hogy miért szeretem én annyira a meséket?) és keresi a kék madarat. a kislányának kell, mert igen beteg. hogy mi a baja? nem lehet egészen pontosan tudni...... boldog szeretne lenni.....

Átmenet

Gombamód megszaporodtak az olcsókajásüzletek – fogalmazódott meg bennem, amikor a múlt héten egy újabb Levné Potravinybe botlottam a Veveří alsó szakaszán. Valószínűleg jártatok már Levné Potravinyben, ahol három koronáért lehet vásárolni epres tejberizst pár nappal a szavatosság lejárta előtt, és húszért fél kilós csomagolású lejárt műzlit, de ahol az embernek az az érzése, hogy a húsárus polcot jobb elkerülni. Az egyik legforgalmasabb üzletke pont a város közepén található, pár percnyire az Szvobogyáktól. Csúcsidőben zsúfolásig megtelik az aprócska üzlethelyiség, általában diákok és nyugdíjasok tolonganak a polcok között, és versenyt futnak az akciós hermelinért.

Nyitjuk a szemesztert

Ősz van. Nem szeretem az őszi időjárást, a rövidülő nappalokat, a ködös reggeleket... Ha én lennék a király, akkor betiltanám vagy megszüntetném. De nem én vagyok, szóval demokratikusan szeretném megkérni az őszt, hogy MONNYON LE!!! ...vagy mégsem? Hiszen, mikor megjön az ősz, akkor kezdődik Brünnben szemeszter, visszatér (vagy megérkezik) a városba sok magyar diák, sok kedves ismerős :-) Jó pont az ősznek. Mivel ez a tanév is Szemeszternyitó Magyarbulival indul, ahol találkozhatok a jó arcokkal, ezért még egy jó pont. Na jó kedves ősz, legyen ez így ÖRÖKRE, és nem kell, hogy lemonnyál.

Szamár éltetés és néhány elfelejtett kérdés

 Ki van nyitva? Nincsen? Hamarabb látom meg Tema és Peti alakját a járdán, mint magát a Paradigmát. Persze, amúgy se sokat látok belőle, nem olyan a szakirányom - lövöm el a poént a pszichológia rovására. A Vörös templom és a Masaryk Egyetem Szociális Tanulmányok Karának háta mögött, közvetlenül egy fodrásszalon szomszédságában. Az ajtón még csak egy apró plakát hirdeti, hogy itt majd hamarosan megnyílik, odabent pedig bukés pinceszag a folyosó végén. Sárga Szamár LIVE edition - ahogy az dukál.

magyarázhatom, mi a flow

Huzamosabb időt otthon tölteni a szüleimmel már csak azért is kihívás, mert a mondás szerint a szülők szemében a gyermek gyermek marad, akárhány éves is. Előjönnek a jószándékú, de megválaszolhatatlan kérdések úgymint: "ettél már?", "nem fázol?", "a vitamint bevetted?", és a legfontosabb: "már megint éjfél után mentél aludni?". Ilyenkor aztán hebeghetek, magyarázhatom, hogy mi a flow, és hogy különbenis.....

23 napfényes nap

El kellett indulnom, és nem csak szplínes elvágyódásból, meg nem is a "merre nyaralsz" kérdések miatt. Akik ismertek, tudjátok, hogy kicsit a "véremben" az utazás, egyszer itt, másszor amott vagyok, noha eddig csak kisebb távokat tettem meg. De idén valahogy úgy volt minden - nevezzük csillagoknak, karmának, vagy csak jó szerencsének, hogy el kellett indulnom. Belülről is éreztem a késztetést, és az utolsó hónapok ösztöndíjából még a repülőjegyet is sikerült kiböjtölnöm.

barcelona

Cooltúra 2. és 3. nap

Folytatjuk a Cooltúra „naživo"  sorozatot,  amelyre, úgy néz ki,  hogy mindennap ebédszünet alatt fog sor kerülni :-) Ilyenkor érünk rá a legjobban.

Tegnap ugyebár Pardubicéből  búcsúztunk, ahonnan Dašicébe tekertünk,  ahol megebédeltünk és ittunk/vettünk a helyi sörből. Vysoké Mýto volt a következő megállónk. Ott is körülnéztünk a főterén, kifosztottuk az ottani cukrászdát, és bepillantottunk a Szent Lőrinc templomba.

Aztán a festői Nedošínský hájon át vezetett az utunk egész Litomyšl városáig, ahol egy nagyon családias kempingben töltöttük az éjszakát. Nagyon kedves volt a személyzet :-) ami kompenzálta az ottani „hospůdkában“ csapolt sör minőségét is. Így ért véget a leghosszabb napunk, melyen 82 kilométert tekertünk.

Ma reggel pedig nekivágtunk a legmegerőltetőbb napunknak. Összvissz 1000 méter szintkülönbség leküzdése vár ma ránk. Litomyšlben még körülnéztünk a városban, 26km után pedig eljutottunk Polička városába,  ahol az imént költöttük el az ebédünket.

Szóval újult erővel vághatunk neki a további dombmászásnak. A csapat puszil mindenkit :-*

-Gabi voltam-

Cooltúra 1. és 2. nap

Kedves mindenki,

Mindenképp szándékomban állt rövid napi beszámolókkal jelentkezni az idei Cooltúráról. Szóval most egy nagyon gyors bejegyzés következik az első (tegnapi) napunkról, és a második (mai) napunk eddig letudott 19 km-réről.

Tegnap egy kis vonatozás után Kolín városából indította a 7+2 fős csapatunk a túrát, ahol megtekintettük a történelmi városközpontot, majd kissé forgalmas utakon,de kitekeregtünk a városból... Hogy a nap főattrakciója, azaz Kutná Hora felé vehessük az irányt :-)

...ahol is találkoztunk a szervizkocsinkkal, majd együtt megnéztük a Szent Barbara katedrálist és a helyi csont belsőterű templomot, végigjártuk a város macskaköves útjait, megálltunk ebédelni, majd jól megnéztük, hogy merre van Čáslav városa,  és odabicajoztunk :-) Az út nem volt egyszerű, pl. gázlókon át vezetett :-D de mindenképp megérte :-)

A nap végén még egész komoly dombokat kellett megmásznunk,  hogy sötétedés végére Heřmanův Městecbe érjünk, ahol egy kempingben töltöttük az éjszakát.

A mai napon a reggel 7 órás ébresztő és a nagyon tápláló reggeli után Pardubicét néztük ki magunknak,  ahol jelenleg is tartózkodunk.  Gyönyörű a városközpont, a szecessziós stílusú városi színházzal. Szintén érdekes látnivaló a kicsi ám annál szebb főtér a szépen díszített városházával és a várkastély az alatta található parkkal. Ha tehetitek, mindenképp látogassátok el ide.

Egyelőre ennyi, most Dašice a következő állomásunk, indulunk tovább.  Este szeretnék beszámolni a nap további részéről is.

A túra után pedig egy fényképes összefoglalót szeretnék közzétenni.

Kívánjatok baleset- és defektmentes utat :-)

-Gábor-

Cooltúra '13


Újra itt a nyár, ez pedig nem jelenthet mást, minthogy a Kafedikosok ismét nyeregbe pattannak, hogy megüljék kétkerekű vasparipáikat. Hogy miről is van szó? Hát arról, hogy pár biciklizni szerető fiatal egy nyárvégi, 5 napos kerékpártúra keretein belül megismerkedik Csehország szépséges tájaival.

Ez nem idén történik így először, és mint 2010 óta mindig, idén is sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt. Lássuk a részleteket: túránk augusztus 28. és szeptember 1. között zajlik. Ezen 5 napos tekerés során pedig Csehország olyan szeletébe szeretnénk betekintést nyerni, amit az előző 3 Cooltúra során még nem volt szerencsénk meglátogatni. Így aztán sok szeretettel várjuk azokat is, akik már voltak velünk Coolturizálni, és azokat is, akik még nem. 

Egy gombaszögi meg nem született papírcsacsi története

A gondolat, hogy összeállítunk egy SpecialEdition sárgaszamarat még valamikor tavasztájékán ötlött fel. Még mielőtt elindult volna a komolyabb brainstorming a szamárkiadvány jellegét-tartalmát-külsőjét-hipotetikus célközönségét illetően, a tavasztájék vizsgaidőszakba, volt, kinek a kényelmetlenebbik fajtájába, államvizsgaidőszakba fulladt, és a hipotetikus csacsi fölött halványan kezdett kirajzolódni a kérdőjel.

Kazinczy - 9.

1799.július 6 és 1800. június 30.között Kufsteinben raboskodott Kazinczy. A majd egy év alatt nem sok bejegyzés került a naplójába (vagy csak eltűntek a bejegyzések a viharos idők alatt), ám a rabok áthelyezésével ismét egy érdekes fejezet kezdődik a könyvben.


Június 30. „Háromkor felébredtem. Gyönyörű volt a reggel a Kayserberg megett. Ott az én hazám! Ott vannak az enyémek! Ez vala könyörgésem.“

A KAFEDIK Ex-Libris-díjat kapott!

Még áprilisban kapott az Elnök Urunk (Matyi) egy drótlevelet (gy.k.: e-mail) a Magyar Művészetért Alapítványtól. Ebben az állt: tisztelettel meghívjuk A Magyar Művészetért XXXI. Díjátadó Gálájára.

Éjjeli túra 2013, avagy mi is történt valójában

élménybeszámoló egy túráról


Messze vagyunk még? – hangzott az egyik törptől, mikor felpattantam és Gyurinak csak annyit mondtam, lassan indulnunk kell.
Fél kilenc, Mendel tér. Kiszállva a troliból arra lettem figyelmes, csak egy emberke áll az 52-es busz megállójában. Hova törpöltek a többiek? - merült fel bennem a kérdés. Gábor várt a megállóban. Gyors telefonhívások egymás után, de a vonal végét senki sem kezelte. Majd utolérnek minket, ha jönnek egyáltalán, gondoltuk.

Szemiramisz megirigyelné

Ahogy lassan fogynak az Erazmusz szakmai gyakorlatozás napjai, azon gondolkozom, hogy meglephetnélek Titeket valamivel. Olyasmire gondoltam, ami jellegzetesen kötődik Budapesthez (és nem a paranoiám;), mégis izgalmas, és nem kacsint Rátok bármelyik erre járó-kelő beszámolójából. Szóval a történelmi épületek egyből kiestek, a lassan visszavonuló árvíz túl katasztrófa-ízű, a múlt hétvégi könyvhét túl szubjektív, a szinte már unalomig magasztalt romkocsmák meg..... na igen. Ezt döntsétek el Ti - én inkább arra gondoltam, mit szólnátok egy kis igazi házi paradicsomhoz (a szó mindkét értelmében;), egyenesen a Blaha Lujza térről? Persze, csak fényképen --- viszont egy történettel.

Kocsmablues ~ Szomjazol, mint cápa a sivatagban?

Mottó: "Ha a SULI szóban két betűt lecserélünk, és egyet elhagyunk, SÖR-t kapunk."



Első hallásra nem tudod, hogy sivatag, vagy édesség – esetleg mind a kettő (kis tejszínes homokdűne, nyomokban csokoládés oázisokkal)? A Rooseveltován, tudod – artikulálják nyomatékosan. Bólogatsz, persze, persze, de igazából még mindig nem tudod. A hangszerbolttal szemben. Vagy nem, van még ott valami bíróság is. És háromszögek.... Most már kész DaVinci kód, hát egyszer mégiscsak elnézel arra, hátha érdemes. Aztán persze ottragadsz reggelig. Vagy a lépcsőkig sem jutva azonnal visszafordulsz a kis vasajtó előtt. Rájössz, hogy a Desert az A Desert, és már magában elég indok arra, hogy elindulj este. Vagy mégis inkább másfelé veszed az irányt....


Atombunker a Stránská skálában

 A Stránská Skála az a hely, ahol sokminden van. Öngyilkosságok és jelenségek mellett az ötvenes években atombunkert is létesítettek itt, ami a Zetor kezelésében van és máig működőképes. Valamikor a kétezres években rövid időre kinyitották a nyilvánosságnak is, hadd lássák az emberek, hogy hogyan néz ki egy atombiztos parancsnoki irányítóközpont. Nemrég arra jártam, egy geocache van elrejtve a vájatokban, és pont akkor az egyik bejárat ajtaja ki volt feszítve. Be kellett menni.

Két fazék ragu közé passzintott irodalom

Jóval elmúlt éjfél, de a tárva-nyitva álló ablakok ellenére fülledt meleg volt a hetedik emeleti szobában. Európa azon részén ugyanis már beköszöntött a nyár. Heten ültünk az asztal körül, két fazék rizses ragu, egy almatorta és pár üveg jóféle argentin bor társaságában. Ahogy a palackokban egyre csökkent a bor szintje, az asztaltársaság hangulata úgy emelkedett. Akkor már tudtam, hogy ez az este másról fog szólni, mint bármely addigi estém Spanyolországban. Nagyokat kortyoltam hát a boromból és érdeklődéssel figyeltem a társaságot. Ők hatan heves vitákat folytattak háborúról, politikáról, irodalomról, nőkről és az élet egyéb fontos dolgairól. Mind a heten, akik ott ültünk, külföldiek voltunk. Őket viszont, annak ellenére, hogy néhányan ott látták egymást aznap este először, mégis összekötötte valami. És pontosan ez a valami volt az, ami engem kizárt közülük és gátolt abban, hogy értsem eszmecseréiket.

Sajtos mártás tésztára

Prológus:

Egyik szombat estére könnyű, laktató, finom és a többi, na meg "spóroltunk is" vacsorát akartam készíteni. Ezer s egy felé ágazó gondolataimba beleakadt a Cattani étterem a Mókus utcában és ekkor voila – eltökéltem, tésztát készítek.

Biciklitúra - hamarosan

A tavasz már le is hagyott minket, lassan a nyár kezdődik, úgyhogy épp itt az ideje, hogy elővegyük és leporoljuk a biciklinket (ha még ezt nem tettük meg). Hogy mi ennek az apropója? Újdonságként idén egynapos bicajtúrát is szervezünk az érdeklődőknek. Nem kell félni, a táv nem komoly, bárki képes végigmenni rajta, tulajdonképpen bármivel, ami csak egy kicsit is hasonlít a kerékpárra :) 

Arassunk fényt!


A fotovoltaikus fa
Jól látod ezt a szöveget? Milyen színű ez a papír? Vagy mi is az, hogy szín? Fény. A fénynek köszönhetünk mindent. Itt van mindenütt körülöttünk, de már annyira hozzászoktunk, hogy észre sem vesszük, pedig nélküle ezt a szöveget sem tudnád most elolvasni. Legfeljebb akkor tudatosítjuk, hogy valami hiányzik, amikor beköszönt a sötétség. Amikor ott ülünk reszketve és nem látunk mást csak feketeséget. Hová tűnik ilyenkor a fény?
A fény az, ami lehetővé teszi számunkra, hogy csodáljuk gyönyörű bolygónkat – a halkan növő füvet, a rohanő felhőket, hogy megláthassuk a másik szemében a csillogást. De a fény nem csak ez! A fény elektromágneses sugárzás, így egy kifogyhatatlan energiafolyam is. Miért nem használjuk hát ki ezt is? A természet kitalálta, megalkotta a látásunkat. Most rajtunk a sor, hogy mindennapi eszközeinknek is lehetővé tegyük ezt. Természetesen nem a látást, de ennek a végtelennek tűnő energiaforrásnak a felhasználását.

Pesti paranoiáról egy (kettő) Kofola mellett

Pont egy hónapja volt, hogy itt ültünk - mondja Peti. Nem direkt, de most újra. Podobrazy, a kis hatszemélyes beugrás a zongora mellett. Akkor a papírszamár volt a téma, most meg úgy minden. Beszélgetünk fotózásról, tíz éves fiatalodásról, a jövő heti múzeumok éjszakájáról,  zenéről, macskáról, dh táborról, kicsit a gulyásról is, szárnykürtről, meg a 3D-s filmekről. A pincérnő kávézót meghazudtoló tempóban jár ellenőrizni, mindenünk megvan-e, amire vendégnek szüksége lehet. Talán a teremben terpeszkedő üres székek is emelik kedvességét. Még egy kofolát kérek - ja, igen, van kofola! Ez nem csak azért jó hír, mert Budapesten nem kényeztetnek ilyesmivel, hanem mert legutóbb, pont egy hónapja, ahogy Peti megjegyezte, csak a sárga kombajnérka volt....

Erazmusz-körút


Erazmusz… aki volt és megélt egy-két szemesztert, tudja miről van szó. Mi, akik voltunk és megéltük és tudjuk, viszont már csak nosztalgikus emlékeinket idézgetjük. Ezek az emlékek gyakran nem is konkrét eseményhez kötődnek, hanem elég egy levél zizzenése, hogy integető pálmafák képe vetüljön a szemünk elé, a salina robogása, hogy a tenger moraját halljuk, egy utcán elkapott félmosoly, hogy az a bizonyos mindenkeddestén csapoló macsó csapos jusson az eszünkbe. 

Egy felmérés margójára

Bizonyára sokan hallottatok a Vox Juventae társulás felméréséről, ami a Csehországban tanuló vagy az itt élő szlovákiai magyarokról szól [1]. Ez a projekt természetesen bennünket, brünni magyar fiatalokat is érint, így a Sárga Szamár sem maradhat csendben ebben a témában. 

Hétvégi fotótörténet

Egy kiadós feketeteával kezdődött az egész...

Áprilisi Papírszamár


Néhány kávé mellett terveztük, írtuk, összeraktuk, pofozgattuk, tördeltük, nyomtattuk és hajtogattuk. A legtöbb kávé kétségkívül a folyamat második szakaszában fogyott (írtuk, írtuk és írtuk). Eredményképpen olvashattok az utóbbi hetekben nagy port kavart Csehországban tanuló magyar diákokról szóló felmérésről, Kazinczy útjairól, néptáncról, perui irodalomról, napelemekről, megtudhatjátok mi miatt érdemes Franciaországban, Belgiumban vagy éppen Hollandiában tölteni egy szemeszter Erazmuszt, de azt is, hogy milyen Brünnben erazmuszkodni, mindemellett kocsmablúzozunk, szalonnás tésztát készítünk, és táncolunk a Sárga Szamár szülinapja alkalmából.
A Szamár pedig ott lesz a Mega7vége összes rendezvényén. Kellemes olvasást!

Szerda, csütörtök, meg a hétvége

Brünn egyre távolodik, fut velem a busz a napsütésben. Hiába a könyvek, a betervezett "hasznos" tevékenységek listája, szinte minden figyelmemet beszippantja az ablakon túl ragyogó világ. A még üres, de sokat ígérő mezők táblái, az ég felé tárulkozó csupaszka, de már kacérkodó fák, a mindent beterítő, buján zöld fűszőnyeg. Jajj, az áprilisi, élettől duzzadó levélkék ellenállhatatlan látványa! Szinte hallani a zsibongásukat. Pár centis testükben ott feszül, elemózsiaként szépen becsomagolva, az egész évre szánt, a majdani félméteres szárnak, virágnak szóló energia. Lehet ilyenkor nyugton maradni?

JóMód van a DH-ban :)

Az elmúlt hétvégén egy újabb testvért kapott a KAFEDIK és így már 8 tagszervezet alkotja a Diákhálózat nagy családját. A komáromi Jókai Mór Diákkör lett az új családtag.







Normális?

szerencsét hozó "patológia"
Ki az, aki nem gondolkozott még el azon,  hogy vajon mi van (nem)normális az életében, a barátaiban, a kicsit fura tekintetű emberkében az utcájából, a szüleivel való viszonyában, a világ dolgaiban és abban, hogy ezen egyáltalán gondolkozik?.... Normális.... mi az?

Egyik kurzusomon feladatul kaptuk, hogy írjunk esszét a témában. Érdekes lett volna megkérdeznem Titeket. Kár, hogy elfelejtettem. Helyette csak kigyűjtöttem pár definíciót meg megközelítési módot néhány könyvből. De ha szeretnétek egy játékot játszani velem, gondolkozzatok el, mielőtt tovább olvastok. Mi az, hogy normális? Mi az, hogy patológia? Én meg addig szépen ideírom, amiket találtam.

Theater and the financial crisis

Do you know David Hare? Well, if you know British contemporary drama, then you’ve definitely heard his name. I have recently come across an interview with him on YouTube. As it usually happens to me, those things that I find by chance fascinate me more than those that I have searched for. Both on YouTube and in real life...


Golgota, Jeruzsálem - Jézus keresztre feszítésének helye

Előbb a WC-n ültem, a város háttérzajából 4/4-es ütem és kutyaugatás szivárgott be az ablakon keresztül. Szokásos ingerek, de közben azon gondolkoztam, hogy mit lehetne írni a húsvétról - ami elmondja a lényeget, de talán nem közhely. Arra jutottam, hogy nincs értelme filozofálgatni, ha akár adja magát - mindenki saját belátása szerint jöjjön rá a lényegre. De legalább arra/úgy, hogy miről is akarna szólni a húsvét.

Tárt karokkal vár, mindenkit, nekünk csak annyit kell tenni, hogy lépünk előre néhányat.  

Egy újabb filmfesztivál Brünnben


Ez a filmfesztivál  a vad természetről, az extrém sportokról  és kalandokról szól.  Az Expedíciós kamera (Expediční kamera) fesztiválon vetített filmek a legjobb cseh es külföldi extrém sportolók és kalandorok élményeiről számolnak be. A látogatók nyolc különböző témájú kisfilmet tekinthetnek meg, többek között a siklóernyő repülésről, a tátrai hegycsúcsok leküzdeséről, a mentawai  törzs rituáljairól és a skót  Danny MacAskill  triál kerékpározóról. A fesztivál filmjeit szerdán, azaz március 27-én vetítik a Žerotínovo náměstí 6 alatt.

Multikultúrális Brünn – fotópályázat


Képzeld el, fejezd ki, nyűgözd le: s Brünn városa fényre derűl!

Ejnye, ha Kölcsey még élne, talán beperelne. Hogy jövök én ahhoz, hogy koppintsam Huszt című versének utolsó sorát és ezt a gyönyörű szállóigét ily módon elcsúfítsam? Ha nem éppen a sírjában forog nemzetünk költője, valószínűleg Kazinczyval vitázik a másvilágon. Mégis mit jelentsen, hogy a róla elnevezett diákklub képviselője, hozzá méltatlan módon gúnyt űz a magyarság eme gyönyörű mondatából?

 

Kuba és a Gorilla

Gyere moziba velünk együtt, mint minden évben, idén is a Jeden Světre. Egy héttel Prága után Brünnbe érkezett és március 26-ig tart a nemzetközi filmfesztivál 15. kiadása. A filmek, melyek a világ legkülönbözőbb csücskeibe engednek bepillantást, olyan vidékeket térképeznek fel, ahol az emberi jogok korlátozva vannak. 
Kuba és Szlovákia a világ ilyen csücskei. 


φως γραφις



   Fény és rajz. Miért pont ez a két szó? Ahhoz, hogy a körülöttünk lévő világ egy szeletnyi illúzióját élvezni tudjuk, fényre van szükségünk. Évezredek óta szeretnénk ezt az illúziót elmenteni, átadni valamilyen formában. Ezt több cél érdekében tehetjük meg, de a lényeg az alkotás vágya az emberben. A 19. században tett felfedezések sokasága tette lehetővé azt, hogy a fény rajzoljon helyettünk - az ember által létrejöttek a fényre érzékeny anyagok - így született a fényrajz, vagyis a fotográfia.

A legjobb partifényképezőgép

Nem kell megijedni, itt nem egy tízmillió karakteres teszt lesz grafikonnokal, száraz adatrizsával és 5 konkurens összehasonlításával. Ez a poszt a Vilia és a Hanimex X215 vaku csodakombóról fog szólni úgy, ahogy a tapasztalat megíratta velem.

Az ismerkedés II

avagy hogy mutattam meg a holland professzoromnak a brünni sárkányt

Cheers!  -és koccannak a söröskorsók. Már a vacsorát is kihozták. Nagyon finom a nakladaný hermelín, remek a grillezett borda, a tatár bifteket pedig saját magadnak is elkészítheted. Angolul folyik a társalgás, a téma pedig nagyon változatos. Tudomány, politika, történelem, de előkerül a marihuána-fogyasztás és a bulizás is. Ott ülök a Čtiřy růže-ban 2 csoporttársammal, egy bécsi professzorral és a jövendőbeli eindhoveni tanárommal. A brünni professzorunk, mert neki más dolga akadt, megkért minket, hogy vigyük el vacsorázni a vendég profokat, ismerkedjünk meg és kicsit mutassuk meg nekik Brünnt. Hát mi megmutattuk! Éjfél körül elég mosolygósan búcsúztunk a profoktól a hoteljuk előtt.

Egy Erasmusos csodálatos élete

2012. április 20-án, 8 óra 59 perc 32 másodperckor egy Lentilka nevezetű felis silvestris catus, melynek alvásigénye körülbelül 12-16 óra naponta meghallotta a gazdája hívó szavát és már is futott, hogy a reggeli simogatásadagjához juthasson. Ugyanekkor, a Kossuth utcán található Bakelit Kávézó dolgozója a ’Zárva’ feliratú táblát átfordította ’Nyitva’ feliratú oldalára. Ugyanebben a pillanatban a szél kacéran megtáncoltatott egy nejlon zacskót a pályaudvar 3. számú vágánya mellett. És ugyan ebben a pillanatban Esztert (aki személyigazolványán Estera ként szerepel) e-mailben Örömmel értesítették, hogy a 2012/2013-as tanévre benyújtott Erasmus pályázatát elfogadták. Kilenc hónappal később Eszter elindult meghódítani Brünnt… 

Havas tudósítás II – Donovaly


Sokféle hóesés létezik. Van, mikor óriás, lusta pelyhekben szállingóznak a mesebeli hópamacsok. Ilyenkor a frissen lehullott hódunna kellemetlenül ragad a síléc talpára ha az nem volt időben szervizelve, a mesebeli látvány azonban mindenért kárpótol. Van olyan is, hogy kellemetlen, hegyes jégszilánkok záporoznak az égből. Ezek általában metsző széllel párosulnak, és kimarják az ember szabadon hagyott testrészeit, azaz az orrától álláig terjedő pár négyzetcentimétert. Viszont az a több mint két hete tartó, sűrű, meg nem álló, masszív hófúvás, ami pár perc alatt tökéletes hóemberré változtat, elállítja a lélegzetem, mikor reggel kinyitom az ajtót, és beömlik a szobába, amiben derékig merülök el, mikor az általam kijártnak vélt úton szeretnék közlekedni, mely a leparkolt autót egy éjjel alatt úgy fújja be, mintha soha nem állt volna a ház előtt, nos, az megéri a pénzét…