50 x 50 (x 50)

Nem szeretem számokká degradálni az embereket. Nem igazán tudom átlátni a Nagy Összefüggéseket sem, hamarabb veszik el figyelmem az apró részletek, a kicsi kedves motívumok táncában.... Találunk olyanokat, akik nem fognak elítélni ezért, sőt néhányuk talán szívesen élvezi hétköznapi szépségeikből nektárként lakmározó pillangó-figyelmem látogatásait. De sajnos nem ők lesznek azok, akik aláírják a diplomámat. Márpedig, ilyen adottságokkal elég nehéz diploma munkát írni (gy.k.: szakdolgozat). Márpedig, én is szeretnék az lenni, aki fölfedezte, kimutatta, megtalálta, megalkotta, bemutatta, bebizonyította..... (azt hiszem, itt pont az a részlet hiányzik, amit parafrazáltam.... ja, mert az itt van). 
 

A lézer és a karácsony


Egy szóvicc jutott régebben az eszembe: a lézer nem más, mint a fény szeretet erősítése, a szívekből jövő egymás által stimulált - serkentett kisugárzás által. Ha már itt tartunk, ehagytuk a téli napfordulót - egyre fényesebbek lesznek a nappalok, és Jézus születését ünnepeljük, akkor ezúttal boldog karácsonyt kíván mindenkinek a

Sárga szamár blog

és szeressük egymást, mert az jó.

Pillanatnyi epifánia

Vajon milyen lehetett a századforduló Dublinjában élni? Vajon milyen lehetett íróként működni egy olyan társadalomban, ahol a pattanásig feszülnek az indulatok, ahol az emberek nemzeti és vallásos nézeteik alapján különböztetik meg egymást? Ahol az írek az angolokat, a katolikusok a protestánsokat utálják tiszta szívből? 

Kazinczy – 10

A rabnak akkor van jó dolga, ha utazik – tudjuk meg Kazinczytól a következő naplóbejegyzések kapcsán. Miután Kufsteinből áthelyezték őt magyar rabtársaival és egy Chipault nevű franciával, néhány kellemesebbnek mondható nap következett a rabok életében.

"Július 5. Wels, éjszakára Linz. (....) A kazármában majd megevett a bolha. Kénytelenek valánk egy fogadóba menni által, még­pedig a városba."

Mézes szamarak FALKája

Majdnem olyan erőltetett szójáték, mint a Kacsaúszta Tó, de ez egy ilyen nap. Ez egy teliszájjal beszélős, piskótakínálós nap. Egy mindenhonnan picikétkéső, medveszindrómás nap. Amikor a hideg erősebb, mint a fáradtság, amikor érdekek konfliktusa alakul ki az esti közös kávézólátogatásunk és egy filmnézés között. De mivel ez egy mindenhonnan picikétkéső nap, a konfliktus lényegét veszti, és még a piskóta maradékát is odakínáljuk út közben a Česká utcán gitározó bácsinak.

Filmsarok: Alois Nebel

Idén, a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon és az azt megelőző kritikaíró pályázat kapcsán találkoztam az Alois Nebel cseh animációs filmmel. A fesztivált kétévente rendezik meg, így az elmúlt két év európai animációs filmterméséből lehetett választani téma gyanánt. Végigfutva ezen a listán, az Alois Nebel már a trailerek alapján is messze a legizgalmasabb alkotásnak tűnt, s végül erről írtam is elemzést, s nem utolsó sorban egy maradandó filmélménnyel lettem gazdagabb. 

Kezdjük némi szürrealizmussal

Ceci n'est pas une pipe. Ismeritek? Egy képről van szó. Egy festményről, amelyik egy pipát ábrázol, ez minden. Alatta pedig egy felirat: Ceci n'est pas une pipe. Ez itt nem egy pipa.

Hol, illetve hogyan terem az olimpiai bajnok?

Mi kell ahhoz, hogy valaki élsportoló legyen? Némi adottság és kitartás. És ahhoz, hogy valaki Európa-, világ- és olimpiai bajnok legyen? Valamivel több dolog, többek közt biztos családi háttér, megfelelő felkészülési feltételek és némi szerencse is. És sok pihenés :)
Szombat este a párkányi Balassi Klub vendége volt Berki Krisztián, a londoni olimpián aranyérmet nyert magyar tornász. Bár csak az utolsó pillanatban szereztem erről tudomást, azért csak elmentem. Eléggé a hatása alá kerültem, azért is most megpróbálom még frissiben papírra (monitorra) vetni.

Mi a közös a gólyákban és a Mikulásban?


Háát a tej. Nem hiszed? Kíváncsi vagy? Akkor gyere el és majd meglátod!

Persze, ez egy kicsit olyan, mint a karácsony, meg kell várni a bűvös éjfélt, amikor is majd lehull a lepel. 

Hogy kicsit akciódúsabban teljen a várakozás, természetesen lesz zene, tánc és akciós italok is! Agancsos kóla vagy a kapitány kedvence, ínyenceknek pedig ott a vodkadzsúsz. A pergős ütemekről és dallamokról ismét a már jól ismert DJ Peter barátunk gondoskodik majd. És hogy biztosan szóljanak kedvenceid is, az esemény facebook falán előre kérheted azokat.

Álmodtam egy Mikulovot

Szombat délután van. Sétálni már nincs értelme, mert a Nap már csak ritkán bújik elő a felhők közül. Az autó egy hete mozdulatlanul áll a ház előtt - régen volt már az a szombat esti Velká Bítešbe megszökés. Menni kell. Fényképezőgép a táskába, állvány a hátsó ülésre, és egy tiszetelkör megtétele után visszatérés a kiindulóponthoz - tükörbiztosító átlátszós ragasztó. Biztos, ami biztos. Start.
Hideg még a dízelmotor, és kerreg - konstatálom. Hát igen, a benzin az benzin, legyen az még egy, szinte már belét is vonszoló, 40 éves konstrukción alapuló 1.3 Ford Endura motor mondjuk egy Ford Ka-ban. Merre menjünk? Vehetjük úgy, hogy az északi régiót már bejártam, az már unalmas.
Áh, hülyeség, nem kell filozofálgatni. Igazából már akkor tudtam, hogy hova akarok menni, mikor kezembe vettem a slusszkulcsot. Mikulov. A misztikus város, ahová már körülbelül fél éve tervezgetem hogy elmegyek.