sárga szamár

Vetélkedő, avagy mutasd meg, hogy Te vagy a jobb!

2012-02-26T18:39:00.002+01:00

Hosszú idő telt el azóta, hogy a Kafedik háza táján ilyesfajta vetélkedőre került sor, még a Krónikában se nagyon akadtam nyomára. Épp ezért mi éppúgy várakozással tekintünk eléje, mint remélhetőleg Ti is. Mert nem ám csak egyszerű kérdezz-felelek készül, hanem a vetélkedő részeként logikai feladatok is lesznek, de a kreativitásnak, és a taktikázásnak is teret biztosítunk!

Kérdések, témák, feladatok kavalkádja vár a versenyzőkre

Mindezek ellenére nem lesznek bonyolult szabályok: a helyszínen mindent megtudhattok majd.
Hogy ki, mikor és hogyan jelentkezhet? A versenyre 3 vagy 4 fős csapatokat várunk. Már most is lehet jelentkezni, de a határidő március 4. (vasárnap) 23:59! Elég csapatonként egy e-mailt küldeni a klub e-mail címére (kafedik@kafedik.net) csapatnévvel és -létszámmal. A vetélkedőre március 6-án kerül sor 19:00-ás kezdettel a Kafedik főhadiszállásán, az Óvárosházán (Radnická 8.). Mivel az épületet aztán bezárják, a kiértékelésre az egyik közeli kocsmában kerül sor, még aznap este.

Még egy-két tudnivaló: sajnos kénytelenek vagyunk nevezési díjat is szedni, ami 20 Kč lesz csapatonként. Ez az anyagköltségeinket fedezi majd, cserébe viszont teát és egy kis ropogtatnivalót adunk. Valamint, ahogy a legtöbb rendezvényünkön, sör is kapható lesz! Mindezeken kívül a győztesek és a dobogósok figyelemre méltó nyereményekkel térhetnek majd haza!

Szóval mindenkit bátorítunk arra, hogy jelentkezzen! A szórakozás és a nyeremények garantáltak :)

A többi szervező nevében is: Laci

U.i.: néhány tollat / írószert is hozzatok magatokkal, de a jókedvetek se hagyjátok otthon!

Szökőévi partyról a DH táborba

2012-02-25T15:23:00.002+01:00

Nem, nem időutazás, és nem is térgörbítés ami most következik: kettő ingyenjegyről van szó a nyár legnagyobb DH-s akciójára, a Krasznahorkán zajló Gombaszögi DH Táborra!!!!

A szóban forgó két jegy február 29-én, a Szökőévi álarcos partyn keres magának gazdát, mégpedig a legötletesebb jelmezes személyében. Aki tehát ingyen szeretne megjelenni az idei DH táborban, az kezdjen ötletelni, szerezzen be álarcot, álruhát, álszakállat (álmokat?) és jöjjön el február utolsó napján a Mersey klubba, egy fergeteges partyra!

A partyn aztán közvéleménykutató kisasszonyok gyűjtik be a megjelent álarcos és álarctalan szórakozók szavazatait, hogy megtudjuk, kinek a jelmeze nyerte el a legtöbb résztvevő tetszését, s így ki nyerte meg a két ingyenjegyet. Biztos sejtitek, hogy a jegyek csak akkor kapnak új gazdát, ha lesz kik közül válogatni. Ne bízzátok tehát a véletlenre és öltsetek jelmezt minél többen!!!!

(meg aztán tudjátok, ritkán vannak ilyen alkalmak, amikor nem szégyen valakit nem felismerni;)

Szökőévi álarcos party

2012-02-22T00:01:00.004+01:00

A fagyos reggeli iskolába menésen semmi ünnepelni valót sem találunk első nekifutásra, az újra megtelő koleszszobák és villamosok azonban azt sejtetik, itt vagytok, ismét Brünnben, ismét egy városban a Kafedikesek!

A szemeszter nem indulhat el kiadós közös bulizás nélkül, a farsang pedig nem múlhat el álarcok nélkül. Egy olyan partyra invitálunk most, amilyen nincs minden évben, hiába rendezünk szemeszternyitó partyt minden szorgalmi időszak elején! Szökőévi álarcos partyról, inkognitó-mulatságról, szemeszternyitó arcátlankodásról, anonim buliról szól most a február 29. :)

Aki megirigyelte decemberben a Mikulást (alakító személyt), aki szeretne gumicsizmában, traktorral bulizni anélkül, hogy csábos pillantások helyett csúfos mosolyok célpontja legyen, aki megsétáltatná egzotikus utazásainak öltözet-trófeáit, aki szeretné föleleveníteni gyermekkorának hercegnő-élményeit, vagy csak egyszerűen szeretne elbújni a tömeg szeme elől és felismerhetetlen (póker)arc mögül szemlélni a bulizókat, az most valóra válthatja ábrándjait! Parókák, álarcok, régi ruhák, szemüvegkeretek, arcfestékek, sétapálcák, seprűk, lepedők, turbánok, legyezők - ezen a partyn csak előnyösek lehetnek:)

A partynak otthont adó Mersey klub kicsivel a 3 és 11-es villamos Tábor megállója után található, körülbelül 10 percnyire a 93 és 99-es "rozjezd" Klusáčkova megállójától.

A kalendárium legritkább, négy évente ismétlődő napján, február 29-én (idén szerdára esik ez a különleges nap) 7, azaz 19 órától kezdődik a party. Az álarcok nem csak a jókedvnek és a szórakozásnak, de a pénztárcáknak is használnak, ugyanis a jelmezben érkező vendégek teljes 20 koronát (az egy sör 5/6-a Merseyben;) spórolhatnak a belépőből. Alapáron tehát 70 cseh pénzért lehet majd a partyra bejutni, álarcban viszont csak 50 korona a beugró!!!!

Ami a zenét illeti, a Mikulás buliról, vagy a DH táborból már jól ismert DJ Peter keveri a talp alá valót nekünk. Ám hogy biztos elhangozzanak a kedvenc számaitok, egy listát vezetünk itt, ahová a buli napjáig följegyezhetitek zene-óhajotokat.

Az igazi hangulatot azonban Ti hozzátok, minden egyes résztvevő, barátok, és üzletfelek, mindenki,aki bevállalja a szökőév fergeteges megünneplését, a szemeszter tárva-nyitását, az álarcok vidám kavalkádját. Minél többen leszünk, annál emlékezetesebb lesz a buli, ne felejtsétek!!!!

a rendezvény megtalálható a FB-on is. ITT:)

Böngészőháború

2012-02-12T10:25:00.000+01:00

Internet Explorer, Mozilla Firefox, Apple Safari, Google Chrome, Opera ... mindenki válassza ki a magáét a saját szája-íze szerint, hisz látszólag csak kinézetben és pár kényelmi extrában különböznek. Mindegyik megjeleníti a lekért weboldalat, hirdeti magáról, hogy biztonságos, megjegyzi a jelszavaink, lapfüles böngészést tesz lehetővé, stb stb. Mi van azonban a dolgok mögött?

A weboldalak forráskódjának „nyelvtana” nem teljesen egységes és szabályszerű. A webfejlesztő többféle megoldással is elérheti ugyanazt a kinézetet, mindegyikük más technikát használ, nem mindig van bevett és elfogadott módszer egy adott feladatra. Minden böngésző a maga egyedi megoldásával értelmezi a kapott forráskódot, így nem garantált, hogy két böngészőben ugyanaz az oldal teljesen ugyanúgy jelenik meg.

Bezavar az egésznek az is, hogy a böngészőkből az évek során felhalmozódott több száz régebbi verzió, amelyek nem csupán biztonsági résekben, de gyakran funkcionalitásban is különböznek az utódjaiktól. A végeredmény tehát a totális káosz: millió böngésző, mind más szabványtámogatással és szolgáltatással és még nem is említettük a most divatbajött mobilos és táblagépes böngészőket. A fejlesztők dolga így nagyon nehéz, a megrendelés általában modern weboldalra érkezik és a lehető legtöbb felhasználó gépén kell megfelelően működnie.

Az új trend mostanság az, hogy csak a legnagyobb böngészők aktuális verziójához igazítják a weboldalt, a többire pedig csinálnak egy oldalat, ahol közlik a látogatóval, hogy nem támogatott böngészőt használ. Esetleg valami böngészőfüggetlen technológiát is segítségül lehet hívni, mondjuk Flasht, de így az oldal tartalma nem lesz kereshető, csak azoknak jelenik meg akik rendelkeznek a megfelelő segédprogrammal, a segédprogram feltelepítése pedig akár egy potenciális biztonsági rés megjelenését is előidézheti.

Vannak próbálkozások szabványok bevezetésére, de sajnos több oldalról, minden cég a saját maga technológiáját akarja ráerőszakolni a többiekre, hogy így pénzt spóroljon meg a fejlesztések elkerülésével és előnyre tehessen szert a többiekkel szemben. Van azonban egy független kezdeményezés, a W3C, melynek ajánlásait a webfejlesztők többsége átvette, így már csak arra kell várni, hogy a böngészőgyártók is megállapodjanak és átvegyék a W3C szabványait. Mi felhasználók pedig csak annyit tehetünk, hogy ülünk és várunk. Azért néha nem árt frissíteni a böngészőnket a legújabb verzióra, függetlenül attól, hogy milyent is használunk, hiszen nem csak új szolgáltatásokat kapunk kézhez, hanem biztonsági rések javításait is...

Pernyei Béla

kép: http://www.webestigate.com/2011/05/18/firefox-4-grabs-more-web-browser-market-share-than-ie9/

Szemelvények a KAFEDIK krónikájából I.

2012-02-09T17:37:00.001+01:00

Minden szemeszter jelentős nyomot hagy az albérleti szoba rám eső sarkában... exponenciálisan nő a „dolgok“ mennyisége körülöttem és egyre kreatívabbnak kell lennem, hogy még én is elférjek valahogy tőlük... Ilyenkor aztán kicsit neheztelve méregetem azt a két hatalmas kötetet, amelyeket a „jósors“ irányított hozzám. Az egyik a jelenlegi, a másik pedig a nyolcvanas évekből származó Kafedik krónika. Míg az egyik mondhatni állandó használatban van, a másik csak fekszik az asztalomon, nem hívja fel magára a figyelmet, csak rejti magában mindazt, amiből... talán kicsit mi, jelenlegi diákok és „komoly Kafedikesek“ néha okulhatnánk...

Az első bejegyzések ebben az öregebb és kicsit komolyabb arcot mutató (és természetesen az akkori rendszerre jellemző minden elemet felvonultató) krónikában 1980 április 19-éről származnak. A klub fennállásának tizedik évfordulójára rendezett ünnepség az az esemémy, amelyről a bejegyzés született. Oláh Gábor, a klub hetvenes évekbeli újjászervezőjének, illetve a második elnök Stubendek László, a Kafedik-hagyományok folytatására biztató és az eddigi munkát elismerő sorain kívül erről a születésnapról más is mesél. Újságcikkek, kivágások, amelyek ez alkalom kapcsán szólaltatják meg az illetékeseket. A klubot szervező Oláh Gábor nyilatkozata:
„1967-ben kerültem a morva metropolisba, és bizony nagyon egyedül éreztem magamat. Akkoriban olvastam a prágai Ady Endre Diákkörről és a barátaimmal elhatároztuk, Brünnben is szervezünk valami hasonlót. Igen módszeresen vágtunk neki a dolognak: felkerestük az összes főiskolai kollégiumot, a névjegyzék alapján kitippeltük azokat, akiknek magyaros hangzású neve volt és meglátogattuk őket.“
-hadd jegyezzem meg, hogy a tagkeresés hasonló módja még mindig nem ment ki a divatból, igaz, hogy a magyaros hangzású nevek kikeresése már az iskolák információs rendszerén keresztül történik... is. (de még jó, hogy nem csak így, különben hozzám aztán nehezen jutott volna el egy magyaros nevű embereket kereső Kafedik-tag.)
„Sikerült vagy harminc-negyven embert összeszedni. Összejöveteleink eleinte inkább ismerkedési estek voltak, később valamilyen műsorral tettük színesebbé az összejöveteleket. Nem tagadom, hogy az „Adysok“ példája lebegett a szemem előtt, a „szórakozva művelődni“ szelleme. Persze a mi helyzetünk jóval nehezebb volt mint az övék, a Kafediknek soha nem volt önálló klubhelyisége.“
-hát, ettől már kicsit jobb a helyzet, bár attól függ, hány személy a kapacitása egy átlagos klubhelyiségnek ;)

1972-től Stubendek László vette át a klub vezetését, szemezgetés az ő élményeiből:
„Sokféleképpen igyekeztük tartalmasabbá tenni a munkánkat, közös színházlátogatásokat szerveztünk, irodalmi összeállításokkal próbáltuk elmélyíteni és gyarapítani ismereteinket. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mivel a klubtagok zöme műszaki pályára készült, tehát nem volt más alkalma a magyar irodalommal való találkozásra. Hozzá kell tenni, a brünni Hungarológiai Intézetnek és vezetőjének Pražák professzornak sok mindent köszönhetünk. Segített nekünk az irodalmi estek összeállításában és a klubtalálkozóinkra is gyakran eljött... A cseh kollégák nemcsak a tanulásban segítettek, ha látták, hogy ezt vagy azt nem értjük, de szóltak az érdekünkben ha helyiségre volt szükségünk és eljárogattak a klubba is.“

Hogy milyen programokat kínált a még egyszámjegyű életkorral rendelkező klub a tagjainak, szintén megtudhatjuk a cikkek beszámolóiból. Közös kirándulások, színházlátogatások, műsoros estek (először önerőből összeállított program, meghívott előadók csak később), vetélkedők, évfordulókra való megemlékezések, labdarúgó bajnokság, végzősök búcsúztatása tette ki a programok gerincét. Bár első olvasatra és mai szemmel üresnek hathat, de... talán csak a mi életünk van egy kicsit túl felgyorsulva az ilyen, talán csendesebb (?) időtöltésekhez.
Érdekes megtudni, hogy miután a Kafedik semmi anyagi háttérrel nem rendelkezett, szinte megváltás volt, amikor a CSEMADOK komáromi városi alapszervezete vállalt felette védnökséget, ezzel pedig együtt járt a valamiféle anyagi támogatás is....

Az utolsó újságcikk (ez is 1980 áprilisából származik), amelyik ezzel az eseménnyel foglalkozik, nagyon közvetlen igyekszik lenni, inkább életképeket közöl mint „fontos“ tényeket... nézzünk csak bele:
„A tavasz első forró napjaiban keresem a klub jelenlegi elnökét Juhász Ferencet. A Lenin-út 88- as szám alatti új főiskolai kollégium 528-as szobájában négy fiút találok.“
- a mai Kounicova utca, illetve Kaunicovy koleje.

„Ki melegítőben, ki alsónadrágban görnyed az asztal fölé, vagy az ágyon elnyúlva lapozgatja a könyvét. Az ablakban néhány sörösüveg. Az egyik fiú, mivel nem tette le időben a vizsgáit, nem kapott kollégiumot, így most ő a „felesleges“ negyedik a kétágyas kollégiumi szobában. Egy időben megpróbálta az albérletet is, de inkább feladta a méregdrága és sivár szobát és azóta itt kuncsorog. Még sohasem volt úgy, hogy nem tudtak volna neki valahol helyet szorítani.
-A minap ellenőrzés volt, de a kollégium vezetői is belátják e kényszermegoldás szükségességét, valahogy át kell hidalni, hogy nincs elég férőhely a diákotthonban“

-érdekes beszélgetés lehetett az, az ellenőrökkel, akik szemet hunynak és belátják, hogy végülis jogos, bár szabályellenes megoldás :)
„Az egyik lány fél éve ment férjhez. Férjével ugyanarra a szakra, ugyanabba a csoportba is kerültek, így állandóan együtt lehetnek, ennek ellenére a helyzetük nem rózsás. Rájuk is vonatkozik az összes előírás, a házirend összes pontja, így tíz után el kell válniuk, ki-ki a maga szobájába megy (ami külön épületet is jelent).“

Bár a kolikon helyszűke van és talán mindig is lesz, kseftelés a (üres, nem üres) helyekkel, szintén, de hogy tíz órakor takarodó? Ajjaj, lássuk be, tényleg nem volt az akkor olyan rózsás helyzet :) Ha úgy vesszük, sokat változott azóta a világ. Nincs tíz órai takarodó, és vannak házaspároknak (vagy kisbabás szülőknek) fenntartott kollégiumi szobák is. Ami viszont nem változik, és reméljük, hogy nem is fog változni, az az, hogy van Kafedik (!!!!), hogy vannak közös programjaink, és hogy változatlanul jó leülni beszélgetni koli szobában, sör mellett, várfal tövében….

Sárga Szamár - Papír Szamár - Pdf Szamár....

2012-02-02T16:59:00.005+01:00

Örömmel jelentjük, hogy végre fölkerült a Sárga Szamár 2011-es őszi/téli ,papíron kiadott száma a Kafedik honlapjára. Tehát itt lehet olvasgatni, lapozgatni, komoly fanjaink letölthetik a saját gépükre, sőt ki is nyomtathatják, a vérkomoly fanok persze csakis sárga papírra.... :)

Hogy nem érdekes a papírszamár, hisz a benne közölt cikkeket folyamatosan közzé tettük a blogon is? Ez már csak azért is eretnek gondolat, mert Rolival egy egész napig dolgoztunk (a nap egyik részét étlen, szomjan csak azért nem, mert víz az volt a koleszon) a betördelésén. Másrészt pedig két olyan cikket is tartalmaz az újság, melyek nem jelentek meg itt a blogon.

Egyik a Mi volt? féléves visszatekintő tagszervezetünk programjaira és aktivitásaira (ha úgy tetszik krónika részlet), másik egyfajta jóskísértős jövőbe tekintés (mely láss csodát még mindig aktuális;) Mi lesz még? címmel. Tehát akit érdekel tagszervezetünk tevékenysége szemeszterre lebontva, vagy éppen az eljövendő eseményekről szeretne már az előtt tudomást szerezni, hogy itt a blogon megjelentetnénk a beharangozót, itt a lehetőség:) Ezen kívül, meglepetésként négy (4) darab sudoku rejtvény található az újság hátlapján, no és a címlap - ó a címlap külön ékszere az újságnak, s idén ezt újra sikerült megvalósítanunk (köszönet érte a fotósnak, modellnek;)

Ötleteket, észrevételeket, óhajt, sóhajt, cikk-kísérletet, fotókat, szamárságot (de nem sárgaságot;) örömmel olvasunk megjegyzésként itt alább, vagy a sargaszamar@gmail.com címen.

jó szórakozást!

Egy kis statisztika

2012-01-27T23:02:00.001+01:00

Mi, akik itt tanulunk kedvenc morva városunkban, és vettük a fáradságot, hogy klubba tömörüljünk, elég családiasnak tartjuk azt – mégis, nem ismerünk néhány tucatnál többet a KAFEDIK utóbbi években eléggé megnövekedett tagságából. Igaz, hogy van egy taglistánk a honlapon (amire legyünk büszkék, hisz egyik testvérszervezetünk sem mert belefogni hasonló összeírásba!), de azt egy-egy célirányos felkeresésen kívül nem használjuk. Mégis felmerül a kérdés (legalábbis bennem): honnan vagyunk, mit tanulunk itt ennyien? Sághy „Gyík” Tomi kollégánk alkotott egy pofás kis rendszert, amely a taglistánk adatait összegzi. Ennek kivonatát osztom meg most Veletek, 2011 november eleji adatok szerint – amelyek természetesen ippen annyira igazak, amennyire igaz adatokat szolgáltattatok Ti, nekünk, Rólatok.

Kezdjük mindjárt a létszámmal: az aktív (tehát az iskolák belső rendszerei szerint hallgatói jogviszonyban lévő) Kafedikosok száma 243 (a gólyáinknak megelőlegeztem a tagságot ), míg rendszerünkben összesen még egyszer ennyi, 490 személy van regisztrálva. Azt hiszem arra nincs itt tér, hogy elemezzem az összes adatok, de mielőtt közölném a száraz tényeket, csak szeretném bemutatni Nektek az „átlag” brünni magyar diákot:

komáromi fiú, és 2007 óta villamosmérnöknek tanul a VUT-n, vagyis jóesetben végzős hallgató 

Lányok és fiúk megoszlása az egyes egyetemeken

Kezdés szerint

Egyetemi karok szerint

Brünni lakhely szerint

Állandó lakhely szerint (járások alapján)

Állandó lakhely, településk szerint (helyszűke miatt nem teljes)

Rendszerbe foglalta: Fekete Laci

"Virág szeretnék lenni, nem hallod? Virág!" - tünkányok, boszordérek, Bab Bercik, miegymás Lázár Ervin meséiben

2012-01-19T23:29:00.009+01:00

Voltál már náthás? Olyan nagyon-nagyon náthás? Még az is a köbön? Hogy zsebkendő nélkül egy lépést sem tehettél, és minden mélyebb lélegzetvétel falrengető tüsszögéseket váltott ki? És hogy emiatt aztán búskomor, savanyú és picit magányos lettél? (legalábbis addig, amíg láss csodát, egy reggel szabad légutakkal ébredsz)

Akkor most... akkor most képzeld el ugyanezt, csak gyógyulás nélkül... és képzeld el a szenvedő alany helyébe Bab Bercit. Hogy kicsoda ő? Hogy nem ismered? Ó, de hiszen... igaz, hogy szegény nem tartozik Mikkamakka, Vacskamati és a többiek baráti körébe, be kell szegénynek érnie egy ideges patikus szomszéddal, de azért nem kevésbé kedves figura... a maga módján persze...

Ha erdei sétád alkalmával találkozol egy gesztenyét gyűjtögető alakkal, egy nagyon savanyú képű alakkal, akkor az minden bizonnyal ő lesz. Bab Berci. Savanyú képe soha nem lesz kevésbé savanyú, és ez a savanyúság egészen annyira elfajult, hogy ha éppen uborkasavanyítást fontolgatsz, csak őt kell hívnod, és megspórolod az ecet árát. Éppen ezen okból nehogy akkor hívd, amikor esetleg befőttet teszel el, a savanyú cseresznyéért nincs oda igazán senki. És hogy mi is ennek a savanyúságnak az oka? Ezt még kérdezed??? Mintha nem lenne elég ok az, hogy az ember orrából nem és nem akar kiköltözni a nátha, hogy nem nézhetsz a napba mosolyogva (óha, mosoly, ilyenről Bab Berci csak álmodozik) mert rögtön egy tüsszögő-roham kap el.

Az lehet, hogy Bab Berci lépten-nyomon orrot fúj és savanyú, de jólnevelt, éppen ezért ha találkoznátok, nem harag vagy sértődöttség miatt nem nézne rád, hanem mert nem szeretné, hogy te is savanyú hangulatba kerülj... Talán e miatt találkozott egyszer a tündérrel... vagy boszorkány volt? Vagy talán egyik se és mindkettő? Lehetett éppen egy tünkány is... de akár egy boszordér is. Mert szép volt, és kedvesen szólt. De a szépség nem mindig garancia a jóságra. És mintha lett volna valami alattomos a pillantásában. Volt, vagy csak a képzelet és a fények játéka miatt tűnt úgy? És egyáltalán, honnan ismeri fel azt az ember, hogy épp egy tünkánnyal, vagy egy boszordérrel találkozott. Mert az azért nem mindegy!

Ahogy mondom, nem unalmas azért Bab Berci erdejében sem az élet. Nincsenek mindenütt Rettenetes Háromkerekű Pakukmadarak, de ne akarjunk sokat és érjük be beszélő kövekkel. Valaki olyannal, aki a sok millió éves hallgatás után épp akkor gondolja úgy, hogy jó lenne megmozgatni egy kicsit a hangszálait, amikor mellette üldögélsz. Bab Bercivel megesett. De mit lehet tenni, ha épp egy "személyiségzavaros kővel" hoz össze a sors, aki nem szeretne kő lenni már tovább... virág, igen, virág szeretne lenni... És Bab Berci segít, és kővirágot- virágkövet farag, és a kővirág boldog... boldog amig ősz nem lesz. Aztán egyre szomorúbb... és mit lehet tenni egy szomorú virággal, még ha kőből van is? Talán azt, amit Bab Berci is megtett, kicsit sajgó szívvel. A természet erejére bízni, hadd legyen a kővirágból por, majd talán egyszer igazi virág. Teljesüljön igazán a kívánság...

Nem könyvajánló, és nem szerzőbemutató, csak amolyan... "szereplőbemutató", vagy mesevilág-bemutató... Lázár Ervin mesevilágából egy kiskanálnyi ( a legkisebb mokkáskanálra gondolok). Lehet, néhányunknak "megadatott" a Szegény Dzsoni és Árnika, vagy a Hétfejű Tündér, esetleg a Fába szorult hernyó, aki ugye keservesen bömböl, ordít, szepeg, sír, rí, itatja az egereket, keservesen sírdogál... De... mit mond nektek a kimerülő kutyaól? Vagy hogy micsirkász cserkesz?

Nem, nem, nincs az írónak semmi évfordulója, szülinapja, jubileuma mostanában, csak nekem volt egyszerre kimerülő kutyaól érzésem ma és... pár mosolyra tudom, mindig számíthatok ezektől a meséktől.

Kulináris história - I.

2012-01-12T13:35:00.001+01:00

Elgondolkodtatok-e már azon, miből fejlődött a konyhaművészet azzá, ahogy ismerjük, nap mint nap ízleljük? Egy kis kirándulásra invitállak Benneteket, de hogy ne menjünk azért túl messzire az időben és magyar vonatkozásai is legyenek e kulturális utazásnak, betekintünk a galgóci Gróf Thurzó Szaniszló úri lakomájára. Nem kell nagy vendégsereget elképzelni, csak a szűkebb udvartartást. Az ebédmenü a következő:

1.Tehénhús tormával

2.Kappan mézelt tésztával

3.Leves, kenyérrel, kolbász

4.Kecsege sóban (halfaj)

5.Gyümölcsös lével bíber(hód)fark

6.Indiai tik (Pulyka)

7.Borjúbél tejben

8.Báránytüdő tiszta borssal

9.Bárányhús lemoniával (citrommal)

10.Lúd tiszta borssal

11.Borjúhús ispékkel (szalonnával tűzdelve)

12.Savanyú káposzta tehénhússal

13.Lúd sütve

14.Apró madár disznóhús pecsenyével

15.Császármadár sütve (fajdféle)

16.Pástétom

17.Ostya béles

18.Apró pástétom

(forrás: Ráth-Végh I., 1999, 62. oldal)

A megvendégelésnek már ekkor is erős hagyománya volt. Ezen alkalmakkor a polgárember éppúgy kitett magáért, mint a főúr – főként, ami az ételek tömegét illette. Ilyen eseménynek számított például az is, amikor valamely céh mesterré avatta és befogadta az iparoslegényt. Ilyenkor szegénynek meg kellett hívnia az egész céhet ünnepi lakomára.

Természetesen senki sem volt köteles az összes felkínált fogást végigenni, a szokás az volt, hogy mindenki azokból a tálakból szedett, melyek hozzá az asztalon a legközelebb voltak (csak semmi felesleges mozgás!).

Egyik legrégebbi szakácskönyvünk a „Magiar étkeknec főzése Thököli Sebestyén Uram ő Nagysága Szakácha Szent Benedeki Mihály által, 1601 Augusti Kémárckon.“ Íme ebből a – mai szemmel – kicsit furcsa, de szórakoztató gyűjteményből egy recept (mai helyesírással; forrás: Ráth-Végh, 1999, 65. oldal).

Édes lével tikfi (csibe)

„Tégy szalonnát fel külön fazékcsában tiszta vízben, azt főzd meg erősen; azután az tikfiat vágd fel, tedd fel a szalonna levében az szalonnával együtt; hogy megabarlott (megfőtt) metéld vékonyan az szalonnát: vagdalj bele hagymát, tárkonyt egészen és két-három lemoniát (citromot), azokat főzd együtt, lásd meg a savát, hogy meg akarod borsolni, először ecetezd meg, azután borsold, sáfrányozd, gyömbérezd meg.“

Ráth-Végh István ezt a megjegyzést fűzi e receptekhez: Elődeinknek „nem csupán gyomor, de szájpadlás is kellett ezekhez a borban főtt, ecetben pácolt, irgalmat nem ismerő szigorral agyonfűszerezett falatokhoz“. De ne higyjétek, hogy a mértéktelen evés-ivás magyar különlegesség lett volna! Egész Európában elterjedt volt – természetesen, főként a magasabb körökben. A drezdai udvarnál például olyan szokás volt, hogy a nagy lakomák alkalmával az urakat a lakoma előtt is, utána is megmérték, és súlyukat bevezették az ún. „mérlegkönyvbe“. Ez alapján tudjuk, hogy az elfogyasztott étel-ital mennyisége 2-3 kg volt személyenként. Szép teljesítmény, ugye?

A közös étkezésnek változatlanul fontos szerepe van napjainkban is. Nem hiába mondják, hogy a legtöbb megegyezés fehér asztalnál születik. Az étlap a fentebb bemutatott idők óta tartalmában sokat változott, és továbbra is változik. Az a személy, aki majd pár száz év múlva beleolvas a mai receptjeinkbe, biztosan rácsodálkozik egy-két specialitásra. Remélhetőleg, ismerni fogja még a hozzávalókat.

írta: Estélyi Kitty

Forrás: Ráth-Végh István: Magyar kuriózumok; Séta a gyomor körül. Elektra Kiadóház, 1999.

Figyelitek?

2012-01-08T13:34:00.010+01:00

Kedves unatkozó iskolatársaim. Mit csinál az átlag egyetemista ha épp tanulni kéne és ez ellen a cselekvés ellen testének minden egyes porcikája sikítva tiltakozik? No mit? Természetesen minden más mellett sorozatot néz.

A zsáner változó. Van aki a Jóbarátokra esküszik (214x – re is) vagy más szitkomnak szenteli a figyelmét, mások romantikáznak. Újra teret hódít a sci – fi (mert a Star Trek és a Vissza a jövőbe örök) és itt vannak a krimi sorozatok, meg a kórházas sztorik. A megszokott alapfigurák mellett (jó zsaru - rossz zsaru) feltűnnek az ismerős jellemek, de mintha új köntösbe bújtak volna. Hogy honnan ismerhetjük őket? Elsősorban könyvből. Ki ne ismerné Sherlock Holmes – t vagy Poirot – t? És hogy kik ők ma a képernyőinken? Nem más mint Dr. House a csodadoki és Monk a flúgos nyomozó.

Holmes Sir Arthur Conan Doyle legendás nyomozója, aki a 19. század végén született az ipariasodott Anglia ködös utcáira. Fő ismertető jele, hogy a saját feje után megy, mindent saját maga derít ki és fejében az összeférhetetlen dolgok, hirtelen megoldásokká fészkelődnek. Az igaz, hogy úriember, de magánakvaló, külsejére nem ad és függő – alkohol és dohány, de néha hetekre bezárkózik a házába és a kokainnak hódol. A zene csodadolog számára. Az egyetlen, ami úgy érzi válaszokat ad, ahelyett, hogy kérdésekkel bombázná. Sherlock Holmes hegedül, Watson szerint egész szépen.

Dr. House David Shore és Paul Attanasio fejéből pattant ki. Shore bevallottan Holmes mániás, és egy arrogáns, de mégis zseniális doki épp beleillett az akkor újonnan kitalált krimi-kórház sorozatba. House még a nevében is hasonlít Holmesra, aki „fehér köntösben“ nem rosszfiúkat, hanem bacikat üldöz. Kielemzi az embereket és meggyőződése, hogy senki sem mond igazat. Ahogy Holmes, ő is a kémia rabja, fájdalomcsillapítókon él. Egész tehetséges zongorista, de gitáron is játszik. Legjobb barátja (ha lehet ilyet mondani) Wilson, (ami már majdnem Watson). A sorozat egyes részeiben egyébként többször felfedezhetünk „holmes – os“ elemeket. Mint például egy Rebecca Adler nevű pacienst, aki bizonyára valamiféle rokona lehet Holmes szerelmének, Irene Adlernek. A 2. évad végén House – t meglövik. Az elkövető nem más mint Moriarty, akit a Holmes rajongók a legádázabb ellenségként tartanak számon.

Hercule Poirot a mosogatni nem szerető Agatha Christie legbelgább nyomozója. Kínosan ügyel megjelenésére, bajuszkötőt hord és furcsa szokásai, már - már rituáléi vannak. Megválogatja klienseit, habár sokszor csak a „véletlen“ műve, hogy épp a bűntény közelében tartózkodik. Egy - egy eset megoldása mintha véletlenül, valami teljesen hétköznapi cselekvés hatására fogalmazódik meg gömbölyű, kopaszodó fejében. A végeredmény pedig egy valódi társasági esemény, egy fordulatos, egyfelvonásos mese, saját előadásban, nyilvánosan, a gyanúsítottak körében. Hastings kapitány, Poirot állandó, hűséges kísérője személyében írónőnk tovább örökíti a rendőrség nem kimondottan az inteligenciahányados (avagy szorzó) vezérelte egyenruhás rendészeti szerv képét.

De vajon mi jellemzi Monkot a flúgos nyomozót? Előszöris, hogy nyomoz, hogy flúgos és hogy Andy Brackman fejéből pattant ki. Számtalan rigolyája és mániája, melyek nagy részét felesége elvesztése feletti döbbenet és bánat váltotta ki, türelmet és megértést igényel. Alakja valahol szinte már súrolja a miszterbíni „annyira esetlen, hogy ez az eset már lehetetlen“ kvalitásokat. Állandósági kényszerrel küszködik. Ez abban nyilvánul meg, hogy mindig ugyanabban a ruhában jelenik mig, mindent ugyanoda tesz vissza és az így kialakított rendszer szent és sérthetetlen. Általában e rendszer „véletlenszerű“ megbontása biztosít számára munkát. Tisztaságmániája a bűntények kulcsának felkutatásában nagy segítségére van. Innen tudjuk, hogy a porszívózásnál nincs jobb az összefüggések megértésére. Monk is szívesen hívja össze a jelölteket egy egy hosszabb és műsoros teázásra, ahol a hallgatóság szó szerinti elragadtatása Stottlemeyer százados által garantált. Ö az az egyenruhás, ki már csendben beletörődött abba, hogy Monk mellett nem lehet labdába rúgni ügyfelgöngyölítés terén.

Így a vizsgaidőszak árnyékában kerítsünk sort „sorozatos pihenőkre“. (vagy zenére vagy porszívózásra!

Mindenkinek mély agybarázdákat és majd toll és fejtörést kívánok!

képek:
http://www.magicdragon.com/SherlockHolmes/SherlockSmall.gif
http://users1.ml.mindenkilapja.hu/users/drhouse12/uploads/dr-house.jpg
http://1.bp.blogspot.com/-tjtM17sIzt0/TYs0JqaBXuI/AAAAAAAAALA/OFMC1wAX9KY/s1600/herculepoirot.jpg
http://3.bp.blogspot.com/_K5ls3SJu5Qo/SxhkLvxqAsI/AAAAAAAACMo/UPdaPO6r0w4/s640/monk173dq.png

Teljesszemeszteres részképzés Magyarországon

2012-01-05T17:54:00.001+01:00

Már csak 5 nap a következő szemeszterre szóló pályázat határidejéig és már csak 24 nap az én részképzésem lejártáig. A pályázatról hivatalosat itt olvashattok, szubjektívet pedig alább:)

A magyarországi részképzést (teljes szemeszterre, vagy néhány hónapra) a Magyarország Nemzeti Erőforrás Minisztériuma és a Balassi Intézettel írja ki minden szemeszterben azoknak a határon túli magyar anyanyelvű diákoknak, akik nem Magyarország területén járnak egyetemre, főiskolára. Két éve még az Oktatásügyi Minisztérium írta ki a pályázatokat, annak a nevét valamivel könnyebb volt csehre/szlovákra fordítani. Meglepő ugyanis, hogy a határon túli magyar diákok határon túli egyetemei, határon túli tanulmányügyis nénijei számára nem adják ki a részképzéssel kapcsolatos tájékoztatót angolul.... Így aztán csak nézett a tanulmányügyis néni Brünnben, mikor előadtam neki, hova, mire kérem az egyetem beleegyezését. A részképzés elnyeréséhez ugyanis nem árt, ha az egyetem beleegyezik diákja külföldi útjába, még jobb, ha elfogadja a diák által külföldön begyűjtött krediteket.

- Egy igazoolásra lenne szükségem arról, hogy a MU elfogadja a Magyarországon szerzett jegyeimet.
-Én azt nem igazolhatom. Az minden kar minden tanszékének a saját dolga, hogy elfogadja-e. Létezik erre egy EÚs törvény, az egyetem azt elfogadta, de azon túl minden karnak a maga dolga.
- Akkor tessék szíves lenni adni egy papírt, hogy az az EÚs törvény érvényes nálunk.
- Arról nem adok, azt mindenki tudja, az az egyetem is, ahova maga készül.
- De csak pro forma, a pályázat kedvéért....
- Ezt nem lehet pro forma, ez egy nagyonis komoly dolog!!!!

Tehát olyan is van, hogy az egyetem nem fogadja el a külföldi jegyeket. Ilyenkor még mindig meg lehet szakítani a tanulmányokat egy félévre, vagy lehet kilincselni, mint ahogy én tettem. Vannak tantárgyak, amikből csak előadások vannak az év folyamán, ezekből akkor is le lehet vizsgázni, ha az ember nem járt az előadásokra. És vannak tanárok, akik örülnek, ha a diákjaik világot látnak, és egy-egy extra beadandó, beszámoló, szeminármunka fejébe hajlandóak szemet hunyni a hiányzott gyakorlatok felett is. Mivel tudtam, hogy ezekhez hasonlóakat úgyis látogatok majd Pesten, nem volt lelkiismereti problémám a megoldás miatt.

Budapesten szállást találni elég nehéz és költséges (persze, később úgyis találkoztam emberekkel, akik baromi jó helyen, igazán olcsón laktak albérletben, de az ember nem akarhat mindent), ezért nagyon jó, hogy a részképzéshez rögtön kollégiumi szállás is jár. Kicsit szomorúbb, hogy a kollégium a III. kerületben található, a legjobb közlekedési feltételek mellett is 40 percre a központtól (éjszaka gyakran 1,5 óra ugyanez a táv). Na és persze a bürokrácia. Boldog lélek, aki bekerült az ügyintéző irodába, még boldogabb, akinek már van is szobája, kulcsa, és beléptetőkártyája hozzá....

A szemeszter hivatalosan szeptember 12-én kezdődött az ELTE-n, pontosan ez volt az a nap, amikor már megúntam a postai úton érkező kollégiumi és egyetemi értesítőt várni délszlovákiai kisfalumban, mint ahogy azt a félhivatalos elektronikus értesítő alapján a pályázat kiírói elvárták. Levonatoztam hát személyesen érdeklődni a kollégiumba, ahonnan a telefonhívásaimra és íméljeimre eladdig nem kaptam választ (később rájöttem, hogy ez pesti sajátosság). - Perszehogy beköltözhetsz, rajta vagy itt ezen a listán - tudtam meg nem kevés várakozás után. Már csak azt szerettem volna megtudni, miért kellett ehhez 4 órát vonatoznom a mobiltelefon és internet korában.

A kolesz felé vezető Fehéregyházi út... én csak úgy hívom, Unalmas út. Bár néha varázslatos is tud lenni:)

Időnként kell némi humorérzék az ügyintézéshez, bár azt sejtem, Pesten az átlagosnál kicsit többre van szükség. Nem elrettentésnek szántam a feljebb írottakat, hanem éppen ellenkezően, bátorságot szeretnék adni azoknak, akik belevágnak. Megtörténhet, hogy bizonyos ajtókon sokat kell majd zörgetni, és az e-mailokra nem érkeznek válaszok, de akkoris megéri.

- Olyan tanárokkal találkoztam az ELTE-n, akik mosolyogva adtak elő, és a tananyagot úgy adták át, mint valami tálcára rakott, finom süteményt, amit nekünk sütöttek, és külön örömükre szolgál, ha minél többet veszünk ezekből az illatozó finomságokból....

- Anyanyelvemen hallgattam az órákat, és összeszedegettem a csehül tanult szakkifejezések magyar megfelelőit:)

- Voltam színházban, nemzetiben és amatőrben, moziban, múzeumban. Mivel Pest nagyváros, szélesebb, színesebb a kínálat ezekből is!

- Nagyon szép emberekkel találkoztam a kollégiumban, suliban, és persze a KAD-ot se felejtsük el:)

- Na és persze a többi jó hely, mint például a gödör klub, fecske presszó, merlin színház, művészetek palotája, a bábszínház, a tarajos gőte, ahol mindig nagyon jófej a pultossrác, a margitsziget, dunapart, várdomb, ésígytovábbésígytovábbésígytovább......

A végére pedig egy jótanács: a Budapes-Brünn vonatjegy (odavissza) nagyjából a duplája a buszjegynek. Buszból viszont csak a sárgák (benešova;) közlekednek ezen a vonalon.....

Újévi szamárság:)

2011-12-31T01:30:00.003+01:00

KAzinczy FErenc Dédapánk Igen Kúl - 6.

2011-12-27T18:27:00.001+01:00

Azt akartam elmesélni végre, hogyan is került Kazinczy 1795 őszén Brünnbe, de rá kellett jönnöm, hogy ezt a történetet már elmeséltük a 2009-es Sárga Szamárban. Most hát a cselekményt folytatva beszéljünk inkább „Obroviczról”.

1796 január 21-én ugyanis Kazinczyt és fogolytársait áthelyezik a spilberki várbörtönből egy fenyítőházba, Obroviczba. „Kimenvén a városon, kocsisom balra fordult, keletnek. Egy klastromforma valami fejérleni kezde előttem” - írja Kazinczy. Soksok keresgélés után megfejtettem, hogy Obrovicz valójában Zábrdovice mai brünni városrésznek felel meg, és a fenyítőház nem más, mint a Cejl 71-es házszáma alatt áló, 1772 és 1949 között működő börtön.... *

"Direktor Schramek és a controlleur Grünersperg a grádics végén vártak; amaz egy setétzöld, aranyrojtos Kutscherpelzben, medvével prémezve, öt púderes kolbászkával az egyik s másik füle mellett, a controlor ugyanannyi papilottal, fejér moldon hálóruhájában. Nyájasan fogadtak. - Uraim - mondám -, az urak megpillantása nekem vigasztalás; a szerencsétlen mindég örvend, mikor mívelt lelkű emberek gondviselése alá esik. De inkább odafenn a várban sanyarogva, mint egy Zuchthausban szelídebben. Hogy idejutottam, az nekem halálom."

"Ő felsége bennünket azért külde ide, mert úgy akarja, hogy valamikor az idő engedni fogja, a direktor kertjébe vitessünk ki, kiszellőzni magunkat; de itt status rabok kategóriájában fogunk tartatni. Odafenn azt nem merték, a Magyarország szomszédsága miatt. Itt is én esém az 1. nrus alá.

Ablakunk kicsiny, és oly magasan, hogy ha oda akarék érni, székemet asztalomra kelle feltennem, s ha székemre felállék, alig fére könyököm az ablakhoz."

"Direktor és controlor nem szenvedheték egymást; az egy kövér, ripacsos, piszeorrú német, ez egy kis németecske, érezvén, hogy nemesember, ami amaz nem volt; de azt is érezvén, hogy amaz gazdagabb, mint ő. Irígykedének egymással, melyikét fogjuk inkább szeretni. Mindketteje eljárt hozzánk, s minthogy én szerencsének tartottam, ha szólhaték valakivel, én mindkettőjüket örömmel fogadtam, míg a két Szlávy érezteté velek, hogy ő Mihályfalván (Várad mellett) úr volt, s ezeknek nincs Mihályfalvájok. Így mindketteje engem szeret leginkább."

"Április elsőjén jöve Grünersperg, s kérdé, nem akarnám-e látni iris svecicáját; az kiviríta két ablaka közt. - Festve ismerem, de soha nem láttam, mondám. - Ment.

Hozta az iris svecicát, s öt esztendős egyetlen lyánya, Máli, két auriculát. Én nem a virágnak mentem, hanem a gyermeknek. Az elrettent a láncothordó, elzárt embertől, s abbahagyám.

- Még egy virágom van - úgymond -, Máli, itt maradsz az úrnál, míg eljövök. Itt nincs mit félned. - A gyermek nem rettege többé, s atyja ment, s hozta a virágot. Én azonban a gyermekhez nem közelítettem."

"Midőn mentek, megszólítám a gyermeket:

- Liebe Máli, melden Sie meinen Respect an Ihre Frau Mama, und sagen Sie: Liebe Mutter, Nro 1. hat mir gesagt, wäre er zehn Jahre jünger, ich zehn Jahre älter, er würde sich hier glückliche Stunden machen, trotzdem dass er abgesperrt ist." (magyarul valahogy így hangzana: Kedves Máli, kérem jelentsen tisztelt édesanyjának, s mondja meg neki: kedves édesanyám, az egyes számú rab azt mondta nekem, ha tíz évvel fiatalabb lenne, én pedig tíz évvel öregebb, akkor ő bizony nagyon boldog órákat töltene itt annak ellenére is, hogy be van zárva:)

"Egy nap hozzám jöve Grünersperg: - Uram, a feleségem nagyon vágy látni, aki felől én neki oly sok szépet beszélettem. Nem volna-e kedved felmászni ablakodhoz, én a folyosó első ablakához mennék feleségemmel, leányommal, s ott beszélhetnénk. Az ő ablakok a szeglettől nem vala egy öl, sem az enyém nem, s így alkalmatlanság nélkül beszélheténk. - Ez történt másszor is, de mindég olyankor, midőn a direktor feleségestül kiment."


a börtön vázlata Kazinczy tollából

"Grünerspergné egy rendes ábrázatú kisded menyecske a maga folyosója ablakában álla (a), én a magaméhoz másztam fel (b) s egy óráig beszélénk. Lyánykája mellette volt, s az is beszélt."

Lámcsak lám, ez a kedves kis „börtön idill” is eszünkbe juthat ezután a Cejl egyéb nevezetességei mellett;)

* Az igazat megvallva bc. Hana Frišaufová diplomamunkájában találtam meg, melyben többször meg is van említve, sőt forrásként szerepel Kazinczy általunk idézett munkája.

Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója c. műből ollózta és kommentálta: vica
kép: alte-landkarten.de

Talán még nem késő

2011-12-24T02:46:00.000+01:00

Boldog karácsonyt

kívánni :)

Mindannyian tudjuk, hogy aki tisztességesen betartja a böjtöt a mai napon, az meglátja az arany malacot. Ha arany szamarat nem is (noha létezik!), de sárga szamarat viszont bárki láthat éhezés nélkül is, az év minden napján;) Legyen ez a kis kép ma egy ajándék, csiklandozó mosolypihe, vidámságszagú pár vonás. Sok mosolyt és az ünnepekben való megtisztulást kíván:

a sárga szamár csapata

Nagy Testvér és a csokoládé

2011-12-21T00:38:00.000+01:00

„Ha egyszer van egy olyan szavunk, mint a »jó«, ugyan mi szükség olyan szóra is, hogy »rossz«? A »nemjó« éppen olyan megfelelő… […] Ha pedig a »jó« nyomatékosabb kifejezésére van szükség, mi értelme annak, hogy egész csomó olyan, teljesen haszontalan szót használjunk, mint például a »kitűnő«, a »ragyogó« meg a többi hasonló? Ezeknek a jelentését tökéletesen fedi a »pluszjó«, vagy a »duplapluszjó«, ha még fokozottabb értelmére van szükségünk.”

George Orwell Indiában, brit gyarmati tisztviselő családjába születik 1903-ban. Tanulmányait Angliában végzi, majd hat évet szolgál Burmában az Indiai Birodalmi Rendőrségnél. Hazatérve két évig alkalmi munkákból, koldulásból és csavargásból él. 1930-ban kezd újságíróként dolgozni, részt vesz a spanyol polgárháborúban, a világháború alatt a BBC-nek tudósít. Első anti-totalitárius regényét, az Állatfarmot a háború után fejezi be. Annak ellenére, hogy több kiadó még a gondolatát is elveti a kézirat publikálásának, megjelenését követően óriási hírnévet hoz az írónak. Ekkor viszont már csak öt év van hátra Orwell életéből. 1948-ban megírja az Ezerkilencszáznyolcvannégyet.

A helyszín egy szürke rémálomba illő kép: London, állandó bombázások, vég nélküli háború közepette, 1984-ben. A szürke, málladozó betontömbökből álló városból a Párt kitörölte a múltat, kiradírozta az emberek agyát és helyébe egy valótlan, beteg történetet ültetett. Minden hatalom a Párt kezében összpontosul, aki a Nagy Testvér álarca mögé bújik. A Nagy Testvér egy mindenekfelett alló, negyvenöt év körüli, bajszos férfiarc, akit soha senki nem látott. Arcképe falakat beborító óriásposzterekről, pénzérmékről, könyvborítókról és cigarettacsomagokról mosolyog vissza az emberekre. Vérfagyasztó mosolya mindenkivel elhiteti, hogy nincs más választása, mint alávetni magát a Párt akaratának...

Feltűnik Winston, akinek kezébe kerül egy füzet, egy üveg papírnehezék, és az elfelejtett (és tiltott) tárgyak ködös gyerekkori emlékeket idéznek benne. Majd egy tábla igazi csokoládé, egy csésze kávé és a nő, és Winston ellenszegül a Pártnak. Bukása elkerülhetetlen.

A regény ámulatba ejtő pontossággal vázolja fel, milyen módszerekkel képes a hatalmon levő réteg elérni az emberek teljes mentális leépülését. Bár a pszichológia nem területem, elhatároztam, utánanézek, mit ír a szakirodalom: hogyan lehet valakit pszichikai nyomással arra bírni, hogy gyökeresen megváltoztassa világnézetét, életfilozófiáját, múltképét. Ne essen félreértés, most nem a könyv legutolsó részével – ahol ezt az állapotot kínzással érik el – szeretnék foglalkozni, hanem a könyv első felével, ahol főhősünk, Winston még szabad.

Hihetetlenül meglepő ugyanis, mennyire ismerős motívumokba botlik az ember a regény olvasása közben. Bár a generációm szerencsére nem áldozata egy totalitárius ideológia mindent elborító maszlagának, ennek ellenére határozottan úgy éreztem, hogy minket is - ha természetesen nem is olyan mértékben, mint ahogy azt Orwell ecseteli – hasonló módszereken alapuló manipulációk ér(het)nek, mint az Orwell-féle társadalmat, és ezek a befolyások vezet(het)nek tudatalatti leépülésünkhöz, vélemény- és világnézetdeformációnkhoz.

Elsőként Edward Hunter amerikai újságíró ejtette ki azt a szót, hogy brainwashing (magyarul: ideolóogiai átnevelés, agymosás) 1950-ben, amikor a kóreai háborúból tudósított. A kifejezés egy kínai szó tükörfordításaként született meg, amely a háborús foglyok szándékos tudatmódosítását volt hivatott jelölni. A kifejezést később visszamenően használták a szovjet koncepciós perekre. Kathleen Taylor brit pszichológus olyan folyamatként írja le az agymosást, mely célja az emberi elme szándékos és rosszakaratú célból való teljes irányítása. Végeredménye az egyén szabadságának, identitásának teljes elvesztése.

Nézzük meg, hogyan működik mindez Orwell regényében. Taylor nyolc módszert sorol fel a teljes tudatváltás eléréséhez, többek között az áldozat környezetével való kommunikációjának teljes ellenőrzését, az áldozatban bizonyos viselkedés- és hangulatminták szándékos és spontánnak imitált kiváltását. Legfontosabbnak mindezek közül viszont az új ideológia alapdogmáinak érvénybe léptetését tekinti. Ezek lehetnek akár teljes képtelenségek, melyeket az áldozatnak feltétel nélkül kell elfogadnia, melyek tudományosan bizonyítottnak vannak kikiáltva és morálisan nem vonhatók kérdőre. A „kettő meg kettő öt” állítás például a regényben akkor hangzik el először, amikor Winston azon gondolkodik, hogy ha a Párt kijelenti, hogy „kettő meg kettő öt”, és ha ezt az állítást mindenki elhiszi, akkor vajon igazzá válik-e...

„Egyáltalán, honnan tudhatjuk, hogy kettő meg kettő valóban négy? Vagy hogy a nehézségi erő működik? Vagy hogy a múlt megváltoztathatatlan? Ha mind a múlt, mind pedig a külső világ csak tudatunkban létezik, s ha tudatunk maga szabályozható - akkor mi a helyzet?“

Vonatkoztassunk el egy pillanatra Orwelltől és gondolkodjunk el, mi az agymosás ma. Átvitt értelemben a hírközlő és szórakoztató médiák tudatos közvéleményalakításának jelenségére és a társadalom szabad gondolkodásának megbénítására használják a kifejezést.

Lássuk csak, mi az első lépés Taylor szerint? A környezettel való kommunikáció ellenőrzése. Lényegében minden, amit tudunk és hiszünk a világról, a napi újság, heti hírlapok, rádió és TV útján jut el hozzánk. Az információ, amit megkapunk, a közvéleményalakítók kezében van. A médiafőnököknek pedig módjában áll létjogosultságuknak nem megfelelő módon közölni, vagy elhallgatni híreket. Bizonyos viselkedés- és hangulatminták szándékos és spontánnak imitált kiváltása. A nekünk nyújtott hír és szórakoztatás elrendezésében nagy hangsúly van fektetve az alaposság mellett a finomságra. Rengeteg múlik például azon, milyen hangsúllyal, hanglejtéssel érkezik hozzánk az információ, illetve milyen képet látunk mellette a magazinban. Mindez tudatalattian kivált belőlünk egy bizonyos reakciót, amely befolyásolja, hogy hogyan magyarázzuk azt, amit látunk, hallunk. Ezzel meg is érkeztünk a következő ponthoz, amely nem más mint az alapdogmák érvénybe léptetése. A hírközlő szervek tehát nem csak kialakítják a világról alkotott képünket, hanem meg is mondják, hogyan vélekedjünk róla.

Orwell ezenkívül a nyelvet tekinti a manipuláció egyik legfontosabb eszközének. Egy mesterséges nyelvet alakít ki, az Újbeszélt, mely az angolon alapul, de lecsökkentett szókinccsel és nyelvtannal rendelkezik. Művelőinek fő célja a minimális szókincs elérése – ennek érdekében eltávolítják a nyelv jelentésének minden árnyalatát – azzal az elképzeléssel, hogy ha valamit nem lehet kimondani, akkor azt gondolni is lehetetlen.

Hmmm, elgondolkodtál már rajta, hogy maradt-e elég... szavad??

Havran Kati

kép: http://laughingsquid.com/the-13th-annual-brainwash-movie-festival/

Yacht

2011-12-14T21:22:00.000+01:00

Üdvözlünk a fedélzeten!

Mielőtt bárki is félreértené, és puccos, fellengzős vízi járműre gondolna - igen, egy kocsmáról van szó, de nem egy akármilyen kocsmáról...

Köztudottan Csehország is híres valamiről. Most gondolom a világnak adott tudósaira és a knédlire gondoltál... Végülis igen, de a lényeg a fontos, szóval a SÖR! És ez a folyékony arany itt is megtalálható minden mennyiségben.

De mi az, ami igazán különlegessé teszi ezt a helyet? A következőkben fény derül egy s másra, de egy dolog biztosan fontos, a kocsma fekvése. Egy diákkocsmáról van szó a Palacký vrch lábánál, az őt körülvevő kollégiumok kellős közepében, mondhatni szívében...

A brünni kocsmákat bemutató rovatunkban tehát a Yacht klubról lesz szó. Az előző számban a Šelepkáról olvashattatok érdekes és talán meglepő dolgokat. A hosszú múltra visszatekintő háborús, diszkós, élőben közvetített koncertes, komoly vendégek fogadására alkalmas helyről. Ezúttal kissé más vizekre evezünk...

A Yacht klubot 1991 februárjában nyitották meg. Maga az épület, ahol a klub is helyet kapott, azért jóval hosszabb múltra tekint vissza. Az ember nem is gondolná, da a jelenleg őt körülvevő, magasba emelkedő diákszállók atyja, elődje volt. A környék első szállójaként működött. A méreteit tekintve nem lehetett valami sok férőhelyes és talán a chodbovicák és a 9 edik emeleti balkonos összejövetelek sem nagyon jellemezhették. De mindezt leszámítva fontos volt a maga idejében.

Ha az itt leírtak még némi kétségeket, hiányérzetet hagytak volna valamelyikőtökben, akkor ezeket most végképp szétfoszlatom. A szálláshely és a klub előtt, a nevéhez is méltóan, egy motorcsónak-javító és tároló műhely működött az épületben. Jogos a kérdés, hogy miért pont itt, magasan, a vízterületektől elzárva létezett mindez. A válasz a közeli víztározó. Azért valljuk be, eléggé különös választás lehetett (hisz a víztározó egy heggyel odébb van), de ez valóban jóval régebbre nyúlik vissza.

Most pedig térjünk vissza a jelenbe, a mába, és üljünk be egy sörre a kocsmába... Nézzetek körül, a falak, a berendezés, a köd, igazi füstös kocsmai feeling. Foglaljatok helyet, a rendre ne figyeljetek, nem érdemes. Enni, inni kívántok, füttyentsetek vagy ordibáljatok.

Gondolom sokan nem tudtátok, nem tudjátok mit is csinál és merre is van a télapó az év nagyja részében. Hát bármily furán hangzik is, de felszolgáló itt a brünni külvárosi életben. De felnőtt a feladathoz, ahogy a környéken tanulók is felnőttek már (bár ez éjfél után nem is annyira egyértelmű). De ha már sörözgettek, iszogattok, cigiztek is, mert ugye itt azt is lehet, nem ennétek valami finom, gusztusos cseh specialitást? Igen? Hermelín? 1–2? De van rakottkenyér, hasábburgonya és sok egyéb más is... A jó étvágyat az garantálja leginkább, ha hagyod magad meglepni az egyedi elkészítési módjukkal és nem lesekedsz. Komolyan! Ne, ne menj oda... Én mondtam. Legalább a kutyára vigyázz, ha már ennyire sietsz, majdnem ráléptél... Na. De szerintem játszunk is valamit. Mihez lenne kedvetek? Asztalifoci? Darts? Versenyivászat? Válasszatok... Ja, hogy mindet sorjában, rendben. De ti visztek majd haza...

Az alsó szinten, a bejáratnál balra található a másik része a történetnek. Egy táncterem, egy kisebb színpad és egy bárpult fogad bennünket. A terem hátsó felében még egy kisebb terem is található az elvonulni vágyók részére, ez azonban nem dohányzós. El kell hogy mondjam, ez a része nem rég került felújításra és azóta heti rendszerességgel rendeznek diszkós, hardcore rockkos, punkos és dmb-es estéket mindenki nagy örömére. Ezen felül, ha szépen megkéritek a főnökurat, még zárt körű estékre is kibérlehető, nem is veszélyes áron – kb. 1500 aranyért. Szóval érdemes ide ellátogatni és eltölteni itt egy-két estét.

És hogy kik is alkotják a vendégsereget? Nem nehéz kitalálni – az épp ráérő, unatkozó emberek, a feladataimon nincs kedvem dolgozni emberek, csak leugrok egy kofolára emberek, kellene valamit vacsorázni emberek és mindenki más... Valóban egy sokoldalú helyről van szó, egy helyről, amely egyszerűségétől szép, barátságos, otthonias, sokszor meglepő, annál kevesebbszer érthetetlen, szabadlelkű, vizipipázós, avagy mást pipázós helyről, néha mást kapsz, mint amit rendeltél, de valamiért mégis csak jó itt lenni helyről...

Kicsit hosszú lett az előző mondat, de remélem átad azért valamit a hely szelleméből. Igazán viszont csak az értheti, érezheti meg, aki beteszi oda a lábát. Egy szó mint száz, kalandra fel, és irány az est óceánja a YACHT-tal!

Koordináták: http://www.yacht-pub.com

Megközelítés: 12,13 villamosok végállomása

53, 99 buszok Kolejní megállója

Nyitvatartás: délutántól – emberekig

Matus Gábor

képek: Yacht

Hóóórukk

2011-12-12T18:09:00.008+01:00

Bírnál egy olyan sítábort, ahol nem csak a barátaiddal, de Magyarországról érkező fiatalokkal, továbbá a kedvenc zenekaraid tagjaival is együtt csúszhatnál? Esténként pedig szívesen buliznál a koncertjeiken? Ha igen, akkor a Hóóórukkot Neked találtuk ki!

A Jásnai síközpontban 2012 február 9. és 12. között először kerül megrendezésre a Hóóórukk, ez a rendkívüli zenés sítábor. Nem titkolt célunk, hogy a nyári szezonban megrendezésre kerülő DH tábor hangulatát idézzük meg a Chopokban, aktív sportolással és zenehallgatással megfűszerezve, Magyarországról érkező fiatalok részvételével. 5 nap alatt 8 olyan kiváló banda lép fel majd esténként, mint a 30Y, a Kiscsillag, a Vad Fruttik, a Subscribe, az Alvin és a Mókusok, az Óriás, a Hősök vagy a Kipu. Ha esetleg valamelyikükről még nem hallottál:

30Y: A dal, a zenélés és a barátság szentháromsága a kezdetek óta töretlen ebben a kedves társaságban, koncertjeik pedig tökéletes ellenpéldái annak a butácska elméletnek, mely szerint “az alternatív nem lehet rock’n’roll”.

KISCSILLAG: Egy olyan komolyan vett hobbizenekar ez, mely - néhol keserédes, néhol beat-be hajló - gitárrockja nélkül elképzelhetetlen a hazai könnyűzenei fesztiválok programja.

VAD FRUTTIK: Popzene, mert remekül hangszerelt és eljátszott popdalok jellemzik a veszprém megyei zenekart; alternatív, mert a fiatalok gondolkodását frappánsan megidéző szövegek jellemzik őket.

SUBSCRIBE: A hat középiskolai barát alkotta modern rockzenekar messzeföldön híres földet rengető koncertjeiről, ahol a tömeg tetején úszkálás legalább annyira megszokott, mint az éjféli misén az áhitat.

ÓRIÁS: Vérbeli rock, de nem Tankcsapda? Dallamos, slágeres gitárzene, de nem Hooligans? Kemény, de közben a lelket is símogatja, könnyed, de nem nyálas? Az Óriás igennel válaszol az előbbi kérdésekre.

HŐSÖK: Vagány szövegek, laza előadásmód, ízig-vérig ízes, de nem véres hip-hop: ezt képviseli az alapvetően veszprém-közeli Hősök.

ALVIN ÉS A MÓKUSOK: A lassan a második x-et is betöltő nyíregyházi punk-rock legenda továbbra is a felcsavart erősítők előtt, a világot jelentő deszkákon van leginkább elemében.

KIPU: Rockzenét játszanak, de olyat, amiben kapaszkodóként vannak dallamok, meg alapvető dalszerkezetek, ráadásul olyan szép témákról énekelnek, hogy például részegen mindenki szerelmes.

A Hóóórukk nemcsak arra remek alkalom, hogy Magyarországról jött fiatalokkal bulizz együtt, de arra is, hogy közelebb kerülj kedvenc zenekaraidhoz is.

A téli sportok szerelmeseinek a nappali szabad csúszás mellé szervezünk pénzdíjas nyílt amatőr óriás műlesikló- szlalom, és snowboard viadalokat is, valamint számos fakultatív programot (éjszakai ratraktúra, motorosszán túra, siklóernyőzés) is kipróbálhatsz! Mindez emberközeli és barátságos

szervezésben, igazán moderált áron.

Bírod a jó zenét? Van csúsznivalód? Akkor Hóóórukk!

További információ : a www.hooorukk.hu weboldalon, ahol összeállíthatod a számodra legkedvezőbb szállás és program csomagot és onlinefizetéssel is fizethetsz, vagy a facebook.com/hooorukk oldalon, valamint csatlakozz a facebook eseményünkhöz! A résztvevő zenekarokat a facebookon is megtalálod!

Várjuk érdeklődésedet, jelentkezésedet!

A Hóóórukk szervezői

jóvilágvan interjú, just for júúúú

2011-12-08T03:57:00.003+01:00

Nem volt még olyan régen a Szemeszternyitó parti, sőt a többi akció sem, ahol zenélni hallhattuk őket. Elvarázsolnak, utazni hívnak, könnyeznek, símogatnak a zenével. És mennyit árulnak el szóban magukról? Ügyefogyott kérdezősködés, mosolyszülő beszélgetés a Jóvilágvan zenekar tagjaival.

* először talán a név-választást kérdezném meg, mert én valahányszor meghallom, ezt érzem: így legyen - Jóvilágvan.... miért?

TP: jóvilágvan, egyébként kisbetűvel – ami az ironikusságára utal. Legalábbis ez volt a koncepció. Egyébként a Borisz dalszövegei a lényegesek ebben az esetben, olyan, mint egy filmtekercs, amit elvagdostak. Az ő szövegei is egyszerre többértelműek. Mindenki úgy rakja össze a fejében, ahogyan akarja. Ez a szabadság engem már az elején megfogott a Boriszban. Egyébként azt hallottam, hogy soha semmilyen zenekartól nem szabad megkérdezni miért: ezésez a neve. -- ez igaz?

* ehmmm... O.O

BR: A jóvilágvan nevet én nagyon szeretem, egyrészt, mert már nagypapáink is használták, és mert ők is több értelemben. A zenekarnév ötlete egy holland művésznőnek köszönhető egyébként, aki felvidítandó Párkány lakosságát, több ezer sárga öntapadós cetlit szórt szét a város villanyoszlopaira, visszapillantó tükreire, ablakaira, kutyáira és macskaköveire ezzel a felirattal: „jó világ van”. Épp aznap gondolkoztunk rajta, mi legyen a zenekarnév…

* 2007-ben hobbizenekarként indultatok - mit visz magával és mit veszít el egy ilyen együttes a négy éves úton?

TP: Az, hogy hobbizenekarként indultunk számomra azt jelenti, hogy semmi koncepciónk nem volt soha arra nézve, hogy anyagilag hogyan tudjuk megoldani a fennmaradásunkat, általánosságban kezelni a bevételeinket, illetve nem volt ambíciónk anyagi bevételre egyáltalán. Teljesen naivan folyamodtunk a zenéhez, mint az önkifejezésünk tárgyához, minden, amit cselekedtünk intuitív volt, belülről kompromisszumok nélkül. Anyagilag gyakran katasztrofálisan végeztük a fellépéseket, mert nem tudtuk mit, hogyan kell csinálni. Technikailag szintén rosszul álltunk, kölcsönkért hangszerekkel, házikütyükkel kísérleteztünk.
A hangtechnikusoktól gyakorta féltünk, nem mertük nekik megmondani, hogy nagyon rosszul végzik a dolgukat, nem tudtuk, hogy a szakmai múltjukkal a fülük max. csak egy konstans zajt hall az egészből a harminc év alatt felgyülemlett dobszóló mennyiségtől. Ezeket a dolgokat meg kellett tapasztalnunk, amikor láttuk, hogy a nálunk vérfarkas hangtechnikus, hogy lesz a Péterfy Boriéknál kiscica.
Ezt jelenti a hobbizenekar. Szerintem egyébként nagyon szépséges. Azt nem állítanám, hogy most már pengék vagyunk, a technikusok meg haptákba állnak. Az anyagiakat megteremtjük, mert különböző helyeken élnünk, próbálnunk kell, mert rengetek szabálynak meg kell felelnünk, mert fejlődni akarunk és ennek ilyen a materiális fogyasztása. Ezt tanuljuk most.
Ma van saját társulásunk, kiadónk, fesztiválunk, és sok-sok kötelezettségünk. A hobbizenekarból a naivitást és az intuíciót szeretném mindenkor megtartani, továbbá szeretném, ha az anyagi téren tapasztalt dolgainkat soha nem fordítanánk mások megrövidítésére és mindig korrektek lennénk.

* honnan az a túlcsorduló energia, amit a koncertjeiteken érezhetünk?

TP: Az energia: az exhibicionizmus, megfelelési vágy, dalokba konvertált akarat, érzések, a lélekben hasonló tulajdonságokkal felszerelkezett közönség tömeges jelenléte. Ebben a sorrendben.

BR: Igazán akkor csordul túl, mikor a közönség csordítja velünk. S akkor még bele-belekortyolunk, s megrészegülünk tőle.

VZ: Általában ki vagyunk éhezve a koncertekre. Szeretjük amit csinálunk és mindig nagy mértékben befolyásolja a közönség a koncertek hangulatát (úgy értem a színpadi teljesítményen meglátszik).

* Prága-Budapest, Pozsony-Moszkva.... mentek messzebb is?

SZM: Tengerparton még nem játszottunk.

TP: Utazni jó. Zenélni pedig élmény. Messzebb is. Akkor lehetne menni, ha a zenével sikerülne kifejezni valahogy azokat a képeket, amiket az idegen ajkúak nem érthetnek szóban. Ez egy cél is lehetne.

BR: Számomra mindig nagy élmény, ha magyarul nem beszélő embereknek tetszik a zenénk. S az a legnagyobb, ha azt mondják, mégis értették egy-egy szám miről szólhat.

Tengerparton én is játszanék, de úgy, hogy térdig a vízben állok!

VZ: Szeretnénk.... Én személy szerint valamelyik német nagyvárost céloznám meg, aztán Hollandiát, de szívesen játszanék Franciaországban is. Pillanatnyilag konkrét távolabbi zenélés nincs kilátásban.

* hogyan születik a zene, a szöveg? hol laknak a múzsák? ;)

SzM: A Helikon-hegységben és a mindennapokban.

TP: Eddig könnyű volt, csordultig teltünk a gyerekkorunktól ránk zúdult hatásokkal. Jó volt kiadni magunkból. A múzsák, nem is tudom… sok minden inspirál, olyan sok minden. Nem írom le, mert úgyse fér ki.

BR: Az Esztergom-Pest vasútvonalon sok van!

* ha jól tudom, novemberben megjelent első officiális lemezetek. Erről szeretnék kérdezni (először persze küzdjem le az örömujjongást;) mit tartalmaz, hogyan jött létre és milyen módon lehet hozzá jutni?

TP: Tartalmazza ez eddig begyűjtött gondolatainkat. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen fárasztó csinálni egy hivatalos lemezt, folyamatosan azt érzem, hogy jobb is lehetne. Annyi mindent érzek azzal kapcsolatban, hogy hogy jött létre, hogy az nem férne bele ebbe a beszélgetésbe. Mindenki könnyen hozzájuthat majd a CDhez, aki akar.

BR: A lemez egy nagy állomás a zenekar számára. Nem értünk vele révbe és nem is feltétlenül elrugaszkodási lehetőség. Ez az elmúlt négy évünk. Ajándékunk egymásnak, magunknak és azokak, akik szeretnek bennünket. Szeretem, mert a legelső számok sokban különböznek a mostaniaktól, hallatszik benne a kezdet, és kihallani belőle az utunkat, amin elindultunk. A lemez 15 számot tartalmaz, reméljük, sokan találnak rajta szerethetőt.

VZ: Yeah:))) így van.

December 17-én játszunk Budapesten a Sirályban, 20-án pedig a Roham bárban. Ott már kapható

lesz a hosszas munka gyümölcse:)

BR: Bokor Réka

TP: Trencsík Pál

SzM: Szabó Máté

VZ: Valašek Zoltá

* vica

Cooltúra 2011

2011-12-07T00:40:00.000+01:00

Még valamikor 2009 őszén fogant meg a Kafedik vezetőségében az az ötlet, hogy diákklubunk szervezzen egy kerékpár-túrát. A koncepció: szakadjunk ki 4-5 napra a csehországi mindennapokból, ismerkedjünk meg eddig ismeretlen cseh és morva vidékekkel, új emberekkel, mindezt sportolva, kétkeréken.

Alig telt el egy év, és 2010 szeptemberének első napjaiban 12 résztvevővel útjára indult Prágából az első Cooltúra, az irányt Brünn felé véve. Az az 5 napos kirándulás minden előzetes várakozást felülmúlt, így nem is volt kérdés, hogy 2011-ben újra találákozunk. Ahogy teltek a hónapok és közeledett a nyár, már a túra dátuma is konkretizálódott, 2011. augusztus 31. és szeptember 4.

Az első néhány kilométert igazi bicikliúton tettük meg, ezt a luxust legközelebb csak az utolsó napon, ugyanezen a szakaszon visszafele engedtük meg magunknak - nem is akarózott megállni rajta. Az első megállónk Rajhradon volt a kolostornál (a morva írásbeliség egyik bölcsője a hely), de nem mentünk be, hisz ez oly közel van, ide bármikor elnézhetünk.

Így hát folytattuk utunkat kisebb megállókkal (mint pl. amikor megkopasztottunk egy útszéli almafát) egészen Moravský Krumlovig. Sajnos a városban épp minden (értsd: minden) fel volt túrva, így nehézkes volt a haladás, de azért találtunk egy helyes kis kocsmát, ahol még maradt egy kicsi az aznapi menüből is.

Ezután áthajtottunk a belvároson, majd megálltunk a várkastélynál (ahol Alfons Mucha Szláv eposz (Slovanský epopej) nevű monumentális festménysorozata van kiállítva), de megintcsak nem mentünk be, mert zárásig már csak pár perc volt hátra. Csatangoltunk viszont helyette a kastély parkjában, oda-vissza teljesítettük a Fekete Lyukat is (így hívják a park alatti régi alagutat), majd útnak indultunk. Egész kevés pihenővel jutottunk el Výrovicébe, az aznapi (és másnapi) szálláshelyünkre. Majdnem a faluban voltunk, amikor feltűnt egy szénakazal. Már csak a hagyományaink miatt is be kellett vennünk:)

Közben a kempingben, a bográcsban, Attila és Gabi keze által (akik a kísérőautó legénységét alkották) már elkészült a pompás chilis bab, amit érkezés után azonnal le is küldtünk. Még hátra volt a sátorállítás, és jobb nincs alapon egy helyes kis lejtőn vertük fel a hajlékainkat, amivel aztán az éjszaka elég sok bajunk lett (mindenki csúszott lefele). Még egy sör belefért, aztán irány a csodálatos zsetonos zuhany:) és persze az alvás.

Másnap eredetileg Znojmo városa és Vranov nad Dyjí vára volt a tervben, de miután alaposan szemügyre vettük a térképet, inkább letettünk róla. Mint kiderült: jól döntöttünk, hiszen csak Znojmoban rengeteg időt töltöttünk el, míg megmásztuk a Városháza tornyát, meglátogattuk a Szent Miklós-templomot, kilestünk a kétemeltes(!) Szent Vencel-templom kerengőjéről, fényképezkedtünk a Szent Katalin-rotunda falánál (ahonnan aztán jól el is küldtek minket), pörögtünk egyet a játszótéren, fagyiztunk és persze sétáltunk az óvárosban. Ezek után indultunk el Šatovba, ahol egy, még a második világégés előtt épített, és egészen 1999-ig használt, de nemrég múzeummá átalakított bunkert néztünk meg, persze vezetővel. Ezekután pedig irány a kemping!

Kissé eltérő útvonalat választottunk, hogy ne legyen olyan egyhangú visszafele tekerni. A csoport fele még bement a faluba (ahol sörözés közben rátaláltak a -régmúlt- jövő közlekedési eszközére, az -irtózatosan pöfögő- környezetbarát, duplahajtóműves (motor+láb) bicikli eddig fellelt egyetlen működő, egyedien összeeszkábált példányára), míg a másik fele bérelt egy vizibiciklit, és elindult kemping körüli víztározó feltérképezésére.

Mivel aznap több ideje volt a szakácsoknak, így gulyással vártak minket. Ahhoz képest, hogy idei mindenesünk, Vavreczky Gabi először készített ilyet, egyáltalán nem volt rossz:) De tényleg!

Vacsora után, már bizonyos nyomás alatt megint bevettük a víztározót (egy elkötött vizibiciklivel), immár szuroksötétben és erős túlsúllyal... végülis sikerült eltekernünk a végére (mintha még nem tekertünk volna aznap eleget), és ott bámultuk a csendet és hallgattuk a hullócsillagokat, valamint egy kis felfedezőutat tettünk egy lakatlan félszigeten is :)

Harmadnapra már kissé nehézkesen ébredtünk, egyrészt az állandóan lefelé mászó hálózsákjaink miatt (lásd: sátor a lejtőn), de mindjárt felébredtünk, amikor arról volt szó, hogy akár meg is lehetne javítani az elromlott (khm... ez még otthon történt...) gyorsforralót, és akár egy forró teával/kávéval is indulhatnánk a kilométereknek. A Cooltúrások nagy része (pontosan 50%-uk) ugyanis villanyos szakember volt – így sikerült nem megsérülniük javítás közben – de a gyorsforraló mégsem lett működőképes.

A napi tervben nem szerepelt semmilyen fontosabb látnivaló, a lényeg volt, hogy amikor Hrušovany nad Jevišovkou-ban ebédelünk, csatlakozhassanak a többiek is, akik addig nem kaptak szabadságot – ők odavonatoztak.

Azért sikerült még (teljesen véletlenül) megtalálni egy nagyon szépen felújított kastélyt, ahol degeszre ettünk magunkat disznószilvával... Szinte egész délután a Nové Mlyny-i víztározók mellett tekertünk, ami annyira egyhangúnak tűnt a fiúknak, hogy mindjárt az első nyitott pincénél meg is álltak. Bementek, és ottragadtak. Leküldtünk értük, de azok is ott maradtak. Aztán leküldtünk azokért, akiket leküldtünk értük, de azok sem tértek vissza... valami lehetett ott lenn:) Mindenesetre a fiúkat estig nem láttuk...

A csapat többi része folytatta útját egészen az aznapi (tóparti) szállásig. Ott közösen elkészítettük a lecsót, miközben gyönyörködtünk a panorámában – amikor a víztükör felett a nap lebukik a Pálava hegység mögé, miközben egy-egy fátyolfelhő a nap utolsó erőtlen, vérvörös sugarait veri vissza... fennséges látvány volt! Ekkor már faházakban aludtunk, így megspóroltunk egy-egy sátorverést és – bontást is, helyette megismerkedhettünk a helyi csapolt sörrel – is:)

A szombat reggel még a kempingben ért minket, de a dél se sokkal arrébb, mert a Pálava az egy macerás hegység. Nem elég, hogy meredek, és valami furcsa mágneses energiája van (ami jobban vonzza a bicikliláncot, mint a fogaskerekek – szomorú tapasztalat), de elég szép ahhoz, hogy az ember ne az útra figyeljen, hanem a körülötte elterülő tájra, ráadásul állandóan meg kell állnia fényképezni... Nem csoda, ha lassan értünk fel. Viszont amint felér az ember, többféle ajándékban is részesülhet: A kilátás. Leírni nem lehet, csak elmerülni benne. A szőlő. Azt meg enni kell, főleg ha szüret körül jár arra az ember:) És persze a lejtő. Ami ugye minden domb után következik. Így szépen begurultunk Mikulovba.

Egy kis bizonytalankodás után, amikoris nem tudtuk eldönteni, hogy menjünk-e be a várba, vagy sem (ahol a Lichteinstein grófok érintetlen palotáját és eredeti berendezéseit, használati tárgyait, valamint a világ egyik legnagyobb, nagyjából 350 éves boroshordóját lehet megtekinteni), inkább egy sétát tettünk a várdombon, majd a belvárosban is. Hogy legyen egy kis „izgalom” is a túrában, a Valticére vezető utat kis kerülővel, Ausztriát érintve tettük meg.

Valticére érve meg egyenest átnyargaltunk a kastély kertjébe. Mindezt a belső udvarokon keresztül, aminek a biztonsági őrök nem örültek (nemhiába, világörökségről van szó), de mi többen voltunk:) Egy kis pihenő után a lehető legrövidebb úton (ami kb 7 km nyílegyenes) érkeztünk Lednicére, a grófok másik híres kastélyához. Közben még egy speciális geoládát is megkerestünk – ezt Gabi és Attila rejtette el nekünk néhány órával azelőtt, és fejenként egy liter vizet tartalmazott!:) Aztán néhány fotó és egy kis séta a tágas lednicei parkban, majd tovább Velké Bílovicére, ott is a pincefaluba, egy borházhoz, a szállásunkra. Talán nem árulok el nagy titkot, hogy ez az este sikerült a legjobban:)

A paprikáskrumplit még a házigazda is megirigyelte tőlünk, így ő is velünk evett. Eztán meghívott egy barátjához, akinek épp aznap volt a pinceavatója. Az ott játszó banda pedig jól elhúzta a nótá(i)nkat. Amit nem tudtak, azt dallamról megtanulták! Miután az összes helyiségben leteszteltük az akusztikát és már majdnem minden fajtát megkóstoltunk, visszatértünk a szállásunk alatt levő pincébe, ahol ugyanezt kezdtük elölről: a nótákat már három (illetve négy: tudjuk, a morva is az!) nyelven énekelve... Remélem semmi rosszat nem írok le azzal, ha közlöm: tovább bírtuk, mint a házigazda :)

Utolsó nap „ahol kezdve volt, ott vége lett...” – az Avionnál. Egy búcsúcsoportkép, egy kipakolás és az idei Cooltúra mindenki sajnálatára már véget is ért...

Ezúton pedig szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, akik bármilyen aprósággal is hozzájárultak a Cooltúra létrejöttéhez. Munkátokat, támogatásotokat nagyra becsüljük, nagyon hálásak vagyunk érte!

...találkozunk 2012-ben. Is:)

Vavreczky Gábor, Fekete Laci

Kiadtuk a Sárga Szamarat!

2011-12-05T12:47:00.001+01:00

Minden szemeszterben kihívás, és tulajdonképpen sosem egészen biztos, hogy sikerül. Néha kétszer is nekifutunk, és volt már olyan, hogy egyszer sem sikerült.

Idén azonban nem csak arra lehetünk büszkék, hogy összeállítottuk és megalkottuk a Szamár idei papír-kiadását, hanem arra is, hogy a már megszokott 16 oldal helyett, most 20 oldalasra hízott háziállatkánk. Sőt ajándékra is tellett tőlünk, a Matus Gábor által megvalósított Jóljöntérkép formájában!

HÁT igen, tessék sietni, mert aki későn kezdi keresni, nem biztos, hogy még talál:) De pánikolni nem kell, a sárga papírra nyomtatott cikkeket lassan feltöltjük majd a blogra is, illetve a kiadvány pdf formátumban is letölthető lesz a Kafedik honlapjáról.

Ezúton szeretném megköszönni a közreműködést a cikkek szerzőinek, a tördelést és a nyelvi korrekciót, az ötleteket és kritikákat, nem utolsó sorban pedig a CsMMSz és a nyomtatóbrigád segítségét!

Munkatársakból azonban sosem elég, ezért ha valaki szeretne csatlakozni, szívesen várjuk:)

vica

Afganisztán

2011-11-28T23:26:00.018+01:00

Egy ország, amelyet sem Nagy Sándor, sem a Szovjetunió nem hódított meg.

Közép-Ázsia legdélibb országa, földrajzilag, történetileg, etnikailag és nyelvileg roppant sokszínű vidék. A lakosság életvitelét mind a mai napig az évszázados hagyományok és a törzsi szokásjog irányítja. Domborzatát a Hindukus vonulata határozza meg, amely a maga 7000m magas csúcsaival, vad és érintetlen természeti szépségeivel ideális célpontot nyújthatna kalandor hegymászók számára...

A 2001. szeptember 11-i terrortámadást követően az Egyesült Államok hadjáratot indít a Talibán által vezetett, radikális iszlám jogon alapuló ország ellen. Az akkori Bush-kormány az al-Káida kiképző táborainak megsemmisítését tűzi ki célul. Az immár tíz éve dúló háború létjogosultságáról és eredményességéről folyó viták láthatóan nem segítenek hozzá ahhoz, hogy az ország egyhamar kimozduljon az állóvízből. Barack Obama 2014-re ígéri az utolsó amerikai katona távozását az ország területéről.

Afganisztán. Egy ország, melynek nevét napi rendszerességgel sugározza feléd a TV, nevén önkéntelenül megakad a szemed, ha csupán a napi sajtó nagybetűit böngészed át. De elgondolkodtál-e már azon, mennyire nyújt hiteles képet a média erről az ismeretlen vidékről?

Tényleg csupán véres háborús övezet, szélsőséges vallási fanatikusok és drogcsempészek hazája volna Afganisztán? Többek között erre próbál majd választ adni, és egy hitelesebb képet festeni Peternai Zsuzsa, aki humanitárius aktivistaként már két alkalommal járt Afganisztánban. Ha kíváncsi vagy Zsuzsa útibeszámolójára, gyere el december 8-án, csütörtök este 19.30-kor az U prokopůba!

Az esemény megtalálható a FB-on is: katt ide!

Avatás, avagy „ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel“

2011-11-27T11:51:00.005+01:00

Hozzád szólok, ó elsős „gólya“, Hozzád, ki átvészelted már a főiskolás lét, a morva főváros, erősen fogyó zsebpénz, fenyegetően növekvő tanulnivaló, idegen főzésektől ragacsos intris konyhák, álnok mosógépek, kárörvendő „dpmb“ sofőrök által előkészített válogatott megpróbáltatásokat. Egy ezek közül azonban még mindenképpen hátra van... ha pedig teljes jogú Kafedik-taggá szeretnél válni, ki kell állnod ezt az utolsó próbát is. Minden valamirevaló ovis tudja, hogy az utolsó próba a legnehezebb, de utána jön a méltó jutalom (ennyi fele királysággal és királykisasszony-kezekkel nem rendelkezünk, de … a jutalmat sokféleképpen értelmezhetjük).

Hogy hogyan is tudjátok bizonyítani a „rátermettségetek“? Nem kell hozzá egyéb, mint megjelenni december 2-án, pénteken, a Terčben. (Hogy közérthető legyek: kocsma a „Palačákon“. Nem lehet egy palačákos-intrissel két percnél tovább beszélni anélkül, hogy ez a fogalom ne szerepelne a beszélgetésben, szóval jobb, ha megismerik azok is, akiknek eddig nem volt szerencséjük „hozzá“. Na de akkor mi az a Palačák? Hát a „Vysoké učení technické” Palacky hegy alatti kollégiuma!)

ide várunk;)

Remélem az, hogy pénteken vár megrendezésre a dolog, senkinek nem veszi el a kedvét, és senki nem választja a hazamenetelt. Egy Brünnben töltött hétvégét még a „leghonvágyasabbak“ is kibírnak. Ezzel máris tudjátok bizonyítani azt, hogy megszoktátok és megszerettétek a várost, ez pedig elég fontos feltétele az itteni létnek.

Az ajtó fölé nem pingáljuk a Pokol kapujának feliratát, de érezhetitek magatokat nyugodtan úgy, hiszen ha egyszer beléptetek, nem menekültök előlünk! :) Szóval készüljetek a „jelenésetekre“ az éjszaka folyamán. Vagyis csak annyira rúgjatok ki a hámból így beszámítókat (gy.k.: zápočeteket) megünneplendő, hogy még megálljatok a saját lábatokon, és ne gabalyodjon össze a nyelvetek... ez a következő lépés a próbák kiállásához.

Idális este lesz számotokra az avatás, ha nem idegenkedtek a tejtől... erre még mindig van pár napotok gyakorolni, vagy megpróbálni megszeretni. Az nem felmentő tényező, hogy „nemszereteeeem“, az már inkább, ha valaki tejérzékeny... de erről papírt kérünk! ;)

szinte "tejjel-mézzel folyó Kánaán" a Kafedik!

És lám, néhány korty tej lenyelése után már kezdtek egészen kafedik-tagokká válni, de az egészen-egészenhez még az kell, hogy jöjjön a Barni és a Nikon, és mindenkit könyörtelenül a céltábla elé állítsanak. Ha még itt is bátrak maradtok és nem rettentek meg, úgy megérdemlitek hogy taggá nyilvánítsunk...

Ugye lehetne még szörnyűbb is ez a próbatétel? Ugye, hogy nem is akarunk sokat? Ugye, hogy ittmaradtok minél többen? Ugye, hogy rábeszélitek a maradásra azt is, aki vonakodik? Elvégre minden elsősnek ingyenes a belépés!

Meg kell még említeni, hogy az akció egy közös dh-s rendezvénysorozat egyik rész-rendezvényeként valósul meg, erről részletesebben olvaskattok itt. Tombolasorsolás is lesz, ezért az este folyamán keressétek az alkalmat ezeket a cetliket beszerezni.

És természetesen ne felejtsétek el a Mikuláááást! Ha szeretnétek ajándékot küldeni vele ismerőseiteknek, csak annyit kell tennetek, hogy az illető nevével ellátott ajándékot leadjátok belépéskor a pénztár körül üldögélő pecséttel, karszaggal hadonászó szervezőknek. Bár nem látszik, titokban ők is a Mikulásnak dolgoznak, és tesznek róla, hogy mikor a fehérszakállú, pirosgúnyás apóka berobog rendezvényünkre, a ti ajándékaitok is ott lapuljanak a zsákjában.

Mindenkit sok szeretettel várunk a buliba!

alfa

DH party trip

2011-11-25T14:59:00.011+01:00

Mit is tegyünk, hogy a szemeszter utolsó, idegtépő, „nemszeretjük“-időit a felmérők és egyéb tennivalók szempontjából a lehető legsikeresebben, a saját idegállapotunk és energiatartalékaink szempontjából pedig a lehető legtakarékosabban, legkíméletesebben vészeljük át? Nem nehéz különböző, mikor inkább, mikor kevésbé működő stratégiát kidolgozni ezekre az időkre.

Alhatunk például sokat, tanulhatunk sokat, próbálhatjuk esetleg megőrizni a lelki nyugalmunkat és nem stresszelni semmi miatt. És a leghasznosabb amit csak tehetünk, hogy energiánk, életkedvünk nagy részét befektetjük, hogy azt aztán kamatosan kapjuk vissza. Hogy hogyan? Ó, hát erre igazán lenne egy-két (ööö, pontosabban 7 ) konkrét ötletem.

Talán természetes, hogy így december hatodika táján megszaporodik a bulik száma (ugye a Mikulás is kellemes indok a szórakozásra), de amit én ajánlanék az egyedi, eddig még nem próbált eseménysorozat, amelynek -szinte biztos vagyok benne- folytatása is lesz. Nevezhetjük Mikulás buliknak, nevezhetjük szemeszterzáró buliknak, mega-multi-DéHás rendezvénysorozatnak, kinek-kinek ízlése szerint, a lényeg úgyis azon van, hogy a Diákhálózat 7 tagszervezete együtt készít valamit, valami nagyszabásút, valami „finomat“.

A pozsonyi november 23-i magyarbuli szolgálhatott egyfajta kóstolóul azoknak, akik kételkedtek volna még abban, hogy érdemes meglátogatni a DH-s bulikat. A zenéért DJ Peter volt a felelős, akit néhányan megismerhettünk már „a Táborban“. Lassan már tiszteletbeli DH-zenefelelőssé lépett elő, tehát nem a véletlen műve lesz, ha a nagy Mikulásváró rendezvénysorozat során több helyen is feltűnik mint „az a valaki, aki a zenét szolgáltatja“.

A bemelegítő pozsonyi akció után -és megfelelő regenerációs idő eltelte után- december elsején érdemes Budapest, egészen pontosan a Kamra mulató (Lőrinc pap tér 4) felé venni az irányt, ha szeretnénk kiszakadni a szürke hétköznapokból. A Kaszás Attila Diákkör (KAD) szervezésében készül az a buli, amely hivatott az egész buli-stafétát elindítani. Azon kívül, hogy Budapest és ismerősök és jó zene (DJ Peter ismét), az est fénypontja a Mikulás érkezése lesz, aki ajándékkal teli puttonnyal érkezik, ám virgács is akad nála!

Ha már staféta, akkor úgy illik, hogy a következő nap is legyen valami hasonló horderejű esemény. Ehhez csak Brünnbe kell eljutni. Itt december 2-án a Kazinczy Ferenc Diákklub (KAFEDIK) avatja fel az elsőéves tagjait, szóval ha még nem hallottál arról, miből is áll a hagyományos brünni avatás, úgy most itt az alkalom, hogy azt a saját szemeddel lásd. Jó szokáshoz híven az avatásnak a „Palacsákon“ lévő Terč ad otthont. A megjelenő „gólyák“ avatásán kívül itt is van esély arra, hogy büszke tombolanyertesekké váljunk, illetve reméljük a Mikulás nem mondja le a megbeszélt időpontot és nem is téveszti el, hová kell megérkeznie, hogy kiossza zsákjából az ajándékait. (Itt meg kell jegyezni, hogy a Mikulás zsákját előtte persze fel kell tölteni, szóval amennyiben van valaki kiszemelted, akit szeretnél megajándékozni, nincs más dolgod, csak viszonylag olvashatóan ráírni a csomagocskára az illető nevét, ismertetőjegyét, szóval valamit, ami alaján beazonosíthatjuk majd azt odaadni az illetékeseknek, hogy becsempésszék a Mikulás-zsákba. Szerintem kedves meglepetést lehet így szerezni). A zenéért itt is DJ Peter felel majd.

Brünnben bizony így közlekedik a Mikulás

December harmadikán mindannyian felkerekedhetünk DJ Peterrel Prágába, ugyanis a strahovi 11-es klubban az Ady Endre Diákkör (AED) is megtartja a maga Mikulásváróját, a szórakozni vágyók legnagyobb örömére.

Mindannyian emberből vagyunk, így tudjuk, hogy néha a pihenés sem árt meg, ezért december 4. hivatalosan is pihenőnappá lett nyilvánítva, hogy aztán újult erővel vethessük bele magunkat az utazásba, szórakozásba. Hogy hol is folytatjuk?

December 5-ére érdemes Nyitrára látogatnunk, a naOZZZay klubba. Újabb buli, újabb alkalom a találkozásra régebbi és (mivel valószínűleg a bulimaraton alatt kerül nem egy) újabb barátokkal. És csak figyelmeztetlek, minél hamarabb érkeztek, annál jobban jár a pénztárcátok! Fél 11 után felértékelődik a jegyek ára :)

Nyitra után a képzeletbeli térképünkön Kassa felé indulunk, itt ugyanis december 6-án igazi Mikulásnapi magyarbulit tart a KIKELET. Mikulásnapon igazán elvárható a közönségtől, hogy piros-fehér hangulatban legyen. Készüljünk így és olcsóbban jutunk be a buliba.

A logisztikai része nem volt teljesen átgondolva a rendezvényeknek, -de ez legyen a legnagyobb problémánk- ugyanis a december 7-i esemény már ismét a nyugati végeken vár megrendezésre. Ha tehetitek, a maratont zárjátok Nagyszombaton az NDK-val (Nagyszombati Diákklub). Ők a nagyszombati karácsonyi vásárba invitálják a népet, forralt borra, kicsi Nagyszombattal való ismerkedésre. Talán egy kicsit nyugodtabb akció, dehát a sok buli után nem lehet rögtön visszaülni suliba, kell az átmenet.

Mi a véleményetek? Vonzónak hangzik? Akkor még egy kicsit fokozom... Több bulin szeretnél részt venni? Akkor gondolkozz el a buliútlevél kikérésén. Nem, nem viccelek... ilyen létezik... vagyis fog. Amelyik buliban megjelentél, kapsz bele egy pecsétet, és ha a közvetlenül utána következő buliban ezt felmutatod, ingyen jutsz be ide. (Nem rossz, ugye?) Ha elvetemültebb vagy, és már két pecséted van, (szintén a legutolsó bulikból) akkor az ingyen belépésen kívül még ajándékot is kapsz a tagszervezetek által meghatározott és felajánlott dolgok közül. (Azért, ez sem utolsó :)) Engem személy szerint rendkívül érdekelne, lehet e az egész bulimaratont abszolválni a maga fizikai, biológiai szempontjából, illetve, hogy lesz e ilyen elvetemült vállalkozónk, aki ezt bebizonyítja.

Végszóként talán csak annyit, hogy minden pontosabb és aprólékosabb információért keressétek az adott tagszervezetek honlapjait, a party trip facebook-oldalát, a brünni avatás fb-jét vagy a DH honlapját. Az egész rendezvénysorozat értetek van, tehát fontoljátok meg és gyertek minél többen, terjesszétek, beszéljetek róla, hívjátok rájuk el az ismerőseiteket, hiszen megéri. Nem is beszélve arról, hogy bár álmosnak érezheted magad a hajnalba nyúló éjszakák után, de ezek azok a dolgok, amik megmaradnak jó érzésnek, emléknek.

Brainfeeder

2011-11-22T18:32:00.005+01:00

- Szerinted mi a szabadság?
- Hát, mondjuk az, hogy tegnap letöltöttem egy DJ mixet, most meghallgatom, és az a jó az egészben, hogy én találtam meg, a saját ízlésemhez igazodik, és legális. BTS radio honlapján megtalálható.
- Ennyi?
- Miért, mennyi? De amúgy meg az a szabadság, baszki, hogy nem kell univerzális választ adnom a kérdésre. Azt válaszolok, amit akarok. Az van barátom, hogy majd egyszer rájössz, hogy fölösleges mindent leíró, abszolút értelmét keresni a dolgoknak. Sokkal több igaz válasz van. Idővel az ember egyre jobban feloldja, leegyszerűsíti a gondolatait, míg végül a végén teljesen felszabadul. Na látod, még egy univerzális választ is adtam. Muhahaha.

Beszélgetés Rolival a DH új belügyi alelnökével

2011-11-19T21:10:00.000+01:00

Lassan három hete, hogy lezajlott Deákiban a Hallagatói Parlament, amelyen váratlanul az egész DH vezetőség lemondott. Az új elnökségben szerepet vállalt Kafedik elnökünk, Hortai Feri, és egyik alelnökünk, Kovács Roli is. Az új feladatkörről, tervekről, teendőkről, meg erről az egészről beszélgettünk egy kicsit Rolival:

meglepetésszerű volt a DH elnökségének lemondása. Te hogy értékelted?

Számomra nagy meglepetés volt és eleinte érthetetlen is, amikor is Édua péntek este bejelentette az elnökség lemondását. Nagyon váratlanul ért a dolog, de azt hiszem nem csak engem. Délelőtt még mit sem sejtve játszadoztunk, mivel a TANDEMesek képzést tartottak nekünk, és aztán este meg jött a váratlan fordulat. Hirtelen megváltozott a HP hangulata, valahogyan mindenki érezte, hogy ismét hosszú beszélgetések, viták lesznek.

korábban gondolkoztál már arról, hogy szerepet vállalnál a DH vezetőségében?

Nem igazán, valójában végkép. Két éve, amikor Brünnbe kerültem, meg sem fordult a fejemben, hogy én valaha KAFEDIKozni fogok, nem hogy még a DH vezetőségében szerepet vállalni. Akkor tulajdonképp azt sem tudtam, mi az . De ahogyan telt az idő egyre jobban belefolytam a KAFEDIKos dolgokba, majd alelnökké választottak. ÉS elkezdődött. A DH viszont valahogyan mindig is távolinak mutatkozott, nem azért mert Pozsonyba összpontosul, hanem mert az már túl komolynak és nagy felelősségnek tűnt.

mikor képzelted el magad először, mint a DH belügyekért felelős elnökét? (milyen volt ez a kép? ijesztő? vicces?)

Az ötlet valójában csak azon a nevezetes péntek estén jött, amikor a gyűlés után leültünk egy kicsit beszélgetni. Egyfajta KAFEDIKos megbeszélés volt, igaz még kicsit mindig sokkoltan a hírektől, de tudtuk, hogy át kell a beszélnünk dolgokat. Azon tanakodtunk, hogyan is vehetnénk részt, miben is tudnánk a DH-nak segíteni. Akkor tudatosítottam, meg az ott lévők is mondták, hogy „hisz te ott vagy szinte mindenütt, ez tökéletes feladat lenne a számodra”. Nagyon örültem, hogy így mellettem álltak/ álltatok és biztattak/biztattatok, mivel azt is tudtuk, hogy ez több dolgot is maga után von majd az úgynevezett ’hazai pályán’. Mivel a KAFEDIKban akkor egy kicsit át kell szerveznünk a dolgokat, jobban szétosztani a feladatokat. Jó volt akkor ott azt érezni, hogy ennyi ember áll mögöttem. Köszönöm ezt Nekik/Nektek.

hogyan látod most ezt a szerepet, hogy végül valósággá vált (hogy megszavaztunk, meg ilyesmi)

Így három héttel a megválasztásom után már sokkal jobban és tisztábban:) Volt időnk, hogy átbeszéljünk mindent és szétosszuk a feladatokat. Nagyon örülök neki, hogy végül is így alakult, hogy ilyen módon tudom a DH-t segíteni és remélem érősíteni. Igyekszem majd minden tőlem telhetőt megtenni (ott lenni majd minden magyarbuliban :), fenntartani és ápolni a kapcsolatokat.

Az én feladatom valójában a kapcsolattartás az egyes szervezetekkel. Én a személyes kontaktust látom a legjobb formának ennek a feladatnak az elvégzésére. Szóval eljárok majd az egyes tagszervezetek rendezvényeire, mivel mondjuk egy magyarbuli alkalmával is lehet találni néhány nyugodtabb percet, hogy átbeszéljünk egypár dolgot. Fő az annyit emlegetett kommunikáció.

és egy bónuszkérdés: honnan meríted az energiát....?

Jó kérdés, de nagyon egyszerű a válasz. Mert szeretem azt, amit csinálok  Bízom benne, hogy így a közös dolgunkhoz is hozzá tudok tenni egy kicsit. Abból merítem az energiámat, hogy hiszem, hogy van érteleme amit csinálok.

Szerintem van:) soksok erőt és kitartást kívánok hozzá! És köszi, hogy válaszoltál a lérdéseimre:)

vica

Csillagászati fejtágító est

2011-11-15T22:16:00.007+01:00

Az előadásom a légköroptikai jelenségekről fog szólni. Ez a gyűjtőnév azokra az optikai jelenségekre vonatkozik, melyek a Föld légkörében játszódnak le. Ilyen jelenség például a szivárvány és a sarki fény, amelyeket már mindenki látott, vagy hallott róluk. Ezeknek valójában jóval több fajtájuk van, például a légkörben elhelyezkedő apró vízcseppek okozta jelenségek, jégkristályok okozta jelenségek, felsőlégköri jelenségek. Sokan úgy mennek el ilyen jelenségek alatt, hogy nem is veszik őket észre, nem tudják, miféle esztétikai látványról maradnak le. Legjobb esetben is összetévesztik ezeket a szivárvánnyal.

Hogy mit is rejt a kép? Az előadás után ezt is tudni fogjuk ...

Vannak gyakoribb jelenségek, és olyanok is, melyeket az ember élete során csak egyszer tapasztalhat meg. Például tudtátok, hogy ködben is létezik szivárvány, vagy, hogy egyszerre akár négy darab szivárványt is láthatunk az égen? Tudtátok, hogy léteznek éjszaka világító felhők? Vajon mitől világítanak? Tudtátok, hogy a Földnek is van árnyéka, amelyet mi is láthatunk, innen, a Földről? Ezen gyönyörű jelenségeket szeretném én bemutatni nektek egytől-egyig, hogy mikor már megismertétek, felismerhessétek őket. Tudni fogjátok, mik a különféle jelenségek előjelei, milyen évszakban láthatóak leginkább, hol kell keresni az égbolton, s főként, hogy melyek azok az égi tünemények, amelyeket tőlünk a leginkább látni lehet.

Ha megtetszettek a feljebb leírtak, érdeklődsz ezek felől a jelenségek felől, vagy csak szeretnéd tágítani ismereteid körét, úgy Téged is várunk november 23-án szerdán 19.00 órára a Radnická 8 alá a Kafedik főhadiszállására. Fejtágító előadás, szemet gyönyörködtető képek, tea, sör és előadás utáni élénk vita... kell még ennél több?

Nézz utána az eseménynek FB-n is ...

Berecz Dávid

Szivárvány a ködben? Ki hitte volna...

Kerestétek már a szivárvány lábait?

A Kafedik és a DH tábor

2011-11-11T14:57:00.003+01:00

Avagy "Hogy kell mozgásban tartani a táborlakót néhány napon keresztül?"

Ugye emlékeztek még a táborra? Talán írhattam volna A tábornak is, hisz mindannyian tudjuk, melyikről beszélek. Emlékeztek, ugye, az iszapban tocsogásra, a vizes csizmára, gulyásfőzésre, na meg arra, hogy pecsieme....?

Nos nem régen, ippen öt napja jelent meg Laci cikke A tábor hivatalos honlapján arról, hogyan is készültek a mindenkit megmozgató játékok, sőt akit érdekel, megtalálja a hírhedt K.L.R. feladatait is.

képek: vica

SzakGyak

2011-11-08T20:00:00.000+01:00

avagy hogyan is néz ki mindaz élesben, amit az egyetemen csak könyvekben látsz

Először is illő lenne talán tisztázni, az újak és a gyengébbek kedvéért, hogy mi is az a SzakGyak. Én csak azt mondanám, hogy ez egy remek lehetőség, egy életre szóló élmény, amellyel szerintem egyet is ért mindenki, aki már valaha részt vett rajta. A SzakGyak valójában a Diákhálózat egyik tanügyi programja, amely lehetőséget kínál akár Neked is, hogy gyakorlatban is meglásd, megtapasztald azt, amiből a fősulin vizsgázol. A pályázat útján kiválasztott résztvevők saját szakirányuknak megfelelő cégeknél, intézeteknél, remek társaságban tölthetik el a nyári szünetük egy részét. Remélem most már mindenkinek világos a válasz a “micsoda is ez?” meg “hogyan is?” kérdésekre. Ha esetleg mégsem, akkor abba ne hagyd az olvasást, mivel most jön az a rész, hogy hogyan is történt meg ez velem, velünk ezen a nyáron.

Valamikor június vége felé kaptam egy mailt, amelynek nagyon megörültem, ugyanis az állt benne, hogy kiválasztottak, így egy hetet tölthetek a paksi atomerőműben. Utána “megérdemelt pihenésként” pedig még egy hetet a Balatonnál, ami ugye szintén nem elhanyagolható tény.

Minden egy szerdai napon indult, amikor is Budapesten a Keletiben összetalálkozott 12 ember, hatan a Felvidékről, hatan pedig Romániából. Aránylag könnyen meg is találtuk egymást ilyen "mintha már téged is láttalak volna valahol" alapon, ugyanis akkor még nem nagyon ismertük egymást. Amikor mindannyian meglettünk és minket is megtaláltak a paksi szervezők, buszba ülve leutaztunk Paksra. Ott elfoglaltuk szállásunkat az ESzI koleszában, majd egy közös vacsorával indult az ismerkedés az Erzsébet Szállóban. Az erőműbe csak másnap mentünk, számomra embertelen korai időben, hajnali hétkor. Miután mindenki átesett a regisztráción, a fényképezkedésen és a tenyérszkennen, megkaptuk a mágneskártyánkat és a hozzá tartozó kódokat. Fő a biztonság!

Az első két napon a maga általánosságában ismertük meg az erőmű felepítését, működését és rendszabályait. Benéztünk a blokkvezérlőbe, a reaktortérbe, a turbinacsarnokba. (Nah, ide kellett a kézgeometria). Jártunk a szimulációs központban, ahol a személyzet oktatása folyik. Minket is egy üzemzavari probléma elé állítottak, amit sikeresen meg is oldottunk (pedig nagyon szerettük volna felrobbantani az üzemet, de a biztonsági rendszerek nem engedték:). Gyakorlatilag végiggyalogolhattunk a kiégett kazettákon, minden védő ruházat nélkül. Ki van az ott nagyon találva! Ez volt az ún. KKÁT, vagyis a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója. Ha jól emlékszem ezzel zártuk a csütörtöki "munkanapunkat" az erőműben. Este közös tekézéssel folytatódott az ismerkedés. Pénteken tűzoltó kiképzést kaptunk, majd a Karbantartó Gyakorló Központba látogattunk.

Számomra ez volt a legnagyobb élmény, mivel itt darabjaiban láthattuk az egyes berendezéseket. Belemászhattunk a reaktortartályba is és láthattuk hogyan is épül fel egy ilyen eszméletlen dolog. Megismerkedtünk az erőmű pontos működésével, szabályozási mechanizmusaival, gyakorlatilag az egész “életével”. Estefelé városnézésen vettünk részt, hiszen ha már Pakson vagyunk, ismerjük meg kicsit a várost is. Az idegenvezetős túra után azért mi még ismét nekivágtunk a városnak, hogy felfedezzük kocsmáit és szórakozóhelyeit (ugyanis ha még bírsz követni, akkor rájöhetsz, hogy épp péntek este volt). Ezt nem is firtatnám tovább, ki emlékszik a péntek estékre? :) Szombaton kirándultunk Székesfehérvárra (ugye Gergely?), majd vasárnap pihentünk egy kicsit. Hétfőn pedig ismét kezdődött a "munka".

Az utolsó két nap mindenki a saját szakának megfelelő helyre ment, így én a Reaktorfizikai Osztályon kötöttem ki. Az osztályvezetőtől itt megtudhattuk az atomerőmű pontos működési elvét, az egyes elemek pontos feladatát és hogy hogyan is áll mindezt össze. Bemutatták nekünk, hogyan és milyen módszerekkel számolják ki előre és modellezik a reaktorban lezajló folyamatokat, hogy ezek alapján biztonságosan, de mégis a legnagyobb hatásfokon működjön minden. Az utolsó nap még bolyongtunk egyet az erőmű körül, hogy lássuk, itt azért a környezetvédelemre is gondolnak. Benéztünk a látogatóközpontba, mivel ekkorra már mindent bejártunk, de itt még mindig nem voltunk. Ez gyakorlatilag múzeum, amely a nagyközönség számára is elérhető. Este aztán a Sárgödörtér pincesorán Sillert iszogatva vettünk búcsút Pakstól.

Ezzel véget ért a szakmai rész, a "munka" és jöhetett a megérdemelt pihenés. Tudni illik ugyanis, hogy a paksi SzakGyaknak része egy egyhetes balatoni üdülés is. Így hát szerdán leutaztunk Balatonfüredre. Az itt eltöltött időt nem részletezném, azt mindenkinek a fantáziájára bízom. 12 fiatal gyakorlatilag egy all inclusive szállodában. Mondanom sem kell, ugye, hogy unatkozni nem lehetett. Bármikor visszamennék oda. Igaz, azt az életvitelt talán sokáig nem bírná a szervezetem, de akkor is :)

Nos így történ ez velem, velünk. Sokat mesélhetnék még (kisvonat, óvoda, törköly, Aladdin –ugye értitek? ;), de jobb egyszer megtapasztalni. Ez csak egy kis ízelítő akart lenni, hogy mit is képzelj el a SzakGyak fedőnév alatt. Azt lehet meg még nem is mondtam, hogy az egész egy ösztöndíj programon keresztül fut, így fizetni semmiért sem kellett, még zsebpénzt is kaptunk:)

Mindezek után remélem senki sem gondolkodik azon egy percet sem, hogy jelentkezzen-e majd jövőre. Hiszen így az egyetemen tanultakat kicsit a gyakorlatban is elsajátíthatod, kapcsolatot teremthetsz olyan cégekkel, akiknél akár a jövőben állást is találhatsz, hozzád hasonló diákokkal, szélesítheted szakmai és a személyes látókörödet. És persze az életrajzodban is jól mutat majd a dolog;)

Vajon merre jár Eastwood Pista?

2011-11-05T17:04:00.001+01:00

Sokan vagyunk, akik szeretnénk tudni, kicsoda is ő. Legtöbbünk szinte biztos, hogy találkozott már vele. Talán be is mutatkoztunk egymásnak. Vagy együtt álltunk sorba sörért. Lehet egymás mellett ültünk egy előadáson.... Sőt az is lehet, együtt tomboltunk a Szemeszternyitó partin! Vajon kicsoda lehet, és merre jár Eastwood Pista?

Ez a titokzatos név 2010 nyarán bukkant fel, amikor nem sokkal a DéHá Tábor után ismeretlen elkövető egy papírfecnit csúsztatott a táborblog egyik szerkesztőjének ajtaja alá. A papíron egy vers volt, Azoknak, akik ott voltak. A szerző pedig Eastwood Pista....

A vers szubjektív összefoglalása a tábornak, egy résztvevő mindannyiunkéval egybefonódó emlékezése. Soraiból jól ismert szófordulatok kacsintanak ránk, hogy még kínzóbb legyen a kíváncsiság - ő vajon melliké?

Az idei táborban azonban hiába figyeltük a jeleket, Pista ismét csak írásban jelentkezett, a tőle megszokott formában. Ám ha nyáron DH táborba jár, vajon mit csinál az év többi részében Eastwood Pista? Időnként azért hallhatunk felőle. Megjelent például a Kafedik 2010-es szemeszternyitó partiján szeptember 29-én:

és ott volt a Gólyaavatáson is december 3-án:

Persze vannak olyanok is, akik nem ismerik Eastwood Pista legendáját:

"Ki az az Ísztvúd Pista, kérdi ja Vesztforeszt Maris" a szemeszternyitó Tóga partin 2011 február 26-án. Mások cselhez folyamodnak, hogy végre kielégítsék kíváncsiságukat:

"Van nálam egy söröd Eastwood Pista!!!" - Sajnos erre az akcióra (2011.4.28.) pont nem jött el Eastwood Pista..... Eljött azonban az idei szemeszternyitóra (szept.28.):

És reméljük, még lesz szerencsénk hozzá:)

Hallgatói Parlament és műhelytábor Deákiban

2011-11-01T19:40:00.000+01:00

Deákiban találkoztak október 27-30-án a Diákhálózat tagszervezetei. A Prága, Brünn, Pozsony, Nagyszombat, Nyitra, Kassa és tavasz óta immár a Budapest városában tanuló felvidéki magyarok diákklubjait összefogó szervezet egy fél napos képzéssel kedveskedett a klubok képviselőinek, mielőtt a nagy munka, a Hallgatói Parlament ülése elkezdődött volna.

a résztvevők

A gyűlésen minden tagszervezetet 5 fős küldöttség képviselte, ám valami szerencsés véletlennek hála a Kafedik vezetőségének 7 tagja is részt vehetett a gyűlésen. A Diákhálózatot elnöknője és alelnökei reprezentálták a Hallgatói Parlamenten, valamint megjelent a Diákhálózat által kiadott diáklap, az Alma Mater főszerkesztője is. Jómagam a szervezőkkel történt egyeztetés alapján, nyolcadik Kafedikosként vettem részt a gyűlésen. Egyéb elfoglaltságaim miatt csak péntek este érkeztem Deákiba, így lemaradtam a Tandem nonprofit szervezet által biztosított képzésről, a Hallgatói Parlamenttel egybe kapcsolt műhelytáborról.

A Hallgatói Parlament (röviden HP) ülése péntek este, egy súlyos bejelentéssel kezdődött. A megrendült bizalom, és a külső kritikák nyomására lemond a Diákhálózat egész vezetősége - jelentette be a DH elnöke, Kocsis Édua.

Az igazat megvallva, felkészületlenül ért minket a bejelentés. Átérezve a helyzet komolyságát, attól is tartottunk, nem sikerül a hétvége alatt döntést hoznunk, nem találjuk meg a megüresedett posztokra illő személyeket, vagy elhamarkodva, szükségből döntünk. Szerencsére voltak remek javaslatok, voltak belevaló személyek, voltak olyanok is, akik támogatták a bátrabbakat, mások jó borral, zenével segítették a kreativitást.

"Mondd, te kit választanál?"

Szombaton a lemondott DH alelnökök féléves beszámolója zajlott, megtudtuk mivel foglalkoztak a tavaszi Hallgatói Parlament óta. Este a tagszervezetek elnökei számoltak be munkásságukról, diákklubjuk programjairól, terveiről.

Az éjszaka további megbeszélésekkel, egyeztetésekkel telt. A tagszervezetek elnökei hajnali fél 3-ig tanácskoztak az új DH elnök személyét illetőleg, majd egyeztettek klubjaik képviselőivel, és újra fél 3-ig tanácskoztak - az óraátállításnak köszönhetően:)

Vasárnap délelőtt végre sikerült megegyeznünk az új DH elnök személyében, és az üresen maradt alelnöki posztok is elkeltek. Sörös Márta - Mártika - újra elvállalta a marketing-kommunikációs alelnöki posztot, az oktatásügyi alelnök pedig újra Pathó Gábor - Dzsí - lett. A gazdaságért és pénzügyekért felelős alelnök Pastorek László - Paszti - a Jugyikos Kovács Edinának adta tovább a stafétát. A DH belügyeiért felelős alelnök pozícióját Jakab Attila - Mani - Bóna Zoltánnak és alelnökünknek, Kovács Rolinak adta át. Orosz Örs, a DH külügyi alelnöke, a KAD-os Kovács Balázsnak és a Kafedik elnökének, Hortai Ferinek adta át helyét....

A fentiekből látható, hogy a Kafedik jócskán kivette a DH gondjaiból a részét. Elnökünknek és alelnökünknek ezután nem csak tagszervezeti, de országos, sőt nemzetközi feladatokkal kellesz megbirkózniuk. Reméljük, lesz erejük és kitartásuk a feladatokhoz, mint ahogy abban is bízunk, hogy a Kafedik csapata kellő biztatással és támogatással tud majd állni mögöttük.

A Kafedik küldöttsége - a képen 2-en hiányzanak

képek és szöveg: vica

Metro Music Club

2011-10-27T22:32:00.002+02:00

Az a baj, hogy ha azt mondom, hogy Poštovská utca, fogadni mernék rá, hogy kevesen tudják összerakni a fejükben, hogy miről beszélek. Pedig ez az az utca, ahol a posta főhadiszállása van (nem, nem a drazsén*), és itt van egy klub, amit szerintem kevesen ismernek.

Metro klub. A hely, ami sosem okoz csalódást. Valójában ez a hely egy föld alá süllyesztett színház vagy kultúrház-szerűségből átalakított hely. Ebben a süllyesztett helységben sokszor jobbnál-jobb események történnek meg. 50 koronáért 4 órás funky koncert, ahol egy szám minimális hossza 10 perc? Miért ne! Lehetőségekhez képest csúcs hangtechnika a koncerteken? Ez természetes. És mi van akkor, ha klisé számokat játszanak? Akkor egy olyan énekesnő lép fel, aki már a megjelenésével és a színpadi előadásával meggyőz. Annyi az egész, hogy rá kell érezni, hogy mikor érdemes elmenni, és akkor this is the best bang for the buck. Nem okoz csalódást. A hely ittend taláható meg. Jó szórakozást, kellemes időtöltést kíván a.

*hlavní nádraží

Halloween Tim Burton módra!

2011-10-26T18:45:00.009+02:00

Legyen ez a jelszava a hétfő esti filmklubnak. Mivel hétfő este Halloween elengedhetetlen a filmekből a töklámpás, a szellemek és a jelmezek. Éppen ezért 3db Tim Burton filmre esett a választás.

A halott menyasszony (2005)

Báb-animáció
Egy ifjú pár kényszerházasság elé néz, a fiú persze kissé lúzer. A lényeg, hogy akaratán kívül megkéri egy halott menyasszony kezét, aki meg igent mond, így kvázi összeházasodnak. Mondanom se kell, hogy innentől kezdve jönnek a bonyodalmak.

Beetle Juice - Kísértethistória (1988)

Kísértet-komédia
Ifjú pár éldegél egy álmos kisváros szélén egy nagy házban, aztán egyszer csak balesetet szenvednek. Elég hamar rájönnek, hogy ez a halálukat jelentette, azonban furcsa mód semmi angyal, semmi fény, csak egy szakszerű kézikönyv tájékoztatja őket arról, hogy mi az ördög történt velük. A legnagyobb probléma azonban az, hogy hamarosan új lakók költöznek be az immáron üresen álldogáló házba.

Karácsonyi lidércnyomás (1993)

Báb-animációs játékfilm
Ami rögtön szembetűnhet, hogy nem Burton rendezte, de szinte minden más neki köszönhető: a történet, a karakterek és producerként is ő jeleskedik. Ugyan jellegéből adódóan inkább illeszkedik a karácsonyhoz, mivel itt a sztori szerint a Halloween lényei ellopják a Mikulás munkáját, szerintem erre a napra is ideális.

Az amerikából eredő halloweeni mondás szerint Trick or treat! egy kis meglepetéssel várjuk a résztvevőket.

Az eseményt a FB-on itt éritek el.

szerző: Forró Barnabás
forrás: http://horrormirror.blog.hu/

Nem csak kenyéren és vízen....

2011-10-25T11:05:00.002+02:00

Tudtátak, hogy a brünni Morva Galéria állandó tárlatai minden hónap első péntekén ingyen látogathatóak?

Amíg nem mutatnak a 3D mozikban középkori faládákat, szecessziós bútorokat, hordozható mini-oltárokat, sem domborműves papi palástokat, érdemes ezeket a műremekeket megtekinteni élőben, az Iparművészeti Múzeumban. November 4-én, a hónap első péntekén (és ugyanúgy minden hónap első péntekén), akár ingyen is megnézhetitek az állandó kiállításon szereplő műremekeket. Ez a kedvezmény pedig nem csak az említett múzeumra, hanem a brünni Morva Galéria összes állandó tárlatára vonatkozik. Az említett tárlatok több épületben, az Iparművészeti Múzeum épületében, a Pražákův palác nevet viselő palotában és a Helytartósági palotában tekinthetőek meg.

a látképen kettő is szerepel a fent említett épületek közül - ki találja meg? :)

Akinek sikerült fölköltenem a kedvét, látogasson el a MG honlapjára annak téridő koordinátái és egyéb információk megszerzéséért. Kellemes időtöltést kívánok, és ne feledjétek:

Nem csak kenyéren és vízen él az ember!

vica

Képzelt (valós?) riport egy Kafedik tisztújító-gyűlésről...

2011-10-19T21:01:00.009+02:00

Történt pedig az Úrnak 2011-ik esztendejében, annak is tizedik havában, hogy szólott vala az Kafedik Elnök, "légyen pedig ez hó 18. napján néktek módotok a választásra." És minden úgy történt, ahogyan azt mondotta vala... Az gyülekezőnek színhelyéül az U Prokopu termei szolgállottak, azhol is igencsak szép számban jelentek meg az diákok, hogy tarisznyáik és zsebeik legmélyéről kihalászott utolsó koronáikat is sörre váltsák.

Talán megbocsájtjátok, ha (mondjuk rá, hogy) krónikás létemre sem folytatom a beszámolót ilyen fennkölt, magasztos stílusban. Hiába, Kazinczy olyannyira megreformálta a nyelvünket, hogy most aztán ember legyen a talpán, aki képes ilyen ékesszólóan, ugyanakkor érthetően fogalmazni. (Így hát ilyen kis mitugrász krónikás-segédtől ez igazán nem várható el, igaz? )

Ahogy az már a Kafedik háza táján szokás, illetve ahogy azt az alapszabályzatunk is kimondja, a szervezet tagjainak legalább a felének jelen kell lennie ahhoz, hogy a közgyűlés döntésképes legyen, ámde, ez a lehetetlennek látszó probléma áthidalható egy órácska várakozással, utána már a jelen levő tömeg is jogosult arra, hogy az összes tag nevében döntést hozzon. Így tehát a "hivatalos" kezdés után egy órával szépen el is kezdődött a gyűlés. Úgy látszik, az Elnökség kifejezetten nagy hangsúlyt igyekezett fektetni az elsősök tájékoztatására, tehát pici kalandozás után a Kafedik történetében rátértünk a jelenre, illetve az elmúlt évre. A megrendezésre került programok felsorolása után a szervezet anyagi helyzetéről is esett néhány szó. A szavazás, elnök illetve elnökségválasztás menetének ismertetése után az Elnök és a két Alelnök "négyszemközti" megbeszéléseket folytatott (volna, ha az egy teli teremben lehetséges volna) az általuk potenciális jelölteknek vélt egyénekkel illetve az aktív-tag toborozás sem maradhatott el.

Az elnöki posztra az eddigi Elnökön kívül más jelölt nem jelentkezett (ebből következik, hogy mindenki megelégedésére és jól végzi a dolgát? :)), így a kötelező két-harmados többséget nem volt nehéz megállapítani, tehát Hortai Feri maradt további egy évre a Kafedik elnöke. A következő betöltésre váró poszt az Ellenőré volt. Ide teljesen új ember kellett, hogy kerüljön, tekintve, hogy a posztot eddig ellátó Németh Ildikó tanulmányai befejezése után megvált Brünntől -és a Kafediktől :(. Badin Viktor ellenjelölt nélkül lett megszavazva erre a pozícióra. Az Elnök folytatta a múlt évben elkezdett "hagyományt" és szintén két alelnököt jelölt ki, a "tapasztaltat" és az "újat, aki majd beletanul", előrelátóan gondolva a jövőre. Tehát az egyik alelnök Kovács Roli maradt, Fekete Laci helyét pedig az elsős Mihály Mátyás tölti majd be. Csere történt még a webmesterek személyében, Sághy Tamás (Gyík) megőrizte eddigi pozícióját (és a weblap forráskódjának titkát :)), Halász Dávidot pedig Páldy Sanyi váltja. Estélyi Kitti a pályázatok írását ezután már csak a háttérből fogja szemmel tartani, így a felelősséget azokért Havran Kati és Badin Eszti vette át. Új "udvari fotósa" lett a Kafediknek Forró Barnabás (és a Nikon :)) személyében. A gyűlésen aktív tagok is jelentkeztek szép számmal, reméljük, ez a kezdeti lelkesedés kitart.

Körülbelül így lehetne a közgyűlés eredményeit dióhéjban összefoglalni. A Sárga szamár nevében álljon itt egy gratuláció a régi-új vezetőségnek, és reméljük, széppé teszik sok finom akcióval ezt az évünket is.

ui. Mindenkitől elnézést kérek, akit valamilyen okból elfelejtettem volna megemlíteni, sajnos csak az emlékezetemre tudtam támaszkodni, az pedig az évek múlásával egyre gyengül ugyebár.
ui2. Hatalmas köszönet és hála a cikket díszítő fotóért a Barninak!
ui3. Bár a gyűlésen nem hangzott el, de most önkényesen megemlítem (ugyanis nekem hiányzott a gyűlésből) a Sárga szamárért felelős személyt, aki ha nem lenne, nem olvasnátok itt ezt a bejegyzést. (Ölelés Pestre!)

Tisztújító közgyűlés

2011-10-12T15:36:00.002+02:00

Ismét eltelt egy év, így alapszabályzatunk alapján eljött az idő, hogy kicsit megújuljunk és az új évre új vezetőséget válasszunk. Ezért közgyűlésre invitállak Benneteket. Itt elhangzik majd, mi mindent követtünk el az elmúlt egy évben, mi a véleményünk róla, és hogy hogyan is gondoljuk tovább. Persze itt Neked is lehetőséged lesz majd, hogy elmondhasd meglátásaidat, észrevételeidet, akár nyugodtan “be is szólhatsz” nekünk;)

Jelöltetheted is magad, bármelyik funkcióra... A gyűlés legfontosabb része természetesen az elnökválasztás lesz, mivel majd az elnök állítja össze az új vezetőséget, amit aztán szavazásra bocsájtunk. A szavazáshoz még annyit, hogy alapszabályzatunk értelmében MINDEN kafedikesnek jelen kell lennie, ha nincs, akkor egy órás várakozás után már az aktuálisan jelenlévők is megteszik. Aztán következhet a szavazás és a “hőbölgés”. Hogy mi az? A helyszínen majd megtapasztalhatod :)

Most azt kérdezed, hogy miért is jó hozzánk csatlakozni? Azért, mert így egy olyan csapat részese lehetsz, akik mindig kitalálnak valami újat -megőrizve persze a hagyományokat is-, hogy a brünni magyar diák még véletlenül se unatkozzon. Belegondoltál már valaha is abba, mi minden kell ahhoz, hogy egy magyarbulit összehozzunk? Nem is olyan egyszerű. Sok munkába és nem kevesebb időbe kerül. De mondhatom, megéri. Rengeteg új embert ismersz majd meg, új kihívásokat oldasz meg, olyanokat, amelyekre addig nem is tartottad képesnek magad. Egy tényleg vidám és kreatív társaságban tanulsz bele a szervezésbe és a csapatmunkába. És még sorolhatnám. Ne félj, munka mindig akad.

Lehet, közös (úti)célunk van;)

A legfontosabb:

a közgyűlésre kedden este 7 órakor kerül majd sor egy kellemes sörözés mellett. A helyszín pedig a U Prokopů nevezetű kocsma (tavaly már volt itt SörEdzés), amit a Kotlářská 30 alatt találsz meg.

Gyere el és tegyél Te is valamit diáktársaidért! :)

Aktuális infók a FB-on.

Hétfő? Akkor Elsőstalálkozó!

2011-10-04T21:57:00.010+02:00

Hol vannak már azok az idők, amikor minden évfolyam épp hogy csak képviseltette magát a Kafedik berkein belül! Hol vannak már azok az idők, amikor az elsősök száma szigorúan az egyjegyű számok halmazán belül maradt! Azok az idők bizony elmúltak, de semmi ok, hogy visszakívánjuk őket, sőt. Már csak a gondolata annak, hogy jelenleg körülbelül annyi elsősről tudunk, mint amennyi tagot a Kafedik úgy összességében valamikor számlált, kellemesen megborzongatja az embert.

Talán beidegződés, talán nem igaz, de azért még mindig él az az elképzelés, hogy az ember legjobban a saját korosztályával érti meg egymást. Ezért szeretnénk összehozni az elsőseinket (beszélhetek ilyen kisajátító, birtokló módon? remélem senki számára nem sértő :)), folytatni az Elsőstalálkozók hagyományát.

Lehet vagytok, akik úgy gondoljátok, felesleges. Esetleg azért, mert "majdnem mindenki egy helyről van, egy suliból jött, ismerjük egymást"... igen, valószínű, hogy van egy csoport, akik úgy jöttek az új környezetbe, hogy a régi ismerősöktől, barátoktól nem kellett elszakadni. De ez nem teljesen általános jelenség, az meg már saját tapasztalatom, hogy elég nehéz lett volna komolyabb honvágy nélkül átvészelnem az első hónapokat a Kafedik nélkül.

Tehát, tegyük könnyebbé egymás számára a beilleszkedést, találkozzunk, ismerkedjünk, beszélgessünk, kérdezzünk hogy válaszokat kaphassunk, nevessünk együtt. Főleg az elsősök felé küldeném ezt a "felhívást", pirossal bekarikázva, három felkiáltójellel ellátva. Az idősebbek (a vén rókák :)) meg úgy is tudják, hogy érdemes megjelenni, a hangulat magával ragadja az embert, sört, teát mindenki talál helyben, és persze feltűnés nélkül fel lehet mérni a "terepet" :)

És hogy mit takar az Elsőstalálkozó fogalma? Elég beszédes elnevezés, elsősöket (és nem elsősöket) akik találkoznak, néhány aktív emberkét, akik bemutatják hogy "miamanó" az a Kafedik, mit csinál és miért kell őt szeretni, és néhány játékot, mert az ember legjobban játékkal tanul és mi bizony szeretnénk ismerni az elsősöket név szerint is :)

Azt hiszem, már épp csak a lényeget hallgattam el, vagyis a hol-mikor-hogyan fontos kérdését. Tehát, október 10-én (hétfőn) 19.00 (esti hét) órára várunk minden érdeklődőt a Radnická 8-ra (Kafedik-zsargonban ez a hely a főhadiszállás), itt is a "nagyteremben" fogunk elsőstalálkozni :). A találkozó után még jól bevált szokás szerint körülnézünk a városban, hol öblítheti át a torkát a sörre szomjas magyar ifjúság. Reméljük, kellemes hétkezdet lesz ez a hétfő így együtt. Mi ott leszünk, értetek leszünk ott.

az esemény itt a FB-on is megtekinthető;)

Közkívánatra, filmklub ismét... (2011 október 8, szombat 18.00, Radnická 8)

2011-10-04T09:54:00.007+02:00

A hétfő esti filmklub egy (általam) nem várt, annak ellenére mégis igencsak kellemes meglepetéssel ért véget. Nem, a meglepetés nem az volt, hogy a "furcsán" működő technikát sikerült rábírni, hogy adjanak képet-hangot a filmeknek, sem az, hogy valahogy nem és nem sikerült a rendelkezésünkre álló (elméletileg három, gyakorlatilag jó, ha kettő) órába belepasszírozni két Jeden svět-es dokumentumfilmet. Úgy látszik, a Barmský VJ c. film, annak ellenére, hogy mennyire szem-felnyitó és a "csak úgy"-levésből felrázó, nem vette el a közönség (11-en voltunk, szép szám, ugye?) kedvét a folytatástól. Így hát, a döntést meghoztuk....

Szombaton, ugyanott, csak épp a kezdést toltuk előrébb egy picit, hogy tényleg sikerüljön már megnézni a "maradék" két filmet is (név szerint Kimčongílie és Zločinci podle zákona). Csatlakozni lehet, sőt :) tea lesz, sör is (film előtt, közben, után), meg persze mi is...

itt olvashattok az eseményről FB-on is

KMNyE!? :)

2011-10-03T21:41:00.001+02:00

Hogy mit is takar ez a néhány betű? Ha türelmes leszel, mindjárt megtudhatod, mivel máris elmondom. Vagy nem is, legyél inkább útitársam és magammal viszlek. Indulás 2011. augusztus 13-án a kassai buszmegállóból.

Így hát reggel 9-kor találkoztunk is a megbeszélt helyen, csakhogy már késő volt és lekéstük a vonatot. Most kérdezhetnéd, hogy miért nem mentünk akkor hamarabb és, hogy miért vonattal megyünk, ha a buszmegállón állunk? Jó kérdések:) Egyszerű a válasz. Csak akkorra tudott mindenki odaérni és valójában nem is akartunk vonatozni, sem buszocskázni. Vagyis akartunk volna, de a vonat már hatkor elment, a következő meg csak valamikor délután indult. Addig viszont nem várhattunk, mivel messze volt még a cél. Tudniillik Nagyváradra szerettünk volna eljutni.

Útvonalunk

Hogy jól induljon a túra, először is meglátogattuk a közeli bevásárlóközpontot, majd elindultunk kifelé a városból. Aki már valaha is járt Kassán, az hamar rájöhet, hogy gyakorlatilag a központban voltunk. Így hát eléggé sokáig tartott az út a város szélére, mivel ekkor már a terv az volt, hogy legalább Miskolcig stoppolunk. Találtunk is egy szimpatikus benzinkutat. Egy 45 perces várakozás után már nem volt annyira rokonszenves a hely, így tovább gyalogoltunk kifelé a városból. A következő benzinkútnál már szerencsénk volt és 10 perc után már Magyarország felé gurultunk. Ennek nagyon is megörültünk, mivel már dél felé járt az idő.

VEGYÉL FEL, KÉRLEK

Encsig jutottunk, ami nem olyan nagy táv, kb félút Miskolcig. Egy újabb félóra után ismét egy kocsiban kuporogtunk és Miskolc felé robogtunk. Fél kettő volt már, mikor a vonatjegyet (magyarigazolvánnyal aprópénz a határig) megvettük Miskolcon. A jegyeladó néni inkább a Szigetre küldött minket, amikor megtudta, hogy még aznap Váradon szeretnénk lenni. Ugyanis sínkarbantartás miatt nem közlekedtek vonatok Szerencs és Nyíregyháza között. Így hát Szerencsig vonatoztunk, majd ott átszálltunk vonatpótló autóbuszra, ami Nyíregyházáig vitt minket. Ezután már csak kétszer kellett átszállnunk és elértük a határt, Biharkeresztest. Innen ismét az volt a terv, hogy stoppolunk, hiszen már csak olyan 25 km-re voltunk a céltól. Egy kis útbaigazítás után, ami utóbb kiderült nem volt valami jó, vagy mi értettük fére, egy kukoricásban találtuk magunkat, amit egy mindenféle szúrós növényzettel benőtt meredek domb követett. Nah ezeken átmászva, igaz kicsit fájt, de már jó úton voltunk, a Romániába vezető főúton. Egy ORA feliratú táblát pingáltunk szemspirállal, mivel a filctollunk már kifogyott. Mire elkészült a remekmű, meg is állt egy autó. Azt talán még eddig nem említettem, hogy két lánnyal stoppoltam, szóval jó dolgom volt;) Egy fél napos utazás után aztán sikeresen megérkeztünk, olyan fél kilenc tájban, az Arany János Kollégiumba. A betűk története valójában csak itt kezdődik, ugyanis itt olvashattuk ezt, ami jelezte, hogy jó helyen vagyunk:

Kárpát-medencei Nyári Egyetem 2011

Nem volt ez más, mint egy újabb nyári egyetem, ahová a Kárpát-medence minden tájáról érkeznek fiatalok. Ismerkedéssel kezdődött a dolog a közeli szórakozóhelyen, a kultuszhelynek számító Gekkóban. Itt nem csak új emberekkel ismerkedtünk meg, hanem a Csikivel és a Sambucával is. A Ciuc, vagyis magyarul a Csiki, egy sörfajta, aminek érdekes kupakja van. Letéped, mintha pástétomot bontanál. A Sambuca pedig egy finom ánizslikőr. De elég a piákról. Nem erről szól a nyári egyetem, nem csak erről:)

Csiki

Vasárnap délelőtt várost néztünk, amit délután a hivatalos megnyitó követett. Ekkorra már mindenki megérkezett, ugyanis vacsora után humorest volt a program. Sajnos ez elmaradt, de így mindenkinek volt egy ingyen söre a Gekkóban, ahol ugyanis a nyitó buli zajlott. Ezt megint csak nem részletezném.

Hétfőtől a program hasonlóan zajlott minden nap. Reggeli, ha fel bírtál kelni addigra, aztán előadás. Ebéd, majd egy újabb előadás vacsoráig. Előadások különböző témákban zajlottak párhuzamosan. Mindenki saját belátása szerint ment egy-egyre. Nagyon érdekes előadásokat hallhattunk a műszaki tudományokból, a zöld innovációkról vagy akár az önkéntes mozgalmak fontosságáról. Tanulhattunk egy kis reklámpszichológiát, betekintés nyerhettünk a fukusimai történések mögé is. Esténként meg persze tovább ismerkedtünk egymással és a város kínálta lehetőségekkel.

Nagyvárad

Szerdán egy egész napos kiránduláson voltunk Verespatakon, ahol egy csodálatos környezetben találtuk magunkat. Itt pontosan 168 lépcsőfokon lemásztunk egy aranybánya mélyére. Aranyat igaz nem találtunk, de így is gazdagabbak lettünk legalább egy élménnyel. Túráztunk még egy kicsit, játszadoztunk, majd gulyást faltunk. Jól be is esteledett, amikor visszaindultunk Váradra. Több mint 4 órás út után aztán már bőven éjfél környékén értünk vissza.

Úgy elszaladt az a hét, hogy azt vettük csak észre, hogy péntek este van, és csurom vizesen táncolunk a tömegben az egyetem belső udvarán. Ez már a búcsú buli volt. Az meg, hogy miért voltunk olyan vizesek, maradjon titok. Az eső nem esett és nem is a táncolásban izzadtunk meg annyira. Legyen ez rejtély, amit persze megtudtok, ha jövőre ott lesztek:) Én biztosan.

Ez a nyári egyetem…... :)

Bővebb információt, a pontos programot és még egy csomó képet találtok itt és itt.

NE FÉLJETEK, JÖVŐRE ISMÉT LESZ!

RolKo

Filmklub 20111003

2011-09-30T20:46:00.005+02:00

"Diváci se nažrali, a promítač zůstal celý". Egy szlogen a Jeden svět emberi jogokkal kapcsolatos dokumentumfilm-fesztivál "Promítej i ty" akciójáról. A filmfesztivált talán nem kell bemutatni, vagy már volt rajta az ember, vagy látta valahol a reklámot. Az eseményen vetített dokumentumfilmek nem a hagyományos vadon-gleccserek-vízalatti világ-szerű neutrális témákról szólnak.

A filmek megnézése után általában nyugtalanul, összezavart fejjel távoznak az emberek a termekből. Nem egyszerűek a feldolgozott témák, sőt, épp olyan dolgokra mutatnak rá, amire nem is nagyon gondolnánk. A fesztivál nem ér véget az utolsó levetített filmmel, ugyanis 1-2 hónapon belül lehetőség adódik néhány, a közönség által kiválasztott film kikölcsönzésére. Erről szól a Promítej i ty. Újravetíteni azoknak, akik nem jutottak el a fesztiválra, vagy még nem tudnak róla. Megmutatni minél több embernek, hogy az emberi jogok sajnos nem mindenhol vannak olyan szinten biztosítva, mint mifelénk.
Október harmadikán, este hétkor Promítej i ty filmklub a Radnická 8 címen. Gyertek minél többen. A vetítőemberkét tényleg nem fogja senki se megenni, de az tuti, hogy ha nem is teli hassal, de nehéz fejjel fogtok távozni.

A szerelem a tudomány és a művészetek tükrében

2011-09-30T01:49:00.000+02:00

E munka címe valójában csak parafrázisa annak a címnek, mely alatt Ferenczi Sándor egy cikke 1901-ben megjelent. Az említett cikk indítógondolata vált e munka ihletőjévé, így célszerű általa bevezetni a témát, rámutatva arra, hogy:

„Míg a buja kéjencek idegeit csiklandozó szexuál-pszichopatológiák vígan burjánoznak, és tizedik, huszadik kiadásban oktatják ki a világot minden lehetséges és lehetetlen perverzitásra, addig a lélektanok és a lélekkórtanok a normális szerelem élet-és kórtani hatásáról egy-egy sovány kis fejezetben szoktak megemlékezni; (...) Ilyen körülmények között a szerelem lélektanának még ma is egyetlen forrása a költészet és a regényirodalom.“ (Ferenczi,1991, 6. old)

Persze feltételezhetnénk, hogy most, száz évvel az idézett cikk születése után, már más a helyzet, és a tudomány nem szorul a művészetek segítségére e témában (sem). Nos, valóban születtek elméletek melyek valamilyen tudományos szempontból közelednek a szerelemhez, ám ezek még mindig nem vetekedhetnek sem mennyiségben sem tekintélyben a Ferenczi által említett patológiákat boncolgató irodalommal. Kell-e, lehet-e a szerelmet tudományosan boncolgatni? A pszichológia fogalomtárát kutatva csak „kötődést” és „partnerkapcsolatot” találunk, a szeretethez és szerelemhez mintha a vallás, az ezotéria, vagy a művészetek ma is könnyebben kapcsolódnának. Pedig Ferenczi szerint „olyan helyet foglal el a szerelem az egésséges és a kóros között, mint például a szülés processzusa, amelyet fiziologikus volta dacára csak egy hajszál választ el a „betegségtől“, és amely ezért jogosan az orvos domíniuma“ (Ferenczi 1991, 7.old), tehát igenis van helye a tudományban. De vajon meg tudja-e a tudomány ragadni, meg tudja-e érteni az érzések e talán legtitokzatosabbját?

Nico H. Frijda az 1988-ban publikált, Az emóciók törvényei c. cikkében szigorú törvényszerűségek alapján lezajló folyamatként írja le a „szerelembe esés” jelenségét. Szerinte a személy lehet kész a szerelemre többféle okból: az egyedüllét elől menekül; szexuális vágyai vannak; elégedetlen és változásokra vágyik. Ha ilyenkor valaki fölkelti az érdeklődését (okozhatja ezt az újdonság varázsa, testi vonzerő, hirtelen közelség), majd olyan jelzéseket ad (pillantás, bizalom, stb), amelyek a személyben az érdeklődés illúzióját keltik, már csak egy kis időre van szükség (félóra és fél nap között) és a személy fantáziája beindul. Ezek után már csak egy kicsi biztatás, a megerősítés képzelt(!) vagy valódi jele szükséges a szerelembe esés meggyorsításához…. (Frijda, 1988) Függetlenül attól, hogy elfogadjuk-e, vagy kétségbe vonjuk-e, mint túl redukcionista elméletet, észre kell vennünk, hogy ez a szakácskönyv-szerű folyamatleírás mit sem árul el a szerelem lényegéről.

Robert Sternberg párkapcsolat-teóriájában máshogyan közelíti meg a szerelem jelenségét, ő három alkotóelemére bontja azt:

az intimitás – bensőségesség, közelség, a másikkal való azonosulás

a szenvedély - a szerelem motivációs összetevője

az elkötelezettség – állásfoglalás, kitartás a döntés mellett.

E három komponens csak az úgy nevezett tökéletes szerelemben van jelen kiegyensúlyozottan, ám Sternberg különféle egyéb szerelmeket is megkülönböztet. Barátság, vagy szeretet az, amikor csak a bensőségesség van jelen a partnerek között. Belebolondulásnak nevezi Sternberg azt a kapcsolatot, ahol a szenvedély elkötelezettség és intimitás nélkül lobog, üres szerelemnek pedig azt, ahol csupán elkötelezettség van, bensőségesség és szenvedély nélkül. A romantikus szerelemre a bensőségesség és a szenvedély a jellemző, míg az ostoba szerelem szenvedélyből és elkötelezettségből áll, bensőségesség nélkül. Legutolsó variáció a szenvedély nélküli társ szeretet, amely elkötelezettségre és bensőségességre épül. (Klein, 2000)

Sternbergnek elméletében talán valóban sikerült megragadnia valamit a szerelem esszenciájából. Sokkal dinamikusabb is ez a modell, hisz nem zárja ki a változást, a fejlődést, az egyes szerelmek közti átmenetet. Nem mond azonban semmit az érzelem megjelenésének körülményeiről. Vajon mitől függ, hogy megszeretünk-e valakit? Vajon min múlik, az hogy két ember egymásba szeret, és kialakul közöttük a kapcsolat? A fejlődéslélektan a párválasztás elméleteivel próbálja megadni a választ erre a kérdésre. A szerelem itt csupán párkapcsolat, „az intim kapcsolatok legfontosabb variációja” (Vágnerová 2007; 65.o), melyben a személy feladja saját identitásának egy részét, s ezért a párkapcsolat több, mint csupán két ember koegzisztálása.

Vágnerová (Vágnerová, 2007) a tulajdonságokat és jellemzőket vizsgálja, amelyek egy személyt vonzóvá tesznek a másik számára. Mivel az ő megközelítési módja a fejlődéslélektan paradigmájából indul ki, a párkapcsolatot egy olyan lépcsőfokként írja le, melynek megléte hasznos az egyén életútjában. Úgy tekint rá, mint jelzésre, ami azt mutatja, hogy az egyén normálisan fejlődik, hisz képes társas kapcsolatok kiépítésére….

De vajon az intim viszony már valóban szerelem-e? A társadalmi nyomás, az elvárások hatása vajon nem „kényszerít”-e valakit kapcsolatba akkor is, ha az igazi, versekben megénekelt szerelem nem jelentkezik az életében? Vagy gondoljunk az Erich Fromm (Fromm, 1993) által leírt szadista-mazochista partnerkapcsolatra. A kifejezés őnála nem szexuális parafíliát takar: mazochistának nevezi az olyan személyt, aki úgy akar elmenekülni a világ nyomasztó nagysága, a kínzó felelősségtudat és az elszigeteltség elől, hogy egy másik, általa nagynak és erősnek, csodálatra méltónak látott személy „részévé” válik, tökéletesen alárendeli neki magát. A szadista pedig úgy küzd meg a magányossággal, hogy egy másik személyt kezd birtokolni. Erősebbnek, biztosabbnak érzi magát a másik behódolása által. Egyikük sem bírja ki a másik nélkül, és amennyire a mazochista rabja a szadistának, éppen annyira rabja ez is csodálójának. Nyilvánvaló, hogy bár első látásra mélyen kötődő kapcsolatnak tűnik, nem a szerelem az, ami a két személyt egymáshoz fűzi…

Pedig hányszor, de hányszor apellálnak érveléseikben az emberek a szerelemre, szeretetre! Néha egészen az érzelmi zsarolásig. Mások pedig kétségbeesve keresik, kutatják, várják…. Márpedig a szerelem sem tart örökké, írja Vágnerová, legalábbis nem a romantikus szerelem. Az ő nézete szerint egy idő után szükségszerűen elkopik a partnerek idealizált képe, megszűnik az igyekezet szebbnek látszani a másik előtt, és ha kiállták a mindennapi gondok próbáját, jutalmul egy nyugodtabb, talán langyosabb, realisztikus kapcsolatban folytathatják. Miért vágyik mégis mindenki az első „elvarázsolódásra”? Miért arról szól a legtöbb vers, miért van arról a legtöbb sláger, mozifilm, vagy regény?

Maga Ferenczi is megemlíti, hogy az olvasó szinte elvárja a szerelmi szálat, szóljon bár a regény politikai vagy más ideológiákról, nem lesz sikeres, ha nincs benne legalább egy kicsi szerelem…. Vajon ez miért van? Szeretünk olvasni róla, ha már az életben olyan ritkán van részünk benne? Kompenzáció lenne? Vagy mintakeresés? Erre már nehezen kapunk választ. Mint ahogy annyi más, a szerelemmel kapcsolatos kérdésre is. Nem sok szakcikk szól például a szerelmi csalódásról sem (vagy csak mint hasznos tapasztalatról --- a személyiségfejlődés szempontjából, persze), sem a szerelem és az alkotókészség csodás összekapcsolódásáról. A viszonzatlan szerelem hervasztó szomorúsága, vagy a beteljesült szerelem (most már tudjuk, hogy idealizált) gyönyöre még mindig csak a költők tollából ismeretes számunkra. Ugyanott lennénk, mint az ókori görögök, akik bár helyett adtak neki is az Olümposzon – persze nem a főistenek között -, igazából nem sokat tudtak Erószról? Születését tekintve rengeteg monda él, s ahány monda, Erósznak annyi különböző arca van. Egyesek szerint ő kelt ki elsőnek a világtojásból, hisz nélküle nem születhettek volna meg a többiek. Mások szerint Aphrodité volt az anyja, de az apát illetően megint különböznek a nézetek: lehetett az Hermész, vagy Árész, és akár maga Zeusz is (ami persze arra utalhat, hogy az érzékiség a vérfertőzéstől sem riad vissza). Megint mások szerint viszont Erósz Írisznek (a szivárványnak) és a Nyugati Szélnek a gyermeke volt…. (Graves, 1981)

Maradnak tehát mégis a költők, a Cyrano-k, a Don Juan-ok, Rómeók, Tatjana-k és Madama Butterfly-ok azoknak, akik a szerelmet kutatják. Ám mégis elgondolkodtat a tény, hogy a legtöbb mű a szerelmesek boldog egymásra találásával, vagy ennek szöges ellentéteként a halálukkal ér véget. A szerző diszkréten elhallgat, amikor a szerelmi történet után a szürke – bocsánat: boldog - élet következne, vagy még tragikusabban, végérvényesen lezárja a történetet, hogy ne is érintkezhessen a „hétköznapok porával”…. Mintha tényleg csak a halállal lehetne ezt az érzést megfizetni. Mintha az adná a sötét hátteret, ami előtt kiviláglik a szerelem tisztasága, ragyogása, ami ellensúlyozza az érzés könnyed, szárnyaló csapongását…. A valós életben azonban nem hal(hat)unk meg minden szerelem után (sőt: még mielőtt vége lenne!) és a tudományos és laikus nézetek egyaránt megegyeznek abban, hogy a csalódással járó depresszió csak múló rosszkedv, illetve, hogy a szerelembe való „túlzott” bevonódás nevetséges és káros….

Úgy érzem most, hogy hiába jártuk körbe a témát annyi oldalról, amennyiről csak a terjedelem szabta korlátok engedték, nem jutottunk közelebb a szerelem megértéséhez. Mindig mintha sikerülne megragadni egy oldalát, egy foszlányát, egy árnyalatát az egésznek, és ezalatt a maradék szertefoszlik, kicsúszik markolászó ujjaink közül, színt, formát és alakot változtat….. Nagyon érdekes, és úgy tartom, fontos területe pedig ez az életnek: ha ismerni szeretnénk önmagunkat, ismernünk kell szerelmeinket is (és ugyanez fordítva!). Ám mégis, a kudarcélmény elkerülése végett, ismét csak Ferenczit idézném, egy igaznak tűnő jóslatát, mely szerint: „akármilyen apró részletekig is ismerik meg majd utódaink a szerelem lelki folyamatának elemeit, az még nem fogja annak megértését jelenteni.“

Irodalom:

Ferenczi Sándor: A szerelem a tudományban in: Ferenczi Sándor: Lélekgyógyászat, Válogatott írások; Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1991. 113 old.

Frijda, Nico H.: The Laws of Emotion; in: American Psychologist by the American Psychological Association Volume 43(5), May 1988, p 349–358 [on-line; cit: 2009-12-08] URL:

Klein Sándor: Az intelligenciától a szerelemig, pszichológusok a pszichológiáról; Budapest, SHL Hungary Kft., 2000. 323 old.

Marie Vágnerová: Vývojová psychologie II., Dospelosť a stáří; Prága, Nakladatelství Karolinum, 2007)

E. Fromm: A szeretet művészete; Budapest, Háttér Kiadó, 1993. 180 old.

Robert Graves: A görög mítoszok, első kötet; Budapest, Európa Könyvkiadó, 1981. 549 old.

Kép:

http://en.wikipedia.org/wiki/File:Daphnis-chloe-cover.jpg

http://www.bonzasheila.com/stories/cyranoroxane.html

a szerző pszichológia-hallgató a brünni Masaryk Egyetem Bölcsészettudományi Karán

a cikk az ELTE PPK 2009-es Szexuálpszichológia I. kurzusára íródott

Mi már tudjuk, hol leszel szeptember 28-án

2011-09-02T18:59:00.011+02:00

Míg a legnagyobb csehországi morva város, (egyben a mi egyetemi városunk) Brünn, és az egész Csehország arról fog megemlékezni, (illetve ünnepnap lévén lábat lógatni és pihenni) hogyan vált testvérgyilkosság áldozatává Szent Vencel szeptember 28-án, a KAFEDIK ezt a napot másképp szeretné emlékezetessé tenni. Ezért mint bennfentes mondom, óvakodjanak a Melodka környékén lakók különösen az esti, késő esti órákban, ugyanis a magyar fiatalok előfordulásának gyakorisága határozottan megnő, ugyanígy valószínűsíthető olyasmi szavak, szókapcsolatok elhangzása is, mint déhá, gombaszög, krasznahorka, felvidéki songoku, nyári tábor és sorolhatnám... Ezen pedig igazán semmi csodálkoznivaló nincsen, hiszen a Melodkában fellépő két közkedvelt zenekar házi kedvencnek számít az egyre nagyobb táborozószámot jegyző Gombaszögi déhátáborokban is. A Jóvilágvanról és az Undermindről van szó.

Az igazsághoz azonban hozzá tartozik az is, hogy egyik zenekarnak sem ismeretlen Brünn és a brünni közönség. Az Undermind 2010 áprilisában a Jóvilágvan pedig 2010 szeptemberében mutatkozott be itt. És hogy mire számíthatunk tőlük? Kétségkívül nagyon jó hangulatú koncertre. A 2007-ben alakult Jóvilágvantól nehezen behatárolható, népzenét, drum n bass-t, jazzt ötvöző olykor minimalisztikus, olykor pszichedelikus hatású szerzeményekre, zene és szöveg összhangjára. Nem, nem vagyunk elfogultak, ha már egyszer Oroszországban is koncerteztek... A négy nagymegyeri sráctól, vagyis az Undermindtól egyszerűbben körbeírható stílusra, ám nehezebb (keményebb) zenére, legyenek azok "nagy klasszikusok" számai, vagy saját szerzemények, mindenképpen rock.

A szemeszter kezdetének megünneplését azonban már jóval a koncert előtt megkezdjük. Abban a reményben, hogy tombolni fog az indiánnyár, apró kis várossétával egybekötött pikniket terveztünk a "spilasz" környékén (ez a brünni vár beceneve). Találkozni, beszélgetni, élményeket mesélni, közös élményeket felidézni, örülni a másiknak, a többieknek. Csak ennyi, semmi bonyolult és mégis milyen idillikusan hangzik. Rajtunk áll, hogy az is legyen. Tehát a helyszín Brünn (Csehország, Dél-morva kerület), szeptember 28. A koncert kezdete 20.00-kor van a Melodkában, ahol a Jóvilágvan és az Undermind tart nekünk nyáridézést, hangulatjavítást, mindent, amire csak szükségünk van. Kora délután pedig indul a piknik, vagy nevezzük aminek akarjuk. Pontos információkért keresd fel a KAFEDIK honlapját, blogját, illetve facebook-oldalát.

Azt azonban senki se gondolja, hogy diákklubunk kezdéskor nagy elánnal nekifut az évnek, aztán pedig tetszhalottra játszik egész éven! Valószínűleg most tapossák az utolsó kilométereket a Cooltúra fedőnév alatt futó (inkább guruló) biciklitúránk résztvevői, a szemeszternyitó bulit pedig számos, hol nagyobb odafigyeléssel, hol több spontaneitással megszervezett közös esemény követi. Megkeresve a magyar nyelvű elsősöket Elsőstalálkozókat szervezünk nekik, ahol nemcsak elsős elsőssel, de idősebbekkel is megismerkedhet (kitől, ha nem hasonló "előttünk járóktól" kérdezzünk tantárgyakról, szakokról, tanárokról, felmérőkről, meg persze a városról, kocsmákról, ismerősökről). Majd az egyik legfontosabb téli szemeszterbeli akció a Gólyaavatás, amely már évek óta Mikulás-nap körül kerül megrendezésre, épp ezért a frissen felavatott (és brünni hagyomány szerint fél liter tejjel megitatott) elsőseinket meglátogatja a Mikulás is. Jobb években Tesco-s bevásárlókocsiban érkezik, ám így a krízis alatt a Mikulásnak is összébb kell húznia a nadrágszíját. A kisebb és spontánabb akciók közé tartoznak a filmvetítések, sörözések, játékestek, teázások irodalmi élményekről való beszélgetéssel fűszerezve, néha palacsintasütés, néha kalácsdagasztás...

És még mielőtt úgy tűnne, hogy ezek mind csak egy "szűk" körnek, a Brünnben tanuló egyetemistáknak elérhető alkalmak, gyorsan eloszlatom a félreértést. Épp akkor vagyunk a legboldogabbak és a legelégedettebbek, ha soook ember van sok helyről, akik érdeklődéssel jönnek és (reményeink szerint) elégedetten távoznak azzal a meggyőződéssel, hogy érdemes volt, és talán legközelebb is ;)

Ahol tényleg nem jár a madár

2011-08-30T00:31:00.001+02:00

Szokás mondani egy nagyon ritkán látogatott helyre azt, hogy "ahol még a madár sem jár...". Valóban vannak olyan helyek, ahol a madarak is ritkán fordulnak meg, de az előző állítás nem teljesen igaz. De tényleg, tulajdonképpen a légtér szabad, elméletileg mindenhova elrepülhetnek, mi az a tér, ahová nem jutnak el?. Létezik-e tehát olyan hely, ahol tényleg még a madár se jár? Igen!

Ehhez nem kell más, mint felnyitni egy csatornafedelet. A Špilberk vár alatt rengeteg járat van. Kanalizáció, ami elvezeti a szennyvizet, különféle titkos járatok, amiken a várvédők elmenekülhettek, ha a helyzet már kritikus volt és egyéb csatornák szövik be a vár alatti talajt. Ilyen például az esővízvelvezető hálózat. A vár alatti vízelvezető hálózat valószínűleg eléggé kiterjedt. Egy ekkora méretű domb felületéről a leeső vízmennyiséget elvezetni nem egyszerű. Pont ezért a csatorna, ami az esővizet elvezeti nem holmi 10 collos csövekből áll, hanem kiépített, nagykapacitású elvezetőjáratokból. Ezekben a járatokban egy ember is elfér, a szűkebb részek is minimum 120 centi magasak. Ebből adódott az ötlet, hogy akkor miért ne nézzük meg személyesen ezeket a járatokat?

A csatornafedél felemelése nem volt nehéz, sok ember puszta kézzel is felemeli a betont.

Lemászni nem volt olyan vicces, de nem is volt lehetetlen.

Az esővízelvezető csatornák csak vizet szállítanak el, ezért relatíve tiszták, nincs bűz, nincsenek patkányok. Egy ilyen infrastruktúra elég terjedelmes, nem is jártuk be az egészet. A Pekařská utca felé a várdomb meredeken lejt, ezért egy nagy eséssel ért véget a rendszer. Ezt kötél nélkül rizikós bevállalni. Le lehet ereszkedni az esésen, de a csúszós csatornában feljönni nem biztos, hogy sikerül.

Ezen a képen az esés előtt mászunk, ahol a terep még csak mérsékelten meredek. A négykézláb mászás kötelező, akinek nincs fejlámpája, hanem zseblámpát szorongat a kezében, az halott. A csatornarendszer másik fele a vár alatt terül el rengeteg elágazással.

Mivel a túrát eredetileg egy zseblámpafórumon rendeztük meg, senkinek se volt kedve barlangászként kúszni a szűk járatokban. Az esésen le lehet ereszkedni kötél nélkül is, és szenvedéssel fel is lehet mászni hétköznapi cipőben, de ehhez senkinek se volt kedve. Az viszont biztos, hogy egyszer még érdemes lenne ide visszatérni és körbejárni az egész mindenséget. Jogilag kérdéses, hogy illegális behatolásnak számít-e a lemászás. A csatorna nem közterület, viszont nincs lezárva, mivel szabad kézzel felnyitható a fedél. Ugyanakkor ha a nyitott aknán beesik valaki, a felelősség azé, aki eltávolította a fedelet. Ezért szándékosan nem adtam meg a pontos helyét a fedélnek. A lemászás talán nem illegális, de mindenképp veszélyes. Akinek van elég bátorsága lemászni, az szóljon, megbeszélhetünk egy újabb lemászást.

A többi kép:
http://www.tom384.estranky.cz/fotoalbum/flas

Beseda u Bigbítu, avagy kultúra más világból...

2011-06-23T16:43:00.015+02:00

A cseh-szlovák határ mentén megrendezésre kerülő "Beseda u Bigbítu" (Beszélgetés bigbeat mellett) fesztivál magyar vendégzenekarokkal is színesíti programját.

Két nap és két pódium, mindez kétezer résztvevőre. Így néz ki számokban a lassan huszadik évét ünneplő "Beseda u Bigbítu" fesztivál. A számoknál azonban pontosabban jellemzi a rendezvényt annak barátságos légköre, merész dramaturgiája, rengeteg színvonalas kísérőprograma és a senkit meg nem botránkoztató stíluskavalkád.

A fesztivál a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatása és az önkéntesek belefektetett munkája nélkül aligha valósulhatna meg, a kettő egyesítésével viszont igazán értékes kultúrális élményben lehet része az idén immár 19. alkalommal megrendezésre kerülő fesztivál látogatóinak. Mindezért érdemes a Veselí nad Moravou melletti Tasov községbe látogatni augusztus ötödikén és hatodikán.

A fesztivál keretén belül már harmadszor kerül megrendezésre a Visegrad Nights (Visegrádi éjszakák) nevet viselő projekt. Az első alkalommal 2009-ben megvalósult kezdeményezés különböző lengyel, magyar és szlovák zenei formációkat hivatott bemutatni, így próbálván támogatni a négy visegrádi nemzet közelebb hozását, nyelvének, kultúrájának, zenéjének találkozását. A fesztivál céljai között szerepel, hogy a négy országban jelen lévő kultúrális trendeket megjelenítse, a fellépő művészeket, fesztiválozókat, a néhány tucat önkéntest pedig aktívan belevonja a programba.

A magyar zenei életet a trip-hopban utazó Realistic Crew vagy a progresszív rockot játszó Special Providence fogja képviselni. Az előbbiről érdemes tudni, hogy a tagok már Amon Tobinnal is együtt dolgoztak. A Special Providence stílusa annyira behatárolhatatlan, hogy maga a zenekar is csak annyit tud rá mondani, jazzrockmetalturbochill. Mindkét magyar zenekar friss szerzeményekkel készül a fesztiválra.

A tizenkilencedik "Beseda u Bigbítu"-ra 6 ország 40 zenekara látogat el. A brit Paul Lamb & the King Snakes lehet az egyik vonzó név a zenei kínálatból. Ez a bluesbanda az egyik legjobb európai harmonikás köré gyűlt zenészekből áll. A elektronikus zenét a JazZsTepPa duó képviseli. A dubstep hipnotikus ritmusát megbontja harsona- és dobjátékuk.

A Visegrad Nights keretein belül a zenei élvonalba tartozó művészek, zenészek, zenekarok mutatkoznak be a "Beseda u Bigbítu"-n, többek között: D4D (PL), The Uniques (SK), Longital (SK), Etna Kontrabande (PL), Korjen (PL/SK/CT), Realistic Crew (HU), Special Providence (HU), Hrana (SK), Sounds Like This (SK) és sokan mások.

A fesztivál partnerei: Kruhy, občianske sdruženie (SK) Milena Cádrová (Čajovňa u sousedú - SK) Fourtymain Management (HU) DELTA - Agencja Koncertowo-Wydawnicza (PL)

10-én lesz az utolsó tüzijáték

2011-06-06T21:34:00.001+02:00

Aki még Brünnben van, és szereti a fényt: június 10-én kerül sor az Ignis Bruniensis utolsó tüzijátékára idén. Ha kihagyjátok, a következő alkalomra egy évet megint várni kell;)

információk ITT.

Gyűlnek a verebek a jegenyefán

2011-06-01T12:42:00.003+02:00

Gombaszögi DH tábor Krasznahorkán

Mitől válik olyan varázslatossá egy-két fura mondat, hogy soksok egyetemista cinkosan összenevet, ha elhangzanak? "Nemossá fogat", "Melliké vagy?", és mi van a wc-ülőkével, meg a verebekkel úgy általában? Melyik csatában esett el Patír, mire jó az iszappakolás, mi történt a felfújhatós medencével, mit keres a tyúk a motorházban és miért mosolyog mindenki, mint a Vadalma?....

Mindez persze nem titok, csak "hosszútörténet". A közös emlékek zanzája, egy-két mondatba aszalt nyár.

Múlt?

NEM!!!!

Idén is lesz Gombaszögi DH tábor Krasznahorkán soksok érdekes programmal, jóemberekkel, partifejszekkel. A részletes programot, koncerteket és minden tudni valót megtalálsz a tábor blogján vagy FB-on.

Gyere el!

Színházvilág - Divadelní svět Brno - május 27. - június 3.

2011-05-25T23:14:00.003+02:00

Gólyalábon imbolygó, vékony figurák, tüllszoknyában libegő, törékeny tündérek, fekete leplek, színes fények, bohócorr, taps.... színházban? A nyílt utcán. Pénteken, május 27-én kezdődik a Divadelní svět Brno elnevezésű nemzetközi fesztivál. Nyitóprogramként látványos rendezvény, a bohócok éjszakájának is fordítható Noc kejklířů teremti meg a hangulatot, a finálé pedig a június 3-ai maskarák ünnepsége, Slavnost masek.

És közben? Külföldi és cseh színtársulatok bemutatói, kedvezményes belépők (ha ugyan még van hely, de próbáljátok meg!), érdekes emberek, kísérőprogramok, napfény és színház.... Ilyenkor nem lehet vizsgázni - hisz "Színház az egész világ"!!!!

Program: itt

A Bauhaus-tól Mies van der Rohe funkcionalizmusáig

2011-05-24T21:40:00.003+02:00

A Bauhaus pedagógia és experimentális központot Walter Gropius hozta létre Weimarban. 1919-ben a képzőművészeti egyetem és az iparművészeti iskola egyesítésével jött létre ez az avantgárd, modern iskola, mely sokkal többről szól, mint amit a híre, legendája elárul róla. Akkoriban a diákok sorsa, s a Bauhaus, mint intézmény sorsa is csodálatos szakemberek kezében volt, Walter Gropiusszal az élen. Őt követte Paul Klee, Wassily Kandinsky, Josef Albers, Lyonel Feininger, Moholy-Nagy László, Oskar Schlemmer, Marcel Breuer, Gerhard Marcks és Adolf Meyer is.

A megalapítása utáni időben főként olyan műveket alkottak a gótikus katedrálisok példáján, melyek a művészeti és iparművészeti ágazatok sokaságát foglalták magukba, majd később a matematika és technika útján indult el a tervezés, gyártás. A Bauhaus iskola egyik legfontosabb alakja Theo van Doesburg volt, aki 1921 és 1922 között adott elő. Munkássága nagy hatással volt a diákokra, akiket ugyanakkor a konstruktivista mozgalom is inspirált. 1923 után megváltozott az iskola orientációja, s vezetője, Gropius, is a „művészet és technika” egységét hangoztatta munkáiban. Fontos szerepet kapott a gépészet, a ritmika, a matematika, a struktúrák és textúrák gondos kombinációja, melyek a tökéletes kivitelezésben mutatkoztak meg. Így lett a Weimari intézmény a gépészet és a technika esztétikájának iskolája. Az ezt követő években leredukálódott a használt művészeti eszközök tára, s egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a geometriára. 1925-ben a Bauhaus iskolát áthelyezték Dessauba, ahol Walter Gropiust Hannes Mayer és Ludwig Mies van der Rohe követték igazgatói posztján, majd 1933-ban a fasiszta rendszer végkép bezáratta az iskolát.

Ami a tárgytervezés elvi alapjait illeti, Gropius, Itten és Moholy-Nagy is az alapformákra hivatkoztak, melyek filozófiai hátterét Platónnál fedezhetjük fel; miszerint „a geometria az embertől függetlenül létező valóság”^¹. Később a 19. század nevelés-történetének nagy alakja, J. H. Pestalozzi pedagógiai elméletében bukkannak fel az alapszínek, alapformák, ahogy a francia pointilisták műveiben is. Ezek után csak 1922-ben vette kezdetét az alapelvek pontos kidolgozása a tárgytervezéshez, melyeket Gropius, az akkori igazgató készített. Minden tárgy csak néhány alkotóelemből állhatott, és az alkotórészek egyedülálló műnek számítottak. Mindez a könnyű gépi gyártást segítette. Az alapelvek készítésénél fontos nézőpont volt a tömeggyártás lehetővé tétele, ami Gropius akadémiaellenes hozzáállására vall. Fontos megjegyezni, hogy a tárgyak elemeinek helyes kombinálásával új variációk készülhettek. Ezeknek a szabványos „típustárgyaknak” meg kellett felelniük az „anatómia elvárásainak”, az ülőbútoroknak használhatóaknak kellett lenniük. Itt kezdődik a funkcionalizmus világsikere, a technika és esztétika egysége. Igaz, a funkcionalizmus szó sosem került definiálásra, azonban „általa a funkció, az anyag és forma kényes egyensúlya mégis verbálisan kifejezhetővé és aztán valós tárgyakra kivetíthetővé vált”^². Az így létrehozott tárgyakat nevezték „típustárgyaknak”, mivel funkcióanalízis alapján voltak megtervezve. Ebben hasonlítottak a De Stijl művészetére, ahol a geometriai alakzatok esztétikájában nyilvánul meg a használhatóság. Mindez a gépi jelleget hangsúlyozza, az egyszerűséget, a gyárthatóságot. Ebben az időben készülnek el Marcell Breuer acélvázas székei, mindössze 10 féle típusterv alapján. Főképp Walter Gropius utódai, Hannes Meyer és Mies van der Rohe nem díjazták a tervezés ezen alapelveit, s hozzáállásuk meg is mutatkozott igazgatásuk idején. Meyer nyíltan bírálta ezt. Csak Gropius elutasításában értettek egyet Mies és Meyer.

Gropius akadémia-ellenessége kitartott még 1928-at követően is, autonómnak, önszerveződőnek tartotta a Bauhausot, mely a kölcsönös megbecsülésen, tiszteleten alapszik. Ezen reformtörekvéseit elitista tendenciákkal és avantgárd nézetekkel párosította. Itt jelentkezik Moholy-Nagy László feladata is, hiszen az új tipográfiája ugyanolyan vehemensen közölte az eszméket a szem részére, mint tartalma a gondolkodásnak. Ennek az avantgárdizmusnak és reformszellemnek lett manifesztuma az 1923-ban megrendezett „Művészet és technika – új egység” című kiállítás.

Gropius 1928 márciusában lemond a posztjáról, s Hannes Meyer veszi át a vezetést. „A tudomány mindent átható szerepe a körülöttünk lévő világban gazdagítja az életet, lehetőséget ad arra, hogy sokkal tudatosabban szervezzük meg életünket”^³. Ezt hangoztatta Meyer, majd később élesen elhatárolódik ettől a technika-közeli állásponttól. Már 1929-ben szocio-biológiai orientált eszméket követ. „Az építés biológiai folyamat. Az építés nem esztétikai folyamat.”^⁴ Gyors álláspont váltásai szavahihetetlenné tették, s amikor nyíltan felvállalta a marxizmussal való szimpatizálását, szintén túllőtt a célon. Ebből később számos konfliktusa származott, végül elbocsátását is baloldali nézeteinek tudhatjuk be. Még igazgatása alatt is számos változás keletkezett. Gropiusszal egyidejűleg Moholy-Nagy lászló, Marcell Breuer és Herbert Bayer is lemondtak. Ez nagyban befolyásolta az oktatást, de a tárgytervezés alapelveit is. Az új munkatársak, Ludwig Hilberscheimer és Walter Peterhans „a legtakarékosabbra, legalapvetőbbre és legáltalánosabbra redukált építészeti formák”^⁵ szükségességét hirdették. Szerintük a tervezés nem esztétikai elveken, hanem szisztematikus számításokon alapszik. Ez az objektív radikalizmus jele, mely a tudomány-orientáltság egyik fő képviselőjévé tette. Az új tanárok körében az esztétikai kérdések tabuként merültek fel, s ez kihatott az oktatásra is. Legfőbb céljuk az urbanizmus, várostervezés reformizálása volt, mivel ezt megkövetelte a növekedő népesség. Meyer tervei alapján nem készültek középületek, de számos diákja a későbbiekben (főként a II. világháború után, az ország újjáépítése során) lakóházakat, tömblakásokat, lakótelepeket tervezett, ami azt bizonyítja, hogy elméletei megállták helyüket a gyakorlatban is. Meyer főként baloldali nézetei miatt nem kapott ilyen munkákat, de tervei számos pályázatot nyertek, nem csak Németországon belül, de Svájcban is. 1930-ban sokaknak már nem tetszettek Meyer politikai nézetei, így elbocsátották.

A Bauhaus iskola utolsó vezetőjeként Ludwig Mies van der Rohe-t választották, a 20. század első felének kiemelkedő építészét. Ifjú korában Bruno Paul berlini irodájában dolgozott, majd Peter Behrens hatása alatt alakult ki sajátságos, modern stílusa. Többek között a porosz klasszicizmus, az orosz konstruktivizmus és a holland De Stijl inspirálta.

Első munkáit még kellő építészeti végzettség nélkül készítette, gazdag német családoknak. Ezek a tervek megfeleltek a német tradícióknak, s közel sem voltak oly rendhagyóak, mint a későbbiekben készült munkái. Ekkoriban változtatta meg nevét Maria Ludwig Michael Mies-ről a sokkal arisztokratább csengésű, van der Rohe-ra. Peter Behrens mindent megadott Miesnek a továbbtanulás és a tökéletesítés érdekében.

Az első világháború utáni időszakban kezdett el kísérletezni az új irányzatokkal, melyekben főként Gropius és Le Corbusier hatottak rá inspirálóan. Adolf Looshoz hasonlóan megszabadította épületeit a nehézkes ornamentumoktól és dekoratív elemektől. A sziluett kihangsúlyozására irányuló tervei végül a berlini friedrichstraßei felhőkarcolónál testesülnek meg, egy teljes üvegpalást homlokzatú felhőkarcolóban 1921-ben, majd a barcelónai világkiállítás alkalmából létrehozott német pavilonban, 1929-ben. Nem utolsó ebben a sorban a Tugendhat villa sem Brünnben (Brno), melynek realizálása 1930-ban ért véget. Számos terve megvalósítatlan maradt, túlontúl innovatívak voltak az akkori kor számára. A progresszív Bauhaus iskolában való oktatás mellett cikkeket írt a G című újságnak az akkori kortárs építészetről. Célja többek között egy neutrális, kontemplatív tér megalkotása volt, melyet egy olyan építészettel akart létrehozni, ahol az anyagok tulajdonságaira, s a struktúrák egységére irányul a hangsúly.

Mint már említettem, van der Rohe a funkcionalizmus eszméit hirdette más kollégáival együtt. Műveiben elhatárolódott a tömbképzéstől, egyszerű mértani alakzatokra bontotta a teret; formái letisztultak, heterogének. Gondolkozásában sem állt távol a Bauhaus kezdetleges elveitől, magyarázatot, inspirációt a filozófiában keresett, melynek segítségével könnyebben megérthette kora elvárásait, társadalmát. Nem tartott sok időbe, míg igazgatása alatt észrevehetővé vált radikális elhatároltsága a gropiusi formalizmustól és a meyeri racionalizmustól egyaránt. „Minket legnagyobb részben a formatervezés azon kérdései foglalkoztatnak, melyeket a technológia és ipar fejlődése állít elénk. Véleményem szerint kultúrális szempontból ezeknek a kérdéseknek a megvitatása rendkívül fontos. Ez nem az új anyagok értelmetlen alkalmazásának problémája; számomra sokkal lényegesebb, hogy ezeket az anyagokat, melyek adottak, magasabb szellemi értékek létrehozására használják.”^⁶ Így gondolkodott ő az iskola küldetéséről és saját feladatáról is, még nem sokkal az iskola kényszerített megszüntetése előtt is. Politikai pártatlanságát Gropiustól is egyértleműbben hirdette: „Az összes politikai irányzat korrekt kezelése érdekében, nemcsak a (liberális) Frankfurter Zeirungra, hanem a (kommunista) Rote Fahnéra és a (náci) Der Fölkische Beobachterre is elő kell fizetnünk.”^⁷

A náci nagyhatalom Mies építőművészetét nem találta eléggé nacionalistának, sőt internacionálisnak vélte. Ebből kifolyólag Mies fontolóra vette Németország elhagyását, ami 1937-ben meg is történt. Még Chicagóba való eltávozása előtt felajánlották neki az ottani egyetem építészmérnöki karának vezetését, melyet elfogadott kiutazása után. Így lett tehát a Chicago Armour Institute of Technology (később Illinois Institute of Technology, IIT) igazgatója. A még Meyer által a Bauhausba leszerződtetett Hiberseimerrel és Peterhansszal szoros kapcsolata volt, sőt még az USA-ban is együtt dolgoztak. Ennek az iskolának is Mies tervezte új épületeit, a számára tipikusnak mondható Crown Hall-t, ahol elhelyezést kapott az ő általa vezetett kar is. Amerikai karriere sikerét támasztják alá a 860-880 Lake Shore Drive chicagói rezidencia, az illinoiszi Farnsworth House, a Park Avenue 375-i Seagram Building vagy a torontói Toronto Dominion Center is.

Napjainkban Mies van der Rohét együtt emlegetjük Walter Gropiusszal és Le Corbusierrel, mint a modern építészet megteremtőjét, és az épület-konstrukció új nyelvezetének feltalálóját egyaránt. Egész élete során egy új stílust keresett, mely reflektálni tudná a kor emberének igényeit, s a kort magát. Stílusa egyszerű, könnyen értelmezhető, működőképes volt, funkcionalista. Egyenes vonalakkal, pontos sziluettekkel definiálta a teret. Munkáiban leggyakrabban felbukkanó anyagok az acél és az üvegtábla voltak, melyek a szigorúan definiált teret megnyitották, tágasságot kölcsönöztek neki, és élhetővé tették. Művészetét a „kevesebb több” és „az Isten a részletekben rejlik” szófordulatokkal lehetne legtalálóbban jellemezni.

Az építészet mellett tárgytervezéssel is foglalkozott. Leghíresebb bútordarabjai a barcelónai német pavil részére készített „Barcelona” és a Tugendhat villába tervezett „Brno Chair” ülőbútorok, melyeket a mai napig gyártanak. Ezekben a projektekben élettársa, Lilly Reich volt segítségére. Számos világváros büszkélkedhet olyan épületekkel, melyeket Mies tervezett. Talán legszebb, és legletisztultabb műve a Brünni Villa Tugendhat. „Léteznek olyan építészeti elemek, melyekből létrehozható egy új, gazdagabb építészet. A szabadság mértékegységei ezek, azon szabadságé, melytől nem szeretnék megválni. Igazán csak most vagyunk képesek felosztani a teret, megnyitni és összekötni a környezettel. A természet részese lesz az épületnek, így a mai ember tér-igényei kielégülhetnek. A konstrukció egyszerű váza, a tektonikai elemek letisztultsága és az anyagok tisztasága lesznek az új szépség hordozói.”^⁸ A karriere elején készült munkákban érződnek a porosz klasszicizmus, az orosz konstruktivizmus és a holland De Stijl behatásai, de későbbi munkáiban, mint a Villa Tugendhatnál is, észrevehető Walter Gropiusszal és Le Corbusierrel való együttműködésének kihatásai. E műve a Bauhaus fénykorának jeles példája, melyet még igazgatása alatt tervezett.

A beruházók, a Tugendhat házaspár a textiliparban jeleskedtek, ennek ellenére új otthonukban nem szerettek volna klasszikus textil elemekkel találkozni. Elképzelésük jó kezekbe került, mivel Mies filozófiája a szabad térről, térbeli autonóm elemekről megvalósulhatott. A geometria szigorú formái övezte, szabad térben minden bútordarab pontos helyet kapott, így érvényesülni tudott egyszerű szépsége. Az építkezés alapeleme az acél és a beton volt. Mies nem rejtette el a vaskos acélvázat, hanem inkább dekoratív jelleget adott neki a krómozás segítségével. Ezt legjobban a villa délnyugati oldalán, a kert felől érzékelhetjük, ahol a teljes üveg homlokzat ékei a krómozott acél oszlopok. Ez a megoldás funkcioanlizmusra vall, mégsem rideg és személytelen. Beengedi a kertet a lakórészbe. A természet magasfényű, lakkozott fafelületekben köszön vissza az enteriőrben, mely meghittséget és melegséget sugall. Az ében és palisandra fa elemek luxust és csillogást biztosítanak a formáiban egyszerű bútorzatnak. Az egyterű enteriőrt mozgatható, áttetsző onix falakkal lehetett tetszőlegesen alakítani. Ebben a variabilitásban is visszaköszönnek a Bauhaus gropiusi alapelvei.

A beltérben használt egzotikus anyagok rendkívül költségesek voltak, ezért sokan megvetették Fritz Tugendhatot, amiért nem munkásainak építtetett inkább házakat. Baťa, a világhírű cipőgyáros, 500 házat építetett munkásainak a gyárai közelében, de sem az ő otthona, sem pedig ezek az alacsony költségvetésű házak nem lettek egy stílus meghatározó ikonjai.

A II. világháború idején megsemmisült üvegtáblák helyettesítése nem sikerült a 80-as évek alatt történő rekonstrukció alatt, így még öt évet kell várnunk, hogy ezt a funkcionalista remekművet teljes szépségében megcsodálhassuk. A villa nem csak a designban számított korszakalkotónak, de Mies számos technikai újítást vezetett be. A már említett, kertre néző földszinti ablakok (a ház L alakú homlokzata) teljes szélességében megnyitották a teret, bele lehetett őket süllyeszteni a padlózatba, így a kilátást és a környező természet élvezését semmi sem korlátozta. Érdekesség még, hogy a Villa Tugendhat volt az első olyan középület, melybe vezetékes melegvizet vezettek be központilag, ami szintén a család kényelmét szolgálta, s a luxust jelzi.

Ludwig Mies van der Rohe leghíresebb épületei az egész világon meglelhetők:

American Life Building – Louisville, Kentucky (1973-ban fejezték be kivitelezését, Mies halála után)
Caroline Weiss Law Building, Cullinan Hall és a Brown Pavilion a Museum of Fine Art részére, Houston, Texas
Colonade and Pavilion Apartments, Newark, New Jersey
Commonwealth Promenade Apartments, Chicago
Crown Hall, Illinois Institute of Technology, Chicago
Farnsworth House, Plano, Illinois
Highfield House Condominium, Baltimore, Maryland
IBM Plaza, Chicago
Chicago Federal Center, Chicago
Lafayette Park, Detroit, Michigan
Lake Shore Drive Apartments, Chicago
Martin Luther King, Jr. Memorial Library, Washington DC
Németországi villák: Riehl és Urbig (Posdam), Peris és Werner (Zehlendorf), Kempner (Charlottenburg), Eichstaedt (Wannsee), Feldmann (Wilmersdorf), Mosler (Babelsberg), Lange/Ester (villa és múzeum Krafeldben)
Neue Nationalgalerie, Berlin
Német pavilon a nemzetközi világkiállításra, Barcelóna
One Charles Center – Office Tower, Baltimore, Maryland
One Illinois Center, Chicago
promontory Apartments, Chicago
Richard King Mellon Hall of Science, Pittsburgh
Seagram Building, New York City
Toronto Dominion Centre, Toronto, Kanada
Villa Tugendhat, Brünn, Csehország
Westmount Square, Westmount, Kanada

A Villa Tugendhat képekben

A kert felőli homlokzat

Enteriőr, étkező

A dolgozószoba részlete

A központi lakórész

A letisztult luxus

A matt fényezésű palisandra borítású könyvtárterem

A padlózatba ereszthető egyedülálló ablaktáblák, a kert felőli homlokzatban

A beltér, „Barcelona” és „Brno Chair” ülőbútorokkal

Bibliográfia

1Droste, Magdalena; Bauhaus, TASCHEN GmbH; Hohenzollernring; 2008; 35. oldal

2Droste, Magdalena; Bauhaus, TASCHEN GmbH; Hohenzollernring; 2008; 36. oldal

3Droste, Magdalena; Bauhaus, TASCHEN GmbH; Hohenzollernring; 2008; 64. oldal

4Meyer, Hannes; bauhaus című folyóirat; 1928/4

5Hilderscheimer, Ludwig; Das Kunstblatt; 1922

6Mies van der Rohe, Ludwig; Martin Mächlernek írt levélből; 1933

7Mies van der Rohe, Ludwig; 1930. november 26-i nyilatkozata

8Mies van der Rohe, Ludwig; A Villa Tugendhat átadása után nyilatkozta; 1933

Droste. Magdalena; Bauhaus; TASCHEN GmbH; Hohenzollernring; 2008; ISBN 978-3-8365-0716-5

K. Wick. Rainer; BAUHAUS Kunstschule der Moderne; Hatje Cantz Verlag und Autoren; 2000 ISBN 3-7757-0800-6

Šlepata. Vladimír, Macsai. John, Bonta. János, Czerner. Olgierd; East European Modernism; Thames and Hudson; 1996; ISBN 0-500-34151-6

Képek:
www.archiweb.cz

www.artmuseum.cz

www.bauhaus.de

Szerző:

Vígh Tamás

a brünni Masaryk Egyetem Bölcsészkarának Esztétika szak hallgatója

nyelvi korrekció:

Molnár Dávid

Commedia dell arte avagy színház a ... mi is?

2011-05-15T21:22:00.010+02:00

A reneszánsz Itáliában született műfaj mai köntösben.

Egy éve Balassagyarmaton jártam egy amatőr színház fesztiválon, akkor láttam a celldömölki Soltisz Lajos Színházat Čapek Egy végzetes szerelem játéka c. commediáját játszani. Lenyűgözött a színrevitel egyszerűsége. Az a végletekig feszített feszültség, ami a színészek fegyelmezett játékából eredt. A commdeia dell arte a 16 – 17. században élte fénykorát, azóta teljesen megfakult, nem találja a helyét a színházművészetben. Hogy ujra vonzóvá váljon a tömegek számára, csak néhány jól irányzott rendezői fogás és akarat kérdése. Rendezői fantáziából nincs hiány, de hogy miért fordulnak el mégis ettől az alig felderített, kiaknázásra váró műfajtól, az már egy másik cikk témája.

Egyszerű látvány

Csak egy csók (kell) és más semmi. Egy kis utalás, mégpedig ott, ahol az erre a színházra akkor és most is jellemző. A commdedia dell arte a vándorszínjátszás műfaja. A szekereken utazó csoportok, nem cipelhettek magukkal minden egyes színdarabhoz megfelelő díszletet, beérték az egyszerű térkialakítással. Néhány letakart paravánnal. Miért jó nekünk ez ma? Segít elvonatkoztatni. Nem kell feltétlenül pontosan azt elhinnünk, amit látunk. Ne maradjon az élmény csak és kizárólag a színházban. Vigyük haza, el az iskolába, munkába, sörözni, legyen velünk amíg el nem felejtjük.

A kosztümökkel viszont már más a helyzet. A reneszánsz színház beszélő színház, ami azt jelenti, hogy aki akkortájt szeretett volna megnézni egy darabot, nagyon sok szimbólummal és jelentésével kellett hogy tisztában legyen. A ruha elénk tárta a karakter jellemét. Már a reneszánsz idején is csodaszép kosztümeik voltak a színjátszóknak, amiket egy elhunyt tehetős nemes szolgájától vásároltak fel egész jó áron. A szolgák a ruhákat áltában ajándékba kapták szolgálataikért, de hordani nem merték, az értékét pedig megbecsülni sem tudták, így szinte mindig rossz boltot csináltak. A ma embere viszont nem értené ezeket az utalásokat. Új forrásra lenne szükség, amilyen például a popkultúra. A filmek, TV műsorok vagy akár a politika is olyan „res publica“, amit nagyon nehéz elkerülni. Így egy jól eltalált külső sokat segíthet a karakter jellemének ábrázolásában.

A kevesebb több

A commedia dell arte az akrobata mutatványok és a néma gagek műfaja. Nem is lehet ez másképp, hiszen hajdan a nézőt meg kellett nyerni egy - egy darabnak. A szabadtéri előadások alkalmával bármi elvonhatta a figyelmét. Ma viszont a közönség saját akarátából jár színházba. Nincs szükség az elkápráztatásra, annál inkább a folyamatos megszólításra. Egy kiforrott, tiszta koreográfia segít, hogy a lényegre figyeljünk. De ha megtisztítjuk az előadást a felesleges mozdulatoktól, akkor megkapjuk magát a vázat. Az a kérdés, hogy érdemes -e a commedia dell artét improvizációk nélkül játszani. Avagy, létezik- e valami olyasmi, hogy előre megírt improvizáció?

A barátszínház

Van még egy extrém lehetőség ujraéleszteni a commedia dell artét. Fogni mindent, ami hozzá tartozik – az improvizációkat, a szereplőtípusokat a színes ruhákat, a táncot, a vulgaritást és az akrobatikus mutaványokat – és kitelepíteni az utcára, ahonnan maga a műfaj származik. Így bárkit bármikor megszólíthatna, akár személyesen is. Tükre a társadalomnak épp hazaúton, vagy a boltba menet. Közel lenne, mindig aktuálisan és őszintén. Szemkontaktust, testi kontaktust teremtene és mesélne, pont mint egy barát.

A commedia dell arte fő feladata a szórakoztatás illetve valamilyen morális igazság tolmácsolása a néző felé. Így volt ez a reneszánsz Itáliában, így van ez ma is. Egy játékos műfaj, ami teli van nevetéssel és jókedvvel, így belopja magát a nézői szívbe. A kérdés csupán az, hogyan viszonyulnak hozzá a rendezők. Elfogadják – e a 21. század „farkastörvényeit“ vagy léterhoznak egy commedia dell arte „revival“ – t, ami viszont a mai világban nem ad semmilyen „plusszt“, legfeljebb csak dokumentál. Az aktualizálásra tehát rengeteg lehetőség van, de a rendezők dolga, hogyan és milyen eszközökkel hívják életre a színházat. Minekünk nézőknek csak annyi a dolgunk, hogy eldöntsük milyen előadásra váltunk jegyet.

Múzeumok éjszakája - ne hagyjátok ki!

2011-05-06T14:34:00.003+02:00

Voltatok már a brünni Műszaki múzeumban (Technické muzeum)? És voltatok már a brünni Műszaki múzeumban ÉJSZAKA? És az Iparművészeti múzeumban, a Roma kultúra múzeumában, a Spilberken, a Vörös templomban, a Mendel múzeumban éjszaka? Május 14-én MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA, ne hagyjátok ki!

A brünni múzeumok általában este (mit este? délután!) 6-kor bezárják kapuikat. Hétvégén is. A múzeumok éjszakája egy olyan akció, ami a múzeumok szokásával ellentétben épp este (vagy akár délután) 6-kor KEZDŐDIK. Ráadásul a belépőjegyre sem kell spórolni, ugyanis ezen az éjszakán az akcióban részt vevő összes múzeumba ingyenes a belépés. A legtöbb helyen azonban ennél sokkal több várja a látogatókat külön tárlatvezető, tematikus előadások, vagy tánc-, illetve zeneösszeállítások a múzeumok előcsarnokában. Valószínűleg idén sem marad el a fire-show bemutató a Spilberk udvarán, de lesz még tradicionális török kávé kóstolás az Anthropos pavilonjában, divatbemutató a Műszaki múzeumban, orgona koncertek a Vörös templomban és a szent Péter és Pál székesegyházban (Petrov).....

Emlékszem, két éve ekkor lepték el a macskakő-rajzok a Husová-t (nincsenek fotói valakinek? volt egy naaaaagy.... mercédeszjel is;), tavaly pedig közel RTO típusú különjárattal buszoztam a Műszaki múzeumhoz (ingyér;), ahol cirkuszi előadást és vaskorszaki leleteket csodáltam éjfélig (előtte összefagytam a Vörös templomban és libabőröztem a petrovi orgonajátékon).....

Nos akit érdekel, a fenti képen látható kicsi brozsúra tökéletesen elegendő a programban való tájékozódáshoz. Elektronikus formája (és sok más információ) lehúzható az alábbi linkről, én azonban mégis a nyomtatott formáját ajánlom. Miért? Mert tartalmaz olyan oldalakat, melyekre egész évben érvényes, két személyre szóló ingyenbelépőket nyomtattak..... szerintem megéri ;) Fussatok be valamelyik múzeum pénztárába, biztos találtok még párat!

egyéb érdekességek pedig itt olvashatóak:

inflow

Egyébként... mehetünk együtt is;)

vica

KATKA - a Jeden svet filmfesztivál kínálatából

2011-05-05T16:18:00.000+02:00

Csak egy dokumentumfilm... nekem. Neki az élete. Amit én a rémálmaimba száműznék, neki mindennapos... Sokkoló, durva, megrázó, dermesztő,megsemmisítő és elgondolkodtató... és egyben valóságos....

Az Ő világa az én világom is? Az én világomban is ott van mindaz, ami a fimvásznon élt? Hol van, miért nem látom? Talán örüljek addig, amíg nem találom?

A rendezőről (beszélhetünk rendezőről egy élet filmrevételénél?) nem tudtam semmit... a filmről is csak annyit, amennyit egy négysoros ajánlóból az ember megsejt. Helena Třeštíková: Katka...

Az első kockákon egy tizenkilenc éves lány. Jópár dolgon keresztülmehetett, néhány utalás a nevelőapjára... Már drogoktól tisztán mondja apró naiv kívánságait, amelyeket el szeretne érni az életben... Társ, egyszerű munkahely, gyerek...

Újabb feltűnésekor van társ, van szerelem, és van kábítószer... Mindketten azt mondják, nem akarnak ők igy maradni, persze hogy le akarnak szokni, csak még nem most... Én még el is tudtam hinni nekik... fiatalok, együtt erősek, miért ne lehetne, az ember sok mindenre képes...

Mikor ismét találkozik a kamera és a lány, az ember megijed a változástól... Barátja már nincs, hogy pénze legyen, az utcán áll... csak egyvalami maradt, ami konstans... az a függősége. I

smét ugrás az időben, Katka harmic éves. Külseje már szinte taszító, mondataiban lassan keresni kell a cenzúrára nem szoruló kifejezéseket... de boldog (valamennyire legalábbis), ismét van társa, van kutyájuk és... Katka kisbabát vár... Ha forgatókönyvírók története lenne, akkor ez lenne a fordulópont Katka életében... de a valóságban az ember gyengébb mint a heroin... És Katka már nem azt mondja, hogy tiszta akar lenni... már csak kívánja azt, hogy le akarjon szokni...

Mi jöhet még ezután? Megszületik a kislány és az ember még egyszer utoljára elkezd reménykedni, hogy talán az anyai ösztönök... Jónéhány sikertelen elvonókúra-kísérlet, és már az a kezdeti akarat sincs meg Katkában, mint amikor még szerette volna hazavinni (ha lett volna valójában olyan számára, hogy "otthon") a lányát... Vagy "csak" feladta, és úgy gondolja, végleg elvesztette a játszmát a kábítószerrel? A filmbéli utolsó mondata számomra ilyesmit közvetített... üzenet volt, a lányának, ha egyszer látná a filmet... üzenet... egy bocsánatkérés...

És mi maradt meg bennem? Csak kérdések és kétségek... hogy ezek az emberek mégse lettek volna elveszett emberek... 14 év az, amit a film bemutat... 14 év ilyen életből... ehhez mégis kell valamilyen erő... és hogy felelősség, vagy felelőtlenség? Az egyik mély nyomot hagyó mondat az, amikor Katka párja a lányuk születése után azt mondja, a heroin képes nagy szabadságot adni az embernek, és örömet, de ez egyáltalán semmi ahhoz képest, amit a kislány születésekor érzett...

Intim Torna Illegál, koncert Kafedik-módra

2011-05-03T17:24:00.001+02:00

Hát eljött a koncert végre, az együttes egyszer csak ott állt a Melodka klub színpadán. Nem hiába bíztatott Balu barátunk, hogy „vágjál lyukat a /melod/kádba”, a srácok őrült tombolásra bírták a közönséget. Egy nagy, eufórikus tánc volt az egész koncert.

Aki ott volt, talán még mindig fájlalja a „vándliját”. Az én lélegzetem már a harmadik szám után elakadt, de a dallam és a ritmus, a színpadról hömpölygő őrült energia nem engedett. „Ha neked így a jó, ha nekem így a jó!” - skandálta minden porcikám, és mozdult, táncolt, mint a kezek, arcok és lábak egész kavalkádja. Ekkora egyetértésben talán még soha nem kiabáltuk ugyanazt a (dal)szöveget itt Brünnben, ekkora összhangban talán még sosem mozgott a Kafedik. Összekapaszkodva, levegőbe ugrálva, egymásra borulva, integetve.....

- A kedvenc együttesem, és ITT, Brünnben! - hallottam valahonnan a szünetben.

- Ez volt első koncertem, ahol elejétől végéig az együttessel énekeltem a szöveget. Hihetetlen élmény! - jutott fülembe a másik irányból.

Felütöttem a Kafedik krónikát és még ennyi dalcímet sosem láttam egyetlen akció alkalmával sem a lapokra kerülni. Parafrazálva, egész szövegbe ágyazva, lerajzolva. Hipnotizőr király, Hat (vagy másfél;) diplomás közgazdász, Ébressz fel!... Kiizzadt, lihegő diákok lézengtek koncert után a parketten, mint egy nagy, közös csínytevés cinkosai. Valóban nem voltunk sokan, bár ez a színpad előtt tombolva nem tűnt fel. Nagy élmény volt, srácok!

Talán a történethez hozzátartozik egy kedves intermezzo a koncert végéről. Tagszervezeti krónikánkkal a hónom alatt álldogáltam a zenekar öltözője előtt, és hallottam, ahogy a technikus azzal fordul Balu felé: „kellene vagy nyolc-tíz ember a pakoláshoz”. Kicsivel később ismét hallottam a hangját, ahogy szinte megrökönyödve újságolta az együttesnek: „Ezek tényleg összeszedtek tíz embert! Ilyet máshol még nem láttam!"

Hát, ha nem ez, reméljük a Pegas sörfőzde citromkarikás búzasöre vagy a Kapucinusok Szent Kereszt temploma egyszer még elvezeti Brünnbe a srácokat. Addig is: Kedvenc mindenem a biciklim!

vica + kafedik

képek itt
vagy itt

Jevy potvrzeny

2011-05-02T20:26:00.000+02:00

Egy esti túra a sötétben elméletileg nem mindig érdekes, mert nem látni semmit, kivéve akkor, hogy ha érdekes útvonalon halad az ember.

Népszerű akciónak bizonyult a legutóbbi esti túra a Stránská Skálán, amin 17 ember vett részt. Nem véletlenül, sokak által kedvelt hely ez. A fő attrakció a sziklában található három vájat. Kettőt a második világháborúban és egyet az 1950-es években építettek. Mind a három nyitva van, szabadon bejárható. Az egyikhez tragikus események is fűződnek, nem messze a bejáratától esett le egy lány a szikláról, pár évre rá pedig az anyja felakasztotta magát a vájatban. Hosszú idő telt el azóta, ami alatt a hely szép lassan misztikussá vált, állítólag különböző jelenségek, szellemek fordulnak itt elő. Velük együtt mindenféle boszorkányok meg "vyznavači vír" is.

Én talán azt is megkockáztatom, hogy mikor mi voltunk ott, akkor is lehetett valami a levegőben. Ezt mindenki érezte tudat alatt, de senki sem vallotta be magának, és ezért tűnik úgy, mintha mi sem történt volna. Na de ha akkor nem, majd most! Május hetedikén újra lesz KAFEDIK éjjeli túra. Ezúttal hosszabb, nagyobb, velősebb. Ochoz u Brna-ból indul, és Líšeň - Velká Klajdovka MHD megállóban ér véget. Az útvonal a lehető legérdekesebb helyeken megy keresztül.

A térkép jobb felső sarkában található Ochoz. A kék úton haladva jutunk el az első állomáshoz, a barlangig. Konkrétan itt több barlang is található, ezek a Málčina, Ochozská jeskyňe, Švédův stůl, Netopýrka és a Pekárna. Ezek közül a Švédův stůl a legérdekesebb, a jó öreg agartha.cz szerint lisztkörök, "entitások", és reggelre a fán termő voodoo babák veszik körül. Előfordulhat, hogy mikor odaérünk, épp akkor fognak a faágakon kihajtani. Egy kis gyaloglás után a második megálló a várrom. A térkép-printscreenen az egyik böngészőtabben észrevehető, hogy bizonyos körökben ezt az Obřany várromot az ördög várának hívják. Hogy miért, ezt csakis a helyszínen lehet kideríteni. Mindenesetre ha valami mégis történik, és az állítólagos asztrálsíkok megnyílnak, amihez képest egy LHC-s feketelyuk-katasztrófa csak street entertainment, nincs gond. Lesz a helyszínen egy nagyteljesítményű kézi ívlámpa szellemirtónak. Kipróbált, bevált technika, ez garantált. Az utolsó állomás a Klajdovka. Valószínűleg páran már voltak ott, de aki nem, annak biztos érdekes látvány. Hády torony, várospanoráma, kőből kirakott szövegek...

Éjjeli túra 2011.5.7. Induló a Stará osada MHD megállóból. Pontos időpont a KAFEDIK oldalán, vagy az emailben.

Hallgatói Parlament Nagyszegpusztán;)

2011-04-19T23:46:00.002+02:00

provizórikus cikk, míg valaki meg nem írja jobban;)

Ülésezett a Diákhálózat Hallgatói Parlamentje és Megalakult a Kaszás Attila Diákkör

A Hallgatói Parlamenten résztvevő (és szervező) Kafedik-csapat

éééés - Jasonnak hála videó:

Fukusima, a világ mumusa

2011-04-19T23:32:00.001+02:00

Avagy rövid kivonat arról, mi történt, mi történik a japán atomerőműben és környezetében, a baleset hatásairól, a következményekről és a média által keltett hisztériáról.

Kezdetnek alapinfók az erőműről és működéséről. A Fukushima I-Daiichi atomerőmű 1971 óta üzemel, tehát az egyik legöregebb japán atomerőmű,benne 6 reaktorblokk található (egész Japánban 54 működik). Ezek úgynevezett forralóvizes reaktorok (boiling water reactor-BWR), ahol is a magahasadás következtében a felforrósodik a reaktor hűtővize (ez demineralizált víz-fontos!), majd gőzzé alakul és meghajt egy turbinát, aminek a tengelyére egy villanygenerátor van kötve, az pedig villamosenergiát termel. A turbinát meghajtott fáradt gőzt ezután lecsapatják, majd visszaáramoltatják a reaktorba, ahol újra felforr... és így tovább körbe körbe. Természetesen az egész technológiát az külvilágtól hermetikusan elzárva kell, hogy tartsák, amire két beton védőburok ún. kontejnment szolgál. A belső magát a reaktor körül található, ezt kívülről nem lehet látni, míg a külső(gyakrolatilag a blokk épülete amit a tévében is mutattak, hogy robban) az előbb leírt technológia nagy részét zárja el hermetikusan a külvilágtól, hogy normál körülmények között még véletlenül se jusson radioaktív sugárzás a környezetbe. A külső védőburkon belül találhatóak továbbá a már elhasznált, kiégett fűtőelemek.

Meg kell, hogy említsük továbbá, hogy az atomerőmű 100 méterre a tenger partjától fekszik, Japán keleti partvidékén. 3 fő oka van annak, miért pont ott(’’hiszen bármikor jöhet a cunami, hülyék ezek?’’):

-építés: a bonyolult és robusztus technológiák tengeren történő szállítás sokkal egyszerűbb, mint közúton.

-hűtés: a reaktor közvetett hűtésére a tengervíz szolgál, ami ún. kondenzátoron keresztül hűti le a gőzt, ami a turinából kijön, vízzé alakul, és visszamegy a reaktorba

-szeizmológia: vicces, de pont a földrengések miatt. Az itt található sziklás talaj egyszerűen stabilabb, biztonságosabb, mint a lazább talajok. Egyszerűen kevesebb baja lehet az erőműnek, mint máshol.

Nagyvonalakban tehát leírtuk, hogy működik a bestia, ha minden terv szerint alakul. Most lessünk bele, mi is történt március 11-én. Az elemi erejű, 9,1-es erősségű földrengést természetesen észlelték az atomerőműben, azonnal életbeléptek a biztosnági rendszerek, amik a 3 működésben lévő reaktort azonnal leállították. Tehát a földrengést a komplexum kiállta, a balesetet NEM közvetlenül a földrengés okozta. Jogos a kérdés, hogy akkor miért van baj? Azért van baj, mert a reaktor az nem porszívó, amit ha kikapcsolsz, utána nincs vele semmi. A reaktorban ugyan megszűnt a láncreakció, viszont a fűtőelemek továbbra is hőt termeltek, a névleges érték egy százalékát, amit szintén el kellett vonni a rendszertől, hogy az ne forrósodjon túl. Tehát ott tartunk, hogy leálltak a működésben lévő blokkok, egy órával vagyunk földrengés után, minden klappol. De! Ekkor megérkezett a szökőár egy !10 méter! magas hullámmal. Ez a hullám ugyanis vitt magával mindent, ami elektromos energiával látta el azokat a szerkezeteket, amik azért feleltek, hogy a leállás után termelődő remanens hőt elvezessék. Magyarul megszűnt a hűtővíz keringetése, ami ennek hatására felmelegedett, majd később jórésze elpárolgott. A lecsökkent víz szintje alól előbukkantak a fűtőelemek, amelyek a hűtés hiányában egyszerűen elolvadtak. A fűtő elemek vázában lévő cirkónium magas hőmérsékleten és nyomáson kémiai reakcióba lépett a vízgőzzel, amiből hidrogén keletkezett. A hidrogén a levegővel keveredve meg robban. Két blokkban robbant is. Ezek a robbanások pedig olyan erejűek voltak, amiket a külső védőburok már nem állt ki, és ezért kerülhet a környezetbe radioaktív sugázás. Egymondatban tehát a balesetet az okozta, hogy megszűnt a reaktor hűtését szolgáló szerkezetek áramellátása. Természetesen nem csak egy rendszer felel azért, hogy hűteni lehessen a reaktorokat, mindig van B-terv, C-terv, sokszor még D-terv is. Itt viszont minden tervet vitt a cunami, ami majdnem kétszer akkora volt, mint amit ez az atomerőmű kiállt volna.

Már akkor tudni lehetett, hogy nagy a baj, mikor a cunami másnapján a japánok bejelentették, hogy közvetlenül tengervízzel próbálják megoldani a további hűtést a folyamatosan párolgó deminarilázált víz helyett. Ez elég komoly kétségbeesést jelzett, hiszen bevállalták, hogy végleg kivonják a forgalomból ezeket a reaktorokat, azzal, hogy agresszív magas ásványi anyag tartalmű vízzel használhatatlanná teszik a komplett technológiát. Azóta tudjuk, hogy ez sem volt elég ahhoz, hogy megakadályozzák a hidrogén képződését és berobbanását.

Azóta Fukushimában folyamatosan zajlik a kárelhárítás, a mentés, folyamatosan érkeznek a hírek tengerbeömlő radioaktív vízről, meg sugárfertőzött munkásokról, meg sikertelen szivárgás elhárításokról és így tovább, amikről tájékoztat ugyan a média, de sokszor felnagyítják a dolgok jelentőségét. Az a radioaktivitás, ami a környezetbe jutott nagyon elhanyagolható, a legfontosabb pedig az, hogy elkerüljék a radioaktivitás ivóvízkészletbe jutását, de a japánok szerint ez ott nem veszléyeztet. Ha leszögezzük hogy a jód 131-es izotópjáról van szó elsősorban, aminek a felezési ideje mindössze 8 nap, akkor egy hónappal a környezetbe jutása után ennek a koncentrációja kb. az eredeti mennyiség 6 százalékára csökken. Gondoljunk bele hogy 1945 és 1996 között világszerte 2046 kisérleti atomrobbantást hajtottak végre, amik sok-sok milliószor nagyobb sugárfertőzést jelentettek egyenként, igaz nem lakott területen. Ha anno a hírekben egy ilyen atomrobbantásról szóltak a híradóban, akkor általában a többség csak felhúzta a szemöldökét, megvarkagatta a megvakargatni valót, bontott egy újabb sört, az időjárás-jelentés után pedig megnézte a meccset.

Európában meglehetősen nagy viszhangja volt ennek az eseménynek, újra felerősödtek azok a hangok, amik ellenzik atomenergia felhasználását. Németország esete mutatja, a helyzet súlyát. Ott a ’’zöld’’ lobbinak sikerült olyan hatást kifejteni a közvéleményre és a nagypolitikára, hogy elrendelték a hét legkorosabb atomerőmű ideiglenes leállítását. Németország kormánya épp tavaly adott ki rendeletet 17 atomreaktor élettartamának 12 éves meghosszabbításáról, ami már akkor kiverte a közvéleménynél a biztosítékot, és hihetetlenül megnövelte a Szocdemek és a Zöldek támogatottságát. Két héttel Fukushima után két tartományban is választásokat tartottak, aminek a győztesei egyértelműen a Zöldek, akik Baden-Württembergben megkétszerezték, Rajna-Pfalzban pedig megháromszorozták szavazataik arányát. Németországban egyértelmű az atomellenes hangulat, és sokan szeretnék az atomerőműveik bezárását. Ez azonban energetikailag, ekonómiailag teljesen megoldhatatlan, hiszen a német elektromos energiatermelés 18-20%-át adják atomerőművek. Ez egy olyan brutális mennyiség, amit egyszerűen rövid és középtávon lehetetlen pótolni, és racionális keretek között gondolkodva értelme sincs ezen gondolkozni. Sem Németországban, sem Szlovákiában, sem globálisan.

Két fő problémánk van az atommal az elektromos energia termelésében. Az egyik a baleset veszély(Csernobil, Fukushima – gyorsan szögezzük le, hogy a kettő még véletlenül sem említhető ehy lapon), a másik pedig a radioaktív hulladékok(kiégett fűtőanyagok, egyéb besugárzott eszközök) elhelyezése, ami nincs megoldva. A félelem pedig a radioaktivitás ivóvízkészletbe jutásától a legnagyobb. Az biztos, hogy az atomenergiát ki kell használnuk, nincsenek egyéb racionális megoldások. Lehetetlen lenne pótolni a kieső energiamennyiséget, ha az atomerőművek leállnának. Tekintettel kell hogy legyünk arra is, hogy az atomerőművek még mindig sokszor zöldebbek mint a hőerőművek. Mi, akik ezt az energiát fogyasztjuk, sokkal kevesebb környezetre káros hulladékot termelünk velük, mint a szénre, gázra vagy kőolajra működő erőművek energiájának fogyasztásával. Természetesen a maghasadás elvén működő reaktoroknak is egyszer leáldozik, hiszen előbb vagy utóbb az urán is elfogy, és addigra már kész kell lenni egy jobb megoldásnak, amit majd valószinűleg a fúziós reaktorok fognak jelenteni.

Ezt a témát nagyon hosszú elemzések, írások, diskurzusok taglalják, amiből természetesen nagyon nehéz megfelelő kivonatot adni, es a Csacsiban sajnos ennyi nem fér el. Akinek meghozta a kedvét ez az elmélkedés, és pontosabb információkhoz szeretne jutni a fukushimai történésekkel kapcsolatban annak két forrást ajánálanék:

Prof. Vladimír Slugeň előadását, amit a www.energia.sk weboldalon lehet elérni, illetve a www.reak.bme.hu/index.php?id=768 oldalt, ahol Dr. Aszódi Attila tesz közzé időközönként jelentést a helyzetről.

Vavreczky Gábor

kép: http://www.palba.cz/viewtopic.php?t=4534

Šelepka

2011-04-13T00:43:00.000+02:00

Ha a SULI szóban két betűt lecserélünk, és egyet elhagyunk, SÖR-t kapunk.

A brünni kocsmákat bemutató sorozatunkban most tulajdonképpen nem is egy kocsmát, inkább szórakozóhelyet ajánlunk figyelmetekbe (tulajdonképpen egyik besorolásba sem illik bele. Ez A Šelepka).

A Šelepova No.1. neve nemcsak a címére, hanem a klub társadalmi életben betöltött szerepére is utal.

Šelepka

Šelepova 1.

Nyitvatartás: naponta 10-24, menüt 23-ig főznek.

Megközelítés: 12,13-as villamosok és 29,34,36-os trolik Klusáčkova megállója

A klub a maga nemében Csehország legrégibb, ma is aktív szórakozóhelyének számít, egyidős a KAFEDIKkal! Az első programjuk egy diszkó volt, valamint a Progress Organization (ma is létező brünni rockzenekar) koncertje.

A klub szerepe most sem merül ki ivászatok, találkozások és emberi történetek helyszíneként, mert született itt néhány tipikus, azóta hagyományossá vált rendezvény, amelyek jelentőségével és visszhangjával nemcsak a várost, de a régiót is lassan kinőtték. Ilyen akciók a Brněnská půlnoc (szilveszteri mulatság az újévi tüzijátékkal, ami a brünni délelőtt 11-es déli harangszóra utalva mindig 23-kor kezdődik), Festival pohodových filmů (mini-filmfesztivál, ahol a legjobb (cseh) filmeket vetítik, majd a rendezőkkel, színészekkel és egyéb filmes szakemberekkel beszélgetnek), de itt alakult a Bolkova jedenáctka is (morva fociválogatott, amelynek tagjai színészek, sportolók és egyéb hírességek).

A Šelepkához szorosan kötődik a brünni tájnyelv, a hantec is – 2003-ban például itt mutatták be Pavel Číča Jelínek Velká kniha podělávek című könyvét is (a szerző szoros kapcsolatban van a nyelvvel, többek közt társszerzője a Velký slovník hantecu, a Velká kniha hantecu és a Velká kniha lochecu című kiadványoknak is). Az említett könyv Franta Kocourek helyi elbeszéléseit tartalmazza, természetesen hantec nyelven, de (csakis a prágaiak kedvéért) a végén egy szótárral egészítették ki. Frantának (aki sajnos már 20 éve elhunyt) egyébként ma is kijelölt helye van a klubban. Tőle származik Šelepka egyik jelmondata is:

I líní Cajzli, keří se zdekovali do Práglu kómó, že na Šelepce bévá plno s dobrým hrnkem STAROBRNO.

Šelepka több médiaelsőséggel is rendelkezik: innen volt az első élő televíziós közvetítés (ČT1) az új évezredben, de több szilveszteri mulatságról is élőben tudósítottak (például 2002-ben, amikor állítólag Bolek Polívka egy laza nyakkendős sztriptízt is lejtett). A klub mediális történetéhez tartozna még az egyes személyiségek bemutatása, akik itt indultak hódító útjukra, csak példaként szolgáljon Laco Deczi trombitás (aki a klubot Európa egyik legjobb jazzklubjának tartja) és Miroslav Donutil színész (aki már jó ideje a prágai Nemzeti Színházban játszik, de hazai színpadának továbbra is a Šelepkát tartja).

A klubba látogatók ma sem unatkozhatnak. A hagyományos rendezvénynek számít az Oldies diszkó (az utóbbi években kétszer is az ország legjobbjának volt választva), a jazzkoncertek és a beszélgetések (idén május 18-án például Quentin Tarantino filmrendezőt látják vendégül).

Egyébként magának az épületnek is története van, bár nem túl vidám. A fabarakk a két világháború közt épült, akkor kaszárnyaként szolgált. A világháború alatt a Gestapo katonái munkatábort létesítettek belőle (valamint a környékbeli, ma már nem létező többi fabarakkból), de itt gyűjtötték be a zsidókat is, akiket később a lágerekbe hurcoltak. Szerencsére e szörnyű eseményeknek már a nyomát sem látni, emlékül csupán egy kis emlékmű áll a klubot körülvevő parkban, amely a beszédes Nemzeti Ellenállás Parkja (Sady národného odboje) nevet viseli.

A klub mellett természetesen szót kell ejtenünk a kocsmáról is. Hagyományos morva kiskocsma jelleggel bír, ahol napi menüt adnak, este pedig étteremként is szolgál. Természetesen Starobrnot csapolnak, de vannak külföldi (osztrák és német) söreik is, sőt, az itallapon jófajta morva borokat is találunk. Farsangi különlegességük, amiről most épp lemaradtunk, a borsos sör (http://www.peprovepivo.cz). Belső tere is aránylag tágas, de a melegebb hónapokban a kinti padokon száz ember is nyugodtan elfér – kell is ennyi hely, mert a park, amelyet nemrég teljesen felújítottak, mindig tele van.

Fekete László cikke

Intim Torna Illegál Brünnben!!!!

2011-04-06T13:53:00.000+02:00

"Hellou gyerekek, gondoltunk egy nagyobb partyra ebben a szemeszterben. Április 28-án szabad a Melodka.... " - szólt egyik nap Balu barátunk, s a Kafedik-gyűlésen ülők figyelmébe ajánlotta az Intim Torna Illegált.

Az együttes 2010 január 1-én alakult, s 22 nappal később már fel is lépett a budapesti Gödör Klubban, a Világveleje fesztiválon. Hozzá kell tenni, hogy a srácok nem kezdők a zene világában, néhányukat a Kistehén zenekarból ismerhetitek. Aki pedig a királyhelmeci (néhai) Waterfall rajongója lenne, örömmel üdvözölheti a tagok között Nádasdi Jánost, az említett együttes egyik alapítóját. Mivel úgy néz ki, hogy a Fentiek is támogatják Balu barátunk terveit, s az Intim Torna április 28-án Brünnbe látogat hozzánk, megkerestük az együttest néhány kérdéssel.

*egy szívecske, csillag, zöld iksz- talán sokan kérdezik tőletek, de mégis: mit takar a logótok, s az együttes neve?

Kiss Sándor: Nagyon egyszerű a magyarázat: a szívünk vezet minket. Ezt vállaljuk, még ha néha tiltva is van. Az Intim Torna egy pár perces ötletelés után jött, aztán kiderült, hogy mi mindig tornáztatunk, és hogy sokszor illegálisak is vagyunk. Így lettünk ITI.

* a zenekar honlapját böngészve rengeteg pozitív rajongói reakciót találok. Mi a titkotok, mivel varázsoljátok el a közönséget ennyire?

Dorogi Péter: A titok a "mi"-ben rejlik. Mindent megosztunk másokkal, és ők is megosztják magukat velünk. Egy koncerten nincs én és ők, hanem a zenekar és a közönség egy nagy "mi"-ben hömpölyög.

* ha jól tudom, a legtöbb dal szövegét Dorogi Péter írta. Őt kérdezném, honnan inspirálódik?

Dorogi Péter: Belső és külső hatások egyaránt inspirálnak. Mindig nagyon érdekelt mások élete. A Cirkusz lemezen is sok olyan szöveg van, ami nem rólam szól. Inkább csak bemutatok egy érzést, vagy élethelyzetet, egy személyiséget vagy belső küzdelmet.

* mindannyian többszörösen körbejártátok a Föld nevű kék-bolygót - milyen érzéssel jöttök Brünnbe játszani?

Kiss Sándor: Szerencsére már kétszer voltam játszani Brünnben még régebben, egy világzenei produkcióval. Hihetetlen jó hangulat volt, úgyhogy nagy örömmel megyünk az ITI-vel.

* mi az, amit megnéznétek, megkóstolnátok Brünnben?

Dorogi Péter: A Kapucínusok Szent Kereszt Templomát megnézném egy sör után. :)

forró bálint, vica

KAFEDIK – KAzinczy FErenc Dédapánk Igen Kúl 5.

2011-04-02T07:01:00.000+02:00

Nem csupán névadónk iránti tiszteletből írogatom lassan szemeszterek óta a cikkeket Kazinczy Ferenc viszontagságairól. A Fogságom naplóját olvasva nagyon a szívemhez nőtt ez a kedves, művelt emberke. Úgy érzem, az irodalom- és történelem könyvek mázát nélkülözve, itt, a Sárga Szamár lapjain, megmutathatjuk kedves ősünk igazi arcát. A most következő epizódok fél évvel Kazinczy elfogatása után játszódnak.

Május 30. - Szobámban gyakran fordúla meg egy Rakics nevű rác közlegény. - De goszpode - úgymond -, mi dolog az, hogy te víg vagy, míg mások mindég búslakodnak. Mit csináltál, hogy idehoztak? - Mondám neki, hogy minden vétkem az, hogy leírtam valamit és hogy társaimat el nem árultam. (...)

Ma belép s felváltatik. Láttam, valamit akar. Baljába veszi kardját, benyúl nadrágjába, s minden szó nélkül egy papirost nyújta kezembe. Szulyovszky írta s tintával. Követ, hogy elárult engem és magát; azt hitte, kiszabadul érte. Hallja, hogy én víg vagyok, táncolgatok, énekelek. Bizonyosan jó híreim vannak. Ő éjjel-nappal sír. Kér, küldjem által neki a direktor által Bécsből vett levelet.

Nekem nem vala tintám. Hogy papirosom legyen, csokoládét vettem, s egy gombostűm maradván ruhámban, azzal írogatám a papirosra verseimet, amiket ott csináltam. Feleltem tehát Szulyovszkynak, hogy nekem semmi híreim nincsenek. Azért vagyok víg, mert nem akarom, hogy lelkem elcsüggedjen. Ha veszni kell, vesszünk szépen. (…)

Május 31. - Orvosom, látván elgyengülésemet, meghagyá, hogy bornemissza lévén különben, mindennap igyam meg egy meszely budai bort. Ez nekem kedves parancsolat vala, mert ürügyem volt bort hordatni, s azzal jól tartám katonáimat (…). A borital nekem orrfolyást okozott, s ma egész nap folyt a vérem. Estve kilenckor egy soha addig nem látott legényt zártak be hozzám.

- Magyar ked? Nem felele.

- Ist er ein Deutscher? - Nem felelt.

- Slovák s ce? - Nem felelt.

Három fertályt üte, s a legény megszólala:

- Mindég úgy foly az a vér? - kérdé.

- S kend magyar, és még sem akara szólani? barátom, ez rút dolog. Hová való ked? (…)

- Jaj uram - monda a legény -, tudná csak az úr, mint leselkednek utánam, már egyszer kevésbe múlt, hogy meg nem vesszőzének. Én voltam a viceispán (a Hajnóczy) kedves embere, s minden dolgát elvégeztem, csak egy Kassai Ferencre nem tudok akadni, hogy annak is elmondjam, amit neki izent. - Gyanítván, hogy az izenet nekem szól, tudakozám, mit tud Kassai Ferencről, s felelt, hogy csak annyit, hogy az barnahajú, alacsonytermetű, vékony fiatal ember, s itt zöld mentéje van és céklaszín nadrága. Előkerestem a carmoisin-színű magyar nadrágot, s mutattam neki s mondottam, hogy nevem Kazinczy Ferenc, nem Kassai.

- Kazinczy, Kazinczy uram - monda a katona.

- Várjon az úr, ide jövök még az éjjel, s elmondom, amit kell. - De én, tartván hogy ide nem találják ereszteni, kényszerítém az embert, mondaná mindjárt most.

- No tehát csak annyit: az úr meg nem hal: kéri az urat, ha kiszabadul, menjen Sopronba, s vegye el az ő mátkáját. Nyugodtan fogna menni hóhérkard alá, ha tudná, hogy az ő mátkáját az úr veszi el.

Ki kelle valakinek lesni a gyanús embert, mert soha többé nem láttam.

Június elsőjén. - Felejthetetlen nap vala a tegnapi, mert hogy engem Hajnóczy óhajta mátkájának férjül, annak becsét egész mértékben érzem, s kevélykedem vele; de felejthetetlen lesz a mai is, irtóztató emlékével.

Két három mosdómat töltöttem tele véremmel, s végre elszunnyadtam. Akkor ébredek fel, midőn reggel három órakor egy öreg katona eloltá gyertyámat, mely a kemence párkányán ége. A szobában így az a kétes fény terjede el, melyet a halálos betegségben sínylők körül látunk.

- Magyar kend? - kérdem.

- Az vagyok, uram - felele a legény, nem úgy rettegve mint társai.

- Hát mi újság? - Nem jó - úgymond -, mert ennek a kövérseggű papnak la, (Verseghynek) és egy fiatal úrnak holnapután elütik a fejét.

- Dehogy ütik! - mondám -; ha el akarták volna ütni, akkor ütötték volna el, mikor minap az ötnek.

- Nem ütik? De úgy elütik b...m a feje lelkét, mintha soha sem állott volna a két válla közt. A hóhér és a két koporsó már amoda által van (a gárdaháznál), nekünk pedig kiadák a parancsolatot, hogy holnapután spallért csináljunk.

Ötkor új őröm jött, s ezt mondta; hétkor a harmadik, s ezt mondta; kilenckor a negyedik, s ezt mondta; tizenegykor az ötödik, s ezt mondta. (…) Mindenike azt mondá, hogy a kövérseggű pap egy fiatal úrral együtt vesz, s engem fiatalnak nézhetének, mert kis karcsú termetem fiatalabbnak nézete, mint valék. Azt hittem, hogy én halok meg. Természeti halállal veszni, az is igen nehéz; hát hóhérkarddal, s mint gonosztevő! De felélesztém lelkemet. A rettegés nem segít a bajon, s gyáván veszni rút, nyugalomban szép, mondám magamnak.

(… Ebéd után kazinczyt bírái elé kísérték.)

Midőn XVI. Lajost a guillotinhez vitték, ő, ki mindeddig úgy hitte, hogy csak ijesztik, de ott neki, a királynak megkegyelmeznek, felkiálta: Je suis perdu! (…) Bizonyosnak nézém vesztemet, s nem reménylék többé semmit. (…)

Én nyugalomba lépék be, s meghajtám magamat minden szó nélkül, szüntelen orrom előtt tartván fejér kendőmet, mert vérem itt is mindég folyt. Egy szálas, feketehajú, fecskeszakállú fiatalember (Vrchovszky) egy csaknem térdig érő tobákszín kabátban Szentjóbi László és Verseghy Ferenc mellett foga helyt. (…)

Csörge újra a lánc. De ki számlálhatná meg mind őket!

Somogyi (protonotarius) olvasá: - Megtekintetvén az általatok felküldött XIII. pört, látván hogy Őz Pál és Szolárcsek Sándor magok iránt a javulásnak semmi reményét nem hagyták fent, ezek iránt a halálos ítéletet végrehajtatni parancsoljuk; a többiek tartassanak addig, donec sufficientia poenitudinis suae signa ediderint. (cca.: amíg elégséges bűnbánatot nem tanúsítanak) (…)

Verseghy és én együtt jövénk ki a refektóriumból.

- De mondd el csak - mondám -, micsoda ember vala az a Hajnóczy, hogy hozzá írt leveleim közül nekem kettőt improcessualtak? Őtet 1794. augusztus 16. fogták el, Martinovicsot augusztus elsőjén. Miért nem égeté el a leveleket?

- Mi gondom nekem azokra - mondá Verseghy -; én csak annak örülök, hogy már most jó ízzel ehetem.

- Nem hiába vagy pap - felelék, csudálkozva, hogy még a fogságban is hasa volt istene.

Ez a legelső

2011-04-01T20:44:00.001+02:00

cikk ezen a blogon, a Kafedik Sárga Szamár című kiadványának elektronikussá transzformálódott alteregóján. Kicsit próba jellegű is még talán, ilyen mindenkit szívélyesen üdvözlő, félszegen mosolygó és naívan reménykedő.... Bocsássuk is meg neki, és engedjük útjára. Az újszülött szamarak pár órán belül járni kezdenek, a többit meg majd úgyis megtanulja út közben.

Ami a Szamár történelmét illeti, igyekeztünk összefoglalni a "papírszamár archívum" menüpont alatt, ami pedig az aktuális szerzőket és a rovatokat illeti, bemutatjuk őket az "impresszum" menüpontban. Mindannyiunk közös nevezőjéről, a Kafedikről pedig a http://kafedik.net./aktualis.htm honlapon olvashat többet a kedves érkedlődő.

Bevezetőnek talán elég is ennyi, és most kellemes szórakozást és gyakori visszatérést kívánunk a kedves olvasóknak!