Jóval elmúlt éjfél, de a tárva-nyitva álló ablakok
ellenére fülledt meleg volt a hetedik emeleti szobában. Európa azon részén
ugyanis már beköszöntött a nyár. Heten ültünk az asztal körül, két fazék rizses
ragu, egy almatorta és pár üveg jóféle argentin bor társaságában. Ahogy a
palackokban egyre csökkent a bor szintje, az asztaltársaság hangulata úgy emelkedett.
Akkor már tudtam, hogy ez az este másról fog szólni, mint bármely
addigi estém Spanyolországban. Nagyokat kortyoltam hát a boromból és érdeklődéssel
figyeltem a társaságot. Ők hatan heves vitákat folytattak háborúról, politikáról,
irodalomról, nőkről és az élet egyéb fontos dolgairól. Mind a heten, akik ott
ültünk, külföldiek voltunk. Őket viszont, annak ellenére, hogy néhányan ott látták
egymást aznap este először, mégis összekötötte valami. És pontosan ez a valami
volt az, ami engem kizárt közülük és gátolt abban, hogy értsem eszmecseréiket.
Sajtos mártás tésztára
Prológus:
Egyik szombat estére könnyű, laktató, finom és a többi, na meg "spóroltunk is" vacsorát akartam készíteni. Ezer s egy felé ágazó gondolataimba beleakadt a Cattani étterem a Mókus utcában és ekkor voila – eltökéltem, tésztát készítek.
Biciklitúra - hamarosan
A tavasz már le is hagyott minket, lassan a nyár kezdődik, úgyhogy épp itt az ideje, hogy elővegyük és leporoljuk a biciklinket (ha még ezt nem tettük meg). Hogy mi ennek az apropója? Újdonságként idén egynapos bicajtúrát is szervezünk az érdeklődőknek. Nem kell félni, a táv nem komoly, bárki képes végigmenni rajta, tulajdonképpen bármivel, ami csak egy kicsit is hasonlít a kerékpárra :)
Arassunk fényt!
A fotovoltaikus fa |
Jól
látod ezt a szöveget? Milyen színű ez a papír? Vagy mi is az,
hogy szín? Fény. A fénynek köszönhetünk mindent. Itt van
mindenütt körülöttünk, de már annyira hozzászoktunk, hogy
észre sem vesszük, pedig nélküle ezt a szöveget sem tudnád most
elolvasni. Legfeljebb akkor tudatosítjuk, hogy valami hiányzik,
amikor beköszönt a sötétség. Amikor ott ülünk reszketve és
nem látunk mást csak feketeséget. Hová tűnik ilyenkor a fény?
A
fény az, ami lehetővé teszi számunkra, hogy csodáljuk gyönyörű
bolygónkat – a halkan növő füvet, a rohanő felhőket, hogy
megláthassuk a másik szemében a csillogást. De a fény nem csak
ez! A fény elektromágneses sugárzás, így egy kifogyhatatlan
energiafolyam is. Miért nem használjuk hát ki ezt is? A természet
kitalálta, megalkotta a látásunkat. Most rajtunk a sor, hogy
mindennapi eszközeinknek is lehetővé tegyük ezt. Természetesen
nem a látást, de ennek a végtelennek tűnő energiaforrásnak a
felhasználását.
Pesti paranoiáról egy (kettő) Kofola mellett
Pont egy hónapja volt, hogy itt ültünk - mondja Peti. Nem direkt, de most újra. Podobrazy, a kis hatszemélyes beugrás a zongora mellett. Akkor a papírszamár volt a téma, most meg úgy minden. Beszélgetünk fotózásról, tíz éves fiatalodásról, a jövő heti múzeumok éjszakájáról, zenéről, macskáról, dh táborról, kicsit a gulyásról is, szárnykürtről, meg a 3D-s filmekről. A pincérnő kávézót meghazudtoló tempóban jár ellenőrizni, mindenünk megvan-e, amire vendégnek szüksége lehet. Talán a teremben terpeszkedő üres székek is emelik kedvességét. Még egy kofolát kérek - ja, igen, van kofola! Ez nem csak azért jó hír, mert Budapesten nem kényeztetnek ilyesmivel, hanem mert legutóbb, pont egy hónapja, ahogy Peti megjegyezte, csak a sárga kombajnérka volt....
Erazmusz-körút
Erazmusz… aki volt és megélt egy-két szemesztert, tudja miről van szó. Mi, akik voltunk és megéltük és tudjuk, viszont már csak nosztalgikus emlékeinket idézgetjük. Ezek az emlékek gyakran nem is konkrét eseményhez kötődnek, hanem elég egy levél zizzenése, hogy integető pálmafák képe vetüljön a szemünk elé, a salina robogása, hogy a tenger moraját halljuk, egy utcán elkapott félmosoly, hogy az a bizonyos mindenkeddestén csapoló macsó csapos jusson az eszünkbe.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)