Fukusima, a világ mumusa

Avagy rövid kivonat arról, mi történt, mi történik a japán atomerőműben és környezetében, a baleset hatásairól, a következményekről és a média által keltett hisztériáról.

Kezdetnek alapinfók az erőműről és működéséről. A Fukushima I-Daiichi atomerőmű 1971 óta üzemel, tehát az egyik legöregebb japán atomerőmű,benne 6 reaktorblokk található (egész Japánban 54 működik). Ezek úgynevezett forralóvizes reaktorok (boiling water reactor-BWR), ahol is a magahasadás következtében a felforrósodik a reaktor hűtővize (ez demineralizált víz-fontos!), majd gőzzé alakul és meghajt egy turbinát, aminek a tengelyére egy villanygenerátor van kötve, az pedig villamosenergiát termel. A turbinát meghajtott fáradt gőzt ezután lecsapatják, majd visszaáramoltatják a reaktorba, ahol újra felforr... és így tovább körbe körbe. Természetesen az egész technológiát az külvilágtól hermetikusan elzárva kell, hogy tartsák, amire két beton védőburok ún. kontejnment szolgál. A belső magát a reaktor körül található, ezt kívülről nem lehet látni, míg a külső(gyakrolatilag a blokk épülete amit a tévében is mutattak, hogy robban) az előbb leírt technológia nagy részét zárja el hermetikusan a külvilágtól, hogy normál körülmények között még véletlenül se jusson radioaktív sugárzás a környezetbe. A külső védőburkon belül találhatóak továbbá a már elhasznált, kiégett fűtőelemek.

Meg kell, hogy említsük továbbá, hogy az atomerőmű 100 méterre a tenger partjától fekszik, Japán keleti partvidékén. 3 fő oka van annak, miért pont ott(’’hiszen bármikor jöhet a cunami, hülyék ezek?’’):

-építés: a bonyolult és robusztus technológiák tengeren történő szállítás sokkal egyszerűbb, mint közúton.

-hűtés: a reaktor közvetett hűtésére a tengervíz szolgál, ami ún. kondenzátoron keresztül hűti le a gőzt, ami a turinából kijön, vízzé alakul, és visszamegy a reaktorba

-szeizmológia: vicces, de pont a földrengések miatt. Az itt található sziklás talaj egyszerűen stabilabb, biztonságosabb, mint a lazább talajok. Egyszerűen kevesebb baja lehet az erőműnek, mint máshol.

Nagyvonalakban tehát leírtuk, hogy működik a bestia, ha minden terv szerint alakul. Most lessünk bele, mi is történt március 11-én. Az elemi erejű, 9,1-es erősségű földrengést természetesen észlelték az atomerőműben, azonnal életbeléptek a biztosnági rendszerek, amik a 3 működésben lévő reaktort azonnal leállították. Tehát a földrengést a komplexum kiállta, a balesetet NEM közvetlenül a földrengés okozta. Jogos a kérdés, hogy akkor miért van baj? Azért van baj, mert a reaktor az nem porszívó, amit ha kikapcsolsz, utána nincs vele semmi. A reaktorban ugyan megszűnt a láncreakció, viszont a fűtőelemek továbbra is hőt termeltek, a névleges érték egy százalékát, amit szintén el kellett vonni a rendszertől, hogy az ne forrósodjon túl. Tehát ott tartunk, hogy leálltak a működésben lévő blokkok, egy órával vagyunk földrengés után, minden klappol. De! Ekkor megérkezett a szökőár egy !10 méter! magas hullámmal. Ez a hullám ugyanis vitt magával mindent, ami elektromos energiával látta el azokat a szerkezeteket, amik azért feleltek, hogy a leállás után termelődő remanens hőt elvezessék. Magyarul megszűnt a hűtővíz keringetése, ami ennek hatására felmelegedett, majd később jórésze elpárolgott. A lecsökkent víz szintje alól előbukkantak a fűtőelemek, amelyek a hűtés hiányában egyszerűen elolvadtak. A fűtő elemek vázában lévő cirkónium magas hőmérsékleten és nyomáson kémiai reakcióba lépett a vízgőzzel, amiből hidrogén keletkezett. A hidrogén a levegővel keveredve meg robban. Két blokkban robbant is. Ezek a robbanások pedig olyan erejűek voltak, amiket a külső védőburok már nem állt ki, és ezért kerülhet a környezetbe radioaktív sugázás. Egymondatban tehát a balesetet az okozta, hogy megszűnt a reaktor hűtését szolgáló szerkezetek áramellátása. Természetesen nem csak egy rendszer felel azért, hogy hűteni lehessen a reaktorokat, mindig van B-terv, C-terv, sokszor még D-terv is. Itt viszont minden tervet vitt a cunami, ami majdnem kétszer akkora volt, mint amit ez az atomerőmű kiállt volna.

Már akkor tudni lehetett, hogy nagy a baj, mikor a cunami másnapján a japánok bejelentették, hogy közvetlenül tengervízzel próbálják megoldani a további hűtést a folyamatosan párolgó deminarilázált víz helyett. Ez elég komoly kétségbeesést jelzett, hiszen bevállalták, hogy végleg kivonják a forgalomból ezeket a reaktorokat, azzal, hogy agresszív magas ásványi anyag tartalmű vízzel használhatatlanná teszik a komplett technológiát. Azóta tudjuk, hogy ez sem volt elég ahhoz, hogy megakadályozzák a hidrogén képződését és berobbanását.

Azóta Fukushimában folyamatosan zajlik a kárelhárítás, a mentés, folyamatosan érkeznek a hírek tengerbeömlő radioaktív vízről, meg sugárfertőzött munkásokról, meg sikertelen szivárgás elhárításokról és így tovább, amikről tájékoztat ugyan a média, de sokszor felnagyítják a dolgok jelentőségét. Az a radioaktivitás, ami a környezetbe jutott nagyon elhanyagolható, a legfontosabb pedig az, hogy elkerüljék a radioaktivitás ivóvízkészletbe jutását, de a japánok szerint ez ott nem veszléyeztet. Ha leszögezzük hogy a jód 131-es izotópjáról van szó elsősorban, aminek a felezési ideje mindössze 8 nap, akkor egy hónappal a környezetbe jutása után ennek a koncentrációja kb. az eredeti mennyiség 6 százalékára csökken. Gondoljunk bele hogy 1945 és 1996 között világszerte 2046 kisérleti atomrobbantást hajtottak végre, amik sok-sok milliószor nagyobb sugárfertőzést jelentettek egyenként, igaz nem lakott területen. Ha anno a hírekben egy ilyen atomrobbantásról szóltak a híradóban, akkor általában a többség csak felhúzta a szemöldökét, megvarkagatta a megvakargatni valót, bontott egy újabb sört, az időjárás-jelentés után pedig megnézte a meccset.

Európában meglehetősen nagy viszhangja volt ennek az eseménynek, újra felerősödtek azok a hangok, amik ellenzik atomenergia felhasználását. Németország esete mutatja, a helyzet súlyát. Ott a ’’zöld’’ lobbinak sikerült olyan hatást kifejteni a közvéleményre és a nagypolitikára, hogy elrendelték a hét legkorosabb atomerőmű ideiglenes leállítását. Németország kormánya épp tavaly adott ki rendeletet 17 atomreaktor élettartamának 12 éves meghosszabbításáról, ami már akkor kiverte a közvéleménynél a biztosítékot, és hihetetlenül megnövelte a Szocdemek és a Zöldek támogatottságát. Két héttel Fukushima után két tartományban is választásokat tartottak, aminek a győztesei egyértelműen a Zöldek, akik Baden-Württembergben megkétszerezték, Rajna-Pfalzban pedig megháromszorozták szavazataik arányát. Németországban egyértelmű az atomellenes hangulat, és sokan szeretnék az atomerőműveik bezárását. Ez azonban energetikailag, ekonómiailag teljesen megoldhatatlan, hiszen a német elektromos energiatermelés 18-20%-át adják atomerőművek. Ez egy olyan brutális mennyiség, amit egyszerűen rövid és középtávon lehetetlen pótolni, és racionális keretek között gondolkodva értelme sincs ezen gondolkozni. Sem Németországban, sem Szlovákiában, sem globálisan.

Két fő problémánk van az atommal az elektromos energia termelésében. Az egyik a baleset veszély(Csernobil, Fukushima – gyorsan szögezzük le, hogy a kettő még véletlenül sem említhető ehy lapon), a másik pedig a radioaktív hulladékok(kiégett fűtőanyagok, egyéb besugárzott eszközök) elhelyezése, ami nincs megoldva. A félelem pedig a radioaktivitás ivóvízkészletbe jutásától a legnagyobb. Az biztos, hogy az atomenergiát ki kell használnuk, nincsenek egyéb racionális megoldások. Lehetetlen lenne pótolni a kieső energiamennyiséget, ha az atomerőművek leállnának. Tekintettel kell hogy legyünk arra is, hogy az atomerőművek még mindig sokszor zöldebbek mint a hőerőművek. Mi, akik ezt az energiát fogyasztjuk, sokkal kevesebb környezetre káros hulladékot termelünk velük, mint a szénre, gázra vagy kőolajra működő erőművek energiájának fogyasztásával. Természetesen a maghasadás elvén működő reaktoroknak is egyszer leáldozik, hiszen előbb vagy utóbb az urán is elfogy, és addigra már kész kell lenni egy jobb megoldásnak, amit majd valószinűleg a fúziós reaktorok fognak jelenteni.

Ezt a témát nagyon hosszú elemzések, írások, diskurzusok taglalják, amiből természetesen nagyon nehéz megfelelő kivonatot adni, es a Csacsiban sajnos ennyi nem fér el. Akinek meghozta a kedvét ez az elmélkedés, és pontosabb információkhoz szeretne jutni a fukushimai történésekkel kapcsolatban annak két forrást ajánálanék: 

Prof. Vladimír Slugeň előadását, amit a www.energia.sk weboldalon lehet elérni, illetve a www.reak.bme.hu/index.php?id=768 oldalt, ahol Dr. Aszódi Attila tesz közzé időközönként jelentést a helyzetről.

Vavreczky Gábor

kép: http://www.palba.cz/viewtopic.php?t=4534