Egy gombaszögi meg nem született papírcsacsi története

A gondolat, hogy összeállítunk egy SpecialEdition sárgaszamarat még valamikor tavasztájékán ötlött fel. Még mielőtt elindult volna a komolyabb brainstorming a szamárkiadvány jellegét-tartalmát-külsőjét-hipotetikus célközönségét illetően, a tavasztájék vizsgaidőszakba, volt, kinek a kényelmetlenebbik fajtájába, államvizsgaidőszakba fulladt, és a hipotetikus csacsi fölött halványan kezdett kirajzolódni a kérdőjel.

Helyi idő szerint 19.37-kor, miután az előző 24 órában sikeresen abszolváltam egy fesztiválról való megérkezést, kipakolást, cikkmegírást, bepakolást, vonat-majd-el-késését, mégiscsak fölszállást, losonci leszállítást, Fülekig buszozást, vonatra visszaszállást, Rozsnyón-tíz-fokkal-hidegebb-vant, sikeresen begurulunk Krasznahorkaváraljára, amelynek jól áll a daru. Imidzse, védjegye, szimbóluma, pláne, ha minden második táborlakó trikójáról és poharáról visszainteget majd. Egyébként sokkal több a pohár, sokkal több a trikó, ennek következtében sokkal több a daru is, persze sokkal több az előadó, a sátor, kissátor, nagysátor, médiasátor, CitySoul, szalma-színházsátor, és egy kávézó teli babzsákkal…

Gyuri azt álmodta, hogy kezében forgatja a SpecialEditiont. Azt mondta, hogy égi jel lesz: álmában megjelent az újság, ő végigolvasta, de nem volt benne cikke. Bátorkodtam felvetni Gyurinak, hogy két lehetőség van: a. igaz, vagy pedig b. hamis az álma. Ha az a. eset áll fönt, akkor az azt jelenti, hogy a ténylegesen el fog készülni a tervezett (?) papírszamár, amelybe Gyuri tényleg nem fog cikket írni, viszont el kell hogy jöjjön Krasznahorkaváraljára, hogy a kezébe vehesse. Ha b. eset áll fönn, nos, akkor további három lehetőség marad: a. az álom első fele hamis, a másik igaz (Gyuri nem vette a kezébe az újságot, de eljött) b. az első fele igaz, a másik hamis (Gyuri kezébe vette az újságot, de nem jött el), illetve c. mindkettő hamis (Gyuri nem vette a kezébe az újságot és nem jött el). Közlöm tehát Gyurival, hogy amennyiben igazat álmodott, szükséges hogy eljöjjön Krasznahorkaváraljára, hogy kezébe vehesse az újságot, amelybe nem ír cikket. Gyuri erre egy nevető szmájlival megtoldva visszaír, hogy az álmában a konyhában olvasta az újságot.

Jóvilágvan a kávézóban

A babzsákokon egyébként mindig ücsörög valaki. Általában ottlapítanak a Jóvilágvan zenészei, de sikerül odaterelnünk a nagy közönségkedvenc Intim Torna Illegált is. Leültetjük őket háttal a napsütésnek, amely egyenesen a tarkójukat égeti, rendesen megizzasztva a zenésztársaságot az egyórás közönségtalálkozó alatt, amihez viszont mind a négyen jóképet vágnak …egyértelműen a profizmus felé orientálódnak a fiúk. Az ITI-kultuszt komoly médiaháttér és marketing övezi… elmesélik, hogy melyik őrült elméből pattannak ki a dalszövegeik, mi ihlette a Vágjál lyukat a kádba sorait, de azt is, hogy tíz év múlva hogyan fognak megöregedni, addigis mit terveznek csinálni, merre fognak járni, miért nem csinálnak külföldi turnékat, mit fognak játszani az este …az esti koncert is, melyen új lemezükről, a Kísérletről származó rockosan-gitárosan hangszerelt dalok domináltak, és amely hajszálpontosan megtervezett forgatókönyv alapján játszódott le… majd ITI-karkötőket osztogatnak, képeket dedikálnak és közösen fotózkodnak.

RolKo eközben a sárga papírköteg Brünnből Krasznahorkaváraljára való szállításának logisztikáját oldja. – Egy gombnyomás, elmegy ez a mail, és akkor már nincs min gondolkodni – ha itt lesz a papírköteg, akkor ugyanis már muszáj lesz összeállítani az újságot. RolKo betördeli, RolKo betördeled? Ha összeállítjuk, akkor már ki is nyomtatjuk. Ha kinyomtatjuk, összehajtogatjuk, ha összehajtogatjuk, osztjuk… mi lesz a címlapon és ki írja a vezércikket? Győzzük holnapig?

verejtékezik az Intim Torna Illegál 

Az ITI pedig hihetetlenül pörög az este. Legalább annyira, ahogy a Quimby, akik sokkal-sokkal nagyobbat alakítottak, mint a két évvel ezelőtti koncerten. …mivel komoly közönségbázissal rendelkeznek, melynek jelentős szeletét a táborlakók képezik, bármit is játszanak, nem fognak mellé - ha más nem, az Autó egy szerpentinen garantálja a rajongók hangulatát…  idén viszont új dalok, régi quimbyfíling. Csápolunk hát a nagyöreg Quimbyre, meglepődünk a Hot Jazz Band húzentrógliajin, felhörpintünk egy italt az Unisexszel, egy brünni koncert reményében meghívjuk őket a következő körre, hagyjuk magunkat elvarázsolni Bocskor Bíborkával, aki profibb, mint valaha, és a színpad mögötti sátorban elkattanó kép előtt még arra is jut ideje, hogy megigazítsa a sminkjét. Nem sietünk sehova, a Magashegyiék adták a zárókoncertet szombat este.

Nem győztük se holnapig, se holnaputánig. Kár?