Ópium #2/3: Keres, talál

Itt az irodalmi verseny második, nyári-őszi fordulója, melynek témája

EGY ÜVEG BOURBON.

Azért nyári és őszi egyben ez a forduló, mivel a beküldött alkotásaitok a júliusi újságban jelentek meg. Elérkezett az ideje, hogy az ősz beköszöntével a művek a világhálót is meghódítsák. 

Íme! Szomattól szerdáig minden nap egy-egy, összesen öt alkotást teszünk közzé itt, a Sárga Szamár internetes alteregóján. Titeket, a Közönséget pedig arra invitálunk, szavazzatok arra az alkotásra, amelyet jónak - a legjobbnak tartjátok. A szavazás hasonlóképp zajlik, mint az első fordulóban, azaz arra kérünk, nyomj egy szavazatot az oldal alján levő jó vagy tetszik gombbal (mindegy melyikkel, a kettő összege adja majd a végeredményt), sőt, írásban is véleményezheted a műveket. 

Figyelem! A szavazás most azonban véges határidőt kapott: 

szeptember 30-ig, szerda este 7 óráig 

lehet véleményezni az alkotásokat. Utána lezárjuk a szavazást, és eredményhirdetést tartunk a Falk Caféban, ahova Téged is szeretettel várunk!

Következzen a második forduló harmadik résztvevője, egy dráma.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Keres, talál

Bolyhos- a szoba tulajdonosa

Gombos- Bolyhos barátja

Csontos- Bolyhos kutyája, a néma szereplő

Bolyhos kék szőnyeges szobájának küszöbén indul a kép

Bolyhos: magas, göndör, álmatag figura. Lapát kezével hadonászik, miközben beszél. Nem hiszem, hogy jobb lesz ez, ha felhurcoljuk a bútorokat. Csontos propellerként mozgatja farkát, s két irányba ingatja bordáit. Így fogadja a két érkezőt.

Gombos: éppoly magas, mint az előző, még az iskolapadban is együtt ültek. Persze, hogy leghátul. Most is ingjének gombjait markolássza. Hol az ujján, hol a nyaka alatt. Az a néhány komód vasmacskaként tűnik majd el ebben a végtelen szőnyegben. Felejtsd el barátom, itt a bútor nem segít! Fejét ingatja.

Csontos: felváltva jár egyik pár lábtól a másikig. Szivacsos orrának nyoma ráragad a lakkcipőkre.

Bolyhos: Tegnap három előtt érkeztem haza. Beléptem és sehol sem volt a kutya. Körbefutottam a szobát jó párszor, aztán majd átestem rajta. Töpreng, majd megszólal. Egyszer hiába keresem majd! Nem veszthetem el! Végkép nem zárt ajtók mögött!

Gombos: Ide figyelj! Ha a bútor már úgysem jó semmire, akkor ki kell, találjunk valamit. Nem ihatja meg ennek az egésznek Csontos a levét. Bátorító tekintetet vet a kutya felé. Üljünk csak le ide. Időnk az van. Valami használható csak előmászik belőlünk. Hatig? Hajaj! Azzal a szőnyeg felé bök és egy mozdulattal le is ül oda, ahová az ujja mutatott. Válltáskáját ölébe teszi, mire Csontos megpróbálja belenyomni a fejét. Ide figyelj! Mondja, s azzal előránt egy üveg konyakot. Egyből nekiáll olvasni a címkéjét. Bolyhos vele szemben teszi le magát.

Bolyhos: már a padlón ülve. Mondd csak, ez lesz itt az ihlet? Fejével az üveg felé bök.

Gombos: Ez bizony! Leteszi az üveget maga mellé miután mindketten ittak belőle egy nyitó kortyot.

Csontos: körbeszaglássza a piát, s ahogy megfordul, farkával lelöki azt. Megreped az üveg és folyni kezd belőle a konyak.

Gombos: A mindenit! Felkapja az üveg nyakát, de a hasa lent marad, s kiömlik a maradék is.

Bolyhos: felugrik. Figyeld, Csontos már nem is olyan kicsi ebben a szobában. Jó is lesz ez így, ahogy van. Gondolod, elveszhet még itt? Kérdőn néz barátjára, kissé tán szomorkásan is az üveg miatt.

Gombos: határozottan. Itt már bizony nem! Nagyot legyint. Főleg nem, ha ezt mind felnyalja!

vége

írta: Pirosmadár