Varázslatos Brünn

Az egészet talán Gímesen kezdeném. Miután felvételt nyertem az egyetemre, az öröm mellett félelem is volt bennem. Mégiscsak egy egészen új hely, új rendszer várt rám. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy a Gímesi Művelődési és Gólyatáborba jelentkeztem, hiszen a sok új barát és élmény mellett rengeteg információt is kaptam Brünnről, valamint az iskolai dolgokról. A majdnem egy hetes táborban a Kafedik csapatának sikerült minden addigi félelmemet elmúlasztania. Az ismerkedős, szórakoztató játékok mellett egy kis ízelítőt is kaptam a Kafedik munkálkodásából. Nagyon érdekesnek tűntek már akkor a rám váró programok, melyek kissé lazítanak a megszokott, egyhangú iskolás heteken. A csapat idősebb tagjai nem győzték mondogatni: „Ha bármi kell, csak szólj!“ A táborból hazaérve alig vártam, hogy elkezdődjék az első szemeszterem.
...és igen, itt vagyok. Brünn az a hely, mely valahogy mindig is vonzott magához. Korábban nem értettem miért, hiszen nem is ismertem ezt a várost. Ma úgy gondolom, van egy sajátos varázslata, ami beleköltözik az ember szívébe, úgy, hogy azt észre sem veszi. A gyönyörű utcákon, épületeken kívül talán az itteni emberek felfogása az, ami a legjobban tetszik. Valamiért lazának, kedvesnek, segítőkésznek tűnnek. Itt bárkihez fordulok segítségért, azonnal megtesz minden tőle telhetőt, hogy a segítségemre legyen. Ugyanez a helyzet a Kafedik tagjaival is. Sőt! Külön köszönet jár Gábornak, Szabolcsnak, Eriknek és Danczinak, akik a legtöbb segítséget nyújtották nekem. 
Csupán alig két hónapja vagyok itt, de ez az idő elég volt ahhoz, hogy e varázslatos Brünn magával ragadjon.

Írta: Lénárt Viktória

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése