sárga szamár: KMNyE!? :)

Hogy mit is takar ez a néhány betű? Ha türelmes leszel, mindjárt megtudhatod, mivel máris elmondom. Vagy nem is, legyél inkább útitársam és magammal viszlek. Indulás 2011. augusztus 13-án a kassai buszmegállóból.

Így hát reggel 9-kor találkoztunk is a megbeszélt helyen, csakhogy már késő volt és lekéstük a vonatot. Most kérdezhetnéd, hogy miért nem mentünk akkor hamarabb és, hogy miért vonattal megyünk, ha a buszmegállón állunk? Jó kérdések:) Egyszerű a válasz. Csak akkorra tudott mindenki odaérni és valójában nem is akartunk vonatozni, sem buszocskázni. Vagyis akartunk volna, de a vonat már hatkor elment, a következő meg csak valamikor délután indult. Addig viszont nem várhattunk, mivel messze volt még a cél. Tudniillik Nagyváradra szerettünk volna eljutni.

Útvonalunk

Hogy jól induljon a túra, először is meglátogattuk a közeli bevásárlóközpontot, majd elindultunk kifelé a városból. Aki már valaha is járt Kassán, az hamar rájöhet, hogy gyakorlatilag a központban voltunk. Így hát eléggé sokáig tartott az út a város szélére, mivel ekkor már a terv az volt, hogy legalább Miskolcig stoppolunk. Találtunk is egy szimpatikus benzinkutat. Egy 45 perces várakozás után már nem volt annyira rokonszenves a hely, így tovább gyalogoltunk kifelé a városból. A következő benzinkútnál már szerencsénk volt és 10 perc után már Magyarország felé gurultunk. Ennek nagyon is megörültünk, mivel már dél felé járt az idő.

VEGYÉL FEL, KÉRLEK

Encsig jutottunk, ami nem olyan nagy táv, kb félút Miskolcig. Egy újabb félóra után ismét egy kocsiban kuporogtunk és Miskolc felé robogtunk. Fél kettő volt már, mikor a vonatjegyet (magyarigazolvánnyal aprópénz a határig) megvettük Miskolcon. A jegyeladó néni inkább a Szigetre küldött minket, amikor megtudta, hogy még aznap Váradon szeretnénk lenni. Ugyanis sínkarbantartás miatt nem közlekedtek vonatok Szerencs és Nyíregyháza között. Így hát Szerencsig vonatoztunk, majd ott átszálltunk vonatpótló autóbuszra, ami Nyíregyházáig vitt minket. Ezután már csak kétszer kellett átszállnunk és elértük a határt, Biharkeresztest. Innen ismét az volt a terv, hogy stoppolunk, hiszen már csak olyan 25 km-re voltunk a céltól. Egy kis útbaigazítás után, ami utóbb kiderült nem volt valami jó, vagy mi értettük fére, egy kukoricásban találtuk magunkat, amit egy mindenféle szúrós növényzettel benőtt meredek domb követett. Nah ezeken átmászva, igaz kicsit fájt, de már jó úton voltunk, a Romániába vezető főúton. Egy ORA feliratú táblát pingáltunk szemspirállal, mivel a filctollunk már kifogyott. Mire elkészült a remekmű, meg is állt egy autó. Azt talán még eddig nem említettem, hogy két lánnyal stoppoltam, szóval jó dolgom volt;) Egy fél napos utazás után aztán sikeresen megérkeztünk, olyan fél kilenc tájban, az Arany János Kollégiumba. A betűk története valójában csak itt kezdődik, ugyanis itt olvashattuk ezt, ami jelezte, hogy jó helyen vagyunk:

Kárpát-medencei Nyári Egyetem 2011

Nem volt ez más, mint egy újabb nyári egyetem, ahová a Kárpát-medence minden tájáról érkeznek fiatalok. Ismerkedéssel kezdődött a dolog a közeli szórakozóhelyen, a kultuszhelynek számító Gekkóban. Itt nem csak új emberekkel ismerkedtünk meg, hanem a Csikivel és a Sambucával is. A Ciuc, vagyis magyarul a Csiki, egy sörfajta, aminek érdekes kupakja van. Letéped, mintha pástétomot bontanál. A Sambuca pedig egy finom ánizslikőr. De elég a piákról. Nem erről szól a nyári egyetem, nem csak erről:)

Csiki

Vasárnap délelőtt várost néztünk, amit délután a hivatalos megnyitó követett. Ekkorra már mindenki megérkezett, ugyanis vacsora után humorest volt a program. Sajnos ez elmaradt, de így mindenkinek volt egy ingyen söre a Gekkóban, ahol ugyanis a nyitó buli zajlott. Ezt megint csak nem részletezném.

Hétfőtől a program hasonlóan zajlott minden nap. Reggeli, ha fel bírtál kelni addigra, aztán előadás. Ebéd, majd egy újabb előadás vacsoráig. Előadások különböző témákban zajlottak párhuzamosan. Mindenki saját belátása szerint ment egy-egyre. Nagyon érdekes előadásokat hallhattunk a műszaki tudományokból, a zöld innovációkról vagy akár az önkéntes mozgalmak fontosságáról. Tanulhattunk egy kis reklámpszichológiát, betekintés nyerhettünk a fukusimai történések mögé is. Esténként meg persze tovább ismerkedtünk egymással és a város kínálta lehetőségekkel.

Nagyvárad

Szerdán egy egész napos kiránduláson voltunk Verespatakon, ahol egy csodálatos környezetben találtuk magunkat. Itt pontosan 168 lépcsőfokon lemásztunk egy aranybánya mélyére. Aranyat igaz nem találtunk, de így is gazdagabbak lettünk legalább egy élménnyel. Túráztunk még egy kicsit, játszadoztunk, majd gulyást faltunk. Jól be is esteledett, amikor visszaindultunk Váradra. Több mint 4 órás út után aztán már bőven éjfél környékén értünk vissza.

Úgy elszaladt az a hét, hogy azt vettük csak észre, hogy péntek este van, és csurom vizesen táncolunk a tömegben az egyetem belső udvarán. Ez már a búcsú buli volt. Az meg, hogy miért voltunk olyan vizesek, maradjon titok. Az eső nem esett és nem is a táncolásban izzadtunk meg annyira. Legyen ez rejtély, amit persze megtudtok, ha jövőre ott lesztek:) Én biztosan.