Már két napja volt, hogy a főtengely utolsókat forgott a motor leállítása után. A fények végleg kialudtak a műszerfalon, és 1-2 vibráció után a karosszériában a gépzajt csend váltotta. Vége. Több, mint három és fél év használat után megváltam az autómtól. A tárgytól, amihez egy csomó élmény, történet fűződik. Visszaköltözés a részképzésről. Öten egy négyszemélyes autóban. KFK. Balatoni és DH tábor-túra. Repesztés Blanskoba a szent útvonalon. A nagy háromnapos túra Szlovákiában. Kanyarok, csúszások, végsebességgel haladások. A tárgyakat azért alkotjuk, hogy használjuk őket, de az autó más, az autó több ennél. A modern kor lova, ami az ember hűséges társa, oda viszi el, ahova a gazdája kívánja. Hazafelé az autópályán azért kicsordult egy könnycsepp a szememből, mikor az emlékeket idéztem fel. Viszont eszembe jutott az, amit egy nagyon okos ember mondott nekem épp aznap a vonaton, mikor Liberecből utaztam vissza Brünnbe.
"Remélem sok-sok jót éltél át az autóval, de most van a vége, és ez jó. Hiszen minden régi dolog lezárása egy új korszak kezdetét jelenti. Örülök, hogy sikerült egy új autót venned."
kicsit én is elnosztalgiáztam.... elvégre asszem, talán pont én voltam az ötödik;) na meg a káefká.... a kával.... és ha már emlékezés..... két és fél éve nem írtál ezen a helyen..... igaz, akkor két emelettel feljebb - emlékszel? karikára vágott kiflik a konyhában. tea minden mennyiségben.... mikor a blog létrejött;)
VálaszTörlésEmlékszem, és arra is, hogy az egyik neon sárgásan, a másik meg kékesen világított.
VálaszTörlésszerintem az még azóta:D mindjárt megnézem:)
Törlésúgy vannak azok máig, jelentem :)
Törlés