50 x 50 (x 50)

Nem szeretem számokká degradálni az embereket. Nem igazán tudom átlátni a Nagy Összefüggéseket sem, hamarabb veszik el figyelmem az apró részletek, a kicsi kedves motívumok táncában.... Találunk olyanokat, akik nem fognak elítélni ezért, sőt néhányuk talán szívesen élvezi hétköznapi szépségeikből nektárként lakmározó pillangó-figyelmem látogatásait. De sajnos nem ők lesznek azok, akik aláírják a diplomámat. Márpedig, ilyen adottságokkal elég nehéz diploma munkát írni (gy.k.: szakdolgozat). Márpedig, én is szeretnék az lenni, aki fölfedezte, kimutatta, megtalálta, megalkotta, bemutatta, bebizonyította..... (azt hiszem, itt pont az a részlet hiányzik, amit parafrazáltam.... ja, mert az itt van). 
 
Szerencsémre, úgy áll a dolog, hogy amíg egy anonim, táblázatokba összefoglalható kutatáson dolgozom, sütögethetem a saját cseresznyémet is, a mellékesen begyűjtött mosolyok, történetek és tapasztalatok formájában.... 
 
 
Ötven darab, ötven év körüli cseh állampolgár. És egy nagyjából ötven perces interjú. Fejenként. Lakhely, iskolák, élettárs, ilyenek. Aztán néhány kérdőív.... Válaszadóimat véletlenszerűen, ismerősök ismerősein keresztül, hirdetés és igen - leszólítás útján toborzom. Nagyjából kétszer annyi évet töltöttek a világban, mint jómagam. Tanultak, dolgoztak, házasodtak és elváltak, gyereket neveltek, és igen, felnőttként éltek a '89 előtti világban. Nem csoda, hogy reszkető hangon föltett kérdéseimre időnként hátborzongatóan szép válaszokat adnak.

"Amikor az ember azt gondolja, hogy már eleget tud ahhoz, hogy másokat kioktathasson, öreg lett és felesleges a világ számára" - mondta egyik válaszadóm. "Mégis, visszatekintettük felnőtt éveit, van valami, amivel röviden jellemezni tudná ezt a 35 évet?" - ez az utolsó kérdésem, nem is a kutatás, hanem a feljebb emlegetett cseresznyék miatt. Na meg a sok igen-nem típusú kérdés után szeretném, ha a válaszadóm is kiadhatná, amit még el szeretne mondani. "Az ember örökké tanul. Újra és újra felül kell vizsgálnia magát. Krédók és nagy igazságok kinyilatkoztatására pedig csak ritkán, vagy inkább soha nem  is kellene vetemednie. Sokkal fontosabb a nyitottság, az alázat és saját tökéletlenségemnek tudomásul vétele...."

Az életminőséget kutató kérdőívet töltögette ki negyedik válaszadóm, és szabály szerint kinevette a sokat idézett, nemzetköziből fordított mérőeszközt. "Tudja mit mondok erre? A lányom Ázsiában járt dokumentum filmet forgatni. Otthon zsörtölődtem nemrégiben, mire ő kiküldött a konyhába, hogy eresszem meg a csapot. Azt gondoltam, biztos csöpög, azért hát jól megnéztem. Erre a hűtőt is kinyittatta velem. Ejj, mondom, bolondját járatja velem a lány, talán azt akarja, hogy lehűtsem magam a nagy zsörtölődés után. Mire azt mondja nekem: Látod, anyu, most két olyan dolgot megcsináltál, amit a világ lakosságának 75%-a nem tehet meg. Valóban annyira fontos az a dolog, ami miatt elégedetlenkedsz?" Ez az ötven éves hölgy arról is mesélt, milyen volt katonaként részt venni a nagy árvizek idején a mentésekben. Mindenhol bűz és romok, az embereket lesújtotta a nagy veszteség, áramot, alapvető higéniához szükséges feltételeket napok óta nélkülöztek..... ezekben a fizikailag és pszichikailag egyaránt megterhelő állapotokban egyszercsak betoppant egy emberke valamelyik frissen járhatóvá tett úton, és horribilis összegekért kezdett kenyeret árulni. A falu lakosai, akik szinte mindenüket elvesztették, utolsó pénzecskéjükből kotortak össze egy-egy illatozó, friss cipóra..... Hiába volt a szóbeli figyelmeztetés, sőt a felszólítás, hogy a szükségállapotra való tekintettel adja át az áruját, az illető nem hallgatott a katonákra. Válaszadóm kollégája elvesztette a türelmét és előkapta a pisztolyát. "De már akkor én is elővettem a fegyverem - mondta a hölgy, és nekem végigszaladt a hideg a hátamon. - Hiába volt az egyik kedvenc kollégám, hiába volt osztálytársam az egyetemen, azon kezdtem gondolkozni, hogy a kezébe, vagy a lábába lőjek-e, mert őrült nagy bajba keveredne ha véletlenül lelövi azt a fajankót."

Hogy milyen jelszóval lehetne kifejezni felnőtt éveit? Legelső válaszadóm szerint: "Végezd becsületesen a hivatásodat.... Nem munkáról, hanem hivatásról beszélek. Egész életeden végigkísér, építhetsz rá, a részeddé válik...."
Harmadik válaszadóm: "Szerettem volna valami rendszert, struktúrát találni a világban. Aztán rájöttem, hogy az élet nem kiszámítható. Rezignáltam aktív szerepet vállalni a világban, elutasítok minden tervezést és predikciót...."
Ötödik válaszadóm: "Úgy gondolom, elég az önálló gondolkozásra való képesség. Hogy az ember ne hagyja manipulálni magát a modern technológia vívmányai által, hanem önmaga lehessen. Nem a tömeget követni, hanem megválaszolni a kérdést, mit szeretnék elérni. És valódi személyiséggé válni."
"Figyelmesség, hit, alázat. Nem vagyok vallásos, de az embernek legalább önmagában hinnie kell."
"Nem eszik olyan forrón a kását.... Jó kicsit visszavenni az impulzivitásból és megalapozni a saját önbecsülésemet. Ebbe aztán belekapaszkodhatok, hogy önmagam szerint ítéljem a dolgaimat, nem az alapján, amit a külvilág mond."
"Optimizmus és az egyszerű örömök. Fontos, hogy tudjak olyan dolgoknak örülni, melyekkel minden nap találkozom és a megvalósításuk rajtam kívül senkitől sem függ."
"Lazíts, és Ne ess pánikba (pontosan innen)! Ha másképp nem megy, dobj be egy felest, vagy gyújts rá, vess egy pillantást más szemszögből is a dolgokra. És persze, a Szeretet. Azt gondolom, mindannyiunknak van egy feladata ebben az életben. Az anyám például az apámat ápolta éveken keresztül."
"Szeresd a te felebarátodat...."
"Imponál nekem, mikor az ember egészséges önnbizalommal rendelkezik.... olyannal, amit valós tudás alapoz meg."

Tizennégyig jutottam.

1 megjegyzés: