Kazinczy – 11

Mint már az előző "epizódban" megtudtuk, a raboknak akkor van jó dolguk, ha úton vannak. Ám a tartós információ-megvonás, csak úgy, mint most, akkor is kevert némi keserűséget az utazás örömeibe. Képzeljük el, hogy hetek óta úton vagyunk, de nem tudjuk, hova visznek minket, és mi vár majd ránk az út végén.... Kazinczyék június 30-án indultak útnak Kufsteinből, és csak az érintett városok fekvése alapján találgatták, vajon merre tartanak.

"Július 19-én Jeszenicen. A Fiorella szép leánya itt elmaradt, s várta szerencséjét, hogy ismét elvigye valamely megszorult utas."

"Július 20-án este felé beérénk Prágába. Én elholtam, látván hogy a kapuban, mely Prágában az első ház (ezen részén semmi külváros nincs) vára reánk a polizey. Freystadtban egy tintaspeciest vettem volt, s féltem, hogy nálam fog találtatni. Bevívének egy kazármába. Szulyovszky, Laczkovics és Szlávy egy szobában maradtak; én Úza, Hirgeist, Szmethanovics egy másikba mentünk által; gondolkodásunk, érzésünk választa el a háromtól, s kivált Szlávytól." Ez az elkülönülés még érdekes lesz.

"Jött az egyik tisztünk: - Uraim, bennünket most mindjárt vasra vernek: a titkos polizey hírt hoza a commendánsnak, hogy mi veletek igen is szabadon bántunk; még azt is tudják, hogy Szulyovszky és Kazinczy egy egész stációt minden kíséret nélkül magokban mentek gyalog; hogy Táborban egész nap biliárdoztatok. Kérlek, ne áruljatok el.

Alig méne ki a tiszt, midőn nyílik ajtónk, s egy major és egy secretariusa a Hofkriegsrathnak, fekete ruhában, koszperddel belép. A major az ajtó mellett álla meg; a fekete öltözetű fiatal ember hozzánk jött.

- Sciunt omnes latine?

- Scimus; sed nemo est nostram, qui non etiam germanice commode loquatur.

- Nihil facit; loquemur latine. Ego huc missus sum, ut nomina transeuntium listis meis inducam. Placeat ergo dictare mihi sua nomina." Szerény következtetéseim alapján itt megegyeznek a feketeruhással, hogy értenek latinul.

"Ekkor a lócán keresztülveté lábait, mint a nyeregben szokás (jegyezzük meg, a lóca padot jelent – noha a köznyelvben ma elég archaikusan hat, a keleti régiókban, ahonnan Kazinczy is származik, máig elterjedt kifejezés.):

- Nomen; patria, anni aetatis; conditio; religio - a két utolsó rubrika: coelebs an uxoratus, quot proles." Vagyis: név, ország, életkor, állapot, vallás, szabad vagy nős, utódok száma.

"Hallván hogy coelebs (szabad) vagyok és magát elfelejtve ezt olvasván: quot proles (hány utód)? - maga felele magának: Ergo nullae, s ezt vetette szavához: saltem quod sciatur (tehát egy sem, legalábbis tudomásunk szerint).

Ez a tréfa gyaníttatá velünk, hogy ez az ember barátunk nekünk. Átesvén három társaimon, összegörgeté lisztáját, s midőn az ajtó mellett megállott major meghajtá magát s ment, lassan ezt súgá:

- Videbunt charam Ungariam - s ő is ment." (Meglátjátok kedves Magyarországot)

"- Mi ez? - mondánk - el akarja hitetni, hogy Magyarországot meglátjuk! Ha úgy, mint hozhattak volna Kufsteinből Prágába? honnan ismét vissza kellene vitetnünk.

Midőn ezen aggódunk, belép Lohrmiller.

- Uraim - úgymond -, ha tovább adják az urak, engem cassálnak.

- Ha attól fél is az úr, hogy kételkedhetik bennünk? és ha kételkedik, miért mondja?

- Uraim, szeretem az urakat s örömet hozok, de kezet rá, hogy meg nem mondjátok a két franciának. No, megígérétek, de tudjátok meg, felpofozom, aki szól. Magyarországra visznek benneteket. - Én:

- Kufsteinből Magyarországra Prágának? Ki higgye ezt, ha látott valaha mappát.

- Ne is kérdjétek; holnap reggel Krems felé indulunk."

Nem derül ki a szövegből, miért olyan fontos, hogy a rabok ne ismerjék útjuk célját. Azt se tudjuk, ha már a magyaroknak minden félelme ellenére is elmondta ez a szimpatikus rabőr, a franciák előtt miért kellett továbbra is titkolózniuk. Mindenesetre itt egy kis bonyodalom következik a történetben, ugyanis rögtön másnap azt tudakolta Chipault Kazinczytól, merre mennek vajon.

"- Oberster úr - mondám -, én azt nem tudom, mint az úr nem. De íme itt Kufstein, itt Prága, s itt visznek. Magyart Magyarországra nem vihetnek, azt érti az úr. Úgy hiszem tehát, hogy Grécba vitetünk.

Lohrmiller nem hallá szavaimat, de látta, hogy neki az ablak deszkáján geográfiai rajzolásokat teszek, s hozzám izene, közel ne jussak hozzá, mert felpofoz."

"Szlávy azonban félre vivé a Fiorella inasát, s elbeszélé annak, hogy Magyarországba vitetünk. Szeretném tudni, mi szükség vala az iránt hírt adni Fiorellának, s a Lohrmiller tilalma ellen, a Lohrmiller szerencséje kockáztatásával?

S a rossz ember nyugalommal látta, hogy Lohrmiller ellene dúl, fül, s hogy Szulyovszky engem vádol fecsegéssel. Úza nem tűrheté tovább, s kimondá Szulyovszkynak, hogy ő tudja, mit mondtam én Chipaultnak, és csak azért, hogy tovább ne tegyen kérdéseket; de azt is kimondá, hogy Szlávy hírt vive az inasnak. Elhallgathatnám, de elmondom: nincs oly gaz cselekedet, amire Szlávy kész nem volt volna, mihelyt az hasznot vagy fényt ígért."

"Július 22. - Az eső meghűtötte a nyár melegét. Kénytelenek valánk a konyhába szaladni a tűzhöz.

- Melyike az uraknak Kazinczy? - kiálta magyarúl egy szép úr. - Én főhadnagy Szabó László vagyok, Visontáról. Tavaly odahaza valék, s az urat az Orczy József beszélgetéseiből ismerem. A tisztek nem mernek nálam ebédelni az urakkal. Mely igen sajnálom, hogy minap nem valék itthon; hadd tölthettünk volna együtt egy magyar napot. - Ekkor ő veve hírt tőlem, s én őtőle. Egy szarvascímert, visontai s tokaji bort hozata ki a fogadóba, s ott ittunk a báró Orczy József és a jók egészségét. - Szabó egy millionárius üvegfabrikáns lyányát vevé el. Most Gyöngyös mellett lakik, megcsalva reményiben, mert ipa megházasodott."

"Július 24. - Gefőll, hol marhavásár. Azt hittem, hogy a német is ember, s nyájasan szólék vele. A cudar nép közt kevésbe mult, hogy veszedelembe nem estem; csaknem belém kaptak, mert ország foglya vagyok." Úgy látszik, időnként hősünk is von le elhamarkodott negatív következtetéseket nemzetiségi alapon....

"Július 25. Polgári tisztviselők jövének hozzánk jelenteni, hogy hajónk, mely Budáig viszen, készen áll. Chipault kéré őket, ne játsszanak velünk; a mi destinationk Gréc. Ekkor léptem Lohrmiller felé, s bizonyossá tevém, hogy nem mondtam el Chipaultnak, amit tudtam, hanem megcsaltam, hogy ne tudakozódjék. Szlávynak Lohrmiller távollétében adék leckét. De Szlávy nem tud pirúlni. Szulyovszky mégis megismeré, hogy megtévedett."

"Július 26. estve hajónk kiköte Pozsony alatt. Kilépvén a hajóból, térdre estem, megcsókolám ujjom hegyét, s a magyar földre nyomám a csókot. Ölellek áldott föld! te bírd hamvaimat egykor. Hála istenimnek, hogy német földön nem haltam el, mint Szentjóbi Kufsteinban 1795. október és Aszalay Grécben 1796."

Fogságom naplója

 – Kazinczy Ferenc műveinek Szauder Mária válogatásában megjelent gyűjteményéből