Gombaszög, DH, tábor, nyári, Krasznahorka.....

Valamikor sok-sok éve történt, egy esős, csemadok-os gombaszögi rendezvényen. Szüleim nosztalgiából zarándokoltak a gombaszögi kőtörőnek háttal elhelyezett szabadtéri színpad körül zajló kultúrprogramok soványka fesztiváljára. Én, frissen érettségizve, a "felnőtt világtól" gondosan távol tartva magam, komótosan lassítottam mögöttük, ahogy megálltak a szervezők sátra előtt egy ismerős hölgyet üdvözölni. Ő kérdezte: "Nem akar a lányka főiskolás táborba menni a nyáron?" És egy fekete-fehér, fénymásolt(!!!!) plakátot vett elő a sátor hátuljából. Ahogy a programot nézegettem, rájöttem: ez volt az a tábor, amiről egy éve iszapos ruhákkal jött haza a bátyám..... 

illusztrációs kép Lacitól - igen, 2007-ből.....

KAzinczy FErenc Dédapánk Igen Kúl - 7.

"Elúnom magamat; verselgetek, rajzolgatok. Tölts tintát egy szegfőolaj flaconjába, hogy mindég magammal hordhassam. Így nem érhet veszély" – mondta Kazinczy controlleur Grünersperg nejének az obrovici fegyház ablakából. Pedig a bebörtönzötteknek nagy kellemetlenségeket okozhatott, ha kiderült, hogy íróeszközzel rendelkeznek. A következő cikkben meg is látjuk, milyen nehézségek árán szereztek, és küldtek tovább híreket a Kazinczyhoz hasonló foglyok.

Látogatóban Szent Jakabnál, Kharónnál, s a holtak birodalmában

Ahhoz, hogy valami történjen, mindig valami másat kell először betervezni. Szóval a Roma Kultúra Múzeumába hívtam az ismerőseimet, így kötöttem ki végül a Szent Jakab templom előtt/mellett, ahonnan 4 napja, azaz június 22-én tűnt el a kis építkezős karám, helyet adva a csontház (Kostnice u sv. Jakuba) lejáratának. Persze, nem olyan könnyű a halottak birodalmába jutni. Először minket is elküldtek, mivel már egy órányi tárlatvezetésre előre kiárulták a jegyeket. Meglátogathattuk volna az alatt az óra alatt a Kapucínusok Szent Kereszt templomában nyugvó múmiákat, vagy a Zöldségpiac tér (Zelnyák:) alatt kiépített pince-labirintust, hogy a témánál maradjunk. Nálunk azonban mégis a fagyi győzött, így készültünk a pincében várható hidegre.

0,000000001

Nanotechnológia - manapság olyan divatos modern szó, ami rengeteg lehetőséget rejt, ami nagyban előremutató, viszont sokak számára félelemkeltő is egyben. De hogyan is van ez valójában? Mi is az, vagy inkább mekkora is az a ’nano’? Meg miért is kellene tőle félni?

Nem tudatosítjuk, de már itt van a mindennapjainkban. Igen, igen, ott van már a Te zsebedben is és ugye, nem is tudsz róla. És persze nem csak ott. Már körülvesz bennünket és nem is látjuk, hiszen hogyan is láthatnánk. Pedig ott van, hidd el nekem. Sokat kellett gondolkodni, új dolgokat felfedezni és addig nem tapasztalt jelenségeket megérteni, amíg ideértünk, ezért kezdjük is az elején.

Ma ér véget a "Színházvilág" festivál --- de mi volt tegnap, és tegnapelőtt.....!!!

Tavaly az álarcos felvonulás miatt írtam erről a fesztiválról, idén azonban Lacinak hála, néhány előadásra is bekerültem. Persze, szigorúan tartom magam a vizsgaidőszakos napirendhez, de a khalokagátia elvét követve némi táplálék a léleknek is kijár, ha már az elme akkora falatokat kap mostanság. És már csak azért is meg akartam írni ezt a cikket, mert Sinkó László eszembe juttatta.  A Fléda folyosóján ülve. Hogy ha már van a Sárga Szamarunk, akár írhatnánk is cikket az egészről. Én persze szabadkoztam, hogy hát-dehát nem készültem kérdésekkel. Ő meg mosolyogva felete, hogy nem is kell azt, hisz csak úgy, spontán a legjobb.... 

hát.... megpróbálom....

Éjjeli túra 10 000 000

Vagyis a holnapi éjjeli túra.

Indulás a 16:45-kor az R 874 Rudolf Těsnohlídek gyorsvonattal a drazséról. Legyetek időben az állomáson.

Ez egy ilyen lányos cikk lesz.....

Mert arról van szó, hogy az ember éjt nappallá téve (de szó szerint) tanul a vizsgákra, és amikor végre letudja őket - na nem mindet, de rögtön kettőt egymás után -, akkor szeretné valamivel megajándékozni magát.... Hogy kibírta.... hogy túlélte.... hogy nem is panaszkodott.... és még csak a mosoly sem görbült le olyan nagyon az arcáról.... De hát a csoki hízlal, más meg mi szerezhetne naggyorsan örömet az embernek, ahogy a Grohován szteppel a suliból kijőve, reggeli és ebéd helyett néhány kávéval még mindig reszkető gyomrában? 

Valami ilyesmikkel a szemem előtt - ilusztrációs kép