Mottó: Ha a SULI szóban két betűt lecserélünk, és egyet elhagyunk, SÖR-t kapunk.
Budapesti világjárásom alatt többször, többeknek próbáltam elmagyarázni, milyen brünni helyek után érzek "honvágyat", vagy éppen hová lenne kedvem lecsüccsenni egy tereferére. Érdekes módon, míg a cseh sörök zamatát soha nem kellett magyaráznom, addig a cseh kocsmák hangulatáról szóló ömlengéseimet csak néhány, Hrabal-on csiszolódott szerencsés tudta megérteni. Mások viszont egyenesen elborzadtak: kooocsmaaa?
És elkezdem magyarázni a kocsma és kocsma közti különbséget (ami valljuk be, egy városon belül is hatalmas, nem még országok között), na meg hogy eleve ügyetlen a fordítás, mert nem is kocsmáról van szó, de hogy mondjam másképp hogy „hospoda”? Hogy mondjam el, hogy itt azokról a helyekről van szó, ahová beül az ember a barátaival egy sör mellé (mert igenis, itt mindenki sörözik, az is, ako kofolázik)? Ahol amellett jó kis sült bordát is kaphat, vagy káposztalevest, a további magyarázkodást igényelő Hermelinről nem is beszélve. Ahol a szomszéd asztaloknál hasonló baráti társaságok töltik az estét (hasonlóan), és ahol egy kicsit mintha megállt volna az idő (van, hogy dizájnból, és van, hogy valóban) egy svejkesen békés, a mindennapi, egyszerű hedonizmusról mesélő világban....
A Traubka pont egy ilyen varázslatos hely. Elméletileg messziről jött ismerőseink előtt sem kell magyarázkodnunk az ajtaja előtt, mivel a kocsma hivatalos neve: Blues Bar Traubka. Az üveg nélküli, masszív de alacsony ajtón belépve meg aztán tényleg minden magáért beszél. Kivéve, ha nem emeltük elég magasra a lábunkat, mert a hirtelen félhomályban egy ádáz lépcsőfok leselkedik az elkábult látogatókra.
A beltér leginkább egy mesebeli boszorkány pincekonyhája, nagyapáink padlása, és egy műkedvelő asztalos raktárnak használt garázsa arculatát ötvözi. A sarkaknál vaksötétbe forduló félhomály ugyanolyan része a beltérnek, mint a hangulatos, meleg fényű lámpák. A varrógéplábú asztalok mellett ülve minden egyes látogatás alkalmával fedezünk fel eddig nem látott, régi-új elemeket a környező falakon. Például a madáretetőt a bejárati ajtó fölött, benne a félszemű macival. Vagy a lófejet a másik terem végében. És ha már a relikviáknál tartunk, az egyedi, csempeberakásos mosdókat se hagyjuk ki. Itt illik megjegyezni az állítást, mely szerint 1992-ben maga Václav Havel is meglátogatta ezt a Traubová utcai kultuszkocsmát. És aki szereti a finomabbnál finomabb zöldségekkel feltálalt „nakládaný hermelín”-t, az el ne mulassza itt megkóstolni.
Nos, így él a Traubka az emlékeimben, és így emlegettem Budapesti világjárásom alatt többször is. A valóságban azonban nem csak a sejtelmes félhomály, de egyenesen balladai ködfátyol teszi még érdekesebbé a helyet. Aktív honlapja már évekkel ez előtt sem volt, és most sem tudtam kinyomozni számotokra. Az egyik közösségi portálon létezik egy oldala ugyan, melyen azonban nem csak kedvelőkből, de információból is gyanúsan keveset találunk. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy legutoljára kerek egy éve jártam e Lužánky park közelében fekvő varázsgarázsban, kézenfekfő a konklúzió, hogy expedíxiót kéne indítanunk létezésének bizonyítására. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de szerintem a következő hónap épp megfelelő a hasonló felfedező utak lebonyolítására. Találkozunk?
Cím:
Traubova 1547/8
602 00 Brno-Černá Pole
Nyitva tartás:
18:00 - 02:00
Mission completed: megvan a lófej. A későőszi Hermelin-kollekcióból persze hiányzik a szőlő (asszem a kukorica is), de attól méb ugyanolyan finom.
VálaszTörlés