fent, lent; magas, alacsony;

Már egy ideje gondolkoztam papírra vetem… nah bájtokba vetem néhány gondolatom, amit szerintem tök jól leír a fenti cím, még akkor is, ha esetleg kriptikus lehet az első olvasatra, meg a másodikra, de lehet örökké az marad.

Feltételezem, ha fel lenne téve az a kérdés, hol van a fent, illetve lent, és mit képzelünk el eme fogalmak mögött tán a legtöbb emberke egy toronyra, többszintes épületre gondolna. Amikor felmegyünk a lépcsőn fent vagyunk, ha nem akkor lent. Esetleg ha tovább lenne folytatva a gondolatmenet, arra is könnyedén rájönnénk, az épületek kiterjedése vertikális irányban nem csak a föld szintjétől az ég felé mehet, hanem fordítva is. Itt valami pinceféleségre is gondolhatunk, de ha elbocsátkozunk az épülettől, és csak egy sima építménnyel is beérjük akkor legyen egy gödör. Amikor ilyen helyen leledzünk, akkor lent vagyunk, mondanánk.
Mi okozza az ilyesfajta érzékelést? Valami olyan czuccz, ami annak a híres almának a földre való pottyanását okozta annak idején. Mert miért nem tehetett volna egy tiszteletkört a város fölött, s a végén pihe-puhán leszállt volna Newton úr tányérján? Miért a hard-landing-et részesítette előnybe? Nem szeretett volna az az alma esetleg első műhold lenni megelőzve a Szputnyikot, hisz végül az is leesett (olyan volt mint egy feldobott labda, csak pistyogni is tudott, mint egy szintezátor. Lehet ez volt az első elektronikus zene az űrből? :)) A megoldást hát lehet keresni, de szerintem igazából senki sem tudja, viszont amit tehetünk, különböző modellekkel takargatjuk a nemtudás keserű létét, de nem baj. A modellek aranyos kis lények. :) Ezeket a modelleket különböző elméletek támasztják alá melyek a pontosság végett különböző mérésekkel meg is próbálnak utánajárni. A kis almánkra is megvan a maga elmélet. A testek vonzzák egymást, és olybá tűnik ez kölcsönös. Tehát az almácskánál nem az volt, hogy szegényt a gonosz Föld bolygó rabságba taszította, és nem tudta megvalósítani magát, hanem szimplán a kő-papír-ollóban az alma papírt játszott az álmai megvalósításánál, amit a Föld egy laza mozdulattal keresztülvágott. Inkább ez amolyan közös megegyezés végeredménye. Az alma is hatott a Földre, viszont valahogy keveset. :-/ A Föld meg nagy. Nagyon nagy… már az almához képest, így a végső elmozdulás, amerre az alma nekilódult, a Föld irányába volt. Természetesen most minden egyéb hatást kizárunk, mert akár szellő, szél, tornádó is fújdogálhatott volna, és az már megint egy extra hatással bírt volna a gyümölcs mozgására.

Lehetne e hasonló módszert alkalmazni máshol is? Gondolom miért nem? :) Csak egy kis képzeleterő kell és kész. :D. Akkor miért ne alkalmazzuk pl. elektronok folyamára. Hova is folynak azok az elektronok? Meg főleg miért?
Mondhatjuk, illetve elképzelhetjük, létezik egy "elektron gravitáció", és mindegyik hasonlóan Newton úgy legendás almájához, valami felé tart, ami vonzást gyakorol rá. Ami az analógiát illeti, lazán kell venni. Tehát úgy is lehet mondani, amit most a földön járkálva tapasztalunk, érzékelünk, fellelhető a drótok keszekusza világában is, de nem mindenhez kell foggal-körömmel ragaszkodni. Jobban belegondolva szinte semmihez. Fontosabbnak tűnik inkább a közös jellemzők meglelése. Persze, mennyire kell valaminek közösnek lennie, hogy hasonlónak tudjuk kikiáltani? Ez rajtunk múlik.
De mi is az ami végett az elektronok úgy döntenek, közös vándorlásra adják magukat? Egy erőhatás, hasonlóképpen mint az almánál. Mi tud ilyet nyújtani? Praktikusan pl. egy szárazelem. OK, de mégis mitől? Annyit le lehet remélem szögezni, két fajtájú elektromos töltést ismerünk, melyeket pozitív, és negatív töltésnek nevezték. Kis elektronjaink negatívként lettek elkönyvelve. Hogyan is jönt létre a pozitív töltés? Egyszerűen a negatív hiányával. :D A cuccok körülöttünk nagyjából elektromosan semlegesek szeretnek maradni, így amikor hiány merül fel, akkor azt az első leendő alkalommal pótolják, illetve, ha többlet merül fel, azt az ilyen alkalommal szívesen leadják. Hát nem aranyos kis kommuna? :) Mondjuk amikor átcsap a szikra az kezed és a szépen földelt fémkilincs között talán más véleményedet fejezed ki, de azok az elektronok szabadok. :) Úgyhogy látjuk, a két töltés között valami létrejön, és ez vonzáshoz vezet, ha különböző elektromos töltéssel bírnak, illetve két ugyanolyannál éppenséggel taszítás. Summa: vagy vonzódnak, vagy taszítódnak. Ha egyik sem, akkor nincsen töltés, illetve pontosan mondva semlegesek. Mondjuk a semleges töltés számomra olyan mint a nulla. Nevezhetnénk tényleg semminek, vagy elképzelhető az is, hogy az elektromos töltést nyújtó részecskék egyensúlyban vannak, már ami az elektromos töltésüket illeti.

Tehát ahhoz, hogy az elektronok mozogni tudjanak, nekik is "fent" kell lenni. Ilyenkor azt mondhatjuk magasabb potenciál szintre került, ahonnan "lepottyanhat". Hasonlóan "gödröt" is lehet "ásni", csak meg kell "fordulni". :D Maradjunk a fentebb említett praktikus példánknál, a szárazelemnél. Az egyik irányba mintha "felemelne", de ha megfordítjuk "levisz" vagy "gödörbe taszít". Mivel amikor az elméletet próbáltak felállítani, még nem voltak teljesen tisztában az atomoknál kisebb részecskék pontos mivoltjával, a konvencionálisnak nevezett áram irányát azok a részecskéknek a mozgása adja meg, melyek igazából nem mozognak. Ezek ugye a fentebb említett pozitív töltéssel bíró részecskék, melyek akkor jönnek létre, amikor a neutralitást biztosító elektronok éppen házon kívül vannak. De sebaj ügyesek vagyunk és nem okoz ez kicsi félreértés hibát, hisz a térképet is tudjuk olvasni akár úgy is, mikor az északi lefele mutat rajta. :) A mellékelt ábrán látható a felvázolt helyzet. A plusz jel "+" mutatja a "magas" potenciált, míg a mínusz jel "-" a hozzá viszonyított "alacsony" potenciált, vagy fordítva, ami meg már-már oda visz el minket, hogy fentről lefele nézünk, vagy lentről felfele. Maguk az elektronok sem lehetnek sokkalta bonyolultabb helyzetben, ha stabil "földön" állnak, de jaj nekik, ha "földindulás" zajlik! :). Az ábrához vissza térve a vonalak összekötést jelentenek, és úgy igazából az ábránkon amit összekötnek, egy helyen vannak az elektronunk nyomon követet magassági helyzetéhez képest. A kör egy forrása az elektronoknak, melynek a plusszal jelölt része állandó potenciálszinten van. A téglalap formájú alak nem más, mint egy ellenállás, mely nevéből kiindulva semmi mást nem csinál, csak ellenáll az elektronok áradatának, de lehet, csak vendégségbe hívja őket, mindenesetre az elektronok munkát képesek leadni rajta. Akkor lehet mondani, ott dolgoznak :D. A másik vége az ellenállásnak, mert kettő vége van :) , a mínusszal jelölt részéhez van kötve az elektronforrásunknak. Konvencionálisan úgy lehet értelmezni (ahogy azt régen tették), hogy az elektromos áram a plusztól a mínuszig folyik, az ellenálláson keresztül, ahol munkát végez. :)
Per pillanat ennyi okoskodó zagyvaság elég. Remélem érthető, és nem megtévesztő voltam. Kb., ha minden igaz, akkor majd egy folytatása is lesz eme mesének, addig is zárjuk egy szép versel:
Az elektronoknak nem kell szólni,
Mikor kell vándorolni.
Vagy nem is vers… :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése