Már két napja volt, hogy a főtengely utolsókat forgott a motor leállítása után. A fények végleg kialudtak a műszerfalon, és 1-2 vibráció után a karosszériában a gépzajt csend váltotta. Vége. Több, mint három és fél év használat után megváltam az autómtól. A tárgytól, amihez egy csomó élmény, történet fűződik. Visszaköltözés a részképzésről. Öten egy négyszemélyes autóban. KFK. Balatoni és DH tábor-túra. Repesztés Blanskoba a szent útvonalon. A nagy háromnapos túra Szlovákiában. Kanyarok, csúszások, végsebességgel haladások. A tárgyakat azért alkotjuk, hogy használjuk őket, de az autó más, az autó több ennél. A modern kor lova, ami az ember hűséges társa, oda viszi el, ahova a gazdája kívánja. Hazafelé az autópályán azért kicsordult egy könnycsepp a szememből, mikor az emlékeket idéztem fel. Viszont eszembe jutott az, amit egy nagyon okos ember mondott nekem épp aznap a vonaton, mikor Liberecből utaztam vissza Brünnbe.
"Remélem sok-sok jót éltél át az autóval, de most van a vége, és ez jó. Hiszen minden régi dolog lezárása egy új korszak kezdetét jelenti. Örülök, hogy sikerült egy új autót venned."
Délután-este öszejöttünk a főhadiszálláson. Mindenki, akinek össze kellett jönnie. Mögöttünk volt már pár hónap munka, tervezgetés. Még az utolsó elintéznivalók: az átugrás-papírkák összeragasztgatása, az állomások és segítségek papírjainak kivagdosása, a kezdőborítékok összeállítása és a másnapi „menetrend.” („Gyerünk, gyerünk, csináljuk! Aludni is kellene.”) A menetrend lényege, hogy minden „szervezős” állomáson legyen szervező az első csapat megérkezésétől az utolsó távozásáig.
Hogy miről szól a Sárga Szamár Live edition, talán nem kell bemutatnom. Közös, kávézós alkotásról, ha mégis. Kicsit talán olyan ez, mint mikor az ember megsétáltatja a háziállatát, és közben még jól is érzi magát. Nos, a mi háziállatunk a Sárga Szamár. (elnézést, volna szíves a wifi jelszót? egy menta tea lesz.) Eddig is követhettétek, merre sétáltatjuk, hogyan kényeztetjük kávéillattal és kofolából fölszálló buborékokkal, ám most egyenesen egy ilyen sétára invitálunk Benneteket. Ne csak olvassátok, gyertek, írjátok, és éljétek velünk! Hogy hol és mikor? Máris mondom, csak elhelyezkedem itt a pincehelyiség díványán:)
