A Bauhaus-tól Mies van der Rohe funkcionalizmusáig


A Bauhaus pedagógia és experimentális központot Walter Gropius hozta létre Weimarban. 1919-ben a képzőművészeti egyetem és az iparművészeti iskola egyesítésével jött létre ez az avantgárd, modern iskola, mely sokkal többről szól, mint amit a híre, legendája elárul róla. Akkoriban a diákok sorsa, s a Bauhaus, mint intézmény sorsa is csodálatos szakemberek kezében volt, Walter Gropiusszal az élen. Őt követte Paul Klee, Wassily Kandinsky, Josef Albers, Lyonel Feininger, Moholy-Nagy László, Oskar Schlemmer, Marcel Breuer, Gerhard Marcks és Adolf Meyer is.




A megalapítása utáni időben főként olyan műveket alkottak a gótikus katedrálisok példáján, melyek a művészeti és iparművészeti ágazatok sokaságát foglalták magukba, majd később a matematika és technika útján indult el a tervezés, gyártás. A Bauhaus iskola egyik legfontosabb alakja Theo van Doesburg volt, aki 1921 és 1922 között adott elő. Munkássága nagy hatással volt a diákokra, akiket ugyanakkor a konstruktivista mozgalom is inspirált. 1923 után megváltozott az iskola orientációja, s vezetője, Gropius, is a „művészet és technika” egységét hangoztatta munkáiban. Fontos szerepet kapott a gépészet, a ritmika, a matematika, a struktúrák és textúrák gondos kombinációja, melyek a tökéletes kivitelezésben mutatkoztak meg. Így lett a Weimari intézmény a gépészet és a technika esztétikájának iskolája. Az ezt követő években leredukálódott a használt művészeti eszközök tára, s egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a geometriára. 1925-ben a Bauhaus iskolát áthelyezték Dessauba, ahol Walter Gropiust Hannes Mayer és Ludwig Mies van der Rohe követték igazgatói posztján, majd 1933-ban a fasiszta rendszer végkép bezáratta az iskolát.

Ami a tárgytervezés elvi alapjait illeti, Gropius, Itten és Moholy-Nagy is az alapformákra hivatkoztak, melyek filozófiai hátterét Platónnál fedezhetjük fel; miszerint „a geometria az embertől függetlenül létező valóság”1. Később a 19. század nevelés-történetének nagy alakja, J. H. Pestalozzi pedagógiai elméletében bukkannak fel az alapszínek, alapformák, ahogy a francia pointilisták műveiben is. Ezek után csak 1922-ben vette kezdetét az alapelvek pontos kidolgozása a tárgytervezéshez, melyeket Gropius, az akkori igazgató készített. Minden tárgy csak néhány alkotóelemből állhatott, és az alkotórészek egyedülálló műnek számítottak. Mindez a könnyű gépi gyártást segítette. Az alapelvek készítésénél fontos nézőpont volt a tömeggyártás lehetővé tétele, ami Gropius akadémiaellenes hozzáállására vall. Fontos megjegyezni, hogy a tárgyak elemeinek helyes kombinálásával új variációk készülhettek. Ezeknek a szabványos „típustárgyaknak” meg kellett felelniük az „anatómia elvárásainak”, az ülőbútoroknak használhatóaknak kellett lenniük. Itt kezdődik a funkcionalizmus világsikere, a technika és esztétika egysége. Igaz, a funkcionalizmus szó sosem került definiálásra, azonban „általa a funkció, az anyag és forma kényes egyensúlya mégis verbálisan kifejezhetővé és aztán valós tárgyakra kivetíthetővé vált”2. Az így létrehozott tárgyakat nevezték „típustárgyaknak”, mivel funkcióanalízis alapján voltak megtervezve. Ebben hasonlítottak a De Stijl művészetére, ahol a geometriai alakzatok esztétikájában nyilvánul meg a használhatóság. Mindez a gépi jelleget hangsúlyozza, az egyszerűséget, a gyárthatóságot. Ebben az időben készülnek el Marcell Breuer acélvázas székei, mindössze 10 féle típusterv alapján. Főképp Walter Gropius utódai, Hannes Meyer és Mies van der Rohe nem díjazták a tervezés ezen alapelveit, s hozzáállásuk meg is mutatkozott igazgatásuk idején. Meyer nyíltan bírálta ezt. Csak Gropius elutasításában értettek egyet Mies és Meyer.

Gropius akadémia-ellenessége kitartott még 1928-at követően is, autonómnak, önszerveződőnek tartotta a Bauhausot, mely a kölcsönös megbecsülésen, tiszteleten alapszik. Ezen reformtörekvéseit elitista tendenciákkal és avantgárd nézetekkel párosította. Itt jelentkezik Moholy-Nagy László feladata is, hiszen az új tipográfiája ugyanolyan vehemensen közölte az eszméket a szem részére, mint tartalma a gondolkodásnak. Ennek az avantgárdizmusnak és reformszellemnek lett manifesztuma az 1923-ban megrendezett „Művészet és technika – új egység” című kiállítás.

Gropius 1928 márciusában lemond a posztjáról, s Hannes Meyer veszi át a vezetést. „A tudomány mindent átható szerepe a körülöttünk lévő világban gazdagítja az életet, lehetőséget ad arra, hogy sokkal tudatosabban szervezzük meg életünket”3. Ezt hangoztatta Meyer, majd később élesen elhatárolódik ettől a technika-közeli állásponttól. Már 1929-ben szocio-biológiai orientált eszméket követ. „Az építés biológiai folyamat. Az építés nem esztétikai folyamat.”4 Gyors álláspont váltásai szavahihetetlenné tették, s amikor nyíltan felvállalta a marxizmussal való szimpatizálását, szintén túllőtt a célon. Ebből később számos konfliktusa származott, végül elbocsátását is baloldali nézeteinek tudhatjuk be. Még igazgatása alatt is számos változás keletkezett. Gropiusszal egyidejűleg Moholy-Nagy lászló, Marcell Breuer és Herbert Bayer is lemondtak. Ez nagyban befolyásolta az oktatást, de a tárgytervezés alapelveit is. Az új munkatársak, Ludwig Hilberscheimer és Walter Peterhans „a legtakarékosabbra, legalapvetőbbre és legáltalánosabbra redukált építészeti formák”5 szükségességét hirdették. Szerintük a tervezés nem esztétikai elveken, hanem szisztematikus számításokon alapszik. Ez az objektív radikalizmus jele, mely a tudomány-orientáltság egyik fő képviselőjévé tette. Az új tanárok körében az esztétikai kérdések tabuként merültek fel, s ez kihatott az oktatásra is. Legfőbb céljuk az urbanizmus, várostervezés reformizálása volt, mivel ezt megkövetelte a növekedő népesség. Meyer tervei alapján nem készültek középületek, de számos diákja a későbbiekben (főként a II. világháború után, az ország újjáépítése során) lakóházakat, tömblakásokat, lakótelepeket tervezett, ami azt bizonyítja, hogy elméletei megállták helyüket a gyakorlatban is. Meyer főként baloldali nézetei miatt nem kapott ilyen munkákat, de tervei számos pályázatot nyertek, nem csak Németországon belül, de Svájcban is. 1930-ban sokaknak már nem tetszettek Meyer politikai nézetei, így elbocsátották.

A Bauhaus iskola utolsó vezetőjeként Ludwig Mies van der Rohe-t választották, a 20. század első felének kiemelkedő építészét. Ifjú korában Bruno Paul berlini irodájában dolgozott, majd Peter Behrens hatása alatt alakult ki sajátságos, modern stílusa. Többek között a porosz klasszicizmus, az orosz konstruktivizmus és a holland De Stijl inspirálta.

Első munkáit még kellő építészeti végzettség nélkül készítette, gazdag német családoknak. Ezek a tervek megfeleltek a német tradícióknak, s közel sem voltak oly rendhagyóak, mint a későbbiekben készült munkái. Ekkoriban változtatta meg nevét Maria Ludwig Michael Mies-ről a sokkal arisztokratább csengésű, van der Rohe-ra. Peter Behrens mindent megadott Miesnek a továbbtanulás és a tökéletesítés érdekében.

Az első világháború utáni időszakban kezdett el kísérletezni az új irányzatokkal, melyekben főként Gropius és Le Corbusier hatottak rá inspirálóan. Adolf Looshoz hasonlóan megszabadította épületeit a nehézkes ornamentumoktól és dekoratív elemektől. A sziluett kihangsúlyozására irányuló tervei végül a berlini friedrichstraßei felhőkarcolónál testesülnek meg, egy teljes üvegpalást homlokzatú felhőkarcolóban 1921-ben, majd a barcelónai világkiállítás alkalmából létrehozott német pavilonban, 1929-ben. Nem utolsó ebben a sorban a Tugendhat villa sem Brünnben (Brno), melynek realizálása 1930-ban ért véget. Számos terve megvalósítatlan maradt, túlontúl innovatívak voltak az akkori kor számára. A progresszív Bauhaus iskolában való oktatás mellett cikkeket írt a G című újságnak az akkori kortárs építészetről. Célja többek között egy neutrális, kontemplatív tér megalkotása volt, melyet egy olyan építészettel akart létrehozni, ahol az anyagok tulajdonságaira, s a struktúrák egységére irányul a hangsúly.

Mint már említettem, van der Rohe a funkcionalizmus eszméit hirdette más kollégáival együtt. Műveiben elhatárolódott a tömbképzéstől, egyszerű mértani alakzatokra bontotta a teret; formái letisztultak, heterogének. Gondolkozásában sem állt távol a Bauhaus kezdetleges elveitől, magyarázatot, inspirációt a filozófiában keresett, melynek segítségével könnyebben megérthette kora elvárásait, társadalmát. Nem tartott sok időbe, míg igazgatása alatt észrevehetővé vált radikális elhatároltsága a gropiusi formalizmustól és a meyeri racionalizmustól egyaránt. „Minket legnagyobb részben a formatervezés azon kérdései foglalkoztatnak, melyeket a technológia és ipar fejlődése állít elénk. Véleményem szerint kultúrális szempontból ezeknek a kérdéseknek a megvitatása rendkívül fontos. Ez nem az új anyagok értelmetlen alkalmazásának problémája; számomra sokkal lényegesebb, hogy ezeket az anyagokat, melyek adottak, magasabb szellemi értékek létrehozására használják.”6 Így gondolkodott ő az iskola küldetéséről és saját feladatáról is, még nem sokkal az iskola kényszerített megszüntetése előtt is. Politikai pártatlanságát Gropiustól is egyértleműbben hirdette: „Az összes politikai irányzat korrekt kezelése érdekében, nemcsak a (liberális) Frankfurter Zeirungra, hanem a (kommunista) Rote Fahnéra és a (náci) Der Fölkische Beobachterre is elő kell fizetnünk.”7
 
A náci nagyhatalom Mies építőművészetét nem találta eléggé nacionalistának, sőt internacionálisnak vélte. Ebből kifolyólag Mies fontolóra vette Németország elhagyását, ami 1937-ben meg is történt. Még Chicagóba való eltávozása előtt felajánlották neki az ottani egyetem építészmérnöki karának vezetését, melyet elfogadott kiutazása után. Így lett tehát a Chicago Armour Institute of Technology (később Illinois Institute of Technology, IIT) igazgatója. A még Meyer által a Bauhausba leszerződtetett Hiberseimerrel és Peterhansszal szoros kapcsolata volt, sőt még az USA-ban is együtt dolgoztak. Ennek az iskolának is Mies tervezte új épületeit, a számára tipikusnak mondható Crown Hall-t, ahol elhelyezést kapott az ő általa vezetett kar is. Amerikai karriere sikerét támasztják alá a 860-880 Lake Shore Drive chicagói rezidencia, az illinoiszi Farnsworth House, a Park Avenue 375-i Seagram Building vagy a torontói Toronto Dominion Center is.

Napjainkban Mies van der Rohét együtt emlegetjük Walter Gropiusszal és Le Corbusierrel, mint a modern építészet megteremtőjét, és az épület-konstrukció új nyelvezetének feltalálóját egyaránt. Egész élete során egy új stílust keresett, mely reflektálni tudná a kor emberének igényeit, s a kort magát. Stílusa egyszerű, könnyen értelmezhető, működőképes volt, funkcionalista. Egyenes vonalakkal, pontos sziluettekkel definiálta a teret. Munkáiban leggyakrabban felbukkanó anyagok az acél és az üvegtábla voltak, melyek a szigorúan definiált teret megnyitották, tágasságot kölcsönöztek neki, és élhetővé tették. Művészetét a „kevesebb több” és „az Isten a részletekben rejlik” szófordulatokkal lehetne legtalálóbban jellemezni.

Az építészet mellett tárgytervezéssel is foglalkozott. Leghíresebb bútordarabjai a barcelónai német pavil részére készített „Barcelona” és a Tugendhat villába tervezett „Brno Chair” ülőbútorok, melyeket a mai napig gyártanak. Ezekben a projektekben élettársa, Lilly Reich volt segítségére. Számos világváros büszkélkedhet olyan épületekkel, melyeket Mies tervezett. Talán legszebb, és legletisztultabb műve a Brünni Villa Tugendhat. „Léteznek olyan építészeti elemek, melyekből létrehozható egy új, gazdagabb építészet. A szabadság mértékegységei ezek, azon szabadságé, melytől nem szeretnék megválni. Igazán csak most vagyunk képesek felosztani a teret, megnyitni és összekötni a környezettel. A természet részese lesz az épületnek, így a mai ember tér-igényei kielégülhetnek. A konstrukció egyszerű váza, a tektonikai elemek letisztultsága és az anyagok tisztasága lesznek az új szépség hordozói.”8 A karriere elején készült munkákban érződnek a porosz klasszicizmus, az orosz konstruktivizmus és a holland De Stijl behatásai, de későbbi munkáiban, mint a Villa Tugendhatnál is, észrevehető Walter Gropiusszal és Le Corbusierrel való együttműködésének kihatásai. E műve a Bauhaus fénykorának jeles példája, melyet még igazgatása alatt tervezett.

A beruházók, a Tugendhat házaspár a textiliparban jeleskedtek, ennek ellenére új otthonukban nem szerettek volna klasszikus textil elemekkel találkozni. Elképzelésük jó kezekbe került, mivel Mies filozófiája a szabad térről, térbeli autonóm elemekről megvalósulhatott. A geometria szigorú formái övezte, szabad térben minden bútordarab pontos helyet kapott, így érvényesülni tudott egyszerű szépsége. Az építkezés alapeleme az acél és a beton volt. Mies nem rejtette el a vaskos acélvázat, hanem inkább dekoratív jelleget adott neki a krómozás segítségével. Ezt legjobban a villa délnyugati oldalán, a kert felől érzékelhetjük, ahol a teljes üveg homlokzat ékei a krómozott acél oszlopok. Ez a megoldás funkcioanlizmusra vall, mégsem rideg és személytelen. Beengedi a kertet a lakórészbe. A természet magasfényű, lakkozott fafelületekben köszön vissza az enteriőrben, mely meghittséget és melegséget sugall. Az ében és palisandra fa elemek luxust és csillogást biztosítanak a formáiban egyszerű bútorzatnak. Az egyterű enteriőrt mozgatható, áttetsző onix falakkal lehetett tetszőlegesen alakítani. Ebben a variabilitásban is visszaköszönnek a Bauhaus gropiusi alapelvei.

A beltérben használt egzotikus anyagok rendkívül költségesek voltak, ezért sokan megvetették Fritz Tugendhatot, amiért nem munkásainak építtetett inkább házakat. Baťa, a világhírű cipőgyáros, 500 házat építetett munkásainak a gyárai közelében, de sem az ő otthona, sem pedig ezek az alacsony költségvetésű házak nem lettek egy stílus meghatározó ikonjai.

A II. világháború idején megsemmisült üvegtáblák helyettesítése nem sikerült a 80-as évek alatt történő rekonstrukció alatt, így még öt évet kell várnunk, hogy ezt a funkcionalista remekművet teljes szépségében megcsodálhassuk. A villa nem csak a designban számított korszakalkotónak, de Mies számos technikai újítást vezetett be. A már említett, kertre néző földszinti ablakok (a ház L alakú homlokzata) teljes szélességében megnyitották a teret, bele lehetett őket süllyeszteni a padlózatba, így a kilátást és a környező természet élvezését semmi sem korlátozta. Érdekesség még, hogy a Villa Tugendhat volt az első olyan középület, melybe vezetékes melegvizet vezettek be központilag, ami szintén a család kényelmét szolgálta, s a luxust jelzi.

Ludwig Mies van der Rohe leghíresebb épületei az egész világon meglelhetők:
  • American Life Building – Louisville, Kentucky (1973-ban fejezték be kivitelezését, Mies halála után)
  • Caroline Weiss Law Building, Cullinan Hall és a Brown Pavilion a Museum of Fine Art részére, Houston, Texas
  • Colonade and Pavilion Apartments, Newark, New Jersey
  • Commonwealth Promenade Apartments, Chicago
  • Crown Hall, Illinois Institute of Technology, Chicago
  • Farnsworth House, Plano, Illinois
  • Highfield House Condominium, Baltimore, Maryland
  • IBM Plaza, Chicago
  • Chicago Federal Center, Chicago
  • Lafayette Park, Detroit, Michigan
  • Lake Shore Drive Apartments, Chicago
  • Martin Luther King, Jr. Memorial Library, Washington DC
  • Németországi villák: Riehl és Urbig (Posdam), Peris és Werner (Zehlendorf), Kempner (Charlottenburg), Eichstaedt (Wannsee), Feldmann (Wilmersdorf), Mosler (Babelsberg), Lange/Ester (villa és múzeum Krafeldben)
  • Neue Nationalgalerie, Berlin
  • Német pavilon a nemzetközi világkiállításra, Barcelóna
  • One Charles Center – Office Tower, Baltimore, Maryland
  • One Illinois Center, Chicago
  • promontory Apartments, Chicago
  • Richard King Mellon Hall of Science, Pittsburgh
  • Seagram Building, New York City
  • Toronto Dominion Centre, Toronto, Kanada
  • Villa Tugendhat, Brünn, Csehország
  • Westmount Square, Westmount, Kanada
A Villa Tugendhat képekben
A kert felőli homlokzat

Enteriőr, étkező

A dolgozószoba részlete

A központi lakórész

A letisztult luxus

A matt fényezésű palisandra borítású könyvtárterem

A padlózatba ereszthető egyedülálló ablaktáblák, a kert felőli homlokzatban

A beltér, „Barcelona” és „Brno Chair” ülőbútorokkal

Bibliográfia
1Droste, Magdalena; Bauhaus, TASCHEN GmbH; Hohenzollernring; 2008; 35. oldal
2Droste, Magdalena; Bauhaus, TASCHEN GmbH; Hohenzollernring; 2008; 36. oldal
3Droste, Magdalena; Bauhaus, TASCHEN GmbH; Hohenzollernring; 2008; 64. oldal
4Meyer, Hannes; bauhaus című folyóirat; 1928/4
5Hilderscheimer, Ludwig; Das Kunstblatt; 1922
6Mies van der Rohe, Ludwig; Martin Mächlernek írt levélből; 1933
7Mies van der Rohe, Ludwig; 1930. november 26-i nyilatkozata
8Mies van der Rohe, Ludwig; A Villa Tugendhat átadása után nyilatkozta; 1933

Droste. Magdalena; Bauhaus; TASCHEN GmbH; Hohenzollernring; 2008; ISBN 978-3-8365-0716-5
K. Wick. Rainer; BAUHAUS Kunstschule der Moderne; Hatje Cantz Verlag und Autoren; 2000 ISBN 3-7757-0800-6
Šlepata. Vladimír, Macsai. John, Bonta. János, Czerner. Olgierd; East European Modernism; Thames and Hudson; 1996; ISBN 0-500-34151-6
Képek:
www.archiweb.cz
www.artmuseum.cz
www.bauhaus.de

Szerző:  
Vígh Tamás
a brünni Masaryk Egyetem Bölcsészkarának Esztétika szak hallgatója

nyelvi korrekció:  
Molnár Dávid 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése