Commedia dell arte avagy színház a ... mi is?

A reneszánsz Itáliában született műfaj mai köntösben.

 Egy éve Balassagyarmaton jártam egy amatőr színház fesztiválon, akkor láttam a celldömölki Soltisz Lajos Színházat Čapek Egy végzetes szerelem játéka c. commediáját játszani. Lenyűgözött a színrevitel egyszerűsége. Az a végletekig feszített feszültség, ami a színészek fegyelmezett játékából eredt. A commdeia dell arte a 16 – 17. században élte fénykorát, azóta teljesen megfakult, nem találja a helyét a színházművészetben. Hogy ujra vonzóvá váljon a tömegek számára, csak néhány jól irányzott rendezői fogás és akarat kérdése. Rendezői fantáziából nincs hiány, de hogy miért fordulnak el mégis ettől az alig felderített, kiaknázásra váró műfajtól, az már egy másik cikk témája.

Egyszerű látvány

Csak egy csók (kell) és más semmi. Egy kis utalás, mégpedig ott, ahol az erre a színházra akkor és most is jellemző. A commdedia dell arte a vándorszínjátszás műfaja. A szekereken utazó csoportok, nem cipelhettek magukkal minden egyes színdarabhoz megfelelő díszletet, beérték az egyszerű térkialakítással. Néhány letakart paravánnal. Miért jó nekünk ez ma? Segít elvonatkoztatni. Nem kell feltétlenül pontosan azt elhinnünk, amit látunk. Ne maradjon az élmény csak és kizárólag a színházban. Vigyük haza, el az iskolába, munkába, sörözni, legyen velünk amíg el nem felejtjük.

A kosztümökkel viszont már más a helyzet. A reneszánsz színház beszélő színház, ami azt jelenti, hogy aki akkortájt szeretett volna megnézni egy darabot, nagyon sok szimbólummal és jelentésével kellett hogy tisztában legyen. A ruha elénk tárta a karakter jellemét. Már a reneszánsz idején is csodaszép kosztümeik voltak a színjátszóknak, amiket egy elhunyt tehetős nemes szolgájától vásároltak fel egész jó áron. A szolgák a ruhákat áltában ajándékba kapták szolgálataikért, de hordani nem merték, az értékét pedig megbecsülni sem tudták, így szinte mindig rossz boltot csináltak. A ma embere viszont nem értené ezeket az utalásokat. Új forrásra lenne szükség, amilyen például a popkultúra. A filmek, TV műsorok vagy akár a politika is olyan „res publica“, amit nagyon nehéz elkerülni. Így egy jól eltalált külső sokat segíthet a karakter jellemének ábrázolásában.

A kevesebb több

A commedia dell arte az akrobata mutatványok és a néma gagek műfaja. Nem is lehet ez másképp, hiszen hajdan a nézőt meg kellett nyerni egy - egy darabnak. A szabadtéri előadások alkalmával bármi elvonhatta a figyelmét. Ma viszont a közönség saját akarátából jár színházba. Nincs szükség az elkápráztatásra, annál inkább a folyamatos megszólításra. Egy kiforrott, tiszta koreográfia segít, hogy a lényegre figyeljünk. De ha megtisztítjuk az előadást a felesleges mozdulatoktól, akkor megkapjuk magát a vázat. Az a kérdés, hogy érdemes -e a commedia dell artét improvizációk nélkül játszani. Avagy, létezik- e valami olyasmi, hogy előre megírt improvizáció?

A barátszínház

Van még egy extrém lehetőség ujraéleszteni a commedia dell artét. Fogni mindent, ami hozzá tartozik – az improvizációkat, a szereplőtípusokat a színes ruhákat, a táncot, a vulgaritást és az akrobatikus mutaványokat – és kitelepíteni az utcára, ahonnan maga a műfaj származik. Így bárkit bármikor megszólíthatna, akár személyesen is. Tükre a társadalomnak épp hazaúton, vagy a boltba menet. Közel lenne, mindig aktuálisan és őszintén. Szemkontaktust, testi kontaktust teremtene és mesélne, pont mint egy barát.

A commedia dell arte fő feladata a szórakoztatás illetve valamilyen morális igazság tolmácsolása a néző felé. Így volt ez a reneszánsz Itáliában, így van ez ma is. Egy játékos műfaj, ami teli van nevetéssel és jókedvvel, így belopja magát a nézői szívbe. A kérdés csupán az, hogyan viszonyulnak hozzá a rendezők. Elfogadják – e a 21. század „farkastörvényeit“ vagy léterhoznak egy commedia dell arte „revival“ – t, ami viszont a mai világban nem ad semmilyen „plusszt“, legfeljebb csak dokumentál. Az aktualizálásra tehát rengeteg lehetőség van, de a rendezők dolga, hogyan és milyen eszközökkel hívják életre a színházat. Minekünk nézőknek csak annyi a dolgunk, hogy eldöntsük milyen előadásra váltunk jegyet.