Azt akartam elmesélni végre, hogyan is került Kazinczy 1795 őszén Brünnbe, de rá kellett jönnöm, hogy ezt a történetet már elmeséltük a 2009-es Sárga Szamárban. Most hát a cselekményt folytatva beszéljünk inkább „Obroviczról”.
1796 január 21-én ugyanis Kazinczyt és fogolytársait áthelyezik a spilberki várbörtönből egy fenyítőházba, Obroviczba. „Kimenvén a városon, kocsisom balra fordult, keletnek. Egy klastromforma valami fejérleni kezde előttem” - írja Kazinczy. Soksok keresgélés után megfejtettem, hogy Obrovicz valójában Zábrdovice mai brünni városrésznek felel meg, és a fenyítőház nem más, mint a Cejl 71-es házszáma alatt áló, 1772 és 1949 között működő börtön.... *
"Direktor Schramek és a controlleur Grünersperg a grádics végén vártak; amaz egy setétzöld, aranyrojtos Kutscherpelzben, medvével prémezve, öt púderes kolbászkával az egyik s másik füle mellett, a controlor ugyanannyi papilottal, fejér moldon hálóruhájában. Nyájasan fogadtak. - Uraim - mondám -, az urak megpillantása nekem vigasztalás; a szerencsétlen mindég örvend, mikor mívelt lelkű emberek gondviselése alá esik. De inkább odafenn a várban sanyarogva, mint egy Zuchthausban szelídebben. Hogy idejutottam, az nekem halálom."
"Ő felsége bennünket azért külde ide, mert úgy akarja, hogy valamikor az idő engedni fogja, a direktor kertjébe vitessünk ki, kiszellőzni magunkat; de itt status rabok kategóriájában fogunk tartatni. Odafenn azt nem merték, a Magyarország szomszédsága miatt. Itt is én esém az 1. nrus alá.
Ablakunk kicsiny, és oly magasan, hogy ha oda akarék érni, székemet asztalomra kelle feltennem, s ha székemre felállék, alig fére könyököm az ablakhoz."
"Direktor és controlor nem szenvedheték egymást; az egy kövér, ripacsos, piszeorrú német, ez egy kis németecske, érezvén, hogy nemesember, ami amaz nem volt; de azt is érezvén, hogy amaz gazdagabb, mint ő. Irígykedének egymással, melyikét fogjuk inkább szeretni. Mindketteje eljárt hozzánk, s minthogy én szerencsének tartottam, ha szólhaték valakivel, én mindkettőjüket örömmel fogadtam, míg a két Szlávy érezteté velek, hogy ő Mihályfalván (Várad mellett) úr volt, s ezeknek nincs Mihályfalvájok. Így mindketteje engem szeret leginkább."
"Április elsőjén jöve Grünersperg, s kérdé, nem akarnám-e látni iris svecicáját; az kiviríta két ablaka közt. - Festve ismerem, de soha nem láttam, mondám. - Ment.
Hozta az iris svecicát, s öt esztendős egyetlen lyánya, Máli, két auriculát. Én nem a virágnak mentem, hanem a gyermeknek. Az elrettent a láncothordó, elzárt embertől, s abbahagyám.
- Még egy virágom van - úgymond -, Máli, itt maradsz az úrnál, míg eljövök. Itt nincs mit félned. - A gyermek nem rettege többé, s atyja ment, s hozta a virágot. Én azonban a gyermekhez nem közelítettem."
"Midőn mentek, megszólítám a gyermeket:
- Liebe Máli, melden Sie meinen Respect an Ihre Frau Mama, und sagen Sie: Liebe Mutter, Nro 1. hat mir gesagt, wäre er zehn Jahre jünger, ich zehn Jahre älter, er würde sich hier glückliche Stunden machen, trotzdem dass er abgesperrt ist." (magyarul valahogy így hangzana: Kedves Máli, kérem jelentsen tisztelt édesanyjának, s mondja meg neki: kedves édesanyám, az egyes számú rab azt mondta nekem, ha tíz évvel fiatalabb lenne, én pedig tíz évvel öregebb, akkor ő bizony nagyon boldog órákat töltene itt annak ellenére is, hogy be van zárva:)
"Egy nap hozzám jöve Grünersperg: - Uram, a feleségem nagyon vágy látni, aki felől én neki oly sok szépet beszélettem. Nem volna-e kedved felmászni ablakodhoz, én a folyosó első ablakához mennék feleségemmel, leányommal, s ott beszélhetnénk. Az ő ablakok a szeglettől nem vala egy öl, sem az enyém nem, s így alkalmatlanság nélkül beszélheténk. - Ez történt másszor is, de mindég olyankor, midőn a direktor feleségestül kiment."
 | |
| a börtön vázlata Kazinczy tollából |
"Grünerspergné egy rendes ábrázatú kisded menyecske a maga folyosója ablakában álla (a), én a magaméhoz másztam fel (b) s egy óráig beszélénk. Lyánykája mellette volt, s az is beszélt."
Lámcsak lám, ez a kedves kis „börtön idill” is eszünkbe juthat ezután a Cejl egyéb nevezetességei mellett;)
* Az igazat megvallva bc. Hana Frišaufová diplomamunkájában találtam meg, melyben többször meg is van említve, sőt forrásként szerepel Kazinczy általunk idézett munkája.
Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója c. műből ollózta és kommentálta: vicakép: alte-landkarten.de
Lehetnek, akik nem tudják, miért olyan nevezetes a "Cejl". Nos ez az utca, mely a Mahen Színháztól a Szvitava partjáig fut, szinte kizárólag 19. századi polgárházakkal van tele, csak úgy mint a környező utcák is (Bratislavská, Francouzská). A szépségét csak az enyészet, és lakosai iránti előítéletek rongálják, lévén hogy a II. világháború után "kiköltözött" német iparosok helyére csakhamar új lakók érkeztek.... nade: http://poznejbrno.cz/cejl/
VálaszTörlés