A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 42 vagy amit akartok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 42 vagy amit akartok. Összes bejegyzés megjelenítése

A vég egy kezdet… de most visszarepültem




Keresem, keresem, nem lelem…

Esti vonatozás

Ez az utazás is unalmasan indult. Várva a tömött vonat még tömöttebb folyosóján, hogy történjen valami érdekes, esélytelenebb volt, mint Darth Vadert rózsaszínben látni.

Október 28 és a Dalai Láma - eset margójára

A Dalai Lámák, úgy tűnik, veszélyesek. Veszélyesek akkor, ha az ember állami kitüntetésre vagy kínai állami jóváhagyásra vágyik. Kapott ezért nemrégiben egy kis miniszterelnöki kritikát Andrej Kiska, de semmi komolyabb nem érte őt, elvégre, kinek érné meg belekötni az igencsak magas népszerűségnek örvendő köztársasági elnökbe. Nem lenne ésszerű nagyon nekimenni, hogyha egyszer előrehozott választások bármelyik sarokból előugorhatnak, főleg ha ennyit rakoncátlankodnak a koalíciós partnerok, a Smer-t és a Kiskát támogató választók halmaza pedig nem diszjunkt.

A Dalai Láma Daniel Hermannal, forrás: Blesk

Hívd elő a Csacsit! ~ 2016 ~

Eljött a 2016-os esztendő nyara is, és itt a második Csacsihívogatós fotós esemény! :)

Hívd elő a Csacsit!

Ismét készül a Sárga Szamár a Gombaszögi Nyári Táborba: tavalyhoz hasonlóan könyvsátorként fog működni, ahol olvasnivalót kölcsönözhetnek és vásárolhatnak majd a táborozók. Idén azonban bővül is sátor repertoárja: hagyományos sötétkamrás fotóműhely indul. 



Ha megfizettetjük, az nézzen is már ki valahogy... kérném szépen!

Kelet- Szlovákiában járunk, a 2015-ik esztendő -hogyan máshogy, mint- hófúvásos februárjában. Ez még nem a Vadkelet, "szakértők" tudják, hogy Kassa város a határa a két térségnek.

Két szemeszter közti megpihenésképp hazalátogattam, és mint nem kellemes, de szükséges programpontot, a fogorvoslátogatást is felvettem az elvégezendő teendők címszó alá. Elvégre, rég jártam nála, megnézem, hogyan is viseli magát (ahogy azt apácskám szokta mondani, aki az orvosokat kizárólag az ő egészségi állapotuk felőli aggodalmának elmulasztása céljából látogatja :) ).

Párhuzamos történetek: vizipipa est



Vol.1. - Jason

Jajjjj, jöjjön már az a három óra. Hazamegyek, takarítok. De jó, hogy csak hétre jönnek…

Sikálom a parkettát. Asszem összeesek. Ma csak öt húszkit ettem, és már negyed hét. Atyagatya, lassan itt vannak. Jah, persze nemjövetelek nem Brünnben való létre hivatkozva, illetve egyéb. Mindegy. Csetelések hangzavara rázza dobhártyámat. Többfrontos támadások. Aha, Zsófi, Gyuri, Gergő. Válaszok, melyekre válaszok a válaszok.

Bort, búzát, békességet



...mert amilyen az év utolsó napja, olyan volt az egész év, és amilyen az év első napja, olyan lesz az egész év.

Történet a papírrepülőről és a sörről, ami nem jön


Ez az írás tegnap este indult a Radnická legfelső terméből, ahol - aki ott volt, az tudja csak igazán - borultak a székek, olyan hevesen ismerkedtek a résztvevők. A Radnickából továbbsétált az esős Silingrákon át egy meglehetősen disztingvált vendéglátóipari egységbe, ott legurított egy sört, majd továbbkacsázott egy Veveří utcai kiskocsmába. És hogy ki írta meg a tegnap este történetét? Az elsőstalálkozó résztvevői.

Cuore sportivo

Miután utántöltöttem a hűtőrendszerbe, mert a valószínűleg repedt hűtőn szivárog a folyadék, gyors uzsonna-vacsora után végre elindultam a krpolei tescoba. Bő egy hete nem mentem az autóval, nem lehet 3 kilóméter után leállítani a még be sem melegedett motort, kínzás lenne ez neki. Menjünk még egy kört előtte. Kereszteződésnél balra tértem, gondoltam, hogy teszek egy kerülőt a négysávosokon, addigra minden szépen eléri az üzemi hőfokot.

A sors akarta ezt így, tudat alatt már egyértelmű volt, hogy merre megyek. Rövid négysávosozás után letértem arra. Jehnice. Az útra, arra A Szent Útra, ami Blanskoba visz. Megvan az oka annak, hogy miért ez a kedvenc útszakaszom Csehországban. Sokáig tartana leírni, 1 méternyi papirusztekercs kéne ehhez, ezért nincs is értelme belekezdeni. Viszont objektíven nézve is élvezetes, jó kanyarkombinációk, tempós ívek vannak végig az úton. Odafelé menet nem forszíroztam nagyon, laza gyorsítás, kényelmes váltás. Kilencvenen belül tartottam a sebességet, természetesen az ívekben is. Jó a nyárigumi, és igen, a sportfutómű most nyer értelmet.
Šeberovban megfordultam, és a falutábla elhagyása után tudtam, hogy most padlógázt kell nyomni. Jó a tempó, de a kanyarokban azért még óvatos voltam. Vranov után viszont minden megváltozott. Elképesztő, minden gyorsabb kanyarbevétel után vagy közben elhangzott egy aztakurva. Nem kíméltem, olyan gyorsan mentem, amilyen gyorsan a képességeim engedték. Ez talán jobb, mint a szex, hiszen az evilági, viszont ez a sebesség természetfeletti. Soha ilyen gyorsan még nem mentem semmivel, dimenzióváltás ez a sebesség.
Nem tértem le balra vissza Jehnice felé, egyenesen mentem tovább padlógázzal. Hármasban vagy négyesben bevenni egy ívet padlógázzal az az élmény, mikor valóban elkezdi a szervezet termelni az adrenalint és endorfint egyszerre. Lelekovice. Motorfékkel lelassulás 50-re, tátott szájjal és a majdnem kipottyanó szemekkel nézés. A sok koffein miatt még a szívem is félrevert. Az örömtől majdnem könnyek csordultak ki a szememben.

Brünnben zsibbadt testtel, pörgő gondolatokkal, fülig érő mosollyal gurultam a négysávosokon. Utolért egy ugyanolyan típusú autó a belső sávban, belőle egy csinos anyuka integetett. Szia típustárs!
Azt hiszem ma már érdemes volt élni, nyugodtan megyek majd aludni.

Világlátás szombatra

Szeretem, ha időnként maga a nagyvilág keveredik utamba. Belémbotlik, mint egy spanyol turista a Petrov tövében, elkeseredve keresve a "központot" (centrum? you mean the main squeare? or the Ceska train stop?), vagy lazán befogadva, mint a Couchsurfing-es péntekek kavalkádja. Attól, hogy elköteleztem magam egy-két dolog mellett, amelyek Brünnbe kötnek, szívesen veszem még, ha meglátogat --- talán használhatnám azt a szólást Mohamedről - a Brünnön kívüli világ. Mondjuk így, szombat délután. Egy pohár finom latté mellett.
 

50 x 50 (x 50)

Nem szeretem számokká degradálni az embereket. Nem igazán tudom átlátni a Nagy Összefüggéseket sem, hamarabb veszik el figyelmem az apró részletek, a kicsi kedves motívumok táncában.... Találunk olyanokat, akik nem fognak elítélni ezért, sőt néhányuk talán szívesen élvezi hétköznapi szépségeikből nektárként lakmározó pillangó-figyelmem látogatásait. De sajnos nem ők lesznek azok, akik aláírják a diplomámat. Márpedig, ilyen adottságokkal elég nehéz diploma munkát írni (gy.k.: szakdolgozat). Márpedig, én is szeretnék az lenni, aki fölfedezte, kimutatta, megtalálta, megalkotta, bemutatta, bebizonyította..... (azt hiszem, itt pont az a részlet hiányzik, amit parafrazáltam.... ja, mert az itt van). 
 

A lézer és a karácsony


Egy szóvicc jutott régebben az eszembe: a lézer nem más, mint a fény szeretet erősítése, a szívekből jövő egymás által stimulált - serkentett kisugárzás által. Ha már itt tartunk, ehagytuk a téli napfordulót - egyre fényesebbek lesznek a nappalok, és Jézus születését ünnepeljük, akkor ezúttal boldog karácsonyt kíván mindenkinek a

Sárga szamár blog

és szeressük egymást, mert az jó.

Álmodtam egy Mikulovot

Szombat délután van. Sétálni már nincs értelme, mert a Nap már csak ritkán bújik elő a felhők közül. Az autó egy hete mozdulatlanul áll a ház előtt - régen volt már az a szombat esti Velká Bítešbe megszökés. Menni kell. Fényképezőgép a táskába, állvány a hátsó ülésre, és egy tiszetelkör megtétele után visszatérés a kiindulóponthoz - tükörbiztosító átlátszós ragasztó. Biztos, ami biztos. Start.
Hideg még a dízelmotor, és kerreg - konstatálom. Hát igen, a benzin az benzin, legyen az még egy, szinte már belét is vonszoló, 40 éves konstrukción alapuló 1.3 Ford Endura motor mondjuk egy Ford Ka-ban. Merre menjünk? Vehetjük úgy, hogy az északi régiót már bejártam, az már unalmas.
Áh, hülyeség, nem kell filozofálgatni. Igazából már akkor tudtam, hogy hova akarok menni, mikor kezembe vettem a slusszkulcsot. Mikulov. A misztikus város, ahová már körülbelül fél éve tervezgetem hogy elmegyek.

Gyertyaillat

Tematikusan.... talán először jutott eszembe, mióta Brünnben vagyok, hogy a gyertyáknak itt is ugyanolyan az illata. Sőt, a fénye is. A többi meg úgyis mindegy a sötétben. Sétálni, elmélkedni, fák repedéseit tapintani, visszatérni a gyökerekhez, megköszönni, hogy voltak, mindegy mekkora ajándékot vagy terhet hagytak is ránk, megborzongni, belehallgatni kicsit a közelben állók áhítatába, egymásba karolni a göcsörtös faágak között, elhallgatni --- egyszóval temetőbe menni - itt is lehet.....

Letettem a lantot




Már két napja volt, hogy a főtengely utolsókat forgott a motor leállítása után. A fények végleg kialudtak a műszerfalon, és 1-2 vibráció után a karosszériában a gépzajt csend váltotta. Vége. Több, mint három és fél év használat után megváltam az autómtól. A tárgytól, amihez egy csomó élmény, történet fűződik. Visszaköltözés a részképzésről. Öten egy négyszemélyes autóban. KFK. Balatoni és DH tábor-túra. Repesztés Blanskoba a szent útvonalon. A nagy háromnapos túra Szlovákiában. Kanyarok, csúszások, végsebességgel haladások. A tárgyakat azért alkotjuk, hogy használjuk őket, de az autó más, az autó több ennél. A modern kor lova, ami az ember hűséges társa, oda viszi el, ahova a gazdája kívánja. Hazafelé az autópályán azért kicsordult egy könnycsepp a szememből, mikor az emlékeket idéztem fel. Viszont eszembe jutott az, amit egy nagyon okos ember mondott nekem épp aznap a vonaton, mikor Liberecből utaztam vissza Brünnbe.

"Remélem sok-sok jót éltél át az autóval, de most van a vége, és ez jó. Hiszen minden régi dolog lezárása egy új korszak kezdetét jelenti. Örülök, hogy sikerült egy új autót venned."

well-being - és a boldogság kék madara

mesés pszichológiai körhinta következik. öveket bekapcsolni, vagy csak kapaszkodjatok jól a festett lovacskák sörényébe. mosolyogjon, aki csak teheti, vagy mondjuk inkább, érezzétek jól magatokat:)

szóval a boldogság kék madara. valahogy szóba került az autóban, én meg tematikusan babásra tágult szemekkel kérdeztem - ismeritek ezt a mesét? maeterlincktől? nem ismerték, persze, csak a címe lett szállóige (madárnál mellesleg, nem csoda), én meg álmélkodva tettem hozzá - gyerekkorom kedvenc meséje volt.... (épp csak egy fél napja derült ki, mennyi rajzfilmet nem ismerek).... és mikor már rongyosra hallgattuk húgommal a két darab lemezt, amin hangjátékként a mese volt, még akkor sem úntuk meg egészen. tényleg nem ismeritek? nagy volt a csend, még csak nem rég kapcsoltuk be a biztonsági öveket. a favágó gyerekeiről szól. akik szegények. és karácsony este az ablakból nézik, hogyan eszik a gazdag gyerekek a süteményeket. és akkor bejön egy tündér. vagyis boszorkány. csúf és rekedthangú. (hogy miért szeretem én annyira a meséket?) és keresi a kék madarat. a kislányának kell, mert igen beteg. hogy mi a baja? nem lehet egészen pontosan tudni...... boldog szeretne lenni.....

magyarázhatom, mi a flow

Huzamosabb időt otthon tölteni a szüleimmel már csak azért is kihívás, mert a mondás szerint a szülők szemében a gyermek gyermek marad, akárhány éves is. Előjönnek a jószándékú, de megválaszolhatatlan kérdések úgymint: "ettél már?", "nem fázol?", "a vitamint bevetted?", és a legfontosabb: "már megint éjfél után mentél aludni?". Ilyenkor aztán hebeghetek, magyarázhatom, hogy mi a flow, és hogy különbenis.....

Éjjeli túra 2013, avagy mi is történt valójában

élménybeszámoló egy túráról


„Messze vagyunk még?” – hangzott az egyik törptől, mikor felpattantam és Gyurinak csak annyit mondtam, lassan indulnunk kell.
Fél kilenc, Mendel tér. Kiszállva a troliból arra lettem figyelmes, csak egy emberke áll az 52-es busz megállójában. Hova törpöltek a többiek? - merült fel bennem a kérdés. Gábor várt a megállóban. Gyors telefonhívások egymás után, de a vonal végét senki sem kezelte. Majd utolérnek minket, ha jönnek egyáltalán, gondoltuk.