Varázslatos Brünn

Az egészet talán Gímesen kezdeném. Miután felvételt nyertem az egyetemre, az öröm mellett félelem is volt bennem. Mégiscsak egy egészen új hely, új rendszer várt rám.

Október 28 és a Dalai Láma - eset margójára

A Dalai Lámák, úgy tűnik, veszélyesek. Veszélyesek akkor, ha az ember állami kitüntetésre vagy kínai állami jóváhagyásra vágyik. Kapott ezért nemrégiben egy kis miniszterelnöki kritikát Andrej Kiska, de semmi komolyabb nem érte őt, elvégre, kinek érné meg belekötni az igencsak magas népszerűségnek örvendő köztársasági elnökbe. Nem lenne ésszerű nagyon nekimenni, hogyha egyszer előrehozott választások bármelyik sarokból előugorhatnak, főleg ha ennyit rakoncátlankodnak a koalíciós partnerok, a Smer-t és a Kiskát támogató választók halmaza pedig nem diszjunkt.

A Dalai Láma Daniel Hermannal, forrás: Blesk

Kép és hang a könyvsátorból

Aki nem látta és nem hallotta, és aki látta és hallotta, ajánljuk magunkat: hang- és képanyag az elmúlt hétről. Eseménydús volt a Sárga Szamár sátor, úgyhogy csak egy csipetnyit csippentünk mindabból, ami történt a Gombaszögi Nyári Tábor könyvsátrában. Közel kétszáz könyv gyűlt össze, nagy taps azoknak, akik hozzájárultak a tábori könyvespolchoz, külön köszönet a Selye János Egyetemi Könyvtárának. Irodalom nemcsak nyomtatott formában volt a sátorban, hanem zenéltünk és megzenésített versekről beszélgettünk Illés Annával, Janszó Orsival, Farkas Melindával és zenekarával, Paluska Zszuzsával, majd irodalmi felolvasást tartottak (elkészült és készülő művekből) Száz Pál, Szalay Zoltán, Durica Kati és Bujna Zoltán. Beszélgettünk egyet - virtuálisan - az Amargant Színházi Műhely főszervezőjével, és a közönséget is bevonva felolvastuk az Okuláré Projekt idei évadának legjobb drámáit. Emellett berendeztünk egy sötétkamrát, fotóztunk, előhívtunk és nagyítottunk, Gyetvai Zoltánnal kollódiumozhattunk, mindenféle technikát próbáltunk, a fotók most is készülőben...

Variáció(o)k szombat esti útvonalakra, avagy kétezer-tizenötben is múzeumok éjszakája Brünnben

Kedvcsináló következik, a felsorolás teljességének igénye nélkül.  Szerencsés  bogarászást!  Az igazi programbőségért  íme: http://www.brnenskamuzejninoc.cz/!

Egy futballfüggő válaszai

Hogy mi érez egy futballfüggő egy El Clásico nézése közben? Ugyanazt, mint a Nagypaka-Egyházgelle meccs nézése közben - mondja Gazdag József. A futballfüggő nem válogatós. Emellett író és újságíró. 2004-ben jelent meg a Kilátás az ezüstfenyőkre című elbeszélés-kötete, jól ismert figurája a Komáromi Szalon rendezvényeinek, és több mint egy évtizeden át írta és szerkesztette az egyetlen szlovákiai magyar napilap focikalauzát. 

Villámbeszélgetésünk – melyet teljes egészében a Sárga Szamár májusi számában olvashattok – legyen kedvcsináló a péntek esti könyvbemutatóhoz. Este hat órától a Rusty Nailben.

Ha megfizettetjük, az nézzen is már ki valahogy... kérném szépen!

Kelet- Szlovákiában járunk, a 2015-ik esztendő -hogyan máshogy, mint- hófúvásos februárjában. Ez még nem a Vadkelet, "szakértők" tudják, hogy Kassa város a határa a két térségnek.

Két szemeszter közti megpihenésképp hazalátogattam, és mint nem kellemes, de szükséges programpontot, a fogorvoslátogatást is felvettem az elvégezendő teendők címszó alá. Elvégre, rég jártam nála, megnézem, hogyan is viseli magát (ahogy azt apácskám szokta mondani, aki az orvosokat kizárólag az ő egészségi állapotuk felőli aggodalmának elmulasztása céljából látogatja :) ).

Húsvéti képeslap

Flitterfülű nyulak, aranyszőrű kiscsirkék, karemellizált cukortojáskák és szaténból ragasztott tyúkanyók ellenére kívánunk áldott húsvétot minden kedves Sárga Szamár olvasónak:

Buborékpukkasztás Brünnben

Ha tavasz és Brünn, akkor Jeden svět dokufilmfesztivál. Ezt jó, ha az ember az eszébe vési, és időt kerít magának rá (különben lemarad és sajnálni fogja... nagyon).

A 17. alkalommal megrendezésre kerülő fesztivál március elején már megjárta Prágát, most Brünnben pukkasztgatja előítéleteink buborékait, hogy aztán továbbutazzon még legalább harminc helyszínre. Bár már múlt hét keddtől él Jeden svět lázban az Art, Scala és Lucerna mozi vagy például a Trojka, egészen 24-ig (újabb kedd) adott a lehetőség, hogy e filmek által is szélesítsük látókörünket.

.csalódás/ .sklamanie

(pre slovenskú verziu pozri nižšie)
A könyvmolyság azon alfajába tartozom (tartoztam), amelybe a .týždeň szlovákiai hetilap olvasótáborából még biztosan egynéhányan, akik erre a "véleményformáló sajtótermékre" pavlovi reflexszel reagálnak. Valahogy úgy alakult, hogy a gimnáziumi és az egyetemi évek alatt is a hazajárás egyik (a tengernyi közül!) csodája az volt, hogy egy kazalnyi még olvasatlan finomság (=.týždeň) várt rám. A tartalmat nyeltem és emésztettem, véleményt formáltam, egyetértettem vagy éppen nem... most be kell látnom, idealizáltam én ezt a platformot. Vagy talán inkább az embereket, akik ezen keresztül hirdették véleményüket...

(Kortárs) költőkről Lilivel

Egy füstös-gitáros estén beszélgettünk Saróka Liliánával. A Weöres Sándor és József Attila versfoszlányok ott zümmögtek még az este hangulatában, elbűvült minket a Blake-dal, amely – mint megtudtuk, egyetlen olyan vers a verséneklő lány repertoárjában, amely nem magyarul íródott – minket viszont az is érdekelt, kiket kedvel Lili a kortársak közül.

Száll a Szamár

Az elmúlt hét az utazás jegyében telt.

Tiroli képeslap

Vakító napsugarak ragyogják be a hófödte hegyoldalakat, amint szétnézünk Zweitausender legtetején. Amerre szem ellát, sífelvonók seregei kötik össze a völgyeket a fehér cukormázzal befújt hegycsúcsokkal. 

Brünn és a művészeti galériák

Brünn szép kicsi utcácskái csak úgy hemzsegnek a művészetek bohém levegőjétől. Mindenki megtalálhatja a magáét bármilyen ágazatban. Az utcai zenétől kezdve a filharmóniáig, a kicsi független színházaktól a városi főszínházig gazdag és dús kultúrális programok kínálkoznak minden téren...

Hogyan szavazzunk - majdnem - külföldről

A szlovákiai közélet egyik legjelentőségteljesebb és legmeghatározóbb eseménye kétségkívül a köztársaságielnök- választás lesz a 2014-es évben. Nehezen tudom elképzelni, hogy akad valaki, aki még nem találta szembe magát valamelyik jelölt alig burkolt kampányával, holott (!!!) a kampány még egyáltalán nem is kezdődhetett volna el. A jelöltekről így már tudunk eleget, pontosabban rengeteg információt, amelyek nélkül kellemesen meglennénk, de a lényegesek valahogy nem és nem tudnak eljutni a választópolgárhoz. Hasonlóan nagyon keveset hallani arról is (ha egyáltalán hallani), hogy van-e lehetőség külföldről való szavazásra vagy egyéb alternatív voksleadásra... Pedig buzdítani kellene a népet a szavazásra és megismertetni a jogaival. A "népnek" pedig keresnie kellene a lehetőséget, hogy valahogyan kifejezhesse a véleményét, hiszen ehhez, mint demokratikus állam (még) polgárainak, igenis joga van!

Laikus a Modern Művészetek Házában....

Nem bírtam fölkelni a délelőtti előadásra. Pedig emlékeztem tavalyról, milyen élvezetesen gömbölyíti ez az előadó úr felfogható történetekké a látszólag értelmetlen pacsmagokat. A lelkesedése meg külön jót tett az előadásnak, mondatai nyomán én is szeretni kezdtem, feltétlenül és ragyogó szemekkel, a gubancos firkákat, provokatív figurákat, a falevél-festményeket, a törékeny és megismételhetetlen megmozdulásokat, egy szóval a számomra egyébként érthetetlen modern művészetet.

Címtelenül Cymruról

Hol volt, hol nem volt, volt egy nemzeti hős. Úgy hívták, hogy Owain Glyndŵr, élt cca 1349-1415. Owain Glyndŵr egy nap széttekintett a széles walesi tartományon, és így szólott:

-  Ó, istenadta walesi nép, igába hajtottak téged a galád angol urak! Eljött az ideje, hogy valaki kirobbantsa ellenük a Nagy Walesi Nemzeti Felkelést, hogy a tizenkilencedik században legyen miről Nagy Waleszi Nemzeti Eposzokat írni. 

Mitől lesz mosolygós a nyaratok?

Fura kis dolog az endorfin, ezen gondolkozom már napok óta. Ha a külső és belső tényezők megfelelőek, rengeteg tud termelődni belőle az ember szervezetében. Belső tényező a nyitottá válás. Odafigyelés. A másik el- és befogadása. A külső tényezők meg.... eddig jutottam, amikor megláttam Kiss Ambrus, a Bátor Tábor önkéntes-koordinátorának felkérését. Nem titok előttetek sem, hisz rengeteg beszélgetésen volt már alkalmatok hallani, hogy a Bátor Táborból mindig mosoloygva térnek vissza az önkéntesek. Talán ennek is van valami köze az „endorfinomokhoz”. De nézzétek inkább, Ambrus mit mesél:

Világlátás szombatra

Szeretem, ha időnként maga a nagyvilág keveredik utamba. Belémbotlik, mint egy spanyol turista a Petrov tövében, elkeseredve keresve a "központot" (centrum? you mean the main squeare? or the Ceska train stop?), vagy lazán befogadva, mint a Couchsurfing-es péntekek kavalkádja. Attól, hogy elköteleztem magam egy-két dolog mellett, amelyek Brünnbe kötnek, szívesen veszem még, ha meglátogat --- talán használhatnám azt a szólást Mohamedről - a Brünnön kívüli világ. Mondjuk így, szombat délután. Egy pohár finom latté mellett.

 

Pillanatnyi epifánia

Vajon milyen lehetett a századforduló Dublinjában élni? Vajon milyen lehetett íróként működni egy olyan társadalomban, ahol a pattanásig feszülnek az indulatok, ahol az emberek nemzeti és vallásos nézeteik alapján különböztetik meg egymást? Ahol az írek az angolokat, a katolikusok a protestánsokat utálják tiszta szívből? 

Filmsarok: Alois Nebel

Idén, a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon és az azt megelőző kritikaíró pályázat kapcsán találkoztam az Alois Nebel cseh animációs filmmel. A fesztivált kétévente rendezik meg, így az elmúlt két év európai animációs filmterméséből lehetett választani téma gyanánt. Végigfutva ezen a listán, az Alois Nebel már a trailerek alapján is messze a legizgalmasabb alkotásnak tűnt, s végül erről írtam is elemzést, s nem utolsó sorban egy maradandó filmélménnyel lettem gazdagabb.