Alekszandr Petrov megelevenedő festményei

Először az Alekszandr Petrovos cikkemnél éreztem azt, hogy a blogforma jobban megfelelne a publikálásra. Épp ezért annak ellenére, hogy a komplett júliusi számot elérhetitek már digitálisan lapozható változatban is, ezt a cikket mégis kiemeltném. Az alábbiakban olvashatjátok az eredeti szöveget, kiegészítve egy nem elhanyagolható tartalommal: a filmekkel. Jó olvasást és filmezést kívánok!

Hóra várva

Mi, aki visszapergettük és kiveséztük 2014-es magaviseletünket, lemondóan sóhajtottunk, legurítottunk egy pohárka forralt bort és tudomásul vettük, hogy a Mikulás egy darab szénre sem fog érdemesnek tartani idén, nem is babrálunk cipőnk suvickolásával. Jobb híján azt lessük, mikor kezd el havazni. Függetlenül attól, hogy a hőmérő plusz ötöt mutat, bizakodva bámulunk ki az ablakon, bízva abban, hogy egy hirtelen érkező hidegfront - hipp-hopp - kristályos hópelyhekké varázsolja a lagymatag esőcseppeket...

Vissza a nyárba

Míg gőzerővel dolgozunk a Mikulásnapi újságon, addigis kalandozzatok vissza a nyárba. Kellemes olvasást!

Előadás a Bátor Táborról Brünnben: új köntösben

 november 26, szerda

Biztos sok helyről, s sok oldalról hallottál már a Bátor Táborról, esetleg elmentél már ilyen előadásra is… Akár igen, akár nem a válasz, itt helyed! 

Hogy miért?

Kisprivatizáció és a Vyškovi sörök emlékezete

avagy milyen volt letűnt idők Sárga Szamara

Szombat este még roptuk a táncot a Jugyik bálján, a vasárnapi vonattal mentünk fel Brünnbe. Hétfőn pedig már készenlét volt a városban. Éjjel röplapok kerültek a koleszokra... Ott maradtunk három hétig, nekem már nem volt más ruhám, tavaszi cipőben, hóhullásban, agyonfagyva, betegen jártunk ki tüntetni... szembeálltunk a Svoboďákon a vízágyúkkal és nem tudtuk, hogy a tömegbe spriccelnek-e... az egy kivételes állapot volt, óriási privilégium, hogy ott lehettünk Brünnben 89 novemberében.

Ki lesz Lala, ha én leszek Lili?

A múlt heti Live Szamár, azaz szerda esti kávézáházi töredék.  Egy felhívás folytatása.

Zsófi tollából.

„Hidd el, hogy érted”

Ilyés Lénárddal a Halottaskönyvről

Szamszára. Létforgatag. Világra jövés-menés. Férfigyerek. Lánybácsi. Lélekvándor... Október 9-én talán Nektek is hasonló szavak jutnak majd eszetekbe, miközben szavak nélkül pereg, mint hófehér rizsszemek, Formanek Csaba, Ilyés Lénárd és Pignitzky Ádám előadása. És mivel a karma úgy akarta, alkalmam nyílt egy kis előzetes, közhasznú netcsevelyre. Úgy döntöttem, nem fésülgetem túl sokat Leó lendületes válaszait, íme, olvassátok csak – Leo is typing.....

Magyar retróhangulat a Kafedik Filmklubban

Kovásznai György Habfürdő című animációs filmje 1979-ben, a Pannónia Filmstúdióban készült el, a stúdió filmjei között is fekete bárány. Noha az állami stúdióban főleg gyerekeknek szóló egészestés filmeket készítettek, ez kivétel. Azonban a film nem találta meg a felnőtt közönségét a korában. Ez a fajta korának szóló, beatnemzeték zenéjére készült - nem is animációs film, hanem “zenés trükkfilm szívdobbanásra” - eltűnt a süllyesztőben az érdektelenség miatt. A nézők nem rohamozták meg a mozikat, a kritika is hűvösen fogadta, Kovásznai pedig bele is betegedett a kudarcba.

Szerelemtelenül?

(Belép, szövegkönyvvel a kezében.)

(Belép, szövegkönyvvel a kezében.)

- Miért készülünk kortárs drámák felolvasására? 

- Mert készülünk, hétfőn este a Skleněná louka padlástermében. 

- Tessék minket tetten érni.

Live Szamár - újrakezdés

Mikor és hogyan indult a Live Szamár ötlete? Úgy egy évvel ezelőtt, körülbelül ilyen hangulatban. Az volt a gondolat, hogy a kávéillatot és a hely varázsát egy(-egy) hangulatos cikkbe gyúrjuk át. Olyan brünni kávézókban találkoztunk rendszeresen, amelyektől azt reméltük, hogy inspirálni fognak minket cikkek írásához a blogra és cikkek írásához az újságba. Voltak is ragyogó pillanatok, mélázó pincérnők (promiňte, co jste si objednali?), füst és homály, egy hatalmas eb, néhány birka is, mikor épp szabad ég alatt ücsörögtünk, olykor törtek a poharak, és mi ötleteltünk és ittuk a kávét, és volt hogy kofolát és sört is, és lejegyeztük, elveszítettük a papírt és írtunk helyette egy sokkal jobbat...

Ínség-konyhaművészet

Egyszer egy zseniális mondatot csíptem el cimborám telefonbeszélgetéséből, miközben a barátnőjével szervezték a programjukat. Drágám, akkor este megcsináljuk párkapcsolatunk ételét? Furdalta az oldalamat, mi is lehet az a különleges étek, hát rákérdeztem. Hát mi, spagetti! Egyikünk sem egy konyhatündér. Persze, nagyon kinevettem. Egyetemista koromban nem éltem valami nagy lábon. Főleg azután, hogy a kis gyakornoki fizetésem vásárlóereje olvadozott a gazdasági válság éveiben. Először kényszerből, utána már csak azért is sportot űzve a dologból, de ráálltam a kiadós, különleges-kreatív, vagy éppen a régiek egyszerű ételeire, amelyekben az a közös, hogy pofátlanul olcsóak, mégsem kárhoztatnak az egyhangúságra. (Nem tudom nem megemlíteni, hogy akárhányszor ebédelek a Rebioban kognitív disszonanciával küzdök: ezeket a szójás, magos ételeket akkor ettem mikor rá voltam szorulva, de jó marketing-stratégiával mindent el lehet adni magasabb árkategórában...)  Szóval íme egy ízelítő az ínségkonyha-művészetemből.

Kazinczy - 13

Mikor másodikban kezembe vettem a Fogságom naplóját Kazinczytól, nem gondoltam volna, hogy még idén is szemezgetek Számotokra történeteket belőle. Igaz, a napló több, mint öt év hányattatását örökíti meg. Elfogatásától, kihallgatásától kezdve a brünni, obrocitzi, kufsteini raboskodáson keresztül, hetekig tartó utazásokon át kíséri Kazinczyt Munkácsra, utolsó börtönébe. És hogy miért nem unom még mindig a naplót? Nos, korrajzon kívül emberképnek is kitűnő. A festményekről, nyelvújításáról, verseiből ismert Kazinczy helyett egy hús-vér ember képét tárja elénk....

Történet a papírrepülőről és a sörről, ami nem jön

Ez az írás tegnap este indult a Radnická legfelső terméből, ahol - aki ott volt, az tudja csak igazán - borultak a székek, olyan hevesen ismerkedtek a résztvevők. A Radnickából továbbsétált az esős Silingrákon át egy meglehetősen disztingvált vendéglátóipari egységbe, ott legurított egy sört, majd továbbkacsázott egy Veveří utcai kiskocsmába. És hogy ki írta meg a tegnap este történetét? Az elsőstalálkozó résztvevői.

Mert az a 45 é(r)v meghozta gyümölcsét múlt héten

Hajtok: lap, lapp... nem lapp, csak lap. Nem is lapp-lap, csak olyan egyszerű fehér: sok fa szárad a lelkén... Szóval, hol is vagyok? A fehér lápon... akarom mondani lapon. Mármint, a szemem jár a lapon... mármint, a lap képe jelenik meg az agyam megfelelő részében. A képből gondolat születik... ott, valahol a szürke agysejtecskék (vagy fehérek, ki mondja meg?) között, a gondolatok emlékfolyammá kapcsolódnak és a KAFEDIK krónika lapozgatása a 45-ös születésnap újraélésével kecsegtet.

45 érv, miért legyél csütörtöktől szombatig Brünnben

(1) Például azért, mert Gergő végre-valahára elkészítette a plakátot, amely szemet gyönyörködtető látványt biztosít mindazoknak, akik megtekintik. A plakát természetesen felbukkanhat ilyen-olyan online felületeken, teljes élményt azonban csak nyomtatott formában, brünni levegővel inhalálva garantálunk. (2) Emellett, bekerülsz az 50-ik szülinapi buli ingyenjegyéért folyó sorsolásba, amennyiben helyesen válaszolsz alábbi kérsésünkre: kinek az alkotása inspirálta a plakátot? 

Kvety, včely, jemné veci

Je to rock, folk, world music, štipka bluesu a jazzu. Niekedy až experimentálny hip hop s elektronikou, ale prevažne akustika. Je to kapela, ktorá ohúri obecenstvo nielen hudobnou a textovou, ale aj vizuálnou stránkou so svojimi videoklipmi a atypickými kolážami na obaloch albumov. Kapela bola založená prvýkrát v roku 1993, od roku 1999 hrá neustále a predstavuje pozoruhodný kúsok brnenskej alternatívnej scény. Na otázky nám odpovedá Martin Kyšperský z kapely Květy.

Fekete-fehér-sárgán

Azt, hogy hogyan készült az áprilisi papír kiadványunk, figyelemmel követhettétek itt. Nos, akinek a végtermék akkor áprilisban nem jutott a kezébe, esetleg májusban, júniusban, júliusban, sőt, augusztusban sem, nos, akkor nézzétek csak:

áprilisi szamár

Kazinczy - 12

1795 szeptember 24-én indult Kazinczyval és fogolytársaival útnak az őket Brünnbe szállító öt hintó Budapestről, és 1800 július 26-án este ért Kazinczy újra Magyarország területére. Noha még mindig fogolyként utazott, és továbbra sem tudta, mi vár rá, a régen látott ismerős helyek és a számára fontos emberekről szerzett hírek jelentősen javítottak kényszer-utazásának hangulatán.

Honnan jön a Koala?

Meleged van. Szomjazol. Az árnyékos kerthelyiség láttán azonnal összefut a nyál a szájadban. Úgy érzed, eljött a Kofola ideje. Már látod magad előtt a barna nedüvel töltött félliteres üvegpoharat, ahogy lecsapódik oldalán a vízpára.... Ekkor megáll előtted a pincér és kiigazítja rendelésed: "(Csak) Koalát csapolunk".

Ősz eleji szemek

Két dolgot érdemes szeretni a szeptemberben: a szüretet és a színházi évad kezdetét. Míg az elsőért ajánlott Brünntől déli vagy délnyugati irányt venni és felfedezni Mikulov és Znojmo festő térségeit, az utóbbiért maradjunk Brünnben, és kattintsuk a nézzem csak.... opcióra. Ígérem, csempészek hozzá egy csepp nyarat is fesztivál és film formájában.

Nyár közepén Brünnben

Azt mondják, nyáron egész más arcát mutatja a város. Azt mondják, ilyenkor nyugalom van, csend. Ilyenkor, azt mondják, hazamennek Brünnből a diákok. A rosszmájúak ehhez hozzáteszik - Szlovákiába. Nade mi a helyzet a valóságban?

.csalódás/ .sklamanie

(pre slovenskú verziu pozri nižšie)
A könyvmolyság azon alfajába tartozom (tartoztam), amelybe a .týždeň szlovákiai hetilap olvasótáborából még biztosan egynéhányan, akik erre a "véleményformáló sajtótermékre" pavlovi reflexszel reagálnak. Valahogy úgy alakult, hogy a gimnáziumi és az egyetemi évek alatt is a hazajárás egyik (a tengernyi közül!) csodája az volt, hogy egy kazalnyi még olvasatlan finomság (=.týždeň) várt rám. A tartalmat nyeltem és emésztettem, véleményt formáltam, egyetértettem vagy éppen nem... most be kell látnom, idealizáltam én ezt a platformot. Vagy talán inkább az embereket, akik ezen keresztül hirdették véleményüket...

Amíg a sátor be nem á-zik-zik

Hívtam, olvasson Micimackót  a Sárga Szamár sátorban, de a horgolt virágocskák jobban érdekelték. Végülis gyönyörű, színes virágocskák. Milne bácsi biztos megértené.

Vedd le a polcról - helyzetjelentés a Sárga Szamár ponyvája alól

Gyilkosságok, hullák, pazar bikinik a sárga ponyva takarásában. Csipetnyi helyszíni tudósítás a Sárga Szamár sátor környékéről. Gombaszögi Nyári Tábor.

Megérkeztünk....

 ...a Gombaszögi Nyári Táborba. Nem sokat teketóriáztunk, felépítettük a tábor olvasósátrát.

Túlélési útmutató fesztiválokra

Vannak azok a hasznos tanácsok, amelyek már mindenkinek a könyökén jönnek ki. Vannak azonban azok a pilanatok is, amikor a buta véletlenek és banális döntések következményei megelőzhetőek lennének, ha ezek a tanácsok nem követték volna az egyik fülünkön be, a másikon ki útvonalat.

A már unalomig ismert hasznosságok helyett álljon most itt néhány más is. Hát ez nyilvánvaló!- mondanánk elsőre, pedig... biztos?

(Kortárs) költőkről Lilivel

Egy füstös-gitáros estén beszélgettünk Saróka Liliánával. A Weöres Sándor és József Attila versfoszlányok ott zümmögtek még az este hangulatában, elbűvült minket a Blake-dal, amely – mint megtudtuk, egyetlen olyan vers a verséneklő lány repertoárjában, amely nem magyarul íródott – minket viszont az is érdekelt, kiket kedvel Lili a kortársak közül.

Hova mennél?

A vizsgaidőszak nyilván nem a szórakozásról és a különböző programokról szól - ám egy-egy csábító esemény néha fontos motivációs tényező lehet. Ahelyett, hogy könyvek fölött savanyodva követnéd, hogyan váltják egymást csoszogva a percek, turbó üzemmód bekapcs, mert valami sokkal izgalmasabbra akarod használni a tanulás közben megspórolt idődet!

Je to takový šperk

„Tohle je takzvané B.S.D. neboli Budoár staré dámy…“, stiskne kostnatou rukou kliku a nechá návštěvu v němém údivu nad její pořádkumilovností, nad její květinymilovností, nad útulností budoáru podpořenou tkanými koberečky a kožešinkami na zemi, starou dubovou knihovnou s tlustými svazky, hodinami, co netikají, co doslova buší, co hluší uši, těžkými závěsy a obrazy s něžnými baculatými akty.

Száll a Szamár

Az elmúlt hét az utazás jegyében telt.

Hrabal és Márquez

Bohumil Hrabal és Gabriel García Márquez. Míg egyikük szenvedéllyel ír a disznóölésről, másikuk malacfarkakat dugdos szereplői ülepére. Egyikük rózsaszirmokkal szórja teli békebeli örömlányok hamvas testét, másikuk megír néhány regényt a kurváiról. Egyikük egy elhagyott faluba száműzi főszereplőjét, ahonnan  emberek és állatok is elmenekültek, másikuk egy falut épít az őserdő közepén. Egyiküket a kommunista rendszer cenzúrája próbál elfojtani, másikuk vígan parolázik Fidel Castróval. A párhuzamok és ellentétek sorát folytatni lehetne. Egyikük márciusban lett volna száz éves, másikuk a múlt héten halt meg.

Áprilistizenegyre

A lexikális hipotézis jut eszembe. Gondoltátok volna, mennyi mindent őriz a nyelvünk? Egyesek szerint ott tükröződik minden, ami valóban fontos az emberiségnek. Az összes tudásunk a világról, istenekről, csillagokról, fákról, önmagunkról, évezredek letisztult tapasztalata, na mindez a szavainkba van csomagolva. "Szavak - ez mindenünk" - sóhajthatnám Samuel Beckett-tel. És ez fordítva is érvényes: ami igazán fontos, arra létezik, vagy ha nincs, kitalálunk szavakat (ha nagyon fontos, kettőt, hármat is). Szóval nevet adunk kutyánknak, macskánknak, kocsinknak, kedvesünknek, nevet adunk a lelkünkben zajló háborúknak is (honnan jönne a szerelmes, féltékeny, nyűgös szavunk;). Az egész persze azért jutott eszembe, mert személyiséget kutató elmélet is épült erre a hipotézisre. És az egész mégis azért jutott eszembe, mert április 11. számomra a szavak ünnepe.

Cuore sportivo

Miután utántöltöttem a hűtőrendszerbe, mert a valószínűleg repedt hűtőn szivárog a folyadék, gyors uzsonna-vacsora után végre elindultam a krpolei tescoba. Bő egy hete nem mentem az autóval, nem lehet 3 kilóméter után leállítani a még be sem melegedett motort, kínzás lenne ez neki. Menjünk még egy kört előtte. Kereszteződésnél balra tértem, gondoltam, hogy teszek egy kerülőt a négysávosokon, addigra minden szépen eléri az üzemi hőfokot.

A sors akarta ezt így, tudat alatt már egyértelmű volt, hogy merre megyek. Rövid négysávosozás után letértem arra. Jehnice. Az útra, arra A Szent Útra, ami Blanskoba visz. Megvan az oka annak, hogy miért ez a kedvenc útszakaszom Csehországban. Sokáig tartana leírni, 1 méternyi papirusztekercs kéne ehhez, ezért nincs is értelme belekezdeni. Viszont objektíven nézve is élvezetes, jó kanyarkombinációk, tempós ívek vannak végig az úton. Odafelé menet nem forszíroztam nagyon, laza gyorsítás, kényelmes váltás. Kilencvenen belül tartottam a sebességet, természetesen az ívekben is. Jó a nyárigumi, és igen, a sportfutómű most nyer értelmet.
Šeberovban megfordultam, és a falutábla elhagyása után tudtam, hogy most padlógázt kell nyomni. Jó a tempó, de a kanyarokban azért még óvatos voltam. Vranov után viszont minden megváltozott. Elképesztő, minden gyorsabb kanyarbevétel után vagy közben elhangzott egy aztakurva. Nem kíméltem, olyan gyorsan mentem, amilyen gyorsan a képességeim engedték. Ez talán jobb, mint a szex, hiszen az evilági, viszont ez a sebesség természetfeletti. Soha ilyen gyorsan még nem mentem semmivel, dimenzióváltás ez a sebesség.
Nem tértem le balra vissza Jehnice felé, egyenesen mentem tovább padlógázzal. Hármasban vagy négyesben bevenni egy ívet padlógázzal az az élmény, mikor valóban elkezdi a szervezet termelni az adrenalint és endorfint egyszerre. Lelekovice. Motorfékkel lelassulás 50-re, tátott szájjal és a majdnem kipottyanó szemekkel nézés. A sok koffein miatt még a szívem is félrevert. Az örömtől majdnem könnyek csordultak ki a szememben.

Brünnben zsibbadt testtel, pörgő gondolatokkal, fülig érő mosollyal gurultam a négysávosokon. Utolért egy ugyanolyan típusú autó a belső sávban, belőle egy csinos anyuka integetett. Szia típustárs!
Azt hiszem ma már érdemes volt élni, nyugodtan megyek majd aludni.

Párizsban járt(unk) az ősz(szel)

Olyan lehetőség nyílt meg előttünk az ősz elején, amire szerintem senki sem mondana nemet. Egy ismerősünk, aki az egyik cserediák program keretén belül tölt egy szemesztert a francia fővárosban, felajánlotta, hogy ha van kedvünk látogassuk meg őt, és ismerkedjünk meg a várossal. Nem sokat haboztunk. Gyors egyeztetés után úgy döntöttünk, hogy repülni fogunk, lefixáltuk ott-tartózkodásunk hétvégéjét, megvettük a repjegyeket és már nem volt visszaút.

Csodacsibék és fejetlen szamarak

valahogy olyan jóleső forgatag volt. annak ellenére is, hogy sörözéshez mérten kevesen jöttetek el. de talán ezért is ültünk olyan kényelmesen, és mindenki jól látott az apró színpadon üldögélő apró leányzóra, aki varázshangjával csodacsibéket hozott. meg örök ösztönzőt, anyaföldet. és női szívet, mint öröklakást. néma holdat, meg mindig mindenről elkésőket. farkas leszek, azt bánomot. föld felé éneklőket. és az őrült festő-költő madárszerelmét...

Kazinczy – 11

Mint már az előző "epizódban" megtudtuk, a raboknak akkor van jó dolguk, ha úton vannak. Ám a tartós információ-megvonás, csak úgy, mint most, akkor is kevert némi keserűséget az utazás örömeibe. Képzeljük el, hogy hetek óta úton vagyunk, de nem tudjuk, hova visznek minket, és mi vár majd ránk az út végén.... Kazinczyék június 30-án indultak útnak Kufsteinből, és csak az érintett városok fekvése alapján találgatták, vajon merre tartanak.

Bújj be egy sörre a...

...Řezavý hřebík nevű, pincehelyiségben rejtőző vendéglátóipari egységbe, csütörtökön, mondjuk este hét tájékán. Ott lesz Saróka Lili is.

Tiroli képeslap

Vakító napsugarak ragyogják be a hófödte hegyoldalakat, amint szétnézünk Zweitausender legtetején. Amerre szem ellát, sífelvonók seregei kötik össze a völgyeket a fehér cukormázzal befújt hegycsúcsokkal. 

Scala 3x

A Scala mozit talán nem is kell bemutatni a brünni diáknak. A Masaryk egyetem egyetemi mozija 2013-ban kezdte meg működését, bár az épületben már majd száz éve is mozi üzemelt. A Scala figyelemreméltó történetében a lassan egy éve induló kezdeményezés, mondhatjuk úgy is, hogy új fejezetet nyitott.

A retro ülések között az ember szinte úgy érezheti, hogy a 30-as évekbe csöppent, és ekkor elindul egy Katy Perry klip. Így kezdődött a mi scalás hetünk. Csóválhatja a fejét az olvasó, hogy hol a kapcsolat egy egynyári pop sláger és egy mozi között. A kapocs a mozi különleges projektje, az Audiovize, amely minden kedden este próbál különleges áttörési lehetőséget találni a hangi, képi és zenei világ számára. Ezen a héten a videoklipek voltak terítéken. Tíz kiválasztott alkotáson keresztül vezettek minket végig a legújabb trendeken, de akadtak eszement darabok is, amelyek széles vásznon egy kompakt sűrített ingercsomagot zúdítottak a nézőre. Igaz az indítás kicsit megrázó lehetett (Katy Perry, Lady Gaga) azok számára, akik a jó öreg alternatív vonalat preferálják inkább, de a mozis-klip-élmény úgy érzem kárpótolt bőségesen. Igaz az utolsó fél órás Kanye West blokk túl nagy pont volt már az i-re, de ez is megbocsájtható bűn, ha egy MTX Tatra V8 robog el az első három percben.

Brünn és a művészeti galériák

Brünn szép kicsi utcácskái csak úgy hemzsegnek a művészetek bohém levegőjétől. Mindenki megtalálhatja a magáét bármilyen ágazatban. Az utcai zenétől kezdve a filharmóniáig, a kicsi független színházaktól a városi főszínházig gazdag és dús kultúrális programok kínálkoznak minden téren...

Hogyan szavazzunk - majdnem - külföldről

A szlovákiai közélet egyik legjelentőségteljesebb és legmeghatározóbb eseménye kétségkívül a köztársaságielnök- választás lesz a 2014-es évben. Nehezen tudom elképzelni, hogy akad valaki, aki még nem találta szembe magát valamelyik jelölt alig burkolt kampányával, holott (!!!) a kampány még egyáltalán nem is kezdődhetett volna el. A jelöltekről így már tudunk eleget, pontosabban rengeteg információt, amelyek nélkül kellemesen meglennénk, de a lényegesek valahogy nem és nem tudnak eljutni a választópolgárhoz. Hasonlóan nagyon keveset hallani arról is (ha egyáltalán hallani), hogy van-e lehetőség külföldről való szavazásra vagy egyéb alternatív voksleadásra... Pedig buzdítani kellene a népet a szavazásra és megismertetni a jogaival. A "népnek" pedig keresnie kellene a lehetőséget, hogy valahogyan kifejezhesse a véleményét, hiszen ehhez, mint demokratikus állam (még) polgárainak, igenis joga van!

Laikus a Modern Művészetek Házában....

Nem bírtam fölkelni a délelőtti előadásra. Pedig emlékeztem tavalyról, milyen élvezetesen gömbölyíti ez az előadó úr felfogható történetekké a látszólag értelmetlen pacsmagokat. A lelkesedése meg külön jót tett az előadásnak, mondatai nyomán én is szeretni kezdtem, feltétlenül és ragyogó szemekkel, a gubancos firkákat, provokatív figurákat, a falevél-festményeket, a törékeny és megismételhetetlen megmozdulásokat, egy szóval a számomra egyébként érthetetlen modern művészetet.

Címtelenül Cymruról

Hol volt, hol nem volt, volt egy nemzeti hős. Úgy hívták, hogy Owain Glyndŵr, élt cca 1349-1415. Owain Glyndŵr egy nap széttekintett a széles walesi tartományon, és így szólott:

-  Ó, istenadta walesi nép, igába hajtottak téged a galád angol urak! Eljött az ideje, hogy valaki kirobbantsa ellenük a Nagy Walesi Nemzeti Felkelést, hogy a tizenkilencedik században legyen miről Nagy Waleszi Nemzeti Eposzokat írni. 

Mitől lesz mosolygós a nyaratok?

Fura kis dolog az endorfin, ezen gondolkozom már napok óta. Ha a külső és belső tényezők megfelelőek, rengeteg tud termelődni belőle az ember szervezetében. Belső tényező a nyitottá válás. Odafigyelés. A másik el- és befogadása. A külső tényezők meg.... eddig jutottam, amikor megláttam Kiss Ambrus, a Bátor Tábor önkéntes-koordinátorának felkérését. Nem titok előttetek sem, hisz rengeteg beszélgetésen volt már alkalmatok hallani, hogy a Bátor Táborból mindig mosoloygva térnek vissza az önkéntesek. Talán ennek is van valami köze az „endorfinomokhoz”. De nézzétek inkább, Ambrus mit mesél:

Mindennapi…

Réges-rég, egy másik évezredben, egy vakmerő kis család nekiállt az Alacsony Tátra meghódításának. Pakoltak magukkal kenyeret s minden jót. Szép erdők, friss levegő, na meg a fincsi otthoni ennivalók. Egy napon viszont elfogyott a kenyér. Nem maradt semmi hátra – irány a dóvali közért kenyérvásárlási célból. Nah, itt kezdődtek a komplikációk, kenyér csakis és kizárólag barna, köménymagos volt. Itt éltem át életem első olyan élményét, amikor is bebizonyosodott számomra, az otthoni kenyér a legjobb a világon. Teltek, múltak az évek s egy évezred is fordult, megérkeztem Morvaföldre, Brünnbe. Hasonlóképen az otthoni kenyér egy idő után elfogyott s a helyi közért felkutatása után csak annyit konstatáltam, basszus mintha a Tátrában, Dóvalon lennék. Barna volt s köményes.

Világlátás szombatra

Szeretem, ha időnként maga a nagyvilág keveredik utamba. Belémbotlik, mint egy spanyol turista a Petrov tövében, elkeseredve keresve a "központot" (centrum? you mean the main squeare? or the Ceska train stop?), vagy lazán befogadva, mint a Couchsurfing-es péntekek kavalkádja. Attól, hogy elköteleztem magam egy-két dolog mellett, amelyek Brünnbe kötnek, szívesen veszem még, ha meglátogat --- talán használhatnám azt a szólást Mohamedről - a Brünnön kívüli világ. Mondjuk így, szombat délután. Egy pohár finom latté mellett.

 

Alsókalocsa Brünnben

Mottó: Ha a SULI szóban két betűt lecserélünk, és egyet elhagyunk, SÖR-t kapunk.

Valami olyan helyet kerestünk, ahol még eddig nem jártunk, de nem esik messze a városközponttól, ahol diákpénzből is ehetünk-ihatunk, de mégis hangulatos, ha lehet, egyedi légkör fogadja a vendéget. Laci hozta a jó tippet, így aztán elmentünk --- Alsókalocsába.