Szerdaeste, Ópium #2: eredmény születik

A többhónapos pihenés után újra összedugtuk kobakunk és megszerveztünk a köszöntő, ismerkedős, pexeszózós Sárga Szamaras találkát. Szó volt Gombaszögről, Okuláréról, "melyik koleszon laksz"-ról, Megahétvégéről, diktafonról. Miután betoltuk azt a három fürt szőlőt, amit hoztam, pislogtunk párat a kávézó megújított színfalaira és a kiszolgálási módszereire, majd mindenki leadta a voksát az irodalmi verseny számára legszimpatikusabb alkotására. Az élőszavazás eredményét hozzáadtunk a blogra érkezett szavazatokkal. A nyertes alkotás nem más, mint linkingabo A hárombetűs élet küszöbén  című verse lett, tizenhárom szavazattal. Linkingabónak tehát jár az egy üveg bourbon! Köszönjük a hozzájárulásokat versenyünkhöz és az esti hangulathoz, ami az ütnivaló pincérek tempója ellenére is remek volt.  

Ébred a szamár

Itt az ősz, egyre több, sötétebb és hosszabb az éjszaka, több a munka és az iskola, ezzel arányosan nő egy átlag-brünni-diák átlag-kávé-adagja is. 

Megmossuk a szamarat

Téved, aki úgy gondolja, újévkor kell fogadalmakat hozni. Nézzük csak: kinek sikerült betartania a szilveszterkor megfogadott dolgait? Neked sem, ugye? Annak ellenére, hogy színes és bő alkoholfolyammal öblítetted őket éjfél előtt, éjfélkor és éjfél után?

Párhuzamos történetek: vizipipa est

Vol.1. - Jason

Jajjjj, jöjjön már az a három óra. Hazamegyek, takarítok. De jó, hogy csak hétre jönnek…

Sikálom a parkettát. Asszem összeesek. Ma csak öt húszkit ettem, és már negyed hét. Atyagatya, lassan itt vannak. Jah, persze nemjövetelek nem Brünnben való létre hivatkozva, illetve egyéb. Mindegy. Csetelések hangzavara rázza dobhártyámat. Többfrontos támadások. Aha, Zsófi, Gyuri, Gergő. Válaszok, melyekre válaszok a válaszok.

Ki lesz Lala, ha én leszek Lili?

A múlt heti Live Szamár, azaz szerda esti kávézáházi töredék.  Egy felhívás folytatása.

Zsófi tollából.

Live Szamár - újrakezdés

Mikor és hogyan indult a Live Szamár ötlete? Úgy egy évvel ezelőtt, körülbelül ilyen hangulatban. Az volt a gondolat, hogy a kávéillatot és a hely varázsát egy(-egy) hangulatos cikkbe gyúrjuk át. Olyan brünni kávézókban találkoztunk rendszeresen, amelyektől azt reméltük, hogy inspirálni fognak minket cikkek írásához a blogra és cikkek írásához az újságba. Voltak is ragyogó pillanatok, mélázó pincérnők (promiňte, co jste si objednali?), füst és homály, egy hatalmas eb, néhány birka is, mikor épp szabad ég alatt ücsörögtünk, olykor törtek a poharak, és mi ötleteltünk és ittuk a kávét, és volt hogy kofolát és sört is, és lejegyeztük, elveszítettük a papírt és írtunk helyette egy sokkal jobbat...

Hrabal és Márquez

Bohumil Hrabal és Gabriel García Márquez. Míg egyikük szenvedéllyel ír a disznóölésről, másikuk malacfarkakat dugdos szereplői ülepére. Egyikük rózsaszirmokkal szórja teli békebeli örömlányok hamvas testét, másikuk megír néhány regényt a kurváiról. Egyikük egy elhagyott faluba száműzi főszereplőjét, ahonnan  emberek és állatok is elmenekültek, másikuk egy falut épít az őserdő közepén. Egyiküket a kommunista rendszer cenzúrája próbál elfojtani, másikuk vígan parolázik Fidel Castróval. A párhuzamok és ellentétek sorát folytatni lehetne. Egyikük márciusban lett volna száz éves, másikuk a múlt héten halt meg.

Mézes szamarak FALKája

Majdnem olyan erőltetett szójáték, mint a Kacsaúszta Tó, de ez egy ilyen nap. Ez egy teliszájjal beszélős, piskótakínálós nap. Egy mindenhonnan picikétkéső, medveszindrómás nap. Amikor a hideg erősebb, mint a fáradtság, amikor érdekek konfliktusa alakul ki az esti közös kávézólátogatásunk és egy filmnézés között. De mivel ez egy mindenhonnan picikétkéső nap, a konfliktus lényegét veszti, és még a piskóta maradékát is odakínáljuk út közben a Česká utcán gitározó bácsinak.

Hogy ma merre jártunk

Hogy is mondta a jelszót? Áegybékettőcénégy..... Vagy nagy betűvel? Nem-nem-nem, nagyá, egy, kisbé, kettő, nagycé, három..... Várj, nem inkább nagyákisegykisbénagykettő.....?;) Heten ülünk az asztal körül, és a wifi-jelszót oldjuk. Nem nehéz, csak rá kell jönni. Sör, kofola, a kompakt kis készletből nem dzsinnek, hanem tea csurdogál elő. Sima tetejű faasztalok, a fal mellett húzódó padok látszólag érdes felületük ellenére sem tesznek kárt a harisnyámban. A földszinten fekete zongora és pop-artosra pingált egyedi asztal a sarokban, a pincében kavics-ágyásba ültetett sörhűtő berendezés. Hangulatos egy hely, de csak később árulom el, hogy hol keressétek. Azért is ültünk most össze, hogy megbeszéljük. A következő papírnyomtatású Sárga Szamarat. Amiben majd elmesélem. Hogy ma merre jártunk.

Live edition - avagy sétáltassunk Szamarat!

Hogy miről szól a Sárga Szamár Live edition, talán nem kell bemutatnom. Közös, kávézós alkotásról, ha mégis. Kicsit talán olyan ez, mint mikor az ember megsétáltatja a háziállatát, és közben még jól is érzi magát. Nos, a mi háziállatunk a Sárga Szamár. (elnézést, volna szíves a wifi jelszót? egy menta tea lesz.) Eddig is követhettétek, merre sétáltatjuk, hogyan kényeztetjük kávéillattal és kofolából fölszálló buborékokkal, ám most egyenesen egy ilyen sétára invitálunk Benneteket. Ne csak olvassátok, gyertek, írjátok, és éljétek velünk! Hogy hol és mikor? Máris mondom, csak elhelyezkedem itt a pincehelyiség díványán:)

Szamár éltetés és néhány elfelejtett kérdés

 

 Ki van nyitva? Nincsen? Hamarabb látom meg Tema és Peti alakját a járdán, mint magát a Paradigmát. Persze, amúgy se sokat látok belőle, nem olyan a szakirányom - lövöm el a poént a pszichológia rovására. A Vörös templom és a Masaryk Egyetem Szociális Tanulmányok Karának háta mögött, közvetlenül egy fodrásszalon szomszédságában. Az ajtón még csak egy apró plakát hirdeti, hogy itt majd hamarosan megnyílik, odabent pedig bukés pinceszag a folyosó végén. Sárga Szamár LIVE edition - ahogy az dukál.

Pesti paranoiáról egy (kettő) Kofola mellett

Pont egy hónapja volt, hogy itt ültünk - mondja Peti. Nem direkt, de most újra. Podobrazy, a kis hatszemélyes beugrás a zongora mellett. Akkor a papírszamár volt a téma, most meg úgy minden. Beszélgetünk fotózásról, tíz éves fiatalodásról, a jövő heti múzeumok éjszakájáról,  zenéről, macskáról, dh táborról, kicsit a gulyásról is, szárnykürtről, meg a 3D-s filmekről. A pincérnő kávézót meghazudtoló tempóban jár ellenőrizni, mindenünk megvan-e, amire vendégnek szüksége lehet. Talán a teremben terpeszkedő üres székek is emelik kedvességét. Még egy kofolát kérek - ja, igen, van kofola! Ez nem csak azért jó hír, mert Budapesten nem kényeztetnek ilyesmivel, hanem mert legutóbb, pont egy hónapja, ahogy Peti megjegyezte, csak a sárga kombajnérka volt....

Most....

Tři ocásci.... még soha nem jártam ebben a kávézóban. Bár igaz, nem is rég nyitották meg, Tema szerint. Azért is szeretem ezeket az estéket, mert újabb és újabb helyeket ismerek meg. Nem egyeztünk meg benne, hogy romkocsma-e. Minden asztala más, méretre is, kinézetre is. Székekből sem sok egyforma található idebenn, és a csillárok örökre elvarázsoltak (hogy jobb, ha villanóval fényképezem, vagy ha anélkül?), és az egyik asztalkán félbe hagyott kötések állnak, nagymamásan a gombolyagba szúrt tűkkel.... (figyu, Tema, akkor nem írok többet erről a helyről, te majd úgyis bemutatod a cikkedben...)

villanóval és anélkül

Papírszamár tördelés - Sárga Szamár live

Kolesszoba, billentyűpötyögés, csoki, víz, energia ital, majonézes kenyér. Cikkszámlálás, fotószemle, terjedelem-viadal. (Legyen úgy, hogy írok egy posztot arról, hogy készül a Sárga Szamár. Hiszen most ketten itt vagyunk, az már majdnem egy Sárga Szamár Live szeánsz. És az lesz a fővezércikk az újságba....) Mindig a vezércikk a legnehezebb, még a nevét sem bírtam megjegyezni, míg ki nem találtunk rá egy szójátékot. Egyébként, állítólag Kossuth Lajos hozta be Magyarország területére ezt a műfajt.

alakul a címlap

Élő Szamár a Daguerre-ben

Címnek elég dadaista. Csak bele akartam tenni mindent egyszerre. Hogy itt ülünk. Megint négyen. Sakkozzuk megint a notebook-okat az asztalon. A Sárga Szamár. Szimbolikusan. Meg a Salon Daguerre, nem messze a Grohovától. Még jó, hogy vasárnap jöttünk, így legalább válogathattunk a helyekből (legyen stekker, és üljünk puhán;), amik aztán lassan megteltek, persze, de miénk lett a heverő a fal mellett.... (jó, kicsit alacsony az asztalhoz képest, de nem lehet minden rögtön tökéletes).

Sárga Szamár - live edition

Négy notebook az asztalon, a pincérnő éppen kihozza a rendelést. Presszó, latté tejszínhabbal, sör, kofola. Kicsit bajban vagyunk, hogyan is férjen el mindez a kis kávéházi asztalon, de nem megoldhatatlan a probléma. (várj, odébb tolom itt ezt a poharat. emeld csak fel egy kicsit a gépet! így. jó.) Nyilván azt kéne tisztáznom legelőször, hogyan kerül a Szamár a kávézóba. De hát evidens, hogy sárgán.