Chersonissos, Kréta

SZÍNES KRÉTA

   Sokaknak valószínűleg a La Manche-on található kalcium karbonátból készített közkedvelt rajzolásra kitalált színes és fehér pálcikák jutnak az eszébe, melyekkel kiskorunkban a melegebb időszakokban ugróiskolát szoktunk firkantani az aszfaltos útra a ház elé.

   Ebben az esetben viszont a szigetről és az ott megszerzett gasztronómiai és kulturális tapasztalataimról mesélnék nektek, amikre máig szívesen visszaemlékszem.

Az alap felhasználása

Ínség-konyhaművészet

Egyszer egy zseniális mondatot csíptem el cimborám telefonbeszélgetéséből, miközben a barátnőjével szervezték a programjukat. Drágám, akkor este megcsináljuk párkapcsolatunk ételét? Furdalta az oldalamat, mi is lehet az a különleges étek, hát rákérdeztem. Hát mi, spagetti! Egyikünk sem egy konyhatündér. Persze, nagyon kinevettem. Egyetemista koromban nem éltem valami nagy lábon. Főleg azután, hogy a kis gyakornoki fizetésem vásárlóereje olvadozott a gazdasági válság éveiben. Először kényszerből, utána már csak azért is sportot űzve a dologból, de ráálltam a kiadós, különleges-kreatív, vagy éppen a régiek egyszerű ételeire, amelyekben az a közös, hogy pofátlanul olcsóak, mégsem kárhoztatnak az egyhangúságra. (Nem tudom nem megemlíteni, hogy akárhányszor ebédelek a Rebioban kognitív disszonanciával küzdök: ezeket a szójás, magos ételeket akkor ettem mikor rá voltam szorulva, de jó marketing-stratégiával mindent el lehet adni magasabb árkategórában...)  Szóval íme egy ízelítő az ínségkonyha-művészetemből.

Mindennapi…

Réges-rég, egy másik évezredben, egy vakmerő kis család nekiállt az Alacsony Tátra meghódításának. Pakoltak magukkal kenyeret s minden jót. Szép erdők, friss levegő, na meg a fincsi otthoni ennivalók. Egy napon viszont elfogyott a kenyér. Nem maradt semmi hátra – irány a dóvali közért kenyérvásárlási célból. Nah, itt kezdődtek a komplikációk, kenyér csakis és kizárólag barna, köménymagos volt. Itt éltem át életem első olyan élményét, amikor is bebizonyosodott számomra, az otthoni kenyér a legjobb a világon. Teltek, múltak az évek s egy évezred is fordult, megérkeztem Morvaföldre, Brünnbe. Hasonlóképen az otthoni kenyér egy idő után elfogyott s a helyi közért felkutatása után csak annyit konstatáltam, basszus mintha a Tátrában, Dóvalon lennék. Barna volt s köményes.

Ratatatata

Az alapok

Sajtos mártás tésztára

Prológus:

Egyik szombat estére könnyű, laktató, finom és a többi, na meg "spóroltunk is" vacsorát akartam készíteni. Ezer s egy felé ágazó gondolataimba beleakadt a Cattani étterem a Mókus utcában és ekkor voila – eltökéltem, tésztát készítek.

Finom ételek - gomba sajttal

Kitaláltam egy új gasztronómiai ízkombinációt. Sosem gondoltam volna, hogy képes leszek erre. De mégis! Nem olyan egyszerű ám kitalálni egy új ízvilágot - olyat ami egyedi, de a sokadik kóstolásra is üt az élmény. Ez így van, a jó szakácsok nem hülyék, sokkal több kreativitást tesznek bele egy új ételbe, mint azt el tudnánk képzelni. Finom kaját főzni nem egyszerű.

Na de várjunk csak, akkor mit is találtam ki én? Nyers sampiongomba camemberttel/gorgonzolával. Abszolút csúcs. A nyers gomba lágy, de különleges ízét nagyon jól kiegészíti a gorgonzola vagy camembert ütős íze. Mintha egybefolyna a kettő. Ajánlott vajas péksüteményt enni hozzá, a vaj tökéletesen passzol a menühöz. Nem kell félni attól, hogy az ember rosszul lesz a nyers gombától - velem egyszer se fordult elő, pedig érzékeny a gyomrom. Próbáljátok ki!

Jó étvágyat!

Kulináris história - I.

Elgondolkodtatok-e már azon, miből fejlődött a konyhaművészet azzá, ahogy ismerjük, nap mint nap ízleljük? Egy kis kirándulásra invitállak Benneteket, de hogy ne menjünk azért túl messzire az időben és magyar vonatkozásai is legyenek e kulturális utazásnak, betekintünk a galgóci Gróf Thurzó Szaniszló úri lakomájára. Nem kell nagy vendégsereget elképzelni, csak a szűkebb udvartartást. Az ebédmenü a következő: