Az ismerkedés II

avagy hogy mutattam meg a holland professzoromnak a brünni sárkányt

Cheers!  -és koccannak a söröskorsók. Már a vacsorát is kihozták. Nagyon finom a nakladaný hermelín, remek a grillezett borda, a tatár bifteket pedig saját magadnak is elkészítheted. Angolul folyik a társalgás, a téma pedig nagyon változatos. Tudomány, politika, történelem, de előkerül a marihuána-fogyasztás és a bulizás is. Ott ülök a Čtiřy růže-ban 2 csoporttársammal, egy bécsi professzorral és a jövendőbeli eindhoveni tanárommal. A brünni professzorunk, mert neki más dolga akadt, megkért minket, hogy vigyük el vacsorázni a vendég profokat, ismerkedjünk meg és kicsit mutassuk meg nekik Brünnt. Hát mi megmutattuk! Éjfél körül elég mosolygósan búcsúztunk a profoktól a hoteljuk előtt.
A Grohován a Čtiřy růže nagyon jó választás mindig. Remek a kiszolgálás, finom a kaja és nagy a választék a sörökből. És még egy pluszpont a helynek, hogy minden nap hajnali 4-ig van nyitva. A vacsora nagyszerű kezdete volt az érdekesnek ígérkező estének. A kocsmát olyan 8 körül hagytuk el, a Metró felé véve az irányt. Jazz koncert volt ott épp, de egy kicsit kerülő úton mentünk.
A Českán keresztül a Szent Jakab templom felé indultunk. A Rašinova utca elején megnéztük Brünn bronzba öntött modelljét, majd a templom falán levő fenekét mutogató emberkét. Nem egy szokványos dolog, mi? Tudjátok miért van ott? Valójában nem is egy, hanem két figura van ott. A szemtelen feleség öleli pimasz férjét.
A templom egyszerre épült a Petrovval, és úgy nézett ki, hogy hamarabb elkészül. A városban már elindult a szóbeszéd, nagyobb hatalommal bíró katolikus egyházatyák ezért elűzették a templom építőmesterét. Utolsó kérése csak az volt, hogy legalább fejezhesse be azt az egy ablakot, amin épp dolgozott. És ez lett belőle, mintegy fricska a hatalom felé.

A Szvobogyákra értünk, ahol persze megcsodáltuk azt a, akarom mondani töltényhüvelyt ábrázoló modern órát. Az órát úgy lehet leggyorsabban leolvasni róla, ha a villamossíneken szembeállunk vele és a már említett templom felé tekintünk. 
Most forduljunk meg és nézzünk be a Dům pánů z Lipé-be, abba a studentagency-s épületbe. Lifttel felmentünk a legfelső emeletre, majd gyalog még feljebb és még feljebb, amíg csaknem a tetőn találtuk magunkat. Egy csodálatos hely a város szívében, ami majdnem olyan magas, mint az óvárosháza. Egy olyan hely, ahová elviheted a barátnőd romantikázni. Melegebb időben rendes bár működik ott.
Természetesen az óvárosházát sem hagyhattuk ki, az volt a következő helyszín. Azt nagyon jól ismeritek, hiszen ott van a KAFEDIK főhadiszállása. Gondolom, a bejáratnál felfüggesztett krokodilt észrevettétek már, de van ott még valami a falon felakasztva. Nah mi is az? Emlékeztek? Egy fából készült kocsikerék. Egyik tárgy sem véletlenül van ott, mindkettőhöz fűződik egy-egy brünni legenda.
Úgy tartja a mondás, hogy a krokodil, az ún. brünni sárkány, anno félelemben tartotta a város és a környék lakóit mindaddig, amíg egy napon egy okos ember kitalálta, hogy leöl egy birkát, megtömi oltatlan mésszel és azt dobja oda a krokodilnak. Az megette, de mivel a krokodil szereti a vizet, a mész pedig heves reakcióba lép vele, így az állat azon nyomban kimúlt. Ezt úgy ünnepelték meg az emberek, hogy kiakasztották a kitömött állatot a városháza bejáratába.
A fából készült küllős kerék története pedig egy vállalkozó szellemű bognárról (kerékkészítőről) szól és egy megnyert fogadásról. Egy lednicei kocsmában fogadott a bognár a nagyurakkal, hogy következő nap felgurít egy kereket Brünn városába, még mielőtt este bezárják a város kapuit. És megcsinálta. A nem mindennapi teljesítményért temérdek pénzt és elismerést kapott. Napjainkban minden évben rendeznek egy versenyt, ahol ugyanezt a feldatot kell teljesíteni: 50 kilométeren át gurítani egy kereket. Beneveztek legközelebb?
A városháza rejt még egy meglepetést, amelyhez szintén egy legenda fűződik. A későgótikus bélletes kapun van egy kis szépséghiba. Az egyik tornyocskája ugyanis ferde. A város vezetői megbízták a híres építészt és szobrászt, Antonín Pilgramot, hogy alkosson nekik egy reprezentatív bélletes kaput a városházára. Az építész el is készítette, de mivel a hivatalnokok nem tartották be ígéretüket, ezért az utolsó tornyocskát ferdére csinálta. Ezzel akarta jelképezni, hogy mennyire nem egyenes emberek a város vezetői.
Tovább ballagtunk a Zelnyákon fel a Petrovhoz, majd a Denisovy sadyn át a Silingrákra. Onnan csak pár méterre, a Pekařská utcában van egy ház és azon egy tábla, amelyen az áll, hogy itt élt és dolgozott Kurt Gödel. Egyesek szerint ő volt a matematika Einsteinje. Nekünk,  mint a tudomány embereinek, mindenképp meg kellett ott állnunk egy pillanatra.
A vagy másfél órás járás után még beültünk egy-két sörre. A kocsma a Pod Brnem volt, ami tényleg jó mélyen a város alatt van, a Zelnyáktól nem messze. Néha még élő zenét is játszanak, de most szerencsére nem tették, hiszen olyankor elég hangos a hely. A jazzkoncertre se mentünk már, mindenki fáradt volt és kicsit már részeg is talán. Lehet ennél jobban megismerkedni a jövendőbeli tanároddal?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése