23 napfényes nap

El kellett indulnom, és nem csak szplínes elvágyódásból, meg nem is a "merre nyaralsz" kérdések miatt. Akik ismertek, tudjátok, hogy kicsit a "véremben" az utazás, egyszer itt, másszor amott vagyok, noha eddig csak kisebb távokat tettem meg. De idén valahogy úgy volt minden - nevezzük csillagoknak, karmának, vagy csak jó szerencsének, hogy el kellett indulnom. Belülről is éreztem a késztetést, és az utolsó hónapok ösztöndíjából még a repülőjegyet is sikerült kiböjtölnöm.

barcelona

Minimálisan terveztem - a tavalyi utazás is arról győzött meg, hogy érdekesebb "elengedett kézzel" kifogni valami jó hullámot és azzal sodortatni magam. Gyakorlott, életvitelszerűen úton lévőktől is azt a tanácsot kaptam: Indulj el, ne tervezz. Szóval két biztos pont volt az egészben: augusztus 4. hajnala, a repülőgép indulása Budapestről Barcelonába, és augusztus 27. estéje, a Malaga-Budapest járat képében.... Az összes többi csak esedékes. Nagyjából hány napot szeretnék Barcelonában tölteni. Körülbelül melyik városokat szeretném látni. Valószínűleg hol töltöm az éjszakákat. Esetleg hogyan is teszem meg azt a több mint 1000 km távolságot a városok között.....

Persze, ez a hozzávetőleges biztonság is rengeteg levelezésbe került. Vadkempingezést nem mertem egyedül bevállalni, ezért a Couchsurfing közösség tagjainál kerestem szállást. Aki nem ismeri a jelenséget, ajánlom figyelmébe az üres ágyukat, kanapéjukat utazókkal ingyen megosztó emberek közösségi oldalát. Utazásom során legalább ötször vettem igénybe a lehetőséget. Először rögtön Barcelonában. Persze, nem árt egy kis flexibilitás, meg türelem sem. Egy-egy szállás leegyezéséhez akár 10-15 felhasználót is ajánlott megszólítani (jó időben, megfelelő szavakkal - ez mind a taktika része;), hogy valakit biztosan találjunk, aki ráér, és üres a kanapéja az adott időben. Nekem szerencsém volt, sehol nem írtam 6-7 levélnél többet.

cádiz

És az utazás? Bevallom, stoppolni akartam, de hamar meggyőzött a spanyol forróság és első szállásadóm megjegyzése, mely szerint ebben az országban nagyon ritkán vesznek fel stopposokat. Ő javasolta viszont a blablacar.com utaskereső oldalat. A spanyolok rájöttek, hogy hosszabb utak esetén érdemes a benzinpénzt szétosztani több utas között, ezért becsületesen látogatják az oldalat és legtöbbjük még akkor is fölvesz a kocsijába, ha amúgy csak töri az angolt és ezért rettentően szégyenkezik. Öt utazásból négy zökkenő mentesen, kedves, mosolygós emberekkel történt. Találkoztam lengyelekkel, olaszokkal és kedves helybeliekkel (spanyolok - katalánok egyaránt), beszélgettem utazásról, zenéről, tengerpartokról és pszichológiáról (mekkora az esélye, hogy két pszichológussal kerülsz egy kocsiba?). A felmaradó egy utat viszont busszal kellett megtennem - ilyen is van, itt sem árt, ha flexibilisek vagyunk.

Az étkezést, bevallom, el is felejtettem, így első nap szinte csak piskótát ettem (a vasárnap is nyitva tartó kisboltok kínálatából ez volt egyedül csábító hatással rám).... Az árakon persze meglepődtem. Bár szinte csak sajtot és bagettet (a szó szoros értelmében vett kenyeret sehol sem találtam), na meg ásványvizet (örvendetes módon mindenhol szénsav menteset kínáltak) vásároltam, mégis meghaladtam szokásos brünni vagy budapesti költségeimet. Volt aztán olyan is, hogy főztünk, valenciai venezuelai szállásadóm megmutatta lecsóhoz hasonlító, tradícionális reggelijüket (volt a nevében valami papagáj, de sajnos elfelejtettem), utolsó szállásadóm pedig a híres spanyol gaspacho és tortilla készítésébe vezetett be (azért nem paella, mert annyira éhesek voltunk, hogy csak ilyen gyorsfélét győztünk elkészíteni).

granada

És az emberek.... mert végülis mi másért utazunk, ha nem azért, hogy találkozzunk velük? Angolul alapos közép (közepes alap) szinten tudtam, spanyolul meg épp csak annyit, hogy elmondhassam, nem értem mit beszélnek (de nem használt, mert úgyis tovább beszéltek hozzám az idős nénik, boltban, állomáson....). Így aztán kicsit korlátozva elegyedhettem beszédbe bárkivel is, de néha pont a nyelvi akadályok hozzák meg a beszélgetések valódi ízét. A CS és a Blablacar azért is jó lehetőségek, mert eleve közösséget feltételeznek. A szállásadók szívesen vezetnek végig városukon, mutatnak egy-két "otthoni" zenét vagy filmet, esetleg elcipelnek kedvenc szórakozóhelyükre, bemutatnak néhány ismerősüknek. És hamar ott találhatjuk magunkat, hogy a makrobiotikus táplálkozás előnyeiről értekezünk, vagy Venezuela fővárosának közbiztonságáról, természetes tudatmódosító szerekről, vagy az illető válóperes procedúráiról..... Ugyanez érvényes akkor is, ha egy autóba összezárva utazunk 4-5 emberkével. De a történetek maguktól is jönnek. Elénk sétálnak, mint az a bácsika Granadában, aki majdnem átadta helyét a városi buszon, mikor meglátta 15 kg-os hátizsákomat. Gálánsan elvezetett a címre, ahova igyekeztem, és még a mosolyomat is volt ideje megdicsérni.

Ez az egész utazás-dolog, mintha kizökkentené az embereket a megszokott mindennapiságból. Nem csak az utazót, de a körülötte lévőket is. Egy kicsit mindenkit megérint a "most vagy soha", illetve az "itt és a most" varázsa. Én meg csak hátradőlök és engedem, hogy az emberek jók és érdekesek legyenek velem. Arra a pár pillanatra, míg az utunk találkozott. Arra a 23 napfényes napra..... És a "hátizsák-zen" megtanít arra is, hogy ne akarjak semmit sem magammal vinni. Kagylókból is csak annyit, amennyi befér. Szuvenírt se. Neveket se. A lényeg úgyis velem utazik. Apró változásokként énbennem.

malaga

ennyi volt, amit szóban el tudok mondani az utazásról - képekben itt.

meg még ez jutott eszembe.