Mega7vége forevör!!!!!

Lassan a hét közepénél tartunk (mint azt évente 52x átéljük), de kicsit mintha még mindig hétvége lenne.... sőt.... Mega7vége!!!! Valljuk be, ilyen élmények után nem meglepő.....

Hisz már szerdán elkezdődött ez a hétvége, a Költészet napjával, melyről többet az előző cikkben olvashattok. 

Csütörtökön Undermind és Csak Van koncertre tomboltunk, s a koncertek után DJ Peter bűvölte zenéjével a jelenlévőket. Személy szerint előre tudtam, hogy jó party lesz, mert esett az eső, fájt a fejem, és egyáltalán nem akarózott elindulnom otthonról..... 

Persze, nem csak Murphy törvényére hagyatkoztam, hisz a felsorolt zenészek, a Kafedik csapata, s az elmaradhatatlan DH-delegáció mind-mind garancia a jó szórakozásra. 

Lassan már nem is igazi a buli tombola és kalória-pótló állomás nélkül, s így most sem hiányoztak a tombolárus lányok, sem a mindenféle finomsággal megrakott büfé-asztal.

Reméljük, az est hangulata, a somlói galuska íze, a zene, a tombolás, pörgés, egymásba kapaszkodós örülés, a tánc, ölelés, a hajnalig tartó kavalkád élménye tartósabb marad, mint holmi vízsugárban kavargó porfelhő.....

Pénteken az írott, vagy énekelt szó után a kimondott szavak kaptak teret (először kisebbet, majd végül egész színpadiasat) Ilyés Lénárd előadásában, aki Alessandro Baricco Novecento című művét hozta el nekünk. Itt történt egy kis keveredés, de higgyétek el, nem tehetek róla! A teremfoglalós néni és a portás bácsi - pontosabban A Portás Bácsi - elvesztek saját kuszaságaikban, hogy aztán a - A - Portás Bácsi egy 180°-os fordulattal újra kiemelkedjen, s fordultához mérten elhalmozzon minket nagyteremmel, színpadi fénnyel, mosollyal.... A végére egészen megszerettük!

Kis csúszással kezdtük hát az előadást, de így talán annyival többen gyűlhettünk félkörbe a kamara-színtérré változtatott színpadra, a "mintha-direkt-díszletnek-szánták-volna" zongora, és Ilyés Lénárd köré.... Sajnos, fél szemmel mindig a zenecsináló-szerkezetre figyeltem, s így nem nagyon láttam a mellettem ülő arcokat, de éreztem, ahogy a kezdeti vidám feszültség elmélyült. A történet körbevett minket, ringatott, mint az óceán, s időnként meglepett, mint egy váratlan vihar. Leó vezetett, finoman, mint az az őrült, utánozhatatlanul, őrülten jó zongorista, Danny Boodmann T. D. Lemon Novecento, a történet főhőse.... A szemek nem mozdultak többé erről az emberről. Leó elvarázsolt minket.

Aztán jött a hegedű, brácsa és nagybőgő, a Bicskás együttessel. Jött a néptánc, pörgés, cifrázás, dobbantás, egyet-ide-egyet-oda..... Meglepően sokan táncoltunk az este, és meglepően ügyesek voltak a résztvevők.... Ki tudja, talán többet kellene villgotatniuk tánc-tudásukat;)

Az este nem végződött a táncterem elhagyásával, ez talán várható is volt. És mivel minden körülmény éppen annak kedvezett, elindultunk meglátogatni valakit, aki odafent vegetál a Spilberk bejáratánál. Bizony, a Kafedik-fát!

Szombaton újra csak meglepődtek a szervezők a túrára összegyűltek létszámán. Egy híján harmincan utaztunk a csoportos jeggyel Podivínbe, hogy aztán Lednicére túrázzunk kastély-nézőbe. Út közben voltak hidak, és hidak, és újabb hidak, Lednicén pedig ősrégi fák, romantikus tó-rendszerek, és persze a kastély.....

Nem jött ám mindenki túrázni velünk, hisz közben ping-pong bajnokság zajlott a Palacsákon. Tippelni lehet, de minek csigázzam az érdeklődőket? Gratulálunk Pathó Gábornak a győzelemhez!!!!

Nem végződött ám a szombatunk sem olyan korán, vagyis a korai órák akkor már egy másik, következő naphoz tartoztak.... Érkezés után ugyanis "chodbovicásan" összegyűltünk még a Palacsákon, s reggelig nem is ment (szinte) senki sem haza...... 

Reméljük, hogy élveztétek, és jövőre újra ekkorát bulizunk (na meg persze addig is;)!!!!!