- Szerinted mi a szabadság?
- Hát, mondjuk az, hogy tegnap letöltöttem egy DJ mixet, most meghallgatom, és az a jó az egészben, hogy én találtam meg, a saját ízlésemhez igazodik, és legális. BTS radio honlapján megtalálható.
- Ennyi?
- Miért, mennyi? De amúgy meg az a szabadság, baszki, hogy nem kell univerzális választ adnom a kérdésre. Azt válaszolok, amit akarok. Az van barátom, hogy majd egyszer rájössz, hogy fölösleges mindent leíró, abszolút értelmét keresni a dolgoknak. Sokkal több igaz válasz van. Idővel az ember egyre jobban feloldja, leegyszerűsíti a gondolatait, míg végül a végén teljesen felszabadul. Na látod, még egy univerzális választ is adtam. Muhahaha.
"...mi is pontosan a „szabadság" ... ennek a fogalomnak nincs is definíciója.
VálaszTörlésA szabadság az egy olyan érzés-féle, hogy nem korlátoznak engem a cselekvésben, akaratom megvalósításában. Tehát lényegében szubjektív fogalom, ebből adódóan pedig az ember meggyőzhető arról, hogy ő szabad.
Mivel nyilvánvaló, hogy nem vagyunk mindenhatóak, akaratunknak természetes, ésszerű korlátok közé szorulása olyannyira magától értetődő, hogy ezeket a korlátokat nem is érzékeljük. Senki nem szenved attól például, hogy nem tud szárnyra kelni és repülni, mint egy madár, mert az emberi létformának természetes korlátja a repülés képességének hiánya, és mivel beleszülettünk eme létformába, megszoktuk, hogy nem tudunk repülni, sőt eszünkbe sem jut, hogy ez lehetne másképpen.
Annak a felmérése viszont, hogy melyik korlátunk természetes és melyik mesterségesen létrehozott, sokkal nehezebb, mint azt elsőre gondolnánk! A kulcs pont a beleszületés jelenségében van, hiszen a társadalomba éppúgy beleszületünk, mint az emberi formába, és a társadalmi konszenzus által támasztott korlátok ugyanolyan érzékelhetetlenül vannak jelen, mint a természetes korlátaink. A „társadalmi konszenzus" pedig valójában megszokás kérdése, így azok, akik a hétköznapi élet eseményeit bizonyos szinten irányítani képesek (pl. törvényhozók), képesek ezeket a korlátokat hosszú távon manipulálni, anélkül, hogy az emberek ezt észrevennék - ahogy a fogságban született állatnak is „természetesek" az ember által létrehozott eszközök, melyek fogságát biztosítják. Ezek az eszközök pedig a fizikai cselekvést effektíve korlátozó dolgok (rácsok, falak, ajtók) mellett azok a dolgok is, amelyek a fogságban tartott lény függőségét hozzák létre. Egy emberek által etetett, önmagáról gondoskodni nem képes állat a fogságából nem tud úgy kiszabadulni, hogy önnön létét ne veszélyeztesse.
...
Miféle szabadság is ez, amelyet ma „vezetőink" (illetve irányítóink) hirdetnek? A jog szabadsága. A jog azonban önmagában még nem biztosítja, hogy ne legyünk gátolva akaratunk kifejtésében. Hiába van jogunk valamihez, ha lehetőségünk nincs hozzá, hogy megtegyük. Ez a mesterséges világ pedig pontosan a lehetőségeink terén korlátoz minket a végsőkig, miközben azt hirdeti a törvénykönyvet lobogtatva, hogy szabadok vagyunk. A törvény addig biztosított szabadságot, amíg a mindennapi életet az irányította, amíg a hatalmi struktúra törvény-alapú volt. Ma azonban nem törvény-alapú, hanem pénz-alapú, a pénz pedig a mai gazdasági rendszerben pont a lehetőség szimbóluma és gyakorlati megvalósítója. Ezt érzik is az emberek, ezért törekszenek minél több pénz birtoklására: nem az anyagi javak megszerzése és felhalmozása az elsődleges cél, hanem a pénz által biztosított lehetőségek szabadságának elnyerése..."
le a kalappal :)
VálaszTörlésnekem is egy idézet jutott eszembe, de olyankor illik közzé tenni a forrást is, mdavidsokszám úr:)
VálaszTörlésaz az érdekes, hogy a mi szabadságunk időnként a saját farkába harapó Uroboros (ne tessék rosszra gondolni, ez sárkány) módján önmagát emészti fel (hogy újra feltámadjon? ki tudja). ezt főleg a társas együttélésünk és egyébként is létező társas igényünk okozza. na meg az érzelmek. ugye. de ez most nem volt idézet végül.
"az az érdekes, hogy a mi szabadságunk időnként a saját farkába harapó Uroboros (ne tessék rosszra gondolni, ez sárkány) módján önmagát emészti fel (hogy újra feltámadjon? ki tudja). ezt főleg a társas együttélésünk és egyébként is létező társas igényünk okozza. na meg az érzelmek."
VálaszTörlésNem ertem, miert okozna a tarsas egyutteles meg az erzelmek a szabadsag "elveszteset"? Egy egyen, aki kozossegben el, nem lehet olyan "szabad", mint aki maganyosan el?
Kulonben is, napjainkban a "szabsagot" csak azert "csokkentik", mert az nekunk JO... Igy leszel biztonsagban :)
PS: ha bedobod a googleba az idezetem elso sorat, kidobja a forrast:)
attól még oda lehet írni, honnan idézel;)
VálaszTörlésa szabadságról meg csak annyit: próbálj hajnali háromkor gyakorolni a szaxofonodon...... vagy elég cska ha horkolsz. Te vagy az, aki szeretné, hogy a szomszédjai jóban legyenek vele (ne köpjenek a kilincsére), de te vagy az, aki szeretne szaxizni, mikor eszébe jut. vagy hegedülni. mindegy. valami olyasmiről beszélek, mint az idézetedben a társadalmi konszenzus. Csak éppen mikor más internalizáltad, és saját magad szabad a saját határaidat. határt szabsz, de te teszed ezt mégis (elméletileg) szabadságodnál fogva... itt az Uroboros.
Fuuh en ezt mar nem is ertem :)
VálaszTörlésAddig nincs is semmi problema, amig en magam szabom ezeket a hatarokat... (es a masik oldalon elvarom, hogy a tobbiek is megszabjak a sajat hataraikat). A gond ott kezdodik, amikor a mindenkori hatalom kenyszerit egyre tobb hatar megszabasara :) (pl. "biztonsagi" intezkedesek a reptereken, errol jut eszembe, hogy pl. nem vihetsz fel kest a repulore, de ha ott rendelsz kajat, akkor ahhoz adnak :)...)
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés