Harmadik nap, ismét egy vers következik.
Írtuk, hogy írjatok és írtatok - megírtátok, s az elkészült alkotásokat olvashattátok a legutóbbi papír-Sárga Szamárban. Harmadik alkalommal küldtetek írásokat a firkász-versenyünkre, az Ópiumra. Itt az ideje, hogy eldöntsük, melyik alkotás lesz a közönség kedvence! Ki lesz a nyertes? Ezúttal is, ugyanúgy, mint az előző alkalmakkor, a blogon publikáljuk második ízben a műveket, és arra kérünk, hogy szavazzatok a legjobb-legszebb-legmenőbb-legkedvencebb alkotásra. Ezt kétféleképpen tehetitek meg: klikkelhettek a jó :D gombra, a facebook like gombjára (a megosztást is számolja!), és szeretettel várunk benneteket március 17-én, csütörtökön este 7-kor egy csacsisimogató kávézásra és szerkesztőségi gyűlésre, ahol élőben is szavazhattok majd.
A harmadik forduló témája, mely igencsak inspiratív problémának bizonyult, LAKÓTÁRS volt. Keddtől öt napon át egy-egy alkotást olvashattok itt, a blogon. Lássuk az harmadikat, N. Tomi versét.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Lakórém
ültem, és vártam eljövetelét,
változással teli élet kezdetét.
ismeretlen izgalmak tárháza,
mily sors vár most rám, méláztam.
hangok szűrődtek mélyen át, falakon,
megtelepedtek az oldalamon.
csörgés-zörgés, fém a fémen táncolt.
kár, de a kulcsa a zárba passzolt.
nyílt az ajtó, csak egy szívdobbanás,
az ismeretlen sziluett habozás
nélkül lépett be, mint egy áldomás.
nincs benne félelem sem izgalom?
jön tovább, és én csak csodálom.
egy törpét látok, hosszú hajjal,
néma köszönését nem hallhattam.
kezet nyújtok neki, és mosolygok,
az arcán mimikát sem látok.
ismét halk hangon szól és csak áll,
ily módon megöregedtem már?
az évek alatt fülem sérült,
vagy ez a jövevény mégiscsak rémült?
beszédbe kezdek, barátkozom.
túl gyors a tempó, máris fárasztom?
magának levő, ezt rögtön látom.
hát kedvem tovaszáll, s békén hagyom.
igen kevés, mit magával hozott,
táskája csak ruhákkal megrakott.
hát csak tipeg-topog jobbra-balra,
eltart míg e keveset elrakodja.
lassú, bár kecsesnek nem mondható,
egy gép, melyből hiányzik egy rugó.
nem éppen fásult, nem is túl laza,
ránézve csupán kicsit lomha.
a mozgás számára nem emberbarát.
nem igényel sok energiát.
mint az napokon belül kiderül,
oly nagy bevitelre sem kényszerül.
étkezési szokása hogyha van,
az minden bizonnyal láthatatlan,
mert hogy ételt szájához nem vesz,
és te csak félelmedben reszketsz,
hogy meglehet nem is halandó
ez a furcsa manó, mely lakó-
társ, kivel a sors összehozott,
s féled, talán más ízekhez szokott.
bízol benne, embert nem eszik,
az álom mégis lassan érkezik.
másnap, mikor újra megvirrad,
örülsz, hogy karod, lábad megmaradt.
italra sem igazán szomjazik,
ha csak vérrel nem táplálkozik.
ágyából úgy kel, mint egy múmia,
amely épp sírhelyét hagyta hátra.
nem tudni vajon tényleg halandó,
a víztől elég távolságtartó.
zuhanyrózsát bizony ő nem látott,
úgy vélem, e fogalomról sem hallott.
nem szenteltvíz, mégis kerüli,
az arcát még esőcsepp sem éri.
csak egyetlen szokásához hívő,
sötét titkait elrejtendő,
így fogát alaposan súrolja.
áldozata ízét távolítja?
bevitele olyannyira kevés,
hogy az nem igényel üritést.
a toalett fehér színe zavarja,
mely a tisztaság szimbóluma?
a takarítás nála nem sportág,
széthagyja az összes holmiját.
cipője örökösen ott tenyészik,
ahol az a lábáról leválik.
de nehogy azt hidd, ez az egyetlen,
ami nálunk az útban hever.
tudni kell, kalandok megszállottja,
szobánk társasjátékok raktára.
játékzseton, ha földre kerül,
ő nem törődik vele, csak ott ül.
dereka nem hajlik, ez a baja?
nincs hozzá elég elszántsága?
hogy lehajoljon és fölemelje,
hónapokig hever mellette!
mikor a valóság számára sok,
jönnek a virtuális világok.
idő múlik, és én attól félek,
hogy egy robot, kivel együtt élek.
igényei oly mértékig csekélyek,
hogy más magyarázattal nem élek.
ha leszáll az est, és elálmosodsz,
lámpaoltásra jól programozott
szobatársad alváshoz készülődik,
pillanatok alatt fekszik s alszik.
egyszer éjjel későn érkeztem,
ekkor véletlenül ráébredtem:
ő is emberi tulajdonságnak
van birtokában. a baj az, csak
egyetlen dologgal kecsegtet,
harsog, mint egy háborús övezet.
írta: N. Tomi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése