SzakGyak

avagy hogyan is néz ki mindaz élesben, amit az egyetemen csak könyvekben látsz

Először is illő lenne talán tisztázni, az újak és a gyengébbek kedvéért, hogy mi is az a SzakGyak. Én csak azt mondanám, hogy ez egy remek lehetőség, egy életre szóló élmény, amellyel szerintem egyet is ért mindenki, aki már valaha részt vett rajta. A SzakGyak valójában a Diákhálózat egyik tanügyi programja, amely lehetőséget kínál akár Neked is, hogy gyakorlatban is meglásd, megtapasztald azt, amiből a fősulin vizsgázol. A pályázat útján kiválasztott résztvevők saját szakirányuknak megfelelő cégeknél, intézeteknél, remek társaságban tölthetik el a nyári szünetük egy részét. Remélem most már mindenkinek világos a válasz a “micsoda is ez?” meg “hogyan is?” kérdésekre. Ha esetleg mégsem, akkor abba ne hagyd az olvasást, mivel most jön az a rész, hogy hogyan is történt meg ez velem, velünk ezen a nyáron.

 

Valamikor június vége felé kaptam egy mailt, amelynek nagyon megörültem, ugyanis az állt benne, hogy kiválasztottak, így egy hetet tölthetek a paksi atomerőműben. Utána “megérdemelt pihenésként” pedig még egy hetet a Balatonnál, ami ugye szintén nem elhanyagolható tény. 

Minden egy szerdai napon indult, amikor is Budapesten a Keletiben összetalálkozott 12 ember, hatan a Felvidékről, hatan pedig Romániából. Aránylag könnyen meg is találtuk egymást ilyen "mintha már téged is láttalak volna valahol" alapon, ugyanis akkor még nem nagyon ismertük egymást. Amikor mindannyian meglettünk és minket is megtaláltak a paksi szervezők, buszba ülve leutaztunk Paksra. Ott elfoglaltuk szállásunkat az ESzI koleszában, majd egy közös vacsorával indult az ismerkedés az Erzsébet Szállóban. Az erőműbe csak másnap mentünk, számomra embertelen korai időben, hajnali hétkor. Miután mindenki átesett a regisztráción, a fényképezkedésen és a tenyérszkennen, megkaptuk a mágneskártyánkat és a hozzá tartozó kódokat. Fő a biztonság!

Az első két napon a maga általánosságában ismertük meg az erőmű felepítését, működését és rendszabályait. Benéztünk a blokkvezérlőbe, a reaktortérbe, a turbinacsarnokba. (Nah, ide kellett a kézgeometria). Jártunk a szimulációs központban, ahol a személyzet oktatása folyik. Minket is egy üzemzavari probléma elé állítottak, amit sikeresen meg is oldottunk (pedig nagyon szerettük volna felrobbantani az üzemet, de a biztonsági rendszerek nem engedték:). Gyakorlatilag végiggyalogolhattunk a kiégett kazettákon, minden védő ruházat nélkül. Ki van az ott nagyon találva! Ez volt az ún. KKÁT, vagyis a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója. Ha jól emlékszem ezzel zártuk a csütörtöki "munkanapunkat" az erőműben. Este közös tekézéssel folytatódott az ismerkedés. Pénteken tűzoltó kiképzést kaptunk, majd a Karbantartó Gyakorló Központba látogattunk.

Számomra ez volt a legnagyobb élmény, mivel itt darabjaiban láthattuk az egyes berendezéseket. Belemászhattunk a reaktortartályba is és láthattuk hogyan is épül fel egy ilyen eszméletlen dolog. Megismerkedtünk az erőmű pontos működésével, szabályozási mechanizmusaival, gyakorlatilag az egész “életével”. Estefelé városnézésen vettünk részt, hiszen ha már Pakson vagyunk, ismerjük meg kicsit a várost is. Az idegenvezetős túra után azért mi még ismét nekivágtunk a városnak, hogy felfedezzük kocsmáit és szórakozóhelyeit (ugyanis ha még bírsz követni, akkor rájöhetsz, hogy épp péntek este volt). Ezt nem is firtatnám tovább, ki emlékszik a péntek estékre? :) Szombaton kirándultunk Székesfehérvárra (ugye Gergely?), majd vasárnap pihentünk egy kicsit. Hétfőn pedig ismét kezdődött a "munka".

Az utolsó két nap mindenki a saját szakának megfelelő helyre ment, így én a Reaktorfizikai Osztályon kötöttem ki. Az osztályvezetőtől itt megtudhattuk az atomerőmű pontos működési elvét, az egyes elemek pontos feladatát és hogy hogyan is áll mindezt össze. Bemutatták nekünk, hogyan és milyen módszerekkel számolják ki előre és modellezik a reaktorban lezajló folyamatokat, hogy ezek alapján biztonságosan, de mégis a legnagyobb hatásfokon működjön minden. Az utolsó nap még bolyongtunk egyet az erőmű körül, hogy lássuk, itt azért a környezetvédelemre is gondolnak. Benéztünk a látogatóközpontba, mivel ekkorra már mindent bejártunk, de itt még mindig nem voltunk. Ez gyakorlatilag múzeum, amely a nagyközönség számára is elérhető. Este aztán a Sárgödörtér pincesorán Sillert iszogatva vettünk búcsút Pakstól.

Ezzel véget ért a szakmai rész, a "munka" és jöhetett a megérdemelt pihenés. Tudni illik ugyanis, hogy a paksi SzakGyaknak része egy egyhetes balatoni üdülés is. Így hát szerdán leutaztunk Balatonfüredre. Az itt eltöltött időt nem részletezném, azt mindenkinek a fantáziájára bízom. 12 fiatal gyakorlatilag egy all inclusive szállodában. Mondanom sem kell, ugye, hogy unatkozni nem lehetett. Bármikor visszamennék oda. Igaz, azt az életvitelt talán sokáig nem bírná a szervezetem, de akkor is :)

Nos így történ ez velem, velünk. Sokat mesélhetnék még (kisvonat, óvoda, törköly, Aladdin –ugye értitek? ;), de jobb egyszer megtapasztalni. Ez csak egy kis ízelítő akart lenni, hogy mit is képzelj el a SzakGyak fedőnév alatt. Azt lehet meg még nem is mondtam, hogy az egész egy ösztöndíj programon keresztül fut, így fizetni semmiért sem kellett, még zsebpénzt is kaptunk:)

Mindezek után remélem senki sem gondolkodik azon egy percet sem, hogy jelentkezzen-e majd jövőre. Hiszen így az egyetemen tanultakat kicsit a gyakorlatban is elsajátíthatod, kapcsolatot teremthetsz olyan cégekkel, akiknél akár a jövőben állást is találhatsz, hozzád hasonló diákokkal, szélesítheted szakmai és a személyes látókörödet. És persze az életrajzodban is jól mutat majd a dolog;)