Bor, mámor, Brünn

Eszter utolsó estéje zajos lakótársaival kacéran kacsintott bele az éjszakába. Eszter kapott finom búcsúvacsorát, búcsúbort, búcsúsütit, búcsúfülbevalót, és búcsúkacajt. Gyorsan elröppent az a négy hónap melyet Brünn városában töltött, és nem is gondolta volna, hogy ennyi emlék pereg majd le előtte minden egyes falat és korty után.

A meghitt est egyik fénypontja a Google Translate nevezetű fantasztikus találmány volt, mely segítségével ’Robot Manci’ hangon, nyelvtanilag helytelenül beszélgettek egymással a vendégek. Egyedi hangulat kerekedett, melyet a Zrní zenéje még felejthetetlenebbé varázsolt. Hozzá tartozik a történethez, hogy Eszter szinte minden nap hallotta a konyhából kiszűrődni a zenekar Hýkal című számát, és dúdolta egész nap: „Dej si pozor na les!”.

Magát a zenekart 2001-ben négy darab Jan és egy darab Ondrej alapította meg. A cseh legények gimnáziumi éveik alatt találtak egymásra a folyosókon hangszereket cipelve, később pedig már Prága utcáin zenélve csiszolták, gyúrták össze stílusukat.

A tagok azóta is folyamatosan kísérleteznek a zenében, újabb kombinációkat fedeznek fel. A Zrní muzsikáját a természet inspirálja, a táj, a népzene, de ugyan úgy megjelenik a jelen, a rohamos változás, elektronika, gépek, városi zaj, sajátos emberi érzések és helyzetek. Mindezt hallgatva leomlanak a szoba falai, egy mezőn érzi magát az ember gyermeke, ahol egy karmester intésére lengedez a szél, táncoltatja a búzakalászokat, susogtatja a leveleket, énekelteti a madarakat.

Esztert és lakótársait aznap este sokadszorra kapta el a Zrní, és azóta sem akarja őket elengedni.