A kép vagy a képkeret?

Azért halnak meg az emberek, mert féltek... ha nem féltek volna, mint ahogyan a  fakéreg fennmarad a víz felszínén, úgy mi is örök időkig élhetnénk, nem pedig  elsüllyednénk a halálban mint kő a vízben...

Ez volt a végszó... de a történetet tovább mesélte a szaxofon és a didgeridoo valami ősi rítusra hívó kettőse. Talán mesék voltak, talán múltidézés... ha nem műfényben, mű körülmények között láttuk volna, szellemidézésnek is beillett volna... A 2012-es brünni múzeumok éjszakájának szerintem legtartalmasabb programpontja volt az ausztrál teremtéstörténeteket feldolgozó összeállítás a Desi duó (szaxofon és didgeridoo) közreműködésével.

Bár az Anthroposba való belépésért múzeumok éjszakája ide vagy oda, belépőt szedtek, de olyan diákszemmel elfogadhatót :) De legalább elmondhatom, hogy Brünn második számú egzotikus állatát is láttam, ugye a brünni sárkány után a brünni mamutot :)

Az éjszakai múzeumtúra során sikerült elég sok, ambivalens érzéseket kiváltó kiállításba ütközni, ide lehet sorolni a MU képzőművészet-szakos tanárhallgatóinak a kiállítását vagy a TIC-ben megtekinthető képeket, installációkat. Természetesen útba ejtettük a Moravská galerie-t és az Iparművészeti múzeumot is. Előbbiben bejárva az állandó tárlatot ismét megigértem magamnak, hogy nem csak múzeumok éjszakáján fogok múzeumba járni, hiszen a jól összerakott, kerek egészet képező kiállítás képei egy másfajta látásmód, mintegy újabb -belső- szempár kialakítását követelve sokat tanítanak meg... tényeket közölnek és akár szembesítenek is...
Mit látsz a szoborban, műanyag kiskacsát, vagy inkább egy ülő alakot? És ... miért van, hogy a keret néha vonzóbb mint a kép?
Az Iparművészeti múzeumban aztán, ha az ember elég magas volt vagy türelmes, hogy kivárja, míg felszabadul néhány jó hely, láthatott csodát táncosok, félmeztelen harisnyás lányok, piros overallban felvonuló férfimodellek formájában... Vagy ha nem teljesítette a feljebb említett feltételeket, ülhetett az épület poros ablakában, amíg a biztonságiőr-bácsi le nem parancsolta onnan.

Amit viszont a kiállításokból még egy ideig magammal fogok vinni, az valószínűleg a Dum umeníben megtekintett Németh Ilona kiállítás. Igaz, a dolgai már abba a kategóriába esnek, ami az én szememben nem az az igazi művészet. (El kell ismernem, leragadtam a századelő festőinél, így a Pollock-féle "csöpögtessünk egy festményt" vagy az installációk, "csak a tartalom a lényeg" alkotások nem gyakran fognak meg). Ezzel azonban más volt a helyzet... el tudtam fogadni, hogy nem azzal fog mondani valamit, hogy mennyire fotórealisztikusan van valami a festményen kidolgozva, mert nem is volt festmény... Érezni lehetett a kiállított tárgyakban, hogy az alkotó nő, valószínűleg szüfrazsett-lélekkel megáldott hölgy. A tárgyak másik része pedig... saját magyarázatom szerint akár ... akár kritika is lehetne a szlovákiai társadalmunkban (de nem csak ott) olyannyira jelenlévő köpönyegforgatásra... Hangsúlyoznám, hogy ez személyes vélemény, minden alap és tény nélkül, ezért hasznosabb lenne, ha mindenki, akiben egy kicsit is felkeltettem a kíváncsiságot inkább saját maga alakítaná ki a véleményét, nem szeretnék téves vakigazságok forrása lenni :)

Gondolva, hogy méltó befejezése lesz az estének, ha megmásszuk a Spilberket és megnézzük a tüzes- táncos parádézást, fel is kapaszkodtunk oda... Ha nem érné meg a Spilasz csak maga magáért azt a sétát, akkor most sajnálnám, hogy ezért felmásztunk oda... Hosszabb és kicsit "ügyesebb" előadásra számitottam, nem pedig nagyméretű karácsonyi csillagszórók puszta fényére...

Bár valószínűleg kicsivel kevesebb ember talpalta végig a múzeumokat (hogy a hoki és a múzeumok  célközönsége ennyire megegyezne? :)), vagyis szemre összehasonlítva a tavalyival ilyesmi érzésünk támadt, ezt én sokemberfób létemre kicsit se bánom... Most csak igyekeznem kéne megfogadni azt, hogy esetenként el-ellátogatok majd némelyik múzeumba (hiszen a füzetkében lévő ingyenjegy mire másra való?) és... hogy várom a következőt...
Jövőre, veletek, ugyanitt?