Ratatatata

Vessünk egy pillantást a költői Franciahonra. Nice! Na nem az angolra gondoltam, hanem tekintetünket Provenszáliára vessük. Mivel otthon jó sok padlizsán termett az idén, elhatároztam, valami különlegeset készítek belőle. Ekkor fordultam Provenszália irányába és voila meg is ihletődtem, ratatouille lesz padlizsánom végezete.

Sokatoknak talán a rajzfilm jut eszébe e szó hallatán, de mi most nem animálni fogunk, hanem igenis fincsi étket készíteni.
Hozzávalók:

• padlizsán
• paprika
• paradicsom
• cikkini
• krumpli
• hagyma
• fokhagyma
• fűszerek – bazsalikom, oregánó, kakukkfű

Végy egy hagymát, kockázd fel és pirítsd meg.

A krumplit héjában, sós vízben főzd meg.

Eközben a padlizsánt és a paprikát alufóliába csomagolva sütőben hőkezeld. Az alufólián csinálj kis lyukakat a kiáramló gőznek. A paprikát én hosszába félbevágtam és a magházat a magokkal együtt non grata-nak nyilvánítottam, ezért eltávolítottam.

Öntsd le forró vízzel a paradicsomot, várj pár percet, majd öntsd le a forró vizet és lubickoltasd meg a paradicsomot egy kis hideg vízben. Ez amolyan wellness a paradicsom számára, mielőtt leszednénk bőrét, avagy lehúznánk a héját^*.

Minden együtt

Fuh, most már remélem, minden meghőkezelődött. A krumpli, a padlizsán és a paprika is. Öt perc néma csenddel hagyjuk kihűlni a zöldséget, a gyümölcsöt^** és a gumót. Ezután a paprika kivételével megpucoljuk őket és most már koedukálva felkockázzuk mindegyiket. Enumerálok: paradicsom, paprika, padlizsán, krumpli. Várjál! Még ne keverd össze. Következik a helyes sorrend is.

Minden egyben

Képzeletben a csupasz paradicsomok felett állunk. Kezünkben az ormótlan nagy kés és körös–körül bazi nagy tócsákban vér, vagy paradicsomlé, hoppá most ez nem krimi? Mindegy, szal felnégyeljük paradicsomainkat, mint annak idején Koppányt, majd a vártornyok teteje helyett a serpenyőbe helyezzük. Hozzátesszük az ugyancsak felkockázott krumplit, paprikát. Fűszerezünk. A fokhagymát, miután megszabadítottad a héjától (első számú megjegyzés itt is hatályos), fokhagymanyomón átpasszírozhatjuk, de nyugodtan apróra is vághatjuk, ha felvállaljuk azt a bizonyos "illatot" a kezünkön.

Miután eléggé megpuhítottuk a paradicsomot, hozzáadjuk a felkockázott padlizsánt, majd tovább hagyjuk az ételt főni. Közben, mialatt étkünk fő, meg-megkavarjuk, nehogy odakozmáljon, ugyanis ez nem pörkölt, kérem szépen. Nagyjából ennyi. Ugye, nem is volt nehéz? A ratatulyt, vagy ahogy a francusok írják ratatouille-t szokás hívni a mediterrán lecsójának, de én azért nem egyszerűsíteném így le. Nem azért, mert a lecsó túl egyszerű, hanem azért mert más kategóriát képvisel a két étel az ízek tág spektrumán. Én spéciel egy kis (lehet sok, mert megugrott a kezem :D) borssal bolondítottam meg, mivel nagyon kedvelem eme fűszert, de hallottam egy kis kuriózumot is, mégpedig Vica mesélte, hogy nyári kirándulása során barack került a ratatouille-ba és a hatása nem negatív irányba terelte az ételt az ízek birodalmában. Köszi a tippet, legközelebb kipróbálom:). Végül pár szó a címről. Mivel nem voltam biztos a helyes francia kiejtésben, ratatouilenek említettem Gyurinak, aki rögtön átkeresztelte ratatára, amire én csak annyit mondtam néki, csak akkor lenne ratata, ha babosra készíteném. Mivel én olyat nem raktam bele, maradtam a ratulynál, de címként meghagytam a ratatatata-t :).

Remélem, fincsire sikeredett a ratatouille, gratula és Jó étvágyat!

---

* vigyázz, nem a madarat kell leszedni róla!!!^↩

** igen, a padlizsán gyümölcs :P^↩