Ceci n'est pas une pipe.
Ismeritek? Egy képről van szó. Egy festményről,
amelyik egy pipát ábrázol, ez minden. Alatta pedig egy felirat:
Ceci n'est pas une pipe.
Ez itt nem egy pipa.
Első pillantásra
tökéletes paradoxonnak tűnik. Viszont ha jobban belegondolsz, a
kép és a felirat nem zárják ki egymást... ez itt nem egy pipa.
Nem is, csak egy pipa képe.
- Meg tudja tömni
az én pipámat? - felelte René Magritte, a festő, mikor a képéről
faggatták. - Természetesen nem. Ez csak egy vázlat. Ahogy rá is
írtam a képre, hogy ez nem egy pipa, az úgy is van. A
narancsszelet másolata egyáltalán nem ehető.
Ilyenkor,
december elején hajlamos az ember arra, hogy ne higgyen a
külsőségeknek. Ceci n'est pas... jut
eszembe, mikor minden második kirakatból egy-egy szaxofonozó
műanyag mikulás brummog föl, és mikor a glitteres angyalka-kölni
mesterségesen szított illata terjeng a tescó sűrű levegőjében.
Olyankor, amikor minden azt szugerálja, hogy most kell hogy legyen
az a bizonyos hangulatod, nos olyankor nálam bukfencezik valami
gyomortájt, és legszívesebben ezt körmölném a kép aljára: Ez
itt nem karácsony.
Aztán,
fene sem érti hogyan, törés áll be a dologban. Azt hiszem,
valahol a karácsonyi vásár környékén fordul a kocka. Ha még
pontosabb koordinátákat akartok, akkor a puncsos-forraltboros stand
előtt. (Jobbra a kolbászos, balra a bramborákos, átellenben
betlehem.) Az a stand a legszilárdabb szkepticizmust is meghajlítja.
Onnantól kezdve elmámoríthat a brummogó mikulások játéka, a
hófehér angyalkaszárnyak suhogása, és hagyod, hogy valaki
bepakoljon a puttonyába...
Mindenkinek színes-szagos
karácsonyvárást kívánunk a Sárga Szamár legújabb számával!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése