Ínség-konyhaművészet

Egyszer egy zseniális mondatot csíptem el cimborám telefonbeszélgetéséből, miközben a barátnőjével szervezték a programjukat. Drágám, akkor este megcsináljuk párkapcsolatunk ételét? Furdalta az oldalamat, mi is lehet az a különleges étek, hát rákérdeztem. Hát mi, spagetti! Egyikünk sem egy konyhatündér. Persze, nagyon kinevettem. Egyetemista koromban nem éltem valami nagy lábon. Főleg azután, hogy a kis gyakornoki fizetésem vásárlóereje olvadozott a gazdasági válság éveiben. Először kényszerből, utána már csak azért is sportot űzve a dologból, de ráálltam a kiadós, különleges-kreatív, vagy éppen a régiek egyszerű ételeire, amelyekben az a közös, hogy pofátlanul olcsóak, mégsem kárhoztatnak az egyhangúságra. (Nem tudom nem megemlíteni, hogy akárhányszor ebédelek a Rebioban kognitív disszonanciával küzdök: ezeket a szójás, magos ételeket akkor ettem mikor rá voltam szorulva, de jó marketing-stratégiával mindent el lehet adni magasabb árkategórában...)  Szóval íme egy ízelítő az ínségkonyha-művészetemből.

Kvázi penne

Ismeri mindenki a zacskós krémleveseket? Sajtos, brokkolis, spárgás, ahogy tetszik. Jó sűrűre kell elkészíteni, kifőzni mellé egy adag kagylócska-, csiga- vagy szarvacskatésztát, és a végén ráborítani a krémlevest. Jól elkeverjük, kicsit pihentetjük, hogy még jobban sűrűsödjön, és már kész is a finom sajtos/brokkolis/spárgás penne. Ha futja a büdzséből, sajttal meg lehet bolondítani.

Tejbegríz

Fél liter tejet melegíts meg, közben a cukrot el kell keverni benne. Cukor helyett lehet mézet is - én mondjuk méhészcsaládból jövök, szóval nekem az mindig elérhető opció volt, még a legsötétebb hónapvégeken is. Kóstolgatni kell, mindenkinek a saját édesség toleranciaszintjéhez érdemes állítani a szénhidrát mennyiségét. Búzadarát fél liter tejhez fixen négy-öt púpos evőkanállal kell rakni, mikor már jó meleg a tej, de még forrás előtt. Onnantól viszont nem szabad elmenni emaileket olvasni! Folyamatos keverést igényel, hogy ne égjen le. A búzadara szépen megszívja magát tejjel és megpuhul. Mikor már a massza sűrűsödik és nagy buborékok formájában megszökne a fazékból, le lehet venni a tűzhelyről. Aki csípi a fahéjat, próbálkozhat azzal, hogy már a tejbe is tesz egy kicsit, de a végén is elég meghinteni vele. A mézes verzió anyagában a fahéjozott volt nálam a favorit. Deluxe változatban szőlőt majszoltam mellé.

Puliszka

"...nem egy matyóhímzés"

Egy evőkanál olajon megpirítjuk kicsit a kukoricadarát. Nincsenek csodák, itt is kb 4-5 púpos evőkanál dara fog fél liter folyadékot felvenni. Itt viszont nem muszáj csak tejből csinálni, felengedhetjük víz és tej keverékével. Sót adunk hozzá, és a tejbegríznél említett szökési kísérletig főzzük. Ha kész van, akkor mélytányérba öntjük ki, amíg tart a viszkozitása. Ha kezd megdermedni, lekvárt teszünk rá (többfélével finomabb), és leöntjük tejjel. Előre mondom, hogy kinézete nem egy matyóhímzés, de cserébe nagyon finom. Néha áfonyás-baracklekváros változattal szoktam álmodni.

Szójapörköltök

Ez igazából nem egy étel, hanem egy ételcsoport, mert nagyon sokféleképpen el lehet készíteni. Mindennek az alapja, hogy a szójakockát olyan állapotúra késztjük elő, hogy úgy lehessen kezelni, mint a húst. Onnantól pedig különféle irányba lehet fűszerezni. A közönséges szójakocka egy száraz valami, ami leginkább a kutyatápra hasonlít, de ne tessék megijedni tőle! Felteszünk forrni háromnegyed liter vizet. Teszünk bele valamilyen ételízesítőt, esetleg csirke- vagy marhahús leveskockát. (Legigazibb az lenne, ha húsleves levével tudnánk felfőzni, de minek csinál valaki szóját, ha van húslevese…) A sós-ízes lében kb 10 perc alatt puhára főzzük a szójakockákat. Ha megvan, leszűrjük, kicsit kinyomkodjuk. Ez már inkább hasonlít emberi fogyasztásra alkalmas ételnek, kicsit hunyorítva a húsra hajaz, de csak ötödébe kerül annak.

Klasszikus pörkölt

Hagymát dinsztelünk olajon, majd hozzáadjuk az előkészített szójakockát. Pirítás után sózzuk, borsozzuk, paprikázzuk. Pirospaprika zsírban feloldódása után gyorsan felöltjük valamennyi vízzel és addig főzzük, míg a hagyma szét nem fő szafttá. Plusz paradicsomtól, fokhagymától sem romlik el.

Tejszínes

Hagymát dinsztelünk olajon, majd hozzáadjuk az előkészített szójakockát. Pirítás után sózzuk, fehérborsozzuk, erősen fokhagymázzuk. Kevés kömény mehet bele, illetve szerecsendió. Ehhez is adunk vizet, de mikor a végén kezdi elfőni a levét, főzőtejszínnel felöntjük. Ezt a verziót akkor csináltam, mikor másnap lejáró tejszínt találtam akciósan.

Indiai jellegű

Hagymát dinsztelünk olajon, majd hozzáadjuk az előkészített szójakockát. Pirítás után sózzuk, borsozzuk, curryt teszünk bele és megcsípősözzük. Vizet öntünk hozzá és összefőzzük az ízeket. Igazából sosem lesz olyan, mintha igazi húsból készült étel lett volna, az umami baromira hiányzik belőle. Pont emiatt fontos a fűszerezés. Míg elfő a lé, bátran kísérletezzünk az arányokkal. Másik plusz pont a fűszeres, csípős verzió mellett, hogy így kevésbé bántó a csalás a szójával. Emellé sima vagy kurkumás rizst készítsünk, és ha kész, keverjük össze a kettőt.