Mikor másodikban kezembe vettem a Fogságom naplóját Kazinczytól, nem gondoltam volna, hogy még idén is szemezgetek Számotokra történeteket belőle. Igaz, a napló több, mint öt év hányattatását örökíti meg. Elfogatásától, kihallgatásától kezdve a brünni, obrocitzi, kufsteini raboskodáson keresztül, hetekig tartó utazásokon át kíséri Kazinczyt Munkácsra, utolsó börtönébe. És hogy miért nem unom még mindig a naplót? Nos, korrajzon kívül emberképnek is kitűnő. A festményekről, nyelvújításáról, verseiből ismert Kazinczy helyett egy hús-vér ember képét tárja elénk....
Augusztus 23. Gátra érénk ebéd tájban. Ez az utolsó stáció Munkácshoz. A fogadó szobácskája mocskos volt és szűk, s a napok, az éjszakák szépek. Kinn vetteténk meg ágyainkat a gyepen.
Augusztus 24. Hörde előrement Munkácsra, bejelenteni, hogy másnap megérkezünk.
Augusztus 25. Virradat felé felvere az egyik commandírter álmunkból, hogy Chipault (francia fogoly) elszökött. -
Ide pisztolyomat, hogy magamat keresztüllőjjem - kiálta Bastendorf (a Kazinczyékért felelő kísérő). Mi kértük, csendesedjen el; Chipaultnak sem passzusa, sem pénze többé; nem tudja a nyelvet, nem a situatiót; a Tiszán keresztül nem mehet, s mi mindenfelé küldjük a currenst. Még ma kéznél lesz.
Augusztus 25. tehát éjfél tájban felérénk a várba (Munkácsra). Az országlás foglyainak külön épületjek van, három sor ablakkal. Mindenik sorban hét szoba.
A felső sorban: no 1. Dr. Menz, Bécsből; - 2. Hackl, szerencse kerekes; - 3. Úza Pál; - 4. én; - 5. Báró Riedele András Miklós obristlieutenant; nevelője a mostani császárnak az exjezsuita bécsi hercegérsekkel, gróf Hohenwarth Sigmonddal; - 6. Moguntiai consiliarius Rill; - 7. Ruzsicskay György cseh híres muzsikus.
A középső sorban: 8-9. Hirgeist Ferenc; - 10. Szmetanovics Károly; - 11. Jelinek, nevelő, Bécsből; - 12. Angiolini Ferenc orosz követségi titoknok, Bécsben; itt és az alsó sorban Chipault francia oberster, kit harmadnap alatt a kondások, kiktől kenyeret kért, megfogtak; egy más francia oberster Sigmond; - Grossinger az író; - Szlávy, Laczkovics.
A major felkísére szobámba, s nagyon szívemre kötötte, vígyáznék, hogy a falfestések kárt ne szenvedjenek, s követe, hogy nekem kedvezést nem fog nyujthatni. - Öt esztendeje – mondám -, hogy szenvedek; tudom, hogy a kedvezés a felvigyázóra veszélyt von, s így örömöket nem kérek, hanem lopok; azt fogom itt is. Nézzen keresztűl ujjain.
A falakon öt kép vala festve egy bankócsinálásért itt szenvedő fogoly által. Az vizet önte vaskemencéjére, s annak rozsdájával dolgozá e képeket. Ecsete a seprőből tört vessző vala. Vencelnek képe is ezek közt lévén, úgy gyanítom, vagy cseh volt, vagy Vencel keresztnevet visele. Ha az nekem megengedtetett volna, madonnáját kivétetém vala a falból, mikor eleresztettem.
Az új helyre általvitt fogoly egy ideig meg nem szólal, mint az új kalitkába zárt madár. Irtóztató dolog emberek társaságából kikapattatni s elevenen eltemettetni. Végre tudni akarám, ki a szomszédom észak felé.
Kazinczy a már régebben leírt kopogtatós módszert alkalmazta szomszédja megszólítására. A kor nemzetközi nyelvén, latinul tette fel a kérdést: Quis es? A szomszéd, báró Riedele pedig szintén latinul felelt és figyelmeztette Kazinczyt, hogy továbbra is ezt a nyelvet használja beszélgetéshez. Ez volt ugyanis az egyetlen a kettejük által ismert nyelvek közül, melyet a börtön személyzete nem tudott lehallgatni.
Miért szenved itt Riedele, soha nem tudakozám, sem ő nem mondotta; annyit azonban ki lehete vennem szavaiból, hogy republikánusi gondolkozásáért s talán készületeiért. Feleségem (érdekes megjegyezni, hogy Kazinczy feleségéről eddig még nem hallottunk a történetben!) még a bécsi klastromból hozá a hírt, hogy a catechismust az ifju gróf Hohenwarthnak ez a Riedele adta. Mindazért szenvedének a többiek is. Menz, Hackl, Jelinek, Ruzsicska; csak Grossinnger nem azért, és Sigmond francia oberster. Ez valamit véthete, s többet, mint a haditörvény vagy hagya vagy engede, s holt hírét költvén, a békekötéskor ki nem adák, hogy haláláig tarthassák. Az efféle nem példátlan dolog még a XIX. században is.
Angiolini Ferencnek az esete borzasztó. - Ez titoknok vala a bécsi udvarnál az orosz követség mellett. - Felállíttatván a cisalpínai respublika, Angiolini oda íra postán a Napoleon által annak igazgatására rendelt tiszthez, s kérte azt, hogy őtet az orosz udvar szolgalatjából reclamálják. Mi könnyű volt volna a gondolatlan embernek lemondani hivataláról s Bécset elhagyni! de ő lármásan akara változtatni sorsán, és hogy úgy annál magasabbra hághasson. Valljuk meg, az ily lépésekre vetemedő embereket a kevélység nem hagyja vesztegleni. Nagyon szeretnének emelkedni és hamar.
Elfogattatván a levél, a bécsi udvar jelentést teve Petersburgban, s Angiolinit eleresztetni kíváná titoknoki szolgálatjából. Razumovszky előhívatá Angiolinit:
- Nekem az úrnak kedvetlen hírt kell jelentenem; az úr tudja, hogy szeretem, hogy szolgálatjával meg voltam mindég elégedve; kérem, legyen bizodalma hozzám; vallja meg, mivel jött kedvetlenségbe udvarunk előtt. - Angiolini azt felelé, hogy ő tiszta minden vétektől.
- Úgy az úr könnyebben viselheti csapását; az úr el van eresztve szolgálatjából.
- Esedezem tehát bizonyságlevelemért, hogy velem excellenciád meg vala elégedve. - Razumovszky azt megíratta, s Angiolini ment.
Kevés lépésnyire a háztól, előtalálja két szeretett barátja.
- De mikor végezzük el hát magunk közt ez s ez dolgot?
- Szívesen akár e pillanatban.
- Térjünk hát ide e barátunkhoz. - Belépvén ehhez, mondja neki a két barátja, hogy fogva van, s kész a szekér, várba fog vitetni. Leültetik, s ezt íratják vele feleségének, egy hónappal későbbre tétetvén vele a dátumot: „Hamburg... Én duellálék s meg kelle szöknöm Bécsből. Szerencsésen értem ide: holnap hajóra ülök, s költött név alatt megyek Londonba. Onnan veszed majd újabbi túdósításaimat.” - Minden félesztendőben íratának vele egy levelet Munkácsról, de a dátumot Londonból, s Angliának más meg más helyeiről; tele hazug hírekkel, hogy az asszony tudhassa, hogy él....
Én, Úza, Szmetanovics, a hosszú útban, július elsője óta augusztus 25-dikéig, egy kis becsűletes rühöt kapánk; szerencsénkre a szárazt, nem a csorgót. Úza és Szmetanovics hamar kitisztúlának, de engem fördettek a szobámba, kenőcsöket adtak, és mindent egyebet, és még sem tisztúlhaték ki. Orvost kelle hozatnom Ungvárról. - Sem az orvosnak nem mondák meg a nevemet, sem nekem nem az orvosét; de dr. Molnár rám ismert, emlékeztete, hogy patvarista koromban eljártam a napához, feleségéhez, s eltölte hírekkel Kazinczy András és veje, Kárner László felől. Meghagyta, mit csináljak, s ki hagyá nyittatni ablakom üvegtábláját, külső ajtómat, és a belsőnek fiókját, hogy szobámban tisztább levegő legyen, s főstrázsamester Fritschner úrral ment.
Alig értek le a grádics aljához, midőn én asztalomat a belső ajtó fiókjához vonám, s lesém, kimehetnék-e a valvulán (csapóajtó), melyen a profósz italunkat szokta beadni, mikor az ajtót megnyitni restelkedék. A lyuk szűk volt, s magosan álla a küszöb felett. Ha rosszúl esem ki rajta, nyakamat szeghetem, vagy karomat törhetem. - De aki nem mer, nem nyer.
Fogságom naplója
– Kazinczy Ferenc műveinek Szauder Mária válogatása alapján megjelent gyűjteményéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése