Ópium #1: az első

Vegyél részt a szavazásban, amelyik eldönti, ki az első forduló nyertese!
Az irodalmi verseny első résztvevője egy rövid novella. Ha tetszett, akkor nyomj egy szavazatot az oldal alján levő vagy tetszik gombbal. Véleményedet hozzászólás formájában is megírhatod. 
A most induló irodalmi versenyről bővebben itt írtunk.
Kellemes olvasást!




Hidegből konyhába, konyhából merre? 

Szerette volna megszaporázni vacogását, de nem tudta, hogy kell. Azt azonban tudta, hogy legnagyobb jóindulatával sem tagadhatja, fázik. Hat emelet múlva mondókája vége az aranyfeliratos kulcsra esett, s kinyílt az ajtó. Míg lekínozta magáról cipőjét, jókora szitokhegyek nőttek előtte, s ahogy a konyhába vette irányát, szanaszét rúgta azt. Esze ágában sem volt megkímélni szomszédjait, tán kissé indokolatlan, dühétől.

Ez a konyha nem rejtette mindazokat az apróságokat, melyektől szívesen tölti ott idejét az ember. Csak az elengedhetetlenül szükségessel rendezték be. Nevezetesen a sparhelttel, egy hozzáeszkábált asztallal, néhány, a falra száműzött polccal, s nem utolsó sorban, egy vályúnagyságú pofa ásított a falból. Ez a „nagyratátott" fő állásban mosdóként szolgált, míg máskor a hiányzó berendezések feladatát látta el. Ha rádobtak egy vágódeszkát, jól helyt állt asztalként, ha virágot állítottak mellé, akkor a Niagara- vízesés illúzióját keltette, itt, a hatodik emeleten. 

A konyhába érve megállt. Megállt.  Majd megállt újra, hogy észrevegye, sétájával a polcok közé szorult. Az egyiken a darakásához valók szorongtak, míg a másikon instant levesek sikították szavatossági idejük végét. Szopránban szólt az év, s altban a hónap. A pontos napot elhallgatták, így nehezítve meg dolgát az egyre nagyobb zavarba kerülő hazaérkezőnek. 

Még, hogy a központi figurának volt annyi esze, s egy másik cselekvéssel könnyített zavarán. Átbalanszolt hát a hálószobába, fekete zokniját szürkére cserélte; s bolyhosodó pulcsiját, a benti klímához igazítva, egy pólóra váltotta. Ezután tejet mért a háromdecis pohárba, s tizenöt perc elteltével már a kása maradék felével üzletelt.

Az üzlet tétje nem más, mint a szóban forgó kása élete volt. 

Csöppet sem sovány képzelőereje több módját is kínálta a kivégzésnek. Az első variáns szerint a kezében lévő kanállal végzi ki, de rögvest. Ám, egy másik szerint az étel feje csak délután vétetik. 

Helyzetét gondosan kiértékelte, majd egy ezüsttel mintázott tányért vett elő, hogy határozott mozdulata után a kását belepje a porcelán. Mi csak remélhetjük, hogy maradt ott lélegezni való, miközben csend és sötét nőtt köréjük.  Mindenesetre így majd nem szállja őket a légy, s nagyra nőtt figuránk is nyugodt lélekkel hajthatja rövid álmára fejét. 

Épp oly hosszúra csak, hogy csontjának velője is felmelegedjen végre, ugyanis buszról-buszra szállva épp ezt rágta körbe a hideg.  

Idén is igaz, hogy hidegünk szemfoga tán csak jövőre kopik tovább, s ha addig elkoptatná valaki helyettünk, mi azt sem bánnánk.   

Írta: répaláb

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése