Végre, eljött a nap! A doboz magányosan várakozott a padlón, de most már itt van. Itt van annak az ideje, hogy a csomagolást megbontva kivegyem annak tartalmát!
Gyuri megmarkolja a dobozt s felemeli az asztalról. Pozitívan negatív csalódását fejti ki, mi szerint - "Nehéz.". Mondom magamban, sebaj, forgatásra így is jó lesz, és a kicsomagolás alanyiságát jól fogja teljesíteni.
Nem volt nagy kunszt kicsomagolni. Valójában csak egy erősebb kartonból készített fehér doboz, melynek a teteje rácsúszik az alsó részre. Teljességében egy védőfólia alkotta az elsődleges védelmet, melyet a csehszlovák AFRICA bicskám teljes mértékben képes volt feltörni. Lecsúsztat a fedél, s néz mi lapul benne.
Feketeség! Jól van, nem teljesen, de a papír fekete, és a fedél belső felén szivacs van, s az is fekete. Rendben. Folytattam a felfedezést. Kb. CD méretű papírcsomagocska, de lemezt nem tartalmazott. Valami használati útmutatószerűség, meg Apple logó matrica a hard core almásoknak.
A tápegység számomra ép oly értelmezhetetlen csomagolást kapott, mint maga a géphez tartozó konnektora, de ne fussunk előre, mert ekkor még nem tudtam, hogy… Végül is kicsomagoltam. Jónak nevezném azt az ötletet, mely megengedi a tápegységet mint egy kompakt egységet konfigurálni, de ha a kábelhossz nem megfelelő, akkor egy kábelt is adtak. Ki kell hangsúlyoznom, szabványos a hálózati kábel konnektora (IEC 60320-1, C7/C8).
Tehát egyelőre amit megtettem, körbemetéltem a dobozt, levettem a fedelét, és barátkoztam a tápegységgel, viszont maga a Gerät még nem került elő. Nézzük csak, hol is rejtőzik… Egy exkluzív helyt kapott a doboz közepén. Elővettem, de még egy fóliában van. Gondoltam, megint AFRICA, de tévedtem. Matricák is voltak rajta olyan szöveggel, hogy ennek a csomagnak a felbontásával, vagy a plomba megsértésével elfogadom a feltételeket. Mondom: ACK. Ebben a pillanatban fedeztem fel, amit nagyon, de nagyon gondoltam: Ez egy Apple termék, úgy csinálták hogy még a hülyének is megérje! Igen, és a hülyének megéri! :D Fel kellett csak tépni, hasonlóan mint a Berénkében kapható Bozskhow fél decis csodaitalok. Feltéptem, és lásd, kezembe a masinéria!
Felnyitás. Kallantyúmentes, mint már nagyon rég óta, és tán az össze Apple hordozható számítógép ilyen is volt. Felnyitom, mert amúgy hasznavehetetlen egy jószág. Bal kezem a hátsó felén alulról tartja, míg jobb kezem a nyitás művelet végrehajtásán fáradozik. Nyah, nyah! Ki tudom nyitni, nem fog ki… és ekkor egy érdekes dolgot éreztem bal tenyeremen: Megharapott a laptopom! Hmmm…Gyuri erre azt nyilatkozta: "Áldozat a design oltárán", mondom erre, hát fantasztikus.
Felnyitott a gép. Belsejében még egy védőlapka, de simán hátradobtam. A billentyűk fekete, de lehet mondani antracit színűnek is. a lényeg, sötét, míg maga a kasztnyi világos, de becézzük csak ezüst színűnek. Lényegretörő, és egyszerű az egész, viszont ami mégiscsak furcsának tartottam, az a bekapcsoló gomb integrálása a billentyűzetbe ami megint egy másik történetecske…
…persze nagyon jó billentyűzetnek a minősége. Mondjuk ez pont az a terület, amit nem értek. Mondják, ez a billentyűzet ramaty, ez jó, emez meg a legzsírabb mechanikus billentyűzet… maga Ferenc Jóska is ilyenen CSézet… Hát hogyne! Félre a tréfával. Ami biztosnak mondható, passzentossak a műanyag lapkák. Nem lötyögnek túl nagyon. Ami még biztosnak mondhatok, van egy bizonyos nemlineáris karakterisztikája a billentyűk lenyomásának. Ezek mind csak a gépelési élményt szolgálják, és én nem tekintem nagyot nyomó metrikának, viszont amit ki lehetne emelni az a világítása. Jah, ezt jól megoldották. Be lehet állítani, hogy automatikusan kapcsolja be arra a maximális intenzitás szintre amit megadunk. Ezeket a mondatokat már rajta írom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése