Ópium #3/1

Írtuk, hogy írjatok és írtatok - megírtátok, s az elkészült alkotásokat olvashattátok a legutóbbi papír-Sárga Szamárban. Harmadik alkalommal küldtetek írásokat a firkász-versenyünkre, az Ópiumra. Itt az ideje, hogy eldöntsük, melyik alkotás lesz a közönség kedvence! Ki lesz a nyertes? Ezúttal is, ugyanúgy, mint az előző alkalmakkor, a blogon publikáljuk második ízben a műveket, és arra kérünk, hogy szavazzatok a legjobb-legszebb-legmenőbb-legkedvencebb alkotásra. Ezt kétféleképpen tehetitek meg: klikkelhettek a jó :D gombra, a facebook like gombjára (a megosztást is számolja!), és szeretettel várunk benneteket március 17-én, csütörtökön este 7-kor egy csacsisimogató kávézásra és szerkesztőségi gyűlésre, ahol élőben is szavazhattok majd.

A harmadik forduló témája, mely igencsak inspiratív problémának bizonyult, LAKÓTÁRS volt. Mától öt napon át egy-egy alkotást olvashattok itt, a blogon. Lássuk az elsőt, Gyurász Marianna versét.

Szobatársasjáték

Szórakoztat, ha csintalan,

Meg minden bárd feledve van,

De ez így azért nem elég:

Ha kisállatot tartanék

Is elmondhatnám ugyanezt,

Meg, hogy jóval kisebb kereszt,

Mint ez az apró fúria.

Személyestér, heló-szia,

Mert neki minden figyelem,

Mással beszélnék, na nem,

Kiikszeli az ablakot.

Ó, élete hányatott!

Most ő mesél, most ő mesél,

Hogy unalmas lesz ez a tél.

A telelés oda megint,

Mert terroristák odakint,

S mind, mind rá feni fogát,

(Csinos, fehér!) és nem barát,

Ki nem csinos és nem fehér,

Így tökunalmas lesz a tél.

És láttad már a csepp kutyám

Legújabb pózát fenn a fán?

Ez a kép tökre nemolyan

Mint az előző ezerhatvan-

Egy! Húszig kedves volt valóban,

De lelkesedés nincs az ó-ban

Sok azóta, mert hogy képes

Megnemkedveltetni ez édes

Kisállatfajt, épp velem,

Sértődik: nem lelkesedem??

S hogy gondolom, hogy nem hiszek

Észérvek nélkül senkinek

És senkiben: bűn, ezt élem,

Csak táncolok itt a szélen,

Nekem nem szent a feszület,

S nincsen bennem gyűlölet

Az ellen, ki mást hisz - vagy más,

Így számomra feloldás

Nem lesz soha és el nem ér,

És semmi érvem el nem ér

Annyit, hogy akár megvitassuk:

Nem számít, akkor itassuk

Meg inkább e kis szobát.

Alkohol azért barát,

Olyankor jófej-csintalan,

Szóval így egész rendbe’ van,

S hogy jófej-csintalan vagyok:

Feledve bárdok, holnapok.

írta: Gyurász Marianna