Már csak 5 nap a következő szemeszterre szóló pályázat határidejéig és már csak 24 nap az én részképzésem lejártáig. A pályázatról hivatalosat itt olvashattok, szubjektívet pedig alább:)
A magyarországi részképzést (teljes szemeszterre, vagy néhány hónapra) a Magyarország Nemzeti Erőforrás Minisztériuma és a Balassi Intézet írja ki minden szemeszterben azoknak a határon túli magyar anyanyelvű diákoknak, akik nem Magyarország területén járnak egyetemre, főiskolára. Két éve még az Oktatásügyi Minisztérium írta ki a pályázatokat, annak a nevét valamivel könnyebb volt csehre/szlovákra fordítani. Meglepő ugyanis, hogy a határon túli magyar diákok határon túli egyetemei, határon túli tanulmányügyis nénijei számára nem adják ki a részképzéssel kapcsolatos tájékoztatót angolul.... Így aztán csak nézett a tanulmányügyis néni Brünnben, mikor előadtam neki, hova, mire kérem az egyetem beleegyezését. A részképzés elnyeréséhez ugyanis nem árt, ha az egyetem beleegyezik diákja külföldi útjába, még jobb, ha elfogadja a diák által külföldön begyűjtött krediteket.
- Egy igazoolásra lenne szükségem arról, hogy a MU elfogadja a Magyarországon szerzett jegyeimet.
-Én azt nem igazolhatom. Az minden kar minden tanszékének a saját dolga, hogy elfogadja-e. Létezik erre egy EÚs törvény, az egyetem azt elfogadta, de azon túl minden karnak a maga dolga.
- Akkor tessék szíves lenni adni egy papírt, hogy az az EÚs törvény érvényes nálunk.
- Arról nem adok, azt mindenki tudja, az az egyetem is, ahova maga készül.
- De csak pro forma, a pályázat kedvéért....
- Ezt nem lehet pro forma, ez egy nagyonis komoly dolog!!!!
Tehát olyan is van, hogy az egyetem nem fogadja el a külföldi jegyeket. Ilyenkor még mindig meg lehet szakítani a tanulmányokat egy félévre, vagy lehet kilincselni, mint ahogy én tettem. Vannak tantárgyak, amikből csak előadások vannak az év folyamán, ezekből akkor is le lehet vizsgázni, ha az ember nem járt az előadásokra. És vannak tanárok, akik örülnek, ha a diákjaik világot látnak, és egy-egy extra beadandó, beszámoló, szeminármunka fejébe hajlandóak szemet hunyni a hiányzott gyakorlatok felett is. Mivel tudtam, hogy ezekhez hasonlóakat úgyis látogatok majd Pesten, nem volt lelkiismereti problémám a megoldás miatt.
Budapesten szállást találni elég nehéz és költséges (persze, később úgyis találkoztam emberekkel, akik baromi jó helyen, igazán olcsón laktak albérletben, de az ember nem akarhat mindent), ezért nagyon jó, hogy a részképzéshez rögtön kollégiumi szállás is jár. Kicsit szomorúbb, hogy a kollégium a III. kerületben található, a legjobb közlekedési feltételek mellett is 40 percre a központtól (éjszaka gyakran 1,5 óra ugyanez a táv). Na és persze a bürokrácia. Boldog lélek, aki bekerült az ügyintéző irodába, még boldogabb, akinek már van is szobája, kulcsa, és beléptetőkártyája hozzá....
A szemeszter hivatalosan szeptember 12-én kezdődött az ELTE-n, pontosan ez volt az a nap, amikor már megúntam a postai úton érkező kollégiumi és egyetemi értesítőt várni délszlovákiai kisfalumban, mint ahogy azt a félhivatalos elektronikus értesítő alapján a pályázat kiírói elvárták. Levonatoztam hát személyesen érdeklődni a kollégiumba, ahonnan a telefonhívásaimra és íméljeimre eladdig nem kaptam választ (később rájöttem, hogy ez pesti sajátosság). - Perszehogy beköltözhetsz, rajta vagy itt ezen a listán - tudtam meg nem kevés várakozás után. Már csak azt szerettem volna megtudni, miért kellett ehhez 4 órát vonatoznom a mobiltelefon és internet korában.
Időnként kell némi humorérzék az ügyintézéshez, bár azt sejtem, Pesten az átlagosnál kicsit többre van szükség. Nem elrettentésnek szántam a feljebb írottakat, hanem éppen ellenkezően, bátorságot szeretnék adni azoknak, akik belevágnak. Megtörténhet, hogy bizonyos ajtókon sokat kell majd zörgetni, és az e-mailokra nem érkeznek válaszok, de akkoris megéri.
- Olyan tanárokkal találkoztam az ELTE-n, akik mosolyogva adtak elő, és a tananyagot úgy adták át, mint valami tálcára rakott, finom süteményt, amit nekünk sütöttek, és külön örömükre szolgál, ha minél többet veszünk ezekből az illatozó finomságokból....
- Anyanyelvemen hallgattam az órákat, és összeszedegettem a csehül tanult szakkifejezések magyar megfelelőit:)
- Voltam színházban, nemzetiben és amatőrben, moziban, múzeumban. Mivel Pest nagyváros, szélesebb, színesebb a kínálat ezekből is!
- Nagyon szép emberekkel találkoztam a kollégiumban, suliban, és persze a KAD-ot se felejtsük el:)
- Na és persze a többi jó hely, mint például a gödör klub, fecske presszó, merlin színház, művészetek palotája, a bábszínház, a tarajos gőte, ahol mindig nagyon jófej a pultossrác, a margitsziget, dunapart, várdomb, ésígytovábbésígytovábbésígytovább......
A végére pedig egy jótanács: a Budapes-Brünn vonatjegy (odavissza) nagyjából a duplája a buszjegynek. Buszból viszont csak a sárgák (benešova;) közlekednek ezen a vonalon.....
A magyarországi részképzést (teljes szemeszterre, vagy néhány hónapra) a Magyarország Nemzeti Erőforrás Minisztériuma és a Balassi Intézet írja ki minden szemeszterben azoknak a határon túli magyar anyanyelvű diákoknak, akik nem Magyarország területén járnak egyetemre, főiskolára. Két éve még az Oktatásügyi Minisztérium írta ki a pályázatokat, annak a nevét valamivel könnyebb volt csehre/szlovákra fordítani. Meglepő ugyanis, hogy a határon túli magyar diákok határon túli egyetemei, határon túli tanulmányügyis nénijei számára nem adják ki a részképzéssel kapcsolatos tájékoztatót angolul.... Így aztán csak nézett a tanulmányügyis néni Brünnben, mikor előadtam neki, hova, mire kérem az egyetem beleegyezését. A részképzés elnyeréséhez ugyanis nem árt, ha az egyetem beleegyezik diákja külföldi útjába, még jobb, ha elfogadja a diák által külföldön begyűjtött krediteket.
- Egy igazoolásra lenne szükségem arról, hogy a MU elfogadja a Magyarországon szerzett jegyeimet.
-Én azt nem igazolhatom. Az minden kar minden tanszékének a saját dolga, hogy elfogadja-e. Létezik erre egy EÚs törvény, az egyetem azt elfogadta, de azon túl minden karnak a maga dolga.
- Akkor tessék szíves lenni adni egy papírt, hogy az az EÚs törvény érvényes nálunk.
- Arról nem adok, azt mindenki tudja, az az egyetem is, ahova maga készül.
- De csak pro forma, a pályázat kedvéért....
- Ezt nem lehet pro forma, ez egy nagyonis komoly dolog!!!!
Tehát olyan is van, hogy az egyetem nem fogadja el a külföldi jegyeket. Ilyenkor még mindig meg lehet szakítani a tanulmányokat egy félévre, vagy lehet kilincselni, mint ahogy én tettem. Vannak tantárgyak, amikből csak előadások vannak az év folyamán, ezekből akkor is le lehet vizsgázni, ha az ember nem járt az előadásokra. És vannak tanárok, akik örülnek, ha a diákjaik világot látnak, és egy-egy extra beadandó, beszámoló, szeminármunka fejébe hajlandóak szemet hunyni a hiányzott gyakorlatok felett is. Mivel tudtam, hogy ezekhez hasonlóakat úgyis látogatok majd Pesten, nem volt lelkiismereti problémám a megoldás miatt.
Budapesten szállást találni elég nehéz és költséges (persze, később úgyis találkoztam emberekkel, akik baromi jó helyen, igazán olcsón laktak albérletben, de az ember nem akarhat mindent), ezért nagyon jó, hogy a részképzéshez rögtön kollégiumi szállás is jár. Kicsit szomorúbb, hogy a kollégium a III. kerületben található, a legjobb közlekedési feltételek mellett is 40 percre a központtól (éjszaka gyakran 1,5 óra ugyanez a táv). Na és persze a bürokrácia. Boldog lélek, aki bekerült az ügyintéző irodába, még boldogabb, akinek már van is szobája, kulcsa, és beléptetőkártyája hozzá....
A szemeszter hivatalosan szeptember 12-én kezdődött az ELTE-n, pontosan ez volt az a nap, amikor már megúntam a postai úton érkező kollégiumi és egyetemi értesítőt várni délszlovákiai kisfalumban, mint ahogy azt a félhivatalos elektronikus értesítő alapján a pályázat kiírói elvárták. Levonatoztam hát személyesen érdeklődni a kollégiumba, ahonnan a telefonhívásaimra és íméljeimre eladdig nem kaptam választ (később rájöttem, hogy ez pesti sajátosság). - Perszehogy beköltözhetsz, rajta vagy itt ezen a listán - tudtam meg nem kevés várakozás után. Már csak azt szerettem volna megtudni, miért kellett ehhez 4 órát vonatoznom a mobiltelefon és internet korában.
 |
| A kolesz felé vezető Fehéregyházi út... én csak úgy hívom, Unalmas út. Bár néha varázslatos is tud lenni:) |
- Olyan tanárokkal találkoztam az ELTE-n, akik mosolyogva adtak elő, és a tananyagot úgy adták át, mint valami tálcára rakott, finom süteményt, amit nekünk sütöttek, és külön örömükre szolgál, ha minél többet veszünk ezekből az illatozó finomságokból....
- Anyanyelvemen hallgattam az órákat, és összeszedegettem a csehül tanult szakkifejezések magyar megfelelőit:)
- Voltam színházban, nemzetiben és amatőrben, moziban, múzeumban. Mivel Pest nagyváros, szélesebb, színesebb a kínálat ezekből is!
- Nagyon szép emberekkel találkoztam a kollégiumban, suliban, és persze a KAD-ot se felejtsük el:)
- Na és persze a többi jó hely, mint például a gödör klub, fecske presszó, merlin színház, művészetek palotája, a bábszínház, a tarajos gőte, ahol mindig nagyon jófej a pultossrác, a margitsziget, dunapart, várdomb, ésígytovábbésígytovábbésígytovább......
A végére pedig egy jótanács: a Budapes-Brünn vonatjegy (odavissza) nagyjából a duplája a buszjegynek. Buszból viszont csak a sárgák (benešova;) közlekednek ezen a vonalon.....
Kár, hogy nem lett hosszabb a poszt. A tömegközlekedés tényleg kellemetlen, de jusson csak eszedbe a 17-es villamosvonal. A süteményes tanárokkal egyet értek, sőt, olykor még be is lehet kéreckedni egy másik egyetem másik szemináriumára is. Az unalmas úton meg tényleg fárasztó végigmenni, és máig sem tudom, hogy miért.
VálaszTörlésbiztos azért, mert amikor az ember elindul, tudja mekkora út áll előtte.... visszafelére meg már ténylegesen ki is fáradsz:) de valóban vannak szép szakaszok, pl a 16-os busz föl a várba. és amiótta a metrók is lassabban járnak, többet láthatsz a föld alatti járatokból is:D
VálaszTörlés