"Virág szeretnék lenni, nem hallod? Virág!" - tünkányok, boszordérek, Bab Bercik, miegymás Lázár Ervin meséiben

Voltál már náthás? Olyan nagyon-nagyon náthás? Még az is a köbön? Hogy zsebkendő nélkül egy lépést sem tehettél, és minden mélyebb lélegzetvétel falrengető tüsszögéseket váltott ki? És hogy emiatt aztán búskomor, savanyú és picit magányos lettél? (legalábbis addig, amíg láss csodát, egy reggel szabad légutakkal ébredsz)

Akkor most... akkor most képzeld el ugyanezt, csak gyógyulás nélkül... és képzeld el a szenvedő alany helyébe Bab Bercit. Hogy kicsoda ő? Hogy nem ismered? Ó, de hiszen... igaz, hogy szegény nem tartozik Mikkamakka, Vacskamati és a többiek baráti körébe, be kell szegénynek érnie egy ideges patikus szomszéddal, de azért nem kevésbé kedves figura... a maga módján persze...


Ha erdei sétád alkalmával találkozol egy gesztenyét gyűjtögető alakkal, egy nagyon savanyú képű alakkal, akkor az minden bizonnyal ő lesz. Bab Berci. Savanyú képe soha nem lesz kevésbé savanyú, és ez a savanyúság egészen annyira elfajult, hogy ha éppen uborkasavanyítást fontolgatsz, csak őt kell hívnod, és megspórolod az ecet árát. Éppen ezen okból nehogy akkor hívd, amikor esetleg befőttet teszel el, a savanyú cseresznyéért nincs oda igazán senki. És hogy mi is ennek a savanyúságnak az oka? Ezt még kérdezed??? Mintha nem lenne elég ok az, hogy az ember orrából nem és nem akar kiköltözni a nátha, hogy nem nézhetsz a napba mosolyogva (óha, mosoly, ilyenről Bab Berci csak álmodozik) mert rögtön egy tüsszögő-roham kap el.


Az lehet, hogy Bab Berci lépten-nyomon orrot fúj és savanyú, de jólnevelt, éppen ezért ha találkoznátok, nem harag vagy sértődöttség miatt nem nézne rád, hanem mert nem szeretné, hogy te is savanyú hangulatba kerülj... Talán e miatt találkozott egyszer a tündérrel... vagy boszorkány volt? Vagy talán egyik se és mindkettő? Lehetett éppen egy tünkány is... de akár egy boszordér is. Mert szép volt, és kedvesen szólt. De a szépség nem mindig garancia a jóságra. És mintha lett volna valami alattomos a pillantásában. Volt, vagy csak a képzelet és a fények játéka miatt tűnt úgy? És egyáltalán, honnan ismeri fel azt az ember, hogy épp egy tünkánnyal, vagy egy boszordérrel találkozott. Mert az azért nem mindegy!

Ahogy mondom, nem unalmas azért Bab Berci erdejében sem az élet. Nincsenek mindenütt Rettenetes Háromkerekű Pakukmadarak, de ne akarjunk sokat és érjük be beszélő kövekkel. Valaki olyannal, aki a sok millió éves hallgatás után épp akkor gondolja úgy, hogy jó lenne megmozgatni egy kicsit a hangszálait, amikor mellette üldögélsz. Bab Bercivel megesett. De mit lehet tenni, ha épp egy "személyiségzavaros kővel" hoz össze a sors, aki nem szeretne kő lenni már tovább... virág, igen, virág szeretne lenni... És Bab Berci segít, és kővirágot- virágkövet farag, és a kővirág boldog... boldog amig ősz nem lesz. Aztán egyre szomorúbb... és mit lehet tenni egy szomorú virággal, még ha kőből van is? Talán azt, amit Bab Berci is megtett, kicsit sajgó szívvel. A természet erejére bízni, hadd legyen a kővirágból por, majd talán egyszer igazi virág. Teljesüljön igazán a kívánság...


Nem könyvajánló, és nem szerzőbemutató, csak amolyan... "szereplőbemutató", vagy mesevilág-bemutató... Lázár Ervin mesevilágából egy kiskanálnyi ( a legkisebb mokkáskanálra gondolok). Lehet, néhányunknak "megadatott" a Szegény Dzsoni és Árnika, vagy a Hétfejű Tündér, esetleg a Fába szorult hernyó, aki ugye keservesen bömböl, ordít, szepeg, sír, rí, itatja az egereket, keservesen sírdogál... De... mit mond nektek a kimerülő kutyaól? Vagy hogy micsirkász cserkesz


Nem, nem, nincs az írónak semmi évfordulója, szülinapja, jubileuma mostanában, csak nekem volt egyszerre kimerülő kutyaól érzésem ma és... pár mosolyra tudom, mindig számíthatok ezektől a meséktől.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése