Hááát, mit is mondhatnék... A találkozó jelmondata nem állt messze tőlünk – megfogadtuk és párszor bizony összecsúsztunk, persze nem csupán a havas hegyoldal miatt. Hogy hogyan is történt, mindjárt elmesélem, de kezdjük talán az elején...
Mielőtt le/össze/csúsznánk ;) |
A Hóóórukk egy 5 napos fesztivál, amelyet Szlovákiában a Tátra-hegységben rendeztek meg idén első alkalommal – mindenki nagy örömére. Nagy körvonalakban „hivatalosan” 5 nap síelés és 4 éjszaka koncertezés van betervezve. Mindez napközben különböző versenyszámokkal, vetélkedőkkel, szabad foglalkozásokkal illetve városnézéssel van fűszerezve. A síelések alkalmával mindenki felelevenítheti sítudását, felmérheti (össze)csúszó technikáját, vagy épp csiszolhat rajta. Az egészben megmozgató csuszlogás után jöhet a jól megérdemelt lazítás ismert magyarországi zenekarok kíséretében. Idén részünk volt a Subscribe, Kiscsillag, Vad Fruttik és 30y zenei kínálatában, hogy csak egy párat említsek közülük…
Egy-egy ilyen kaliberű este után nem mindenki vágyott ismét sítalpra, de eme kétségünk abban a pillanatban tovaszállt, ahogy megpillantottuk a táj szépségét arcunkon megérezve a friss levegő csípését. Ahhoz viszont, hogy ezt megtapasztalhassuk azért mégiscsak fel kellett kelni, ugye. A történet párszor itt véget is ért... Gondoltuk, a reggeli sielésnél csak egy jobb dolog van, a délutáni, így azt részesítettük előnyben. Az utazást illetően mind a síelés helyszínére, mind az esti koncertekre saját busszal érkeztünk. Mindkét esemény egy helyen zajlott. El lehet így képzelni, hogy egy, a sípálya tövében lévő x-csillagos szálloda szórakozóhelyén, a bors jellemezte az árakat, akár csak a farkasordítás az időt. Ám az esték hangulata és közeg mindezt feledtette velünk. Az „otthonias“ kifejezés lenne talán a legideillőbb, mivel sokszor 40-50 ember mellett kellett magunkat a színpad elé "küzdenünk".
A kapcsolatkialakítás lehetne az esték második fő jellemzője, amit sokszor a bábeli zűrzavarhoz lehetett hasonlitani. A környéken lakó külföldi turisták is színesítették az est fényét emelve az összetételt, vagy mi. Na mindegy. Érdekes volt. Megismerkedtünk a fesztiválon dolgozó önkéntesekkel, fényképészekkel, a ródokkal, nem beszélve pár zenekar tagról. Kérniük sem kellett és mi nagyon készségesen megismertettük Magyarhonban élő testvéreinkkel a kofola és a Tátrai tea ivásának kultúráját. Az egyiket nagyobb örömmel fogadták, mint a másikat! – sajnos. Na de sebaj, a „keserű” kofola mellett is jó volt a hangulat. A koncertek utáni mulatozásokat nem is részletezném tovább, a fantáziátokra bízom, mivel hogy nincs nagyon, ki pontos képed adna róla ;)
Ebben a cikkben - amely ha tehetné véget sem érne - csak jönnének egymás után a jobbnál jobb, szebbnél szebb, furcsábnál furcsább, hihetetlennél hihetetlenebb, érdekesnél érdekesebb, fejezd-már-be-a-jelzőket történetek. Az oda és a visszaútról, a 30y-ra tomboló lengyelekről, a „ti is magyarok vagytok” külföldiekről és még nagyon sok mindenről. A fesztivál minden egyes pillanata élmény volt.
Hangulatkép :) |
A Subscrible koncertje |
Variációk az estére :D |
Ízig-vérig DH-sok.... |
Ne felejtsük ki a másik szerzőt sem M. Gábort, akinek mesztelen felső teste lassan az összes rendezvényünkön szerepel.
VálaszTörlésakkor az (vagy inkabb Ő) lesz a kabalank? :)
VálaszTörlés