Karnevál a tengerparton

Mióta leszállt a gépem Barcelonában, lekászálódtam a fedélzetről, becserkésztem a bőröndömet, átvonszoltam a metróállomásig, belefutottam az első pálmafába, fölkapaszkodtam az első metrószerelvény utolsó vagonjába, odacsukott az ajtó, mikor abban a hitben, hogy az ellenkező irányba visz, ugrani próbáltam a már mozgásban lévő szerelvényről, megkérdeztem minimum öt őshonosnak tűnő katalánt, hogy hova vitt volna ez a metró ha hagyom, leroskadtam a legközelebbi padra és csüggedt képpel megvártam a következőt, ami pontosan ugyanazt az útvonalat futotta be, mint az előző; és ennek már több mint egy hónapja: folyamatosan pörögnek az események. Vagy fergetegesen jól sülnek el, vagy nagyon rosszul, de pörögnek. Nincs középút.
 

Mert amíg Valenciában és a környező városokban, így az én egyetemen is napi rendszerességgel vonulnak diákok, tanárok, orvosok az utcára, hogy demonstráljanak a kormány megszorító intézkedései..

.

...illetve a rendőrség február 20-i agressziója ellen...

... addig egy órányi autóútra, Vinarosban majd két héten át dübörög a karnevál. Tizenegy éjszakát áttáncoló, többezres, féktelen, színes, jelmezes karneváli menet. Riói mintára.

Vinaros Valencia tartomány északi részében, egy Földközi-tenger partján fekvő, látszólag békés tengerparti kikötővároska. Amit fontos róla tudni az az, hogy a legnagyobb fiesztáját a karneváli szezon utolsó két hetében rendezik. Errefelé ugyanis minden városnak és falunak megvan a saját fiesztája, amikor egy hétre bezárnak az iskolák, munkahelyek és üzletek, hogy a városlakók megtarthassák a hagyományos ceremóniáikat, jelmezes felvonulásaikat és a bikaviadalokat. Bő egy héten át mulat a lakosság apraja-nagyja. 

Vinarosban tehát a karnevál első hétvégéjén összegyűlik a tömeg az arénában, hogy megválasszák az ezévi karnevál királynőjét. Másnap pizsama-felvonulás halad végig a város utcáin, a harmadik napon liszt-birkózáson vehetnek részt azok, akik úgy érzik, hogy meg kell hemperegniük lisztben. Az idetévedő turisták megkóstolhatják a fideuadát, amely a valenciai tartomány egyik kulináris élvezete a sok közül, és táncolhatnak a karneváli menetben, amely idén az ókori Egyiptomot idézi. Utolsó nap pedig a karneváli menet eltemeti a szardíniát. Bevallom, ezen a programponton egészen meglepődtem, mivel nem láttam semmiféle épkézláb magyarázatát annak, hogy miért temetnek szardíniát egy tomboló karnevál közepette. Nem kevés invesztigatív tevékenységembe került, mire megtudtam, hogy ez egy tradicionális ceremónia, amelyet nem csak Spanyolországban, hanem számos dél-amerikai helyszínen is évente megrendeznek, és amely egy ízig-vérig etnológusnak minden bizonnyal a habot jelenti a torta tetején. Egy halottasmenetet parodizáló karneváli menetről van szó. A menet a főszereplő, azaz a halott, egy szimbolikus figura elégetésével és eltemetésével ér véget. A bizonyos szimbolikus figura, Vinarosban a szardínia, az elmúlt év szomorú történéseit és kellemetlen emlékeit szimbolizálja, elégetése a rossz emlékektől való megválást és a szebb jövőbe vetett hitet jelenti.

 

Miután begurultunk Vinarosba, és ledübörgött a buszról az egész Erazmus-banda, körülnéztem. Csodálatosan autentikus élményben volt részem: míg a háttérben a díszletetet a lemenő nap sugarai által megvilágított hullámzó tenger és homokos tengerpart alakította, az előtérben két macska, három boszorkány, egy bohóc, négy ördöglány és néhány kalóz sziluettje rajzolódott ki. Mindegyik sziluett jól kivehetően egy-egy másfél literes házi szangriát szorongatott a kezében. Elmosolyodtam hát, megragadtam a saját üvegemet és belevetettem magam a tömegbe.