Látogatóban Szent Jakabnál, Kharónnál, s a holtak birodalmában

Ahhoz, hogy valami történjen, mindig valami másat kell először betervezni. Szóval a Roma Kultúra Múzeumába hívtam az ismerőseimet, így kötöttem ki végül a Szent Jakab templom előtt/mellett, ahonnan 4 napja, azaz június 22-én tűnt el a kis építkezős karám, helyet adva a csontház (Kostnice u sv. Jakuba) lejáratának. Persze, nem olyan könnyű a halottak birodalmába jutni. Először minket is elküldtek, mivel már egy órányi tárlatvezetésre előre kiárulták a jegyeket. Meglátogathattuk volna az alatt az óra alatt a Kapucínusok Szent Kereszt templomában nyugvó múmiákat, vagy a Zöldségpiac tér (Zelnyák:) alatt kiépített pince-labirintust, hogy a témánál maradjunk. Nálunk azonban mégis a fagyi győzött, így készültünk a pincében várható hidegre.

Míg a templom mögötti Aida cukrászda teraszán fagyiztunk (egyébként van valami köze a kassai Aidához?), a csontházból magammal hozott nyomtatványból kiolvastam, hogy valaha ezen a helyen temető volt. Mivel azonban a város falai miatt nem lehetett a temetőt (melynek lekövezett helyén épp a fagyinkat eszegettük) igény szerint szélesíteni, a sírhelyeket 10-12 év után kiürítették, s a templom alatt lévő kriptába helyezték tartalmukat. A kriptát - csontházat időnként szintén bővíteni kellett, ám mégiscsak jó szolgálatot tett egészen az 1784-es józsefi rendeletekig, melyek higiéniai okokra hivatkozva felszámolták a temetőt, és vele együtt a csontházat is. A kiürített temetőt lekövezték, a csontházat pedig úgy becsukták, hogy hamarosan még a létezéséről is megfeledkeztek.

Hihetetlen, de tényleg csak 2001-ben folytatódott a kripta története. Ekkor ugyanis, a Jakab tér  tervezett felújítása, javítgatása céljából tüzetesebben megvizsgálták a tér alatti talajréteget. Így akadtak a több kamrából álló temetkezési helyre, melyben sok helyen padlótól plafonig álltak halomban a csontok.... 

Több, mint 50 000 ember földi maradványát rejti a brünni csontház, s így a párizsi katakombák után ez Európa második legnagyobb ossariuma. Sajnos hosszabb netes keresgélés után sem tudtam megtalálni, hol vannak (ennél nagyobb) csontházak Európán kívül.....

Noha félelmet és hátborzongást vártam, s ezért az utolsó pillanatig nem voltam biztos benne, tényleg le akarok-e menni a kriptába, kellemesen csalódtam. A bejáratban több kiállított kisebb lelet között Kharón szobra köszöntött, és talán bejön nekem ez a szétcsorgó, légies, valamiért kicsit donquijotés, mégis finoman kidolgozott modern alkotás - megnyugodtam. Odalenn az elmúlás csendes szépsége fogadott, nyoma sincs ijesztő hatásvadászatnak. Az üres szemgödrökbe tekintve az ember a múlt és a jövő egyetlen biztos pontját láthatja, ha akarja. Ha pedig nem akarja, vagy csak nem hajlamos saját elmúlása felett elmélkedni, nézheti az egészet tudományos szemmel.... Talán kicsit több, vagy nagyobb termet vártam, de a lent töltött 20 perc így is megérte. Köszi a meghívást, srácok!

infó, jegyvétel, stb. ITT.
fotók: vica