"Elúnom magamat; verselgetek, rajzolgatok. Tölts tintát egy szegfőolaj flaconjába, hogy mindég magammal hordhassam. Így nem érhet veszély" – mondta Kazinczy controlleur Grünersperg nejének az obrovici fegyház ablakából. Pedig a bebörtönzötteknek nagy kellemetlenségeket okozhatott, ha kiderült, hogy íróeszközzel rendelkeznek. A következő cikkben meg is látjuk, milyen nehézségek árán szereztek, és küldtek tovább híreket a Kazinczyhoz hasonló foglyok.
Grünersperg asszony egy hosszú bot végére kendőt akasztott, s abban nyújtotta át az ablakon Kazinczynak az írószereket. De a szakácsnő két kislánya, akik az udvaron töltött egészségügyi sétája alatt ismerték meg Kazinczynkat, szintén megajándékozták ezzel-azzal a költőt, apjuk kiolvasott újságaival, levélpapírral, szükséges apróságokkal. A küldemény éjjel, egy spárgára kötött kendőben jutott el a címzetthez, aki óvatosan felhúzta szobája ablakába a kendőbe rakott ajándékokat. Hírekkel is gyakran szolgáltak a gyermekek, még pedig úgy, ahogy Kazinczy kérte őket: "Ha valamit tudatni akartok velünk, az egyik a ti kaputoktól, a másik a controlor lakása alatt nyílótól, menjetek szembe egymásnak s beszéljétek magatok közt; a hang hozzánk felhallik, s érteni fogjuk" Grünersperg asszony segítségével pedig sikerült leveleket is küldenie anyjának
Szlávy János, Kazinczy fogolytársa, nem volt ekkora barátságban a fogház személyzetével, így más úton próbált levelet küldeni szabadon lévő testvérének. A levél azonban rossz kezekbe került, és szigorú ellenőrzést hozott a fogdára.
"Én egy szombatnap megkérém direktorunkat" írja Kazinczy, "parancsolna nekem szabót, mértéket venni egy frakkhoz. Várván a szabót, egy félig már kész levelemet nem oda tevém, ahol a többit az elküldés órájáig rejtegettem, nehogy a szabó ujja a mértékvevés alatt a papirost megsejtse, hanem párnáim közt hagyám; s így elrémülék, meglátván a gubernialis consiliarius Schrőter urat és egy idegent, ki a morvaországi polizey direktora vala." A két úr levelek és írószerszámok után kutatott.
"Az ablakfal két szegletében a szoba hossza felé egy deszkán állának mintegy két vagy háromszáz darab könyveim s papirosaim, s a balszeglet deszkájának a polizey-direktor állott, a másiknak az Isten embere, Schrőter. (...) Én a szoba közepén állék, s azon gondolkozám, mint kaphassam ki a párnák közül levelemet, mely annál bajosabb volt, hogy az ágy fala mellett álló deszka könyveit a polizey-direktor motozta. A párnám eleibe állék tehát s hátra vetvén kezeimet, a levelet kezembe vevém, s egyet fordulván állásomból, azt a consiliarius zsebébe dugám.
Ez a nemeslelkű ember úgy gyanítá, hogy asztalom fiókjában fogják lelni tiltott portékáimat, s elfordított fővel voná ki az asztal fiókját.
- Hier ist nichts - mondá. Akkor letérdepele, s ismét elfordított fővel nézé, ha valami van-e dugva az asztal fenekében.
- Auch nichts. (...)
Nem szükség említenem, hogy ágyam, kofferem, ruháim mind megmotoztattak, csak személyem nem.
Schrőter, a mi referensünk a guberniumnál (mert fő felvigyázásunk reá vala bízva), az elsőséget a kimenésben a németnek adá. Akkor zsebébe nyúlt, s az oda dugott levelet a szoba közepére vetette. - Éljen az áldott ember neve örökké!"
Az ellenőrzés szigorúsága azonban nem csak a foglyokat érintette, hanem ugyanolyan veszélyes volt magukra a fegyház vezetőire nézve is, akiknek az átvizsgálására a császár ellenőröket küldött Bécsből. A helyzet feszültségét Kazinczy a következő történettel ábrázolta:
"Egy ifjú gróf, kinek testvérnénje Brünnben valamely excellenz hitvese vala, Bécsben tartatott fogságban. Sírásai, igéretei arra bírák profószát, hogy az maga vitt tintát, papirost az ifjú grófnak és hogy a titkos polizey a levelet el ne foghassa, nem postára tette azt, hanem maga vitte meg Brünnbe. - Mihelyt megérkezék, ment az excellenznéhez, kihívatá vendégei közül, s négyszemközt általadá a testvére levelét, s azon órában menni akara. A grófné kéri, háljon meg, férje bizonyosan megjő az éjjel, s holnap jöhet, hogy vele szóljon. A profósz megmarad, s másnap felkeresi a grófot. Ez dicséri a profószt, s pénzt ad neki, s ajánlja sógorát továbbra is; de hogy ő fél, ki talál világosodni, hogy a sógorától levelet veve. Tud-e valaki más valamit e dolog felől?
- Senki.
- Hol vette a sógorom a tintát, papirost?
- Én vittem neki.
- Írt-e még másnak is, vagy csak nekem?
Mindezeket kiszedvén a profószból, postát parancsol, Bécsbe megyen, sógora levelét a császárnak általadja, elbeszéli, amit a profósztól kiszedett, s a profósz tíz esztendőre condemnaltatik, napjában két krajcárral."
Az ellenőrök szerencsére nem találtak semmit, ami a fogvatartók ellen szólott volna. Kazinczy mindent tagadott, és falon kopogó titkos jelbeszéddel egységes magyarázatot beszélt meg fogolytársaival, hogy fogvatartóik engedékenységét elkendőzzék a császár emberei elől. Nos, a happy end előtt álljon még itt egy érdekes eset a feljebb említett jelbeszédről:
"Szlávyt a faggatás és a megvetés, mellyel vele a faggatás alatt bántak, a desperatio utolsó pontjáig vitte. Az én ágyam és az ő ágya közt álla a közfal; s ámbár scorbutusomban én mindég aludtam, ébren talála lelni, midőn éjjel éppen tizenkét órakor megkopogtatá falamat.
- Én - úgymond - magamat megölöm. Jelt ne adj, mert míg az ajtóm megnyílik, oda leszek.
Könnyű képzelni, mint irtóztam el. Míg ő kopogtatá a betűket, s én azokat a négy esztendei gyakorlás után olvasgatám is, egyszersmind arról gondolkozám, mi által vonhatnám el borzasztó tettétől.
- Eltiltál - mondám -, hogy szándékodtól el ne vonjalak; jó, vidd hát véghez; de attól nem tiltál el, hogy következéseit elődbe ne adjam. S mi lesz a dologból, ha úgy jársz, mint Rosti, ki magát nem megölé, hanem csak bénává tevé?
Szlávy ellenkezék, de csak mint egy poltron. Én tehát jónak láttam egész virradatig folytatni a kopogást.
- Alhatnám - mondá a nevetséges ember -; várj ha felébredek, még tovább beszélünk."
Talán ez után az eset után nem csak a nyelvújító, vagy a nagy költő címkéket használhatnánk Kazinczynkra, hanem bátran nevezhetnénk a távközlés mesterének, vagy börtönpszichológusnak is....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése