Gombaszög, DH, tábor, nyári, Krasznahorka.....

Valamikor sok-sok éve történt, egy esős, csemadok-os gombaszögi rendezvényen. Szüleim nosztalgiából zarándokoltak a gombaszögi kőtörőnek háttal elhelyezett szabadtéri színpad körül zajló kultúrprogramok soványka fesztiváljára. Én, frissen érettségizve, a "felnőtt világtól" gondosan távol tartva magam, komótosan lassítottam mögöttük, ahogy megálltak a szervezők sátra előtt egy ismerős hölgyet üdvözölni. Ő kérdezte: "Nem akar a lányka főiskolás táborba menni a nyáron?" És egy fekete-fehér, fénymásolt(!!!!) plakátot vett elő a sátor hátuljából. Ahogy a programot nézegettem, rájöttem: ez volt az a tábor, amiről egy éve iszapos ruhákkal jött haza a bátyám..... 

illusztrációs kép Lacitól - igen, 2007-ből.....

Persze, hogy menni akartam. De akkoriban nem olyan világban éltünk, mint most;) Szüleim hosszas kérlelések ellenére is csak egyetlen napra, egyetlen éjszakára engedtek a táborba. Nem jelentett enyhítő körülményt azt sem, hogy a krasznahorkai kemping, ahol a tábort szervezték, körül-belül 20 kilométerre fekszik a házunktól. Segítség, vagy épp nehezítés képpen pedig a húgomat is magammal kellett vinnem. Emlékszem, Krasznahorkán mezítláb gyalogoltunk az esőben a kempingig, és már sejtettük, hogy elmarad a királyhelmeci Waterfall esti fellépése a táborban. 

Azon az éven az iszapbirkózás is elmaradt, mert az első lelkes résztvevő, aki meghódította (volna) a tradícionális iszapbirkózásoknak helyet adó kempingi tavacskát, majdhogy nem ketté hasította nagylábujját egy alattomos üvegszilánkon. Volt viszont műveltségi vetélkedő, melyhez a szervezők a helyszínen dobták össze a kérdéseket. Már nem emlékszem, melyik nyert a négy versenyző csapat közül. Aztán Szászi Zolival, a rimaszombati költővel beszélgettem (talán megpróbáltuk megváltani a világot?), míg a többiek a táborban készült fotókat nézték a nagy, katonai sátorban. DJ Zsilla akkor volt a legfelkapottabb Rozsnyó környékén, zenéjére az egész tábor együtt táncolt a kemping betonján (és elfértünk - de még hogy!!!!).

Hajnalban hideg volt, és átázott a tornacipőm, vacogtam, de akkorra már megismertem a fél tábort. Kedves arcokat Prágából, Pozsonyból, Komáromból.... Lila volt a szájam a hidegtől, így alvásra még csak gondolni sem tudtam. Akkor találkoztam először a verebekkel. Az ébren lévők üres műanyag palackokat és valamennyire telinek mondható üveg palackokat ragadtak, majd sátortól sátorig vonulva addig énekelték a most már notorikusan ismert két sort, míg a ritmusra ütögetett üres palackok zajára meg nem jelentek a sátor bejáratában lakói, s meg nem húzták a teli palackokat.....

24 órát sem töltöttem a táborban.

Két évvel később szinte ugyanezekkel az arcokkal ültem Kovácspatakon, a Diákhálózat tavaszi Hallgatói Parlamentjén (egy sokkal régebbi ilyenen, vagy ilyenen). Megint a táborról volt szó. Logó kellett neki. Azt mondták, próbáljam meg. Azóta is próbálgatom.

Idén, egy éves kihagyással, ötödször készülök Krasznahorkára. Persze, sokat változott azóta a tábor. Mostanában már sokszor fesztiválként emlegetik. De mindannyian tudjuk, hogy nem léphetünk kétszer ugyanabba az iszapba..... a lényeg a mosolyok az emberek arcán. A nyitottság. Ahogy a táborozók befogadják a mindig újakat. És a tradíció, ahogy mégis, minden tábor utolsó hajnalán felélednek a verebek. A spontán ötletek, amik gazdaggá teszik a napokat. Meg a szervezők ötletei, amikkel jó előre elkészítik a kínálatot. De legfőképpen: a találkozások......