Címnek elég dadaista. Csak bele akartam tenni mindent egyszerre. Hogy itt ülünk. Megint négyen. Sakkozzuk megint a notebook-okat az asztalon. A Sárga Szamár. Szimbolikusan. Meg a Salon Daguerre, nem messze a Grohovától. Még jó, hogy vasárnap jöttünk, így legalább válogathattunk a helyekből (legyen stekker, és üljünk puhán;), amik aztán lassan megteltek, persze, de miénk lett a heverő a fal mellett.... (jó, kicsit alacsony az asztalhoz képest, de nem lehet minden rögtön tökéletes).
Pár szó arról, hogy mi kerüljön a Mikulásbuli idejére (naja, erről is kéne már írni egy posztot....) megjelenő nyomtatott Sárga Szamárba. Nehéz összeszedni a gondolatokat, hát még a cikkeket (Egyébként, ha van ötletetek, még nincs késő:). Tema nem tud csatlakozni a nethez, Tóth Péter papírjait rendezgeti. És akkor belép. Mielőtt még bemutathatnám a helyet, és elmondhatnám, hogy olyan ez itt, mint egy otthonos, de ódon, szépséges nappali.... Belép Brúnó (buta szóvicc lenne azt mondani, hogy "pes jako Brno"?). Kicsit megdermed körülöttünk az üres kávézó, ahogy otthonosan körbejár hatalmas mancsain. Óriási orrát oda-odanyomja valamelyikünk kezéhez. Az aktuális áldozat moccanás nélkül várja, hogy a nagy fej (ezzel a szájjal kapással tövig leharapná a kezem!) biztonságos távolságba kerüljön....
-Ez Brúnó.... remélem, nem zavar - mondja egy idősebb, kissé kétes megjelenésű "úriember".
-A világért sem bántana. Szelíd, mint a gazdája. Szeretne ismerkedni. Csak szétnéz, barátokat keres. (pont, mint a gazdája - ezt elfelejtette hozzátenni) Lassan leül, és elkezdi mondani, milyen fajta ez a kutya (kanekorszo - keresse ki a neten: ca-ne cor-so....), mekkora a tömege, és milyen jámbor mégis.... Hát, ha már jött, mint egy váratlan gondolat, idetelepedett, mint a cigarettafüst lassú felhője, fogadjuk el. Faggatom kicsit, hogy még beszéljen. Hátha megírom ebben a cikkben. Hogy hatvanhárom éves, és akadémiai festő. Jól kitaníttatta a kutyát, minden szavára hallgat. Megsimogatom a földön nyújtózkodó állatot (milyen groteszek, ahogy egy ekkora nagy monstrum kéjesen tekeredik a kezeim alá, még egy kis simogatás reménnyében!)
-A hetedik menyországban érzi magát! - talán a kutya, talán a festő..... (nem most fogom elmondani, mit jelent Berne megközelítésében a simogatás).
Hát ennyi. Üt a szembefalon elhelyezett óra (jé, ez működik? ja, csak pár órával kevesebbet mutat). Holnap új cikket teszünk a blogra, és hamarosan lezárul a címlapra való szavazás is....
képek: Salon Daguerre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése