Röviden a tényekről: tudvalévő, hogy a szlovákiai diákok számára teljesen nyitott a csehországi iskolarendszer, tehát azonos feltételek mellett jelentkezhetünk bármelyik csehországi egyetemre, mint a cseh állampolgárok. Ennek köszönhetően, ahogy a szlovák diákok, úgy mi, felvidéki magyarok is sokan választunk csehországi egyetemet. Ezt bizonyára nem kevesen kalandvágyból teszik, vagy mert valami újat szeretnének kipróbálni, egy új közeget megismerni. Sokan kitartanak amellett, hogy a csehek kedvesebbek, befogadóbbak mint a szlovákok, illetve egyetemeik minőségibb oktatást biztosítanak, mint a szlovákiaiak.
Továbbá a Szlovákia magyarlakta régióiban tapasztalható növekvő munkanélküliség (ami hatványozottan súlytja a pályakezdő fiatalokat) sok embert késztet arra, hogy külföldön próbáljon szerencsét, így például Csehországban. A munkanélküliség Szlovákiában az elmúlt 8 évben idén januárban volt a legmagasabb. Dél-Szlovákia 16 magyarok által is lakott járásában él a tartósan munkanélküli személyek 41 százaléka. Ezen járások közül 11-ben a munkanélküliség magasabb az országos átlagnál. [http://www.bumm.sk/77819/tovabb-szaguld-a-szlovakiai-munkanelkuliseg.html]
Ezen tények tükrében, és tudva azt, hogy relatíve egyszerű a közlekedés a két ország között, és csak minimális nyelvi akadályok állnak az itt érvényesülni akarók útjában, nem meglepő, hogy Csehország igen vonzó a munkát, iskolát, boldogulást keresők számára. Ezt alátámasztja az is, hogy a KAFEDIK becsült taglétszáma tartósan 200 felett mozog az utóbbi 5 évben, és egyre több abszolvens keres (és talál) munkát a városban.
Fogy a magyar, mind határokon belül, mind a határokon túl, így a Felvidéken is. Csak Szlovákiában kb. 70 000-rel lettünk kevesebben 2001 és 2011 között. Ennek egyik oka, hogy kevés gyerek születik, a másik meg mi, akik hosszabb-rövidebb időre vagy végleg elvándorlunk. Akik ugyan majd magyarként halunk majd meg, és talán a sirkövünkön is magyar felirat lesz, de az unokáink már lehet, hogy nem fogják érteni. Nyilván riasztó adatok motiválták a Vox Juventaet, hogy megkérdezzen minket, miért vagyunk itt, hogy érezzük magunkat és hogy mik a terveink.
Kedves Kafedikosok, többségünkre jellemző, hogy amikor cseh egyetemet/főiskolát választunk, úgy gondolkodunk, hogy az egyetem elvégzésével értékes tudást vihetünk haza. 5-6-7 év egyetem alatt azonban nagyon kinyílik a világ ajtaja előttünk. Sok esetben megszerzett tudásunkkal együtt itt ragadunk, vagy odébb (nyugatabbra) állunk, egyre biztosabban ( és talán egyre végérvényesebben) magunk mögött hagyva a szülőhazánkat. Jól van-e az, hogy felnőttként nem azt a régiót/várost/falut gyarapítjuk munkánkkal és társadalmi aktivitásunkkal, amely kinevelt minket, kenyerét ettük, amelynek iskoláit jártuk? Lehetőségeink és lelkiismeretünk nagy dilemmája ez.
A kérdést mindenkinek magának kell megválaszolni. Az urbanizálódó európai országokban a nagymértékű népvándorlás végképp nem számít természetellenes folyamatnak. Ennek tükrében nem meglepő, hogy a szülőföldhöz való ragaszkodás, a hazaszeretet sok ember számára egy idejét múlt tulajdonsággá válik, és amikor jövőnkről döntünk, egyre kevesebb esetben játszanak szerepet a fent említett tényezők.
Végzős középiskolásként azonban sokkal inkább fókuszálunk az előttünk álló 5 évre, amit a cseh egyetemen töltünk, mint az azt követő életünkre, hiszen még van idők döntéseket hozni. Többnyire magas elvárásaink vannak iskolánkat illetően, és bizony arra is erősen koncentrálunk, hogy a diákéletünket is minél jobb hangulatban éljük át. A KAFEDIK ez miatt is sok ember számára vonzóvá teszi Brünnt.
A Vox Juventae felméréséből kiderül, hogy sokkal fontosabb számunkra a szociális biztonság (jó fizetés, lakhatás, egészségügyi ellátás, amikkel Csehországban elégedettek vagyunk), mint hogy azon gondolkozzunk el, hogy továbbvigyük, életben tartsuk azt, amit elődeink felépítettek. Az azonban, hogy a főiskola után is itt maradjunk, azonban csak ritkán fogalmazódik meg bennünk rögtön az itteni tanulmányaink kezdetén. Ezáltal nem is szakadunk el a szülőföldtől, hisz rendszeresen hazajárunk, sokan akár minden hétvégén. Ekkor pedig még bőven van időnk a jövőnkről dönteni.
Az egyetemi éveink végére azonban nagyjából világossá válik, hogy kitanult szakmánkkal hol tudunk a legnagyobb eséllyel elhelyezkedni. Nyilvánvalóan azok a fiatalok, akik idegen nyelveket tanulnak, és ebből kívánnak megélni, azok számára külföld nagyobb százalékban jelenik meg opcióként. A humán tudományok végzősei azonban gyakran keresnek állást Szlovákiában is. Bár az építőipar világszinten erősen behúzta a kéziféket, az itteni műszakisok számára Brünnben, vagy Csehországban úgy általában, remek alternatíva munkát keresni, hiszen a cseh ipar számos terülten a világ élvonalába tartozik, a fiatal mérnökök pedig keresettek. Lehetőség Szlovákiában is adódna, értelmes pénzért viszont Pozsonyba kell menni a munka után. A kisebb városokban, ha akad is lehetőség, a 100-200 euróval alacsonyabb fizetések elég ijesztőek, így igenis értelmes gondolatnak tűnik, legalább pár évig, Brünnben maradni.
Szajkó Gyuri személyes történetén és gondolatain keresztül is olvashattok arról, hogy látja saját helyzetét nemsokkal az egyik itteni egyetem elvégzése után:
Miért maradtunk Csehországban - más szemszögből nézve?
A gimnáziumban az utolsó évben körülbelül januárban mindenki elkezdett komolyan gondolkozni arról, hogy hogyan tovább - merre. Mikor Brünn és Pozsony közül választottam, a kalandvágy döntött - Csehország ismeretlen volt még akkor, és Brünn messzebb is volt otthonról. Az embernek szüksége van a változásra, ki kell lépni a régi mintákból, szokásokból. Ez is volt az oka annak, hogy Csehországba mentem egyetemre. Egészen az utolsó szemeszterig viszont úgy gondoltam, hogy a promóció után irány haza, de aztán mégsem lett így. Változott a helyzet, akkor pont a visszaköltözés lett volna kalandos, ugyanis úgy éreztem, hogy semmi nem volt, ami miatt vissza akartam volna menni. Nem volt kedvem megint a nulláról kezdeni. Ráadásul relatíve gyorsan, másfél hónap alatt találtam itt értelmes munkát. Olvastam egy pszichológiai magazinban, hogy a külföldön tanulás/dolgozás nem zökkenőmentes, a kezdeti eufória után hirtelen fejbe vágja az embert az, hogy egyedül van, messze az otthontól, és semmi sem olyan, mint amit megszokott. Ugyanakkor idővel ki lehet lábalni ebből, sőt, ezután akár még jobban is érezhetjük magunkat, mint az első hetekben. Ez a folyamat mindenkinél más idő alatt megy végbe, nálam egy kicsit lassú volt. Pont az egyetem elvégzése után, munkásemberként érzem azt, hogy egyre jobb itt élni, most jött el az az idő. Paradox módon az itteni magyar közösség is inkább itt tart, mintsem hazatolna - pont annyi magyar szót hallhatok, mint amennyire épp szükségem van a cseh környezetben. Mikor elkezdtem dolgozni, azt mondtam, hogy 5 évet szeretnék itt maradni. Elméletileg van még három és fél brünni évem, és aztán elméletileg végleg hazamegyek – leendő gyermekeimet magyar környezetben szeretném felnevelni. Egy dolog viszont gyakorlati: majd valami lesz.
Ugyanúgy megkérdeztem Vernyik Zénót, a Libereci egyetem alkalmazottját, aki Magyarországról jött Csehországba, hogy miért maradt itt. Az egyetemi évei alatt nem volt külföldi tanulmányi úton, épp ezért itt volt az ideje, hogy a doktori tanulmányait külföldön abszolválja. De hogy miért Csehországra esett a választás, azt több dolog folyásolta be. Talán egy kicsit a szláv gyökerek az apai ágon, talán egy kicsit az, hogy egy 1998-as nemzetközi folklórfesztiválon megtetszett neki Brünn, és talán egy kicsit az, hogy Csehországban a doktori képzés ingyenes, szemben az angliai vagy amerikai egyetemekkel. Természetesen volt az egészben egy kis kalandvágy, voltak is nehézségek a nyelvvel az elején, de ma már ez nem probléma. Elmondása szerint Csehországban könnyebb munkát találni, és a fizetések is jobbak Magyarországgal összehasonlítva. Ráadásul nem csak az álláskeresés könnyebb, hanem nagyobb az esély arra, hogy aztán azt is csináljuk, amit szeretnénk/érdekel. A hazatérést nem tervezi, ha az ember sok évet lehúz egy helyen, már ott vannak a barátai, partnere, sőt, otthonról is már szétszóródhattak a régi ismerősök, testvérek.
Természetesen mindenkinek más története és más gondolatai vannak, és nem lehet 100%-ig tipizálni az itteni egyetemisták és pályakezdők helyzetét. Ami biztos, hogy szülőföldünknek legalább annyira szüksége van értelmes és tevékeny fiatalokra, mint amennyire nekünk, értelmes és tevékeny fiataloknak szükségünk van a megélhetésre. A legjobb biztosan az lenne, ha minél többen döntenénk úgy, hogy előbb vagy utóbb (de inkább előbb) otthonunk közelében akarjuk megtalálni a boldogulást, ezáltal értéket (akár munkahelyeket!) teremtve a helyi közösség számára. Így az is valószínűbb, hogy az unokáinkkal majd magyarul is megértjük egymást. :)
Vavreczky Gábor
[1] VOX JUVENTAE, Szociológiai felmérés a Csehországban tanuló, dolgozó szlovákiai magyarokról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése