A Scala mozit talán nem is kell bemutatni a brünni diáknak. A Masaryk egyetem egyetemi mozija 2013-ban kezdte meg működését, bár az épületben már majd száz éve is mozi üzemelt. A Scala figyelemreméltó történetében a lassan egy éve induló kezdeményezés, mondhatjuk úgy is, hogy új fejezetet nyitott.
A retro ülések között az ember szinte úgy érezheti, hogy a 30-as évekbe csöppent, és ekkor elindul egy Katy Perry klip. Így kezdődött a mi scalás hetünk. Csóválhatja a fejét az olvasó, hogy hol a kapcsolat egy egynyári pop sláger és egy mozi között. A kapocs a mozi különleges projektje, az Audiovize, amely minden kedden este próbál különleges áttörési lehetőséget találni a hangi, képi és zenei világ számára. Ezen a héten a videoklipek voltak terítéken. Tíz kiválasztott alkotáson keresztül vezettek minket végig a legújabb trendeken, de akadtak eszement darabok is, amelyek széles vásznon egy kompakt sűrített ingercsomagot zúdítottak a nézőre. Igaz az indítás kicsit megrázó lehetett (Katy Perry, Lady Gaga) azok számára, akik a jó öreg alternatív vonalat preferálják inkább, de a mozis-klip-élmény úgy érzem kárpótolt bőségesen. Igaz az utolsó fél órás Kanye West blokk túl nagy pont volt már az i-re, de ez is megbocsájtható bűn, ha egy MTX Tatra V8 robog el az első három percben.
Másnap ismét egy érdekes scalás akcióra látogattunk (volna) el. Havonta egyszer egy meglepetés filmre invitálja látogatóit a mozi. Az esemény a Scala Naslepo vagyis a Scala vakon nevet viseli, melynek lényege, hogy a főcímig fogalmunk sincs, hogy milyen filmre is váltottunk (ingyenes) jegyet. Sajnos elszámoltuk magunkat, és mire megérkeztünk már kilométeres kígyózó sor várt ránk. Igaz ingyenes az akció, de a korlátolt kapacitásra mi sem számítottunk. Maradt a B-terv; Podnebi, Petrov és Desert, és megtanultuk, hogy az online jegyfoglalás csodákra (lesz) képes (legközelebb).
A mozis hetet pedig tegnap zártuk az Festival Otrlého Diváka filmfesztivál egyik darabjával. Muszáj megemlíteni, hogy a Scala nagyon sok különböző filmfesztiválnak biztosít helyet, és szinte nem akad hónap, hogy ne lenne egy a mozis terítéken. A jelenlegi fesztivál a nem esztétikus filmek bemutatásának volt szentelve, bár a film után nem éppen úgy éreztem magam, mintha valami csúnyát láttam volna. A The strange color of your body's tears című film egy roppant jól megvágott, és tökéletes zenével párosított mű, amelynek hűvös hangulata és ridegsége egy egészen megfoghatatlan élménnyé tette magát a film nézését. Igaz sok volt a vér, nagyon sok. Hol patakokban folyt, máskor cseppekben jelent meg, és sokszor nem is mertem odanézni, de a látomásszerű képbevágásokról nem tudta az ember levenni a szemét. Mellesleg a filmfesztivál máig tart (március 14.), szóval még az esti vetítést gond nélkül el lehet csípni, viszont ha valaki lecsúszik róla ne csüggedjen, mert március 17-től startol a Jeden svět nevű fesztivál. Igaz kicsit más zsáner, de itt is fantasztikus alkotásokra bukkanhat az ember.
Ez után a hét után bátran ajánlom, hogy mozizzatok és lehetőleg sokat! Lehet egyedül is, de sokkal viccesebb és szórakoztatóbb, ha találunk magunknak olyan emberkéket, akik szívesen elbámulják csendben azt a két órát velünk!
A retro ülések között az ember szinte úgy érezheti, hogy a 30-as évekbe csöppent, és ekkor elindul egy Katy Perry klip. Így kezdődött a mi scalás hetünk. Csóválhatja a fejét az olvasó, hogy hol a kapcsolat egy egynyári pop sláger és egy mozi között. A kapocs a mozi különleges projektje, az Audiovize, amely minden kedden este próbál különleges áttörési lehetőséget találni a hangi, képi és zenei világ számára. Ezen a héten a videoklipek voltak terítéken. Tíz kiválasztott alkotáson keresztül vezettek minket végig a legújabb trendeken, de akadtak eszement darabok is, amelyek széles vásznon egy kompakt sűrített ingercsomagot zúdítottak a nézőre. Igaz az indítás kicsit megrázó lehetett (Katy Perry, Lady Gaga) azok számára, akik a jó öreg alternatív vonalat preferálják inkább, de a mozis-klip-élmény úgy érzem kárpótolt bőségesen. Igaz az utolsó fél órás Kanye West blokk túl nagy pont volt már az i-re, de ez is megbocsájtható bűn, ha egy MTX Tatra V8 robog el az első három percben.
Másnap ismét egy érdekes scalás akcióra látogattunk (volna) el. Havonta egyszer egy meglepetés filmre invitálja látogatóit a mozi. Az esemény a Scala Naslepo vagyis a Scala vakon nevet viseli, melynek lényege, hogy a főcímig fogalmunk sincs, hogy milyen filmre is váltottunk (ingyenes) jegyet. Sajnos elszámoltuk magunkat, és mire megérkeztünk már kilométeres kígyózó sor várt ránk. Igaz ingyenes az akció, de a korlátolt kapacitásra mi sem számítottunk. Maradt a B-terv; Podnebi, Petrov és Desert, és megtanultuk, hogy az online jegyfoglalás csodákra (lesz) képes (legközelebb).
A mozis hetet pedig tegnap zártuk az Festival Otrlého Diváka filmfesztivál egyik darabjával. Muszáj megemlíteni, hogy a Scala nagyon sok különböző filmfesztiválnak biztosít helyet, és szinte nem akad hónap, hogy ne lenne egy a mozis terítéken. A jelenlegi fesztivál a nem esztétikus filmek bemutatásának volt szentelve, bár a film után nem éppen úgy éreztem magam, mintha valami csúnyát láttam volna. A The strange color of your body's tears című film egy roppant jól megvágott, és tökéletes zenével párosított mű, amelynek hűvös hangulata és ridegsége egy egészen megfoghatatlan élménnyé tette magát a film nézését. Igaz sok volt a vér, nagyon sok. Hol patakokban folyt, máskor cseppekben jelent meg, és sokszor nem is mertem odanézni, de a látomásszerű képbevágásokról nem tudta az ember levenni a szemét. Mellesleg a filmfesztivál máig tart (március 14.), szóval még az esti vetítést gond nélkül el lehet csípni, viszont ha valaki lecsúszik róla ne csüggedjen, mert március 17-től startol a Jeden svět nevű fesztivál. Igaz kicsit más zsáner, de itt is fantasztikus alkotásokra bukkanhat az ember.
Ez után a hét után bátran ajánlom, hogy mozizzatok és lehetőleg sokat! Lehet egyedül is, de sokkal viccesebb és szórakoztatóbb, ha találunk magunknak olyan emberkéket, akik szívesen elbámulják csendben azt a két órát velünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése