Olyan lehetőség nyílt meg előttünk az ősz elején, amire szerintem senki sem mondana nemet. Egy ismerősünk, aki az egyik cserediák program keretén belül tölt egy szemesztert a francia fővárosban, felajánlotta, hogy ha van kedvünk látogassuk meg őt, és ismerkedjünk meg a várossal. Nem sokat haboztunk. Gyors egyeztetés után úgy döntöttünk, hogy repülni fogunk, lefixáltuk ott-tartózkodásunk hétvégéjét, megvettük a repjegyeket és már nem volt visszaút.
Október 24-én, csütörtökön, korán leléptem a munkahelyemről, hogy minél hamarabb Prága felé vehessem az irányt, ahol a párommal életünk első repülőútja várt ránk. A cseh fővárosban azonnal a reptérre mentünk, hisz a check-in folyamat mindkettőnknek új volt még, és kellő időt akartunk rá hagyni. Végül minden simán ment: a prágai reptéren, az út folyamán és a leszálláskor is. Életünk első repülése: pipa. Jaj, és 10 000 méter magasból valami egészen szédületes az esti fényárban úszó Európa. Életreszóló élmény I: pipa. Párizsban a Charles de Gaulle reptérről kb. egy órát vett igénybe a bejutás Párizs egyik belső kerületébe, ahol a szállásunk volt. A bemelegítés jól sikerült. Ugorjunk egy fejest párizsi kalandjainkba.
Nem cicáztunk sokat, pénteken, az első napon, rögtön a Notre-Dame felé vettük az irányt. Aki járt már a prágai Károly-hídon, az tudja, hogy milyen egy igazi turista fergeteg. Képzeljétek ezt el egy katolikus katedrális belsejében. És akkor még a templom környékéről nem is beszéltem. Ennek ellenére az atmoszféra nagyon barátságos, a toronyőr nem púpos, a templom belseje pedig igen szép és hatalmas. Rám talán az óriási festett ablakok voltak a legnagyobb hatással. Méltó indítása a napunknak. A szigetről aztán továbbsétáltunk a Louvre felé, ám út közben betévedtünk egy bolhapiacra, ahol máris gazdagabbak lettünk pár párizsi képeslappal és szuvenírrel. Szintén útba esett a Rue de Rivoli, ami pedig egy nagyon nyüzsgő főút és egyben bevásárló utca, tele ruhásbolttal. Itt mindenütt rengeteg az ember, hatalmas a forgalom, az aktuális divat pedig ott van kirakatokban. Belecsöppentünk a párizsi mindennapokba... Na, de a Louvre. Monumentális. Úgy jártuk be négy óra alatt a harmadát, hogy közben nem sokat gondolkoztunk az alkotások mondanivalóján. A legnagyobb érdeklődés természetesen a Mona Lisát övezte, kb. 15 méter vastagságú összefüggő emberfal vette körül a Csajt. Nekünk sokkal inkább tetszett a múzeum ókori egyiptomi tematikával foglalkozó része. A Louvre-ban ránk esteledett, a város fényei azonban még kint tartottak bennünket, hogy készítsünk pár éjszakai fotót. Ez aztán minden este megismétlődött.
A szombatunk a Jardin du Luxemburgban kezdődött, ami egy hatalmas park. Benne sok festői ösvény, egy nagyon szép kastély és egy nagy szökőkút található, amit a hétvégén körbeülnek a párizsiak, elfogyasztják az épp aktuális étküket és beszélgetnek, olvasnak, zenét hallgatnak. Magávalragadó a hangulata. Az időjárás is a barátunk volt a délelőtt folyamán, így adta magát, hogy itt az ideje többet meglátni a városból. A kilátás az Eiffel-toronyból ippen alkalmasnak tűnt erre. A torony magában nem is okozott csalódást, bár mire felértünk a második szintjére, kissé beborult, illetve a levegő is párásabb lett, később pedig az eső is eleredt. Szóval a kilátás nem volt tökéletes. Nagyon gyorsan telt az idő, így mire bejártuk a torony környékét és ettünk valami meleget, ismét ránk esteledett, tehát eljött az esti fotózás ideje, előbb az Eiffel-toronynál majd a Diadalívnél. A nap egyik nagy élménye pedig az volt, hogy sikerült egy olyan metrókocsiba felszállnunk, ahol pár egyszerű kellékből egy bábszínházat varázsolt pár helybéli. Remek hangulatot csináltak, a kedvükért egész a végállomásig mentünk, pedig csak egy megállót szerettünk volna.
Vasárnapunk a Montmartre-n kezdődött, ahol a Sacré-Coeur bazilika található. Van ott valami a levegőben, amitől különleges hangulatba kerül az ember. A bazilika beltere nagyon szép, mondhatni áhítatos, a kilátás a kupolából fergeteges. Két különböző helyen is utcai zenészek csinálták a show-t (persze, nagyszerű üzleti érzékkel), szóval a hangulat kiváló volt. Életreszóló élmény II: pipa. Ja, és egy pasi a bazilika előtt egy betontömbön, kb. 1x1 méteres felületen zsonglőrködött úgy a focilabdájával, ahogy sokan két lábbal a földön állva sem tudnak. Igazi atléta, mert simán felmászott a mellette lévő villanypóznára, és még ott is bemutatott néhány nem mindennapi focis trükköt. És ez még mindig nem volt elég. Akkor győződtünk meg arról, hogy mennyire ihletett közegben vagyunk, amikor átsétáltunk a szomszédos térre, ahol művészek, főleg festők, készítették alkotásaikat, árulták portékájuk és kínálták fel szolgálataikat egy portré vagy karikatúra elkészítése erejéig. Ahogy a környéken sétálgattunk, megtaláltuk a világ legvirtuózabb palacsinta készítőjét is. Csak a palacsinta készítésére használta kezét (amit aranyba kéne önteni), a pénzhez nem nyúlt, arra volt neki külön kolegina. Köszönjük Mester, nagyon finom volt. Pár saroknyira pedig már a Moulin Rouge várt minket, amivel csak kívülről barátkoztunk össze pár fotó erejéig. Ezután a Pompidou központ következett, ami a modern művészetek palotája Párizsban. Arról híres még, hogy „ki van fordítva”, tehát a mozgólépcső, a vezetékek és a csövek mind láthatóak kívülről az épület homlokzatán. A kilátás a központ tetejéről magáért beszélt, így elég motivációt éreztünk ahhoz, hogy megnézzünk néhány éjszakai megvilágításban tetszelgő épületet. Igenám, de estére egy zivatarfelhő úszott a város fölé, így az Operát és az Invalidusokat is az esővel és a széllel küzdve jártuk körbe. A látvány miatt nagyon megérte, és nem is áztunk meg nagyon, hiszen az esernyőnk végig jól bírta a megpróbáltatásokat.
Olyan lehetőség nyílt meg előttünk az ősz elején, amire szerintem senki sem mondana nemet. Egy ismerősünk, aki az egyik cserediák program keretén belül tölt egy szemesztert a francia fővárosban, felajánlotta, hogy ha van kedvünk látogassuk meg őt, és ismerkedjünk meg a várossal. Nem sokat haboztunk. Gyors egyeztetés után úgy döntöttünk, hogy repülni fogunk, lefixáltuk ott-tartózkodásunk hétvégéjét, megvettük a repjegyeket és már nem volt visszaút.Október 24-én, csütörtökön, korán leléptem a munkahelyemről, hogy minél hamarabb Prága felé vehessem az irányt, ahol a párommal életünk első repülőútja várt ránk. A cseh fővárosban azonnal a reptérre mentünk, hisz a check-in folyamat mindkettőnknek új volt még, és kellő időt akartunk rá hagyni. Végül minden simán ment: a prágai reptéren, az út folyamán és a leszálláskor is. Életünk első repülése: pipa. Jaj, és 10 000 méter magasból valami egészen szédületes az esti fényárban úszó Európa. Életreszóló élmény I: pipa. Párizsban a Charles de Gaulle reptérről kb. egy órát vett igénybe a bejutás Párizs egyik belső kerületébe, ahol a szállásunk volt. A bemelegítés jól sikerült. Ugorjunk egy fejest párizsi kalandjainkba.
Nem cicáztunk sokat, pénteken, az első napon, rögtön a Notre-Dame felé vettük az irányt. Aki járt már a prágai Károly-hídon, az tudja, hogy milyen egy igazi turista fergeteg. Képzeljétek ezt el egy katolikus katedrális belsejében. És akkor még a templom környékéről nem is beszéltem. Ennek ellenére az atmoszféra nagyon barátságos, a toronyőr nem púpos, a templom belseje pedig igen szép és hatalmas. Rám talán az óriási festett ablakok voltak a legnagyobb hatással. Méltó indítása a napunknak. A szigetről aztán továbbsétáltunk a Louvre felé, ám út közben betévedtünk egy bolhapiacra, ahol máris gazdagabbak lettünk pár párizsi képeslappal és szuvenírrel. Szintén útba esett a Rue de Rivoli, ami pedig egy nagyon nyüzsgő főút és egyben bevásárló utca, tele ruhásbolttal. Itt mindenütt rengeteg az ember, hatalmas a forgalom, az aktuális divat pedig ott van kirakatokban. Belecsöppentünk a párizsi mindennapokba... Na, de a Louvre. Monumentális. Úgy jártuk be négy óra alatt a harmadát, hogy közben nem sokat gondolkoztunk az alkotások mondanivalóján. A legnagyobb érdeklődés természetesen a Mona Lisát övezte, kb. 15 méter vastagságú összefüggő emberfal vette körül a Csajt. Nekünk sokkal inkább tetszett a múzeum ókori egyiptomi tematikával foglalkozó része. A Louvre-ban ránk esteledett, a város fényei azonban még kint tartottak bennünket, hogy készítsünk pár éjszakai fotót. Ez aztán minden este megismétlődött.
Utolsó napunkat ott kezdtük, ahol az előzőt abbahagytuk: Az Invalidusoknál, amire egyrészt nagyon kiváncsiak voltunk nappali fénynél, másrészt pedig remek kiinduló pontnak számított egy egésznapos búcsúsétához Párizstól. Miután még egyszer körbejártuk ezt a csodás épületet, szerettünk volna benézni a Rodin Múzeumba, de mint sok hasonló intézmény, hétfőnként ez is zárva volt. Sebaj, továbbálltunk a Champs-Élyséesre, annak is a délkeleti végére, ahol a Concorde tér található. Nekem személyesen az ittlét volt az egyik legnagyobb élményem, hisz országúti bicósként jól tudom, hogy minden júliusban itt ér véget a Tour de France. Ezzel együtt az obeliszk, a szökőkutak valamint a Jardin des Tuileries (Tuilerák kertje) mágikus hangulata sodort magával tovább minket és nagyon jól éreztük magunkat. Naplementéig a Louvre érintésével egész a Notre-Dame sziget nyugati csücskéig jutottunk. Itt gyönyörködhettünk abban, ahogy esti megvilágításba borul a Szajna partja, és visszatükröződnek a város fényei a folyó vizén. Életreszóló élmény III: pipa.
Másnap, korán reggel kellett kikecmeregnünk a repülőtérre, hogy elérjük a 9:45-ös felszállást. A repülőtérre menet az egyik átszállásnál sokáig nem jött vonat, szóval volt pár nyugtalan percünk. Végül is aránylag időben kiértünk, és a hazautunk további része nagyon nyugodtan telt és pozitívan zárult a kalandunk.
Ha lehetőségetek nyílik rá, akkor ne hagyjátok ki Párizst. Bár az utazás és a helyi tömegközlekedés nyilvánvalóan nem olcsó, a szállás meg még annyira sem, mégis úgy látom, hogy egy kis szerencsével racionális összegért lehet összehozni egy ilyen utazást. 26 éven aluliaknak nagyon sok helyre jár ingyenes vagy kedvezményes belépő és olcsóbb a hétvégi tömegközlekedés is. A tájékozódásban sokat segíthet egy útikönyv, amiből van olyan méretű is, ami egy farzsebben elfér, és nagyon segítőkészek a helyiek is. Elég egy mondatot megtanulni franciául: „Parlez-vous anglais?”, és egyből mosolygósabban áll majd hozzád a párizsi lakos ;)
-edison-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése